12.rész - Na, már csak ez hiányzott!

 Holaaa! Nem tudom, hogy ez a rész mennyire nyeri el a tetszéseteket, de remélem, hogy azért jó lett. Komizni is ér!;) 
Jó olvasást! Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 

 Reggel megint megszólalt az ébresztőm, amit kezdek egyre jobban utálni! És a legrosszabb, hogy ma hétfő van! Ma nem érdekelt, hogy anyám leönt vízzel, vagy ha elkések a suliból. Aludni akarok!
Tegnap vagy 11-ig voltam fent és Cortezzel és Lyana-val beszéltem. Elmondták, hogy elég nagy az üresség nélkülem a suliban és hogy hiányzom nekik. Ők is hiányoznak nekem. Meséltem nekik az új suliról, a tanárokról - a mateknál szó szerint szakadtak a röhögéstől, hogy-hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Kösz srácok, ez jól esett - az új haverokról és persze - Cortez legnagyobb örömére - Lyana-nak a pasikról is beszámoltam. Sokat nevettünk, persze halkan, mert anya kinyírt volna, ha megtudja, hogy ilyenkor fenn voltam, de persze tartoztam nekik, amiért tegnap nem voltam. Végül azért megkegyelmeztek és elengedtek aludni, hisz tudják, hogy mennyire nem vagyok korán kelő.
És most reggel negyed 7 van és ki kéne kelnem az ágyból, de sehogy sem megy. Hallottam, ahogy nyitódott az ajtó, de nem bírtam kinyitni a szemem.
- Most ne, anya. Nem kérek vizet az arcomra. - motyogtam az arcomat a párnába fúrva. Nem válaszolt semmit, de még mindig éreztem, hogy itt van. Éreztem, hogy figyel, de nem foglalkoztam vele. Már éppen visszaaludtam volna, mikor...
- ÉBRESZTŐŐŐ!!! IDEJE FELKELNI!!!! - kiabált Chris és közben az ágyamon is ugrált, aminek a következménye az lett, hogy én a földön végeztem. Chris az ágyamon elterülve röhögött, míg én nagy nehezen feltápászkodtam a földről.
- Most komolyan, egy normális ébresztésem lehet?! - mondtam neki kissé idegesen.
- Nem, mert te úgy fel sem kelnél az ágyból. - ilyenkor nagyon utálom, hogy ennyire ismer.
- Na jó, ha kifáradsz, akkor felöltözök és addig csinálhatsz nekem egy kávét.
- Tényleg? Megengeded? Olyan rendes vagy. - most túl fáradt voltam ahhoz, hogy visszavágjak, csak szépen kilöktem az ajtón. Kicsit kinyitottam az ablakot, hátha felébredek tőle egy kicsit. A kellemes meleg levegő betöltötte a szobát és már is sokkal jobban éreztem magam. Behunytam a szemem és csak élveztem a szél fuvallatát. De sajnos ennek is vége lett, ugyanis...
- El fogsz késni. - hallottam meg egy mély, rekedtes hangot. Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Damen-nel. Persze, ő a saját ablakából vigyorgott rám.
- De te is. - vágtam rá, amire csak megvonta a vállát.
- De tőlem már megszokták, úgyhogy neked kéne jobban igyekezni. - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemem. Becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt. Gyorsan elkészültem és lerohantam a konyhába. Chris vigyorogva nézte, ahogy kapkodva megeszem a reggelim és iszom meg a kávét, de most nem foglalkoztam vele. Szerencsére anyáék már elmentek, így nem kell magyarázkodnom, hogy miért vagyok olyan fáradt.
- Jössz, mert elkésünk. - Drága uncsitesóm halál nyugodtan sétált a kocsiig és hajtott a suliig. Volt 5 percünk becsöngőig, szóval 'elfutottam' a szekrényekig és kivettem az angol felszerelésem és siettem a terembe. Pont becsöngettek mire odaértem és a tanár is megérkezett. Az óra negyedénél Damen is befáradt. A tanár csak a helyére küldte és, mintha mi sem történt volna, folytatta az órát. Damen csak egy győztes pillantást küldött felém, amire csak megforgattam a szemem és tovább figyeltem a tanárra. Megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam a csengő hangját. A következő óra spanyol volt. Év eleji ismétlést volt, de én akkor is szinte végiguntam az órát. Az a két év Spanyolban elég volt, hogy jól beszéljek spanyolul, szóval ez az óra eléggé fárasztott. Aztán az ének, fizika és föci után tesi óránk volt. Jenny nem értette, hogy ma miért vagyok ilyen fáradt, ezért az öltözőben elmagyaráztam neki a tegnap estét. Erre csak mosolyogva rázta a fejét és gyorsan felkötötte a haját. Tesi órán Jones tanárnő érezte a hétfői hangulatunk ezért csak játszottunk egész órán. Óra után ebéd szünet volt, ezért az ebédlő felé vettük az irányt.
Az ebédlőben elvettük a kajánkat és Chris-éket kezdtük el keresni, akiket hamar meg is lehetett találni. Pont elindultam volna, mikor valaki nekem jött, de úgy, hogy majdnem elejtettem a tálcámat.
- Nem tudsz vigyázni? - kérdezte elég magas hangon. Még ő van kiakadva?! Ránéztem, és egy erősen mázolt arccal találtam szembe magam. Komolyan, szinte megijedtem. Miniszoknyát viselt, ami épphogy takarta a hátsóját. Elég mély dekoltázsos toppot és egy kb. 10 cm-es magassarkút, de 'szegény' még így is alacsonyabb volt nálam.
- Már bocs, de te jöttél nekem! Szóval szerintem te nem tudsz vigyázni. - a kijelentésemre csak felhúzta a szemöldökét és végig nézett rajtam.
- Szóval, te vagy az új lány, mi? - olyan hanglejtése volt, mintha ez mindent megmagyarázna.
- Igen, és?
- Látom Jenny, te mindig csak az újakkal tudsz jól barátkozni. - nézett Jenny-re. Na itt, már is elegem lett.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de nem is érdekel. De most jobb lesz, ha eltipegsz innen, ameddig szépen mondom!
- Senki nem beszélhet így velem! - sipákolt, amitől a fülem fájt.
- Pedig én megtettem, szóval... - kikerültem és tovább mentem az asztalhoz. Szinte levágtam a tálcám, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Mi történt? - kérdezte Chris, mire minden szempár rám szegeződött.

*Damen szemszöge

Éppen azt próbáltam kitalálni, hogy vajon mi is van a tányéromon. Nem is értem, miért is eszek a menzán?
Hirtelen egy tálca 'csapódott' le az asztalra és Vanessa is leült. Mindenki abbahagyta a beszélgetést és rá néztünk.
- Mi történt? - hát, persze, hogy Chris rögtön aggódik, hiszen a barátnője morcos. Á, mindjárt rosszul leszek. 
- Semmi! - vágta rá. Én már itt rá hagytam volna, de...
- Biztos nem a semmi miatt vagy kiakadva! Na, most szépen mond el nekem. - ez az haver. Csak így tovább.
- Csak Brithany. - mondta ki Jenny. Na, erre már én is kíváncsi vagyok. Azt a csajt még én is ki nem állhatom. Pedig egy lányt sem szoktam visszautasítani. De Ő, már avval idegesít, ha megszólal.
- Jenny, elmondanád, hogy mi történt. - nézett Chris Jenny-re, de Vanessa közbeszólt.
- Beszólt Jenny-nek, én meg visszaszóltam. Erre meg kikérte magának, vagy mi és elrohant. Ennyi. Amúgy is, ki az a Brithany?
- A pom-pom csapat kapitánya, és a legbeképzeltebb liba a suliban. Vagy lehet, hogy a világon. - adtam a legrövidebb válaszolt.
- Na, már csak ez hiányzott! - morogta Vanessa.
- Ne is foglalkozz vele. - mondta neki Chris és elkezdett valami másról beszélni. A szünet vége felé már mentünk a következő órára, ami nekünk olasz volt. Itt is csak ilyen gyakorlás volt, semmi különös. Az óra végén volt még vagy egy óránk az edzésig ezért a csapattal beültünk az aulába. Sajna a röplabdásoknak is akkor van edzésük, úgyhogy ők is csatlakoztak hozzánk. Beleértve Jenny-t és Vanessa-t.
- Még mindig morcos vagy? - karolta át a haverom Vanessát.
- Igen - tette keresztbe a karjait és felhúzta az orrát.
- És mitől lennél újra boldog? - jaj ne!
- Egy kis gumicukor jól esne. - mi van? Nem csókot kért? Mosolyszünet van? Nem hiszem, mert Chris-nek sincs rossz kedve. Chris elszaladt a büfébe és egy zacskó édes békával
jött vissza.
- Parancsoljon. És most már hajlandó mosolyogni?
- Miután megízleltem. - kibontotta és bekapott egyet. Rögtön egy széles mosolyt varázsolt az arcára.
- Na, az igazi Vanessa! Már hiányoztál. - kivett két békát és meg is ette. Vanessa körbekínált minket, de én csak megráztam a fejem. Nem is tudom, hogy lehet azt az izét megenni?
Lassan idő volt, ezért mentünk is átöltözni, mert az edző még ki is nyírhat minket. Mondhatjuk azt, hogy az edző nem kegyelmezett velünk. Taktikákat gyakoroltunk, erősítettünk meg minden. Bár mindenki jól bírta, az edzés végére mégis csak elfáradtunk. Lassan átöltöztünk és Chris-szel a kifelé haladtunk a suliból. De persze a bele kellett futunk a lányokba. Bár ők is ugyanolyan fáradtak voltak.
- Titeket sem kímélt az edző? - kérdezte Chris. Nem válaszoltak csak nagyban bólogattak. A szokásos módon mentünk haza, mivel mindenki fáradt volt. Szóval én elvittem Vanessát, Chris pedig Jenny-t. Az út csendesen telt, de ezt most egyikünket sem zavarta. Ahogy megérkeztünk, rögtön kiszállt a kocsiból.
- Köszi, hogy elhoztál. Akkor holnap. Szia.
- Szia. - és már be is mentünk. Anyáék is itthon voltak. - Megjöttem! - kiáltottam el magam.
- Konyha! - hallottam anyát. Mentem is konyhába, mert éhes is voltam. - Milyen napod volt? - kérdezte anya.
- Fárasztó. - adtam a választ és leültem az asztalhoz. Anya meg egy tányért rakott elém, amin két melegszendvics volt. Gyorsan megettem és mentem is föl a szobámba. Letusoltam és bezuhantam az ágyba. 'Szerintem Brithany segíthet elérni a célom.'-ezzel el is nyomott az álom.

11.rész - Grillparty

Sziasztok! Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam, de nem akart jönni az ihlet:P De most itt van! Elég hosszú lett, de ezzel zárom az 'első hetet' itt:D És nagyon szeretném megköszönni a 8(!!) feliratkozót! Imádlak titeket, jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

Végre szombat, amikor kipihenheted az eddigi hetedet. Délig alvás, lustálkodás, szóval egyszerűen egész napos semmittevés. Aha, ez lenne a tervem mára, de mivel ma anyáék, ilyen házavató grill-partit terveztek, ahova majdnem az egész szomszédságot meghívták, ezért nekem is segítenem kell előkészülni. Szóval be kell vásárolni, bepácolni a húsokat - ami csak apa feladata -, kipakolni a kertbe a székeket és asztalokat és persze kitakarítani a házat, mert nem várhatjuk őket egy piszkos házban, ami egyébként nem is olyan piszkos, de anya tudja. De csak azért is kikönyörögtem anyánál, hogy legalább 10-ig hadd aludhassak, hisz nagyon fárasztó hetem volt. Vonakodva, de belement.
Így hát reggel az ébresztőm csörgött, de nem akartam most a földhöz vágni. Lassan kikelek az ágyamból és a szekrényem felé veszem az irányt. Felveszek egy egyszerű itthoni ruhát, ami alkalmas lesz a takarításra is. Lementem a konyhába, ahol anyáék már nagyban a kajákat csinálták. Kerestem valamit reggelinek, de nagyon nem találtam semmit. Amikor anya észrevette, hogy nem találtam semmit, felvett egy zacskót és mosolyogva nekem adta. Meglepődve néztem bele a zacskóba, ahol egy kakaós-csiga volt.
- Tudtam, hogy nem találsz majd itthon semmit, ezért vettem egyet - mondta, mire megöleltem és adtam egy puszit az arcára - De ha megetted, menj és porszívózz fel és törölgess!
- Rendben. - gyors megettem a reggelimet és mentem is takarítani. Először a földszintet csináltam meg. A nappaliban egész jó munkát végeztem magamhoz képest. Szinte csillogott. Majd jöhetett az emelet. A folyosón felporszívóztam és anyáék szobájában is. Ahol kellett törölgettem, de az se volt túl sok. És végül jöhetett a saját szobám. Alig egy hete lakunk itt, olyan mintha 1 hónapja nem takarítottak volna itt. Nem is vagyok olyan rendetlen, de ha fáradt vagyok nem pakolok. Mindegy, összeszedtem a ledobott ruhákat és a szennyes tartóba tettem, majd fel is porszívóztam. Rendet raktam az asztalomon és letöröltem, majd a polcaimat is. Mikor kész lettem, megnéztem az órát, ami fél 12-t mutatott. Hoppá, röpke másfél óra alatt végeztem. Egyéni csúcs. A porszívót visszavittem a helyére és lementem anyáékhoz. Anya a konyhában sütött valamit, gondolom ebédet csinál.
- Heló, mit csinálsz? - felültem a pultra, ahol volt hely.
- Sült krumplit és rántott csirkefalatok. Végeztél is? - nézett rám csodálkozva.
- Aham. Tudom, meglepő. És mikor jönnek a vendégek?
- Úgy 3 körül.
- Addig tudok segíteni még valamit?
- Apádnak segíthetnél, kint pakolja asz asztalokat. - Kimentem apához, aki már a székeket rakta le. Huh, lesznek egy páron.
- Apa, segítsek valamiben?
- Hozd ki a szivacsokat és rakd rá a székekre. - bólintottam, majd a garázsból kihoztam a szivacsokat és rátettem a székekre. Aztán megebédeltünk, míg nekem mosogatnom kellett, addig anyáék a kint asztalt terítették meg. Mikor ezzel kész lettem, felmentem a szobámba. Gépeztem kicsit, de nem nagyon kötött le. Mivel fél 2 volt, ezért elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Magamra csavartam egy törülközőt és a szekrényemben kerestem egy a partira illő ruhát, de nem akartam annyira kiöltözni. Végül találtam egy pont tökéletes ruhát, így fel is vettem. A hajammal nem vesződtem sokat, ezért csak gyorsan megszárítottam és hagytam, hogy lazán, hullámosan omoljon a vállamra. Felraktam egy természetes sminket, fújtam magamra a kedvenc parfümömről. Végül felvettem a néhány karkötőt és késznek nyilvánítottam magam. Rögtön meg is szólalt a csengő.
- Vanessa, kinyitnád lécci? - kiabált anya.
- Persze! - már rohantam is, hogy kinyissam. Megálltam, vettem egy nagy levegőt és kinyitottam. Szembe találtam magam, egy nővel és a férjével. Kb anyáékkal lehettek egyidősek.
- Gondolom, te vagy Vanessa. Örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtott kezet a nő.
- Igen, én vagyok. Maguk meeeg...?
- Jaj, bocsánat, én Nina Wright vagyok, ő meg a férjem, Robert Wright. - várjunk csak. Wright? Akkor ők...? - Ő meg a fiunk, Damen. De lehet, hogy már ismered. - Félre álltak és így szembe találtam magam a jól ismert göndör sráccal. Egy térdig érő nadrágot és egy inget viselt, amit nem gombolt be teljesen, így tökéletesen rá lehetett látni a mellkasára. Haja szokás szerint kuszán állt a fején, míg az arcán egy laza mosolyt volt.
- Megmondtam, hogy ma találkozunk. - már válaszolni akartam rá, de valaki közbe vágott.
-  Nina, de jó, hogy már itt vagytok! Ti vagytok az elsők, gyertek beljebb! - invitálta be őket anya. Az örömét látva, már biztos jóban vannak. Mire észbe kaptam, már ki is mentek a hátsó kertbe, én meg kettesben maradtam Damen-nel.
- Úgy tűnik a szüleink már nagyon jóban vannak - szólalt meg Damen.
- Hát igen. - rántottam meg a vállam - Kérsz valamit inni? - kérdeztem jó házigazda módjára, és elindultam a konyha felé, ahova Ő is követett.
- Mi a választék?
- Van kóla, fanta, gyümölcslevek. Szóval?
- Akkor legyen egy kóla.
- Jeget kérsz bele?
- Nem. - Öntöttem 2 pohárba, az egyiket meg neki adtam. Mikor átadtam, már csöngettek is. Leraktam a poharat és mentem is ajtót nyitni. Az ajtóban egy újabb pár állt, csak már nem volt velük senki.
- Itt lakik Mr. és Mrs. Turner - a nő olyan kifinomultsággal beszélt, hogy ilyet még nem is hallottam.
- Igen, én a lányuk vagyok, Vanessa. Nagyon örvendek - nyújtottam kezet. Mintha nehezére esne, a férfi kezet rázott velem.
- Üdvözletem. Mi Mr. és Mrs. Silverman vagyunk. Itt szemben lakunk. - mutatott az eléggé nagy és díszes házra. Hát nem csak a házuk 'előkelő', hanem ő maguk is. Remek!
- Jöjjenek be, a szüleim a hátsókertben vannak. - olyan előkelőséggel jártak, hogy majdnem elröhögtem magam. Kivezettem őket anyáékhoz, akik már nagyon jól érezték magukat. Bemutattam őket egymásnak és már nem is voltam ott. Remélem nem ilyenek a többi szomszédaink, mert esküszöm, lelépek. De Isten csak nem hallgatott meg. Jött a többi sznob, előkelő szomszéd. Jesszus, nem hittem volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy Damen itt van. Már voltunk egy páran, amikor újra csöngettek. Mikor ajtót nyitottam, először senkit sem láttam, de hirtelen két valami úgymond rátapatt a lábamra. Lenéztem és két kisgyerek fogta közre a lábaimat. De meg is jöttek a szüleik.
- Jaj, ne haragudj, de tudod, lehetetlen őket elkapni - magyarázkodik az anya. Én csak elmosolyodtam és lehajoltam a két kicsihez, már amennyire tudtam. A két kisgyerek nagy szemekkel nézett fel rám. Két ikerpár volt. Egy fiú és egy lány. Olyan 3-4 évesek lehettek.
- Sziasztok.
- Szia - köszöntek egyszerre.
- Hogy hívnak titeket?
- Én Harry vagyok, ő meg a húgom, Lily. - Olyan kis édesek voltak. Visszahajoltam és bemutatkoztam a szülőknek is.
- Vanessa Turner vagyok. Nagyon örülök.
- Szia Vanessa, én Emily vagyok. Emily Smith. Ő meg itt a férjem, Peter. És ne haragudj a kicsit miatt...
-  Ugyan, semmi baj. Tudom milyenek. Jöjjenek beljebb. - álltam félre, bár a két gyerekkel a lábamon nem ment egy könnyen. - Nincs kedvetek, esetleg kint a kertben játszani? - Nagyban bólogattak és leszálltak rólam. Kikísértem őket, de a gyerekek tovább rángattak a nagyobb füves részhez. A sznob szomszédság inkább a többi sznobbal beszélt, de anyáék főleg Damen szüleivel és a most csatlakozó Smith párral beszélgetett. Mivel a kettő az egy ellen nem volt valami szép felállás, ezért elkezdtem Damen-t keresni, akit meg is találtam a hintaágyban heverészve. Harry-vel és Lily-vel csendben odaosontunk és egy határozott mozdulattal kiborítottuk. Nagyot röhögtünk, ahogy elterült a földön és amilyen fájdalmas arccal nézett ránk.
- Ezt muszáj volt? - kérdezte fájdalmasan.
- Igen. Ismered...? - Harry és Lily Damen nyakába ugrottak, mire befejeztem volna. Damen is egy mosolykíséretében ölelte vissza őket.
- Damen úgy hiányoztál! - mondta neki Lily. Damen elengedte őket és maga elé állította őket.
-  Ti is nekem, törpék. Harry, hogyan is szoktunk köszönni? - erre...erre lepacsiztak egymással. Én csak csodálkozva néztem, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel. Nem is gondoltam volna róla és az, hogy a kicsik is szeretik őt. Játszottunk velük még, amikor apa szólt, hogy megsültek a húsok, úgyhogy mehettünk is enni. Mondjuk eléggé éhes lettem, ahogy a kicsikkel játszottunk. Meg kell hagyni, anyáék kitettek magukért, mert minden nagyon finom lett. Apa is nagyon jól megsütötte a húsokat, szóval úgyhogy jól belakmároztam. Hirtelen eszembe jutott, hogy én Lyana-ékkal beszéltem volna Skype-on, de a kicsik miatt már nem volt semmi energiám. Gyorsan küldtem neki egy SMS-t, hogy beszéljünk holnap és akkor én maradok fent hajnalig. A vacsora után még beleültünk a hintaágyba egy kicsit. Ezt úgy oldottuk meg, hogy Harry Damen ölében, Lily meg az enyémben. A hintázásra el is aludtak, így Damen-nel halkan beszélgettünk.
- Hogy-hogy ilyen jól bánsz a gyerekekkel? Ahogy látom, nincs kistestvéred. - ez a kérdés már nagyon furdalta a kíváncsiságom.
- Tudod, régen sokat vigyáztam rájuk. Afféle zsebpénz keresés céljából. - rántotta meg a vállát.
- És miért hagytad abba, hisz látom, hogy szeretnek.
- Az...hosszú. - láttam, hogy nem akar erről beszélni, ezért nem firtattam tovább. A sznob szomszédság szinte egyszerre távozott. Nem is bántam, de Damen és az ikrek szülei még maradtak. Legalább ők jó fejek. Damen-nel még beszélgettünk egy darabig, de utána Emily és Peter is hazamentek, hogy lefektessék rendesen a kicsiket. Fél 8 körül, már Damen-ék is indultak haza.
- Figyelj, lehetne, hogy ezt nem említed senkinek? - fordult felém az ajtóban Damen.
- Mármint? - nem értettem mire gondol.
- Ezt a gyerekes dolgot - Na, szép. Fél, hogy lerombolja a 'rosszfiú' hírnevét, amit felépített. Komolyan, már kezdtem azt hinni, hogy kedves, de úgy tűnik, hogy csak megjátssza.
- Persze, ne aggódj. Sziasztok. - majd el is mentek. Ezzel egy kicsit kiakasztott. Mindegy, anyáékkal amit lehetett kicsit elpakoltunk, de inkább holnapra hagytuk.
- Egész jól sikerült, nem? - kérdezte anya.
- Aha, de a nagy része nem-igen tetszik.
- De láttam, hogy nagyon elvoltál a kicsikkel. Emily is látta és mondtam neki, hogy sokat vigyáztál kicsikre. Lehet, hogy majd felkér, hogy majd Harry-re és Lily-re is vigyázz. Ugye nem baj?
- Nem, de most megyek, mert fáradt vagyok. Szia anya, jó éjt. - adtam neki egy puszit.
- Jó éjt. - felmentem a szobámba és egy gyors zuhany után már be is dőltem az ágyba. Fuh, el is felejtettem, hogy milyen fárasztóak tudnak lenni a gyerekek.

10.rész - Holnap találkozunk

 Sziasztok! Hát, ez a rész, nem lett olyan jó, de próbálok, már a 'jövő héttől' izgalmasabb részeket hozni. De remélem ez is tetszeni fog.:) Anna xx.

*Damen szemszöge

 Reggel szokásos módon anyám bejött, hogy kirugdosson az ágyból. A sötétítőt elhúzta, ami miatt a nap sugarai pont a szemembe sütöttek. Az egyetlen ok, ami segített túlélni ezt a napot az az, hogy ma péntek van! Végre. Pedig ez még csak az első hét volt a suliban. Már most elegem van az egészből. Lassan felülök az ágyamban, de ez is nagy erőfeszítés árán megy. Miután sikeresen felkeltem az ágyból, lassan kezdek el csoszogni a konyha felé. Komolyan, mint egy élőhalott, úgy érzem magam, de egy kis kávé jót fog esni. A konyhába érve, anyát a tűzhelynél, apát egy újsággal a kezében találom.
- Reggelt - morogtam és öntöttem magamnak kávét, és leültem apához az asztalhoz.
- Jó reggelt - anya nekem is odaadta a reggelimet. Gyorsan megettem és már mentem is zuhanyozni. A kávé kellő löketet adott, ehhez a naphoz. Gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is, hogy felöltözzek. A hajammal nem sokat vesződtem, csak beletúrtam, hogy ne álljon annyira szét. Átnéztem a szemközti házba, ahol Vanessa is útra kész volt. Ez a csaj, amióta megjelent, mindent felforgatott. Chris folyton vele lóg, meg a többiek is. Tegnap Chris még a röplabda-válogatóra is elrángatott, csak azért, hogy szurkoljunk neki a bekerüléséért. Nem igaz, Chris-nek teljesen elcsavarta a fejét., de én nem dőlök be neki. Felkaptam a szinte üres táskámat és indultam is. Lementem, felkaptam a kocsikulcsom, és már mentem volna ki, amikor anya utánam szólt.
- Damen, várj egy kicsit.- Jaj, ne, most mi van? - Holnap megyünk az új szomszédokhoz, ilyen lakásavató grillpartira. Csak annyit kérek, hogy viselkedj és légy velük kedves. Rendben? - nézett rám könyörgően. Gondolom, már egész jóban van Vanessa anyjával.
- Rendben, megígérem. - anya láthatólag megkönnyebbült. - De mennem kell, szia. - Mielőtt szólhatott volna, kiléptem a házból és indultam is a suliba. Leparkoltam és a szekrényemhez mentem. Bedobtam ami nem kell és már mentem is a teremhez. Az első óránk dupla spanyol volt. A másik dolog, amiben jó vagyok, a kosárlabdán kívül, az az idegennyelvek. Szeretnék minél többet beszélni, és elutazni innen. A teremben csak a szokásos fogadott, de én csak elmentem a helyemre, leültem és tovább pihentem az óra kezdetéig. Lassan Chris-ék is megjöttek, így 'felkeltem' és mindenkit köszöntöttem. Becsöngőre Vanessa és Jenny is bejött, a tanárral egyetemben. Szinte csak ezen az órákon figyelek a legjobban. Az első óra nagyon gyorsan eltelt. Kicsöngőkor a srácokkal lementünk az udvarra. A 9.-esek csoportokban ültek a padokon, néha még a mi társaságunkra is ránéztek, de semmi. A csengő előtt még elmentünk a büfébe, majd mentünk is vissza a terembe. Rodríguez tanár úr a 2. órára nyelvtan gyakorlást csináltunk. Sima ügy, már szinte unatkozok az órákon, ahogy elnéztem Vanessa-nak sem okozott gondot ez a kis feladat. A 3. óránk osztályfőnöki volt, amit szerintem a lányok jobban vártak, mint eddig, hisz Payne tanárúr, állításuk szerint, nagyon jó képű. De az biztos, hogy nálam nem! Az órán csak megkérdezte, hogy milyen volt az első hét. Aztán következett egy unalmas angol óra, és végül egy olasz óránk volt, vagy másnak francia. Az olasz óránk szinte, csak elrepült. Most azt hihetné az ember, hogy vége a napnak és kezdődik a hétvége, de ez most nem így van. Chris-szel fogtuk magunkat és mentünk a tornacsarnokba, hogy előkészüljünk a kosár-válogatóra. Ide nagyon sokan jönnek el, mert ha valaki bent van a csapatban az menőnek is számít egyben. Ezért van az, hogy én és Chris vagyunk a legmenőbbek a suliban. Én, mint csapatkapitány, Chris meg amolyan helyettes. A csapat többi tagja már az öltözőben volt, ezért mi is gyorsan átöltöztünk és a csarnokba mentünk is. Kivettük a labdákat és minden egyebet, ami kell. A karzatokra egyre több néző jött. Aztán megakadt a szemem Vanessa-n és Jenny-n. Jól elvoltak, amíg észre nem vették, hogy nézem őket. Chris is mellém jött és úgy integetett nekik. Én is intettem, de utána a beérkező újoncokra figyeltem. Minden évfolyamról jöttek. Szépen felsorakoztak és az edző is elkezdte a monológját.
- Üdvözlök mindenkit az idei év kosár-válogatóján. Közületek csak a legjobbak fognak bekerülni. Elvárjuk, hogy a csapattagok minden edzésre lejárjanak és bírják is. A csapattal fogtok edzeni, ők fognak dönteni, hogy kik fognak bekerülni. Innentől a csapatkapitány, Damen fog irányítani. Sok sikert! - ezzel el is ment, én meg a helyébe léptem.
- Nos, jól hallottátok az edzőt. És nem szeretnék hallani semmilyen hisztit. Akkor kezdjük is! - bemelegítettünk és különböző gyakorlatokat végeztünk. Néhányan nagyon jól bírták, a többi már az oldalát fogta, sőt volt, akinek még le is kellett ülnie. Puhányok, itt nem csak a népszerűségre megyünk, hanem versenyekre is járunk, ahol a sulit képviseljük. Az edzés végére a legtöbben, már a lábukon sem állt meg rendesen. Egy gyors megbeszélés után, meg is voltak az új csapattagok.
- Meg is vannak az új tagok. Aki a nevét hallja, azzal találkozunk az edzésen. - gyorsan felolvastam őket és már mentünk is. Gyorsan lezuhanyoztam az öltözőben és már mentem is volna, amikor hurtelen Chris ugrott elém.
- Jézusom, a frászt hozod rám!
- Bocs, akkor jössz fagyizni, tudod, tegnap megígértük.
- Te ígérted meg.
- Akkor is, gyere már, két csajjal lennék összezárva és ne csak én szenvedjek.
- Jó, de tartozol. - lepacsiztunk, aztán mentünk is ki a suliból, ahol a lányok már a parkolónál vártak ránk. Elmentünk egy közeli cukrászdába. Chris még a lányokét is fizette, hiszen ő ígérgetett. A fagyijainkkal kiültünk a teraszra.
- Na és, hogy tetszett a válogatás? - kérdeztem.
- Egy csomó izzadt fiú edzett. Minek kellett volna tetszenie? - kérdezte Vanessa.
- Hogy a legtöbb olyan puhány volt, hogy már az edzés első felében elájultak volna. - válaszolta Chris mosolyogva.
- Aha, biztos - rátottak vállat. Még dumáltunk egy ideig, amíg el nem kezdett esteledni. Chris haza akarta vinni Vanessa-t, de mondtam neki, hogy majd én elviszem, úgyis egy helyre megyünk. Beszálltunk a kocsimba és el is indultunk.
- És hogy tetszett az első hét? - törtem meg a csendet.
- Tetszett, de a matek a legkevésbé sem. - grimaszolt, amire csak elnevettem magam.
- Miért, hiszen egy ilyen okos és jóképű srác mellett ülhetsz, mint én.
- A szerényt kihagytad. - mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból. - Köszi, hogy elhoztál. Akkor szia.
- Nincs mit. Majd holnap találkozunk. - erre a mondatra megállt és felém fordult.
- Mi?
- Holnap, a partin, nálatok. - magyaráztam neki.
- Ti is jöttök? - értetlenkedett tovább. Ezen mit nem lehet megérteni?
- Igen, szóval, majd ott találkozunk. - és ezzel be is mentek a házba és ő is hazament. Anyáék ma (is) túlóráztak, ezért csináltam magamnak pár szendvicset majd felmentem a szobámba, és el is aludtam.

9. rész - Sikerült, bent vagyok!

Sziasztok! Először is, szeretném megköszöni az újabb feliratkozót az előző részhez! Nagyon örülök!:D Így már van 3!:D És az 1000 oldalmegjelenítést!:) Másodszor, szeretnék Boldog Szülinapot kívánni az egyik főszereplőnknek, Harry Styles-nak!

*Vanessa szemszöge

 Ma reggel egy kicsit ideges voltam, ezért a kelleténél is hamarabb keltem fel. 6 óra volt! Azta, rekord. Mivel még anyáék sem keltek fel, gondolkoztam azon, hogy bosszút állok anyán a vizes ébresztésekért, mert még a végén, ő is megcsinálná. Inkább nem kockáztatok. Csendben leosontam a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. Hiába vagyok 16, lassan 17, valami nem változik. Elkezdtem reggelizni, amikor lépteket hallottam. Apa lépett be, eléggé álmos fejjel. Elkezdte csinálni a kávéját, de észre sem vett.
- Jó reggelt - a hangomra egy kissé megijedt.
- Vanessa, hogy-hogy ilyen korán? Öm, jó reggelt.
- Nem tudtam aludni - rántottam meg a vállam. A tányért beraktam a mosogatóba és felmentem felöltözni. Mire végeztem anya is felkelt. Döbbenve nézett rám.
- Hát te, hogy-hogy ilyen korán?
- Nem tudtam aludni. És legalább megspóroltunk egy kis vizet. - mosolyogtam anyára.
- Többet is spórolhatnánk, ha mindig ilyenkor kelnél. - és persze, hogy nem bírta ki, hogy beszóljon. Igazából, anyával mindig is jól kijöttünk. Mindent elmondhattam neki és segített, ha valami nem ment. De persze, néha olyan, mint a gonosz nőverem, mint a vizes ébresztés. De ezek ellenére is nagyon fontos nekem.
- Ha-ha - csak ennyit mondtam és lent vártam Chris-re. Aki pár perc múlva már meg is érkezett. Gyorsan ajtót is nyitottam. Eléggé álmos feje volt, de amikor felébredt, rögtön elkerekedett a szeme. Úgy tűnik felébredt.
- Hogy-hogy ilyen korán?
- Most miért kell ezen ennyire meglepődni? Nem tudtam aludni, ezért hamar keltem. Ennyi. Na, indulhatunk?
- Ja, igen. Gyere. - a suli felé menet észrevettem, hogy Chris nem valami éber ma reggel. Sőt, szinte majdnem elaludt vezetés közben. Meg is kérdeztem, hogy mit csinált tegnap este, de csak annyit mondott, hogy sokáig tanult. Aha, persze, én meg el is higgyem, mi? De nem firtattam. A suliban az első óránk dupla tesi volt. Szeretem a tesit, csak kora reggel még semmi kedvem nincs a mozgáshoz. De Chris szerint Miss Jones nagyon kedves és jó fej, úgyhogy nem kell aggódnom tőle. Hát, ha ő mondja. A suliban letettük a táskánkat a szekrénybe és a tesi cuccunkkal indultunk el a sportcsarnokba. Vagyis inkább Chris mutatta az utat én meg követtem. Beérve a csarnokba pont Jenny-be ütköztünk. Így Chris ment is a fiú öltözőbe és Jenny meg megmutatta a lány öltözőt. Belépve a többi lány elégszúrósan nézett rám. De nem foglalkoztam velük, ezért el kezdtünk öltözni. Átöltöztünk a suli melegítőjébe és vártuk a csengőt.
- Lányok, gyertek, becsöngettek! - szólt be a tanár. Kimentünk az öltözőből és a tanárnő ott várt, hogy be zárhassa az ajtót, de engem még megállított.
- Te vagy az új diák? Vanessa, ugye?
- Igen.
- Nagyon örülök, hogy ide fogsz járni. Sportolsz valamit? Tudod, ezt mindenkitől megkérdeztem 9. elején.
- Most nem, de szeretnék bekerülni a suli röplabda csapatába.
- Ó, ezt örömmel hallom, tudod én vagyok az edzőjük és örömmel látnálak, de először szeretném látni, hogyhogy játszol.
- Természetesen, remélem nem fog csalódni.
- Na, indulás órára. - bázarta az ajtót én meg odamentem a rám váró Jenny-hez.
- Mit beszéltetek?
- Csak megkérdezte, hogy mit sportolok és örömmel látna a csapatban. - rántottam meg a vállam.
- Röplabda csapatba jelentkezel?
- Igen, miért?
- Mert én is csapattag vagyok! Remélem, hogy bekerülsz! - ugrott a nyakamba, amitől kicsit meginogtam.
- Lányok, gyertek órára, már mindenki rátok vár! - zökkentett ki minket Miss Jones hangja. Gyorsan beszaladtunk a többiekhez és végighallgattuk szinte ugyanazt a szöveget. De ahogy elnéztem, a fiúk nagyon is figyeltek a tanárra. Nem értem, jó a tanár elég fiatal és nagyon kedves. Ja, oké. Fiatal. Mindegy, mivel ez volt az első óránk, ezért a tanár kis visszarázódást gondolt a dupla órára, mert gondolja, hogy sokan kissé ellazultak a nyár alatt. Ezért a két óra futással és erősítéssel ment el. Mondjuk, nekem nem okozott gondot, se Jenny-nek, se Chris-nek, se Damen-nek és Aaron-nak és Adam-nek sem. De a többiek... hááát, szinte összeestek. Ja, és a legjobb, hogy egész órán magamon éreztem Damen tekintetét, de próbáltam nem rá figyelni. Meg aztán, miért bámul, amikor megbeszéltük, hogy barátok vagyunk? Soha, nem fogom megérteni. Óra végére az osztály nagy része, szinte összeesett a fáradságtól. Gyorsan felöltöztünk és mentünk is következő órára, ami dupla spanyol volt. Leültünk a helyünkre. Jenny gyorsan elmondta, hogy mivel foglalkozzak majd a válogatáson. Becsöngőkor be is lépett a tanár.
- Buenos días, chicos! - köszönt a tanár. - Látom, új diák jött az osztályba. Rodríguez tanár úr vagyok. A kisasszony tud spanyolul? - kérdezte spanyolul.
- Természetesen, tudja Barcelona-ban laktunk 2 évig. - válaszoltam, természetesen spanyolul.
- Rendben. - az óra többi részében, ugyanazt a szöveget hallgattuk, újra. Aztán a 2. órán mindenki elmesélte a nyári szünetét. A spanyol óra után egy matek óra jött. Mivel nem akartam még jobban magamra dühíteni a tanárt, ezért szép csendben meghúztam magam Damen mellett. Mr Winslow unalmas monológját hallgattam, amikor egy kis cetli landolt a füzetemen.
"Nagyon csendes vagy. Pedig te vagy a 'kedvence' az öregnek. D" - ránéztem Damen-re, de csak a füzetét nézte.
"Ja, gondolom mennyire imádhat. Remélem egyszer még megbocsát:P V" - és vissza adtam neki.
"Biztosan, imádja az bajkeverőket, mint te:D"
"Ha-ha, nem is vagyok bajkeverő! Csak Chris-szel, de csak akkor ha megérdemli:D"
"Oh, szóval ilyen rossz kislány éned is van? Velem is rosszalkodhatnál;)"
"Perverz vagy, mondták már?"
"Nem, ez volt az első. Most megsértettél!" - mire elolvastam, elfordult a székével. De komolyan, az óra közepén. A tanár kicsit meglepődött, de nem nagyon foglalkozott vele. Gondolom, csinált már ilyet máskor is. Próbáltam nem elröhögni magam több-kevesebb sikerrel. Egy ilyen matek után, már csak egy francia órám volt, amin csak feladatokat csináltunk. Kicsöngetéskor egyenesen a tornacsarnokba mentünk Jenny-vel. Gyorsan átöltöztünk és ő lement a csapat többi tagjához, míg én maradtam addig, míg nem szóltak. Elég sokan jöttek, de azért nem olyan nagy tömeg volt. Rajtam kívül úgy 3 kilencedikes, 2 tizedikes és még 2 tizenegyedikes. Lent a teremben úgy 10-en voltak.
- Na lányok, köszöntünk titeket itt a válogatón. A csapattal fogtok együtt dolgozni, így tudjuk kiválasztani azokat, akik tudnák bírni az edzéseket. 4 embert fogunk felvenni, úgyhogy ki kell magatokból adni a legjobbat. Akkor nem is beszélek tovább, sok sikert. - ezzel a tanárnő el is ment. Körülnéztem a csarnokban, hogy kik jöttek szurkolni a többieknek. A legfelső sorban, a karzaton megláttam Chris-t és meglepetésemre Damen-t is. Drága unokabátyám olyan eszeveszettül integetett - vagy inkább kalimpált - hogy sokan elég furcsán néztek rá. Gyorsan intettem nekik és én is elkezdtem bemelegíteni a többiekkel. Az edzés alatt a maximumot adtam, ami remélem elég lesz. Szeretnék bekerülni és legalább Jenny is a csapatban van. Az edzés végére már teljesen elfáradtam, de nagyon jól esett egy kis edzés. Elküldtek minket átöltözni, amíg meg nem beszélik, hogy ki fog bekerülni. Mire kiértünk, Jones tanárnő kezében volt egy papír, a lányok meg mögötte álltak és csak néztek minket.
- Tehát, akik bekerültek a csapatba, azok... - két 9-es és egy 11-es került be, én meg csak idegesen vártam, hogy ki az utolsó - és végül - nagy levegő - Vanessa Turner. A többieknek is köszönjük a részvételt. - mosolygott a tanárnő, majd el ment. Én rögtön Jenny nyakába ugrottam.
- Sikerült, bent vagyok, bent vagyok!
- Gratulálok csajszi! - örömünket Chris-szék szakították félbe. 
- Tudtam, hogy be fogsz kerülni! Hiszen, ugyanolyan tehetséges vagy, mint én.- ölelt jó szorosan magához.- És holnap eljöttök a kosár-válogatóra? Nagyon jó lesz, légysziiii. - könyörgött, mint valami ovis. Ránéztem Jenny-re, hogy ha mennék is, ne egyedül. Végül bólintott.
- Rendben, de elviszel minket fagyizni.
- Jó, na, mehetünk.- ránéztünk Damen-re, aki csöndben állt mellettünk.
- Ja, persze. - és együtt mentünk ki a suliból. Chris átjött hozzánk, mondván még nincs kedve haza menni. Addig szétterült az ágyamon és a TV-t kapcsolgatta, míg én laptopoztam kicsit, amit elég gyorsan meg is untam. Legfeljebb válaszoltam Lyana üzenetére, és megírtam neki, hogy a hétvégén beszélhetnénk Skypon. Chris fél 7-kor hazament, én meg egy gyors zuhany után szinte bedőltem az ágyamba és rögtön elaludtam.