55.rész - Bezárva

Hola chicas! Meghoztam a következő részt, ami remélem tetszeni fog:) Ha tetszik, hagyjatok pár komit magatok után!;) Nem is beszélek, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Átléptük a 14000 oldalmegjelenítést!:D
 
*Vanessa szemszöge

Lassan nyitottam ki a szemeimet, de még így sem láttam semmit. Először azt hittem, hogy megvakultam, de rájöttem, hogy egy sötét szobában feküdtem. Egyáltalán, hogy kerültem ide? És hol vagyok? Az utolsó amire emlékszem, hogy a parkban indulnék vissza Damen-höz, aztán semmi. Képszakadás, de ha erősen próbálok emlékezni, hogy mi történt csak belesajdul a fejem.
Lassan felültem az ágyon amin feküdtem - megjegyzem, a lepedőkre ráférne egy mosás - és próbáltam körbenézni a szobában. Egy kis fény szűrődött ki a fal alól, de aztán rájöttem, hogy az biztos csak egy ajtó lehet. Egy ajtó! Felpattantam az ágyról, az ajtóhoz siettem, majd lenyomtam a kilincset, hogy kijuthassak. De nem nyílt ki. Be van zárva! A francba. Azt sem tudom, hol vagyok vagy egyáltalán kinél vagyok. Inkább visszaültem az ágyra.
Már egy kis ideje csak ültem és néztem a feketeséget, amikor hallottam, hogy kattant a zár. Oda fordítottam a fejem és néztem, ahogy nyílik az ajtó és belép rajta valaki. Csak a körvonalait láttam, de ahogy egyre közelebb jött hozzám, Ash vigyorgó képét láttam meg.
- Jól aludtál édes?
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem az ő kérdését figyelmen kívül hagyva. - Hol vagyok?
- Egy elég eldugott helyen. Legyen elég ennyi. - válaszolta, majd felhúzta a redőnyt, így a nap felkelő sugarai bevilágították a kis szobát. Ja, és rácsok is voltak az ablakon, csodás!
- De miért? - közben körbenéztem a szobában. Volt egy nagy szekrény és egy kis éjjeliszekrény az ágyam mellett. A az ágynak a lepedőire tényleg rá fért egy mosás. Nem csak, hogy büdös volt, de piszkos. Tele volt foltokkal, amik nem tudom hogy kerültek oda, de nem is akarom tudni.
- Mert tervünk van veled. - ült le az ágyra. Túl közel hozzám. Én meg amennyire csak tudtam arrébb csúsztam, de úgy jött egyre közelebb. Amikor megunta ezt a csúszkálódást, a lábamnál fogva magához húzott. - Nem értem, miért ennyire távol maradni tőlem, de jegyezd meg, itt senki sem találhat meg. Szóval ne is reménykedj, hogy a te kis lovagodat viszont láthatod! - a nyakamhoz hajolt és a nyelvével egy hosszú csíkot hagyott rajta. Kirázott a hideg, de nem jó értelemben, hanem inkább az undortól.
A 'munkája' után felállt és kiment. Az undorító lepedővel letöröltem a nyálát a nyakamról, majd az ablakhoz mentem. Egy kisebb erdőben voltunk, de én pont egy tisztásra láttam. Hogy fogok én innen kiszabadulni? És anyáéknak vajon mennyire aggódhatnak? Na és Damen? Keres egyáltalán vagy aggódik ő is?
A telefonom! Hát persze, hisz az nálam van! A pulcsim zsebében nem volt, se a szobában. Biztos, hogy Ash vette el! Minden kijutási lehetőségnek annyi.
Lassan már dél volt. Mármint én úgy saccoltam, mert a nap teljesen fent volt. Nem próbálkoztam semmivel, az ajtó és ablak is zárva volt, nem mehettem sehova.
- Itt az ebéd! - nyitott be Ash egy tálcával a kezében. A kaja hallatán nagyot kordult a hasam. Izgatottan vártam, hogy végre ehessek, de csalódnom kellett. Két szelet kihűlt pizzaszelet és egy pohár narancslé. Mivel nem tudtam mikor kaphatok még, így nagy nehezen meg is ettem. - Ha befejezted, megyünk a főnökhöz. Beszéde van veled! - mit akarhatnak még tőlem? Nem elég az, hogy elraboltak és bezártak? Próbáltam minél lassabban enni, de Ash rám szólt, így pár perc alatt el is tüntettem. - Na gyere! - megragadta a karom és húzni kezdett maga után. Egy hosszú folyosón mentünk végig, majd egy nagy ajtónál megállt. Kopogott és engem maga előtt belökött az ajtón.
Nem lepődtem meg, amikor megláttam Brithany-t az asztalon ülve. De amikor az az úgynevezett 'főnök' megfordult a székében, én csak teljesen ledöbbentem. Nem, ez nem lehet igaz! Ezt csak is álmodom, ez csak is egy rémálom lehet! De mivel nagyon is éreztem Ash erős szorítását karomon, rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon is a valóság. Szóval Ő is ott ül a székben és ördögien vigyorog rám!