54.rész - Hazudtatok nekem!

 Hola chicas! Akkor meghoztam a következő fejezetet. Nem tudom, mennyire lett jó, de remélem tetszeni fog és írtok pár komit:)
Jó olvasást, Anna xx.
 
*Damen szemszöge

 '- Hát, nagyon is jól van a kislány. Egyenlőre.'

- Hogy mertél hozzányúlni? - sziszegtem a telefonba. Állatira dühös voltam, főleg, ha arra gondolok, hogy ez a szarházi akár csak egy ujjal is hozzányúl az én Vanessámhoz! A múltkorinak se volt neki épp kellemes élmény.
- Ó, még nem nyúltunk hozzá, amióta idehoztuk. Hagyjuk, hogy kialudja magát, mert nem vagyunk olyan kegyetlenek. Még. 
- Miért csinálod ezt? Mire jó neked? - kérdeztem, de nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne vágjam a telefonomat a falnak. 
- Ó, én csak azt szeretném, hogy szenvedj. Nincs is ennél szebb dolog. - nevetett a vonal másik végén. - Tudod, nekem sem estek jól, amikor elvetted a barátnőimet. - komolyodott el a hangja, és csak úgy áradt belőle a düh.
- Talán mert ők sem szerették, ha szinte agyonverted őket és... - amikor eszembe jutott, hogy még mit csinált, még jobban dühbe gurultam. - MEG NEM MERD TENNI AZT VANESSÁVAL, VILÁGOS? - ordítottam torkomszakadtából.
- Ha idejében rátalálsz, akkor semmi olyat nem fogok vele tenni. - hangsúlyozta ki az 'olyat' és le is tette.
A kurva életbe! Ez az egész az én hibám! Ha nem veszek vele össze és nem hagyom kimenni azon a rohadt ajtón, akkor ez sosem történik meg!
És most még is mit tegyek? Hogy találjam meg? De itt nem lehetek egyedül. Lassan elővettem a telefonom és remegő kezekkel tárcsáztam.
- Csá haver, na mi van? - szólt bele vidáman legjobb barátom. Hát mindjárt nem lesz az.
- Vanessát elrabolták. - mondtam ki, kerek-perec. A vonal másik végén hirtelen csend lett, jó pár percig, míg végül megszólalt.
- Ez vicc akar lenni? Mert kurvára szar poén!
- Bár vicc lenne, de ez igaz! Ash hívott és... - nem engedte, hogy végig mondjam, közbevágott.
- Mindjárt ott vagyok! - és letette. Nem értettem, de alig 2-3 perc múlva már be is rontott az ajtón. - Most szépen mindent elmesélsz! - rögtön el is mondtam, hogy összevesztünk, ő elment, de nem jött vissza, majd végül a telefonhívást Ash-től. 
- Basszus, hogy engedhetted elmenni? Ilyenkor?! - kiabált. Meg is érdemlem, ez az egész az én hibám és addig nem nyugszom, ameddig meg nem találom! - Van tipped hova vihette? - kérdezte már sokkal nyugodtabban, de a hangjában ott volt az idegesség.
- Nem. - sóhajtottam, majd hívtam a srácokat. Chris addig felhívta Jenny-t, a szüleit és Van szüleit. Én is felhívtam anyáékat, ők is teljesen kiakadtak.
Alig fél óra alatt már mindenki itt volt nálunk. Mindenki ideges volt, de figyelmesen hallgattak, amint mindent elmeséltem erről az egészről.
- Na jó, ide segítség kell! - pattant fel Bill, Vanessa apja és a telefonján kezdett el pötyögni. - Hívom Gery-t! - emelte a füléhez a telefonját.
- Mi tervet csinálunk és utána járunk, hogy hova vihették! - szólalt fel Nicole, Van anyja és anyáék is nagyban bólogattak.
Oké, csak én nem értem, hogy ezek miről is beszélnek? Választ várva Chris-re néztem, aki csak úgy értetlenül nézett a felnőttekre. Legalább nem csak én nem értek semmit.
- Ööööö, ezt értenünk kéne? - szólaltam meg. Először egymásra majd ránk néztek. Sóhajtottak egyet, majd anya mellém ült.
- Azt hiszem elég idős vagy ahhoz, hogy végre elmondjuk. Tudod kicsim, mi... - nagy sóhajtás - ügynökök vagyunk. - És itt le is fagytam. Teljesen ledöbbentem és ahogy láttam, Chris is. Már egy ideje meg sem szólaltam, de anyáék gondolom értették, hogy miért. Végül Chris törte meg a csendet.
- Ha-ha, ez jó vicc. - nevetett fel, de hallatszott rajta, hogy idegesség is van a hangjában.
- Tudom, hogy hihetetlen, de ez az igazság! - mondta anya.
- Ti is? - fordult a szülei felé Chris.
- Nem, mi ügyvédek vagyunk, de annál a cégnél, ahol ők dolgoznak.
- És nem voltatok képesek ennyi idő alatt elmondani?! - álltam fel idegesen. Bűnbánó szemekkel néztek rám, de ez engem egy cseppet sem hatott meg. Ennyi ideig csak hazudtak nekem!
- Damen... - kezdte anya, de közbevágtam.
- Nem! Hazudtatok nekem! - majd kirohantam a kertbe, hátha le tudok nyugodni. Fogtam a labdámat és kosárra kezdtem dobálni. Ez valamennyire, de segített.
- Látom ez egyre jobban megy. - megfordultam és az apámmal találtam szembe magam. - Nézd, tudjuk, hogy nem nagyon foglalkoztunk veled. De szeretünk és nagyon büszkék vagyunk rád, hogy így megálltad a helyed a segítségünk nélkül is. Nem várjuk el, hogy rögtön megbocsáss, de értsd meg, hogy csak téged akartunk menteni is és hogy ne aggódj annyit. - tudjátok, hogy milyen érzés, amikor az apád azt mondja, hogy büszke rád? Mert én most hallottam ezt először tőle.
- Azért nem vagyok egy angyal. - néztem rá egy halvány mosollyal. Vette a lapot, odajött hozzám, és egy nagy - féfias! - ölelésben részesített.
- Tudom, teljesen olyan vagy, mint én. - mondta majd hirtelen elvette a labdámat és kosarat dobott. - De még jobb nem vagy! - játszottunk egy kis meccset, amit eddig még soha.
- Meg tudjátok találni Vanessát? - kérdeztem komolyan, a korláton ülve, a teraszon.
- Megfogjuk fiam! De nektek is segítenetek kell! - egy bólintással adtam tudtára, hogy benne vagyok. Még szép, meg kell találnom a barátnőmet! Remélem nem esett semmi baja és ezért még biztos, hogy Ash 'Szarházi' Denton halott ember lesz!