2013. október 29., kedd

3.rész - Városnézés

*Vanessa szemszöge




Tegnap nem kis munkával, de sikerült a bútorokkal berendezni a lakást. A szobámat is úgy rendeztük be, mint amilyen volt az előző házban. A falam, sötét narancssárga színe jól ment a krém színű bútoraimhoz. A szőnyegem is vöröses színű lett. A TV-met az ággyal szembe tettük és a DVD-lejátszót és a Hi-Fit is csatlakoztattuk. A ruháimat gyorsan bepakoltam a szekrénybe, a könyveimet a polcra, a CD-imet a TV melletti polcra és végül a többi cuccomat is is kipakoltam. Hát, a kipakolás gyorsabban ment, mint a bepakolás.
Mivel már nem volt semmi dolgom és nagyon régen jártam itt, ezért anya felhívta Christ, hogy vigyen el egy városnézésre. Gyors elkészültem, még időben, mert csöngettek. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Először nem is ismertem meg, de a kék szemei és, a szerinte, elengedhetetlen répa volt a kezében, az arcán meg egy levakarhatatlan mosoly ült. Nem bírtam ki és a nyakába ugrottam, szorosan ölelve.
- Te is hiányoztál nekem, de nem kéne kiszorítanod belőlem a szuszt - mondta nyögve, mire nevetve elengedtem.
- Tudom, de majdnem 7 éve nem találkoztunk. Nagyon megváltoztál és nőttél - néztem fel rá, majdnem egy fejjel volt magasabb nálam.
- Te is. Na, kezdődhet az álom város nézés?
- Veled? Max rémálom - húztam egy kicsit.
- Hidd el, sok lány erről álmodozik, hogy velem menjenek bárhova - húzta ki magát büszkén.
- Szóval az egód csak megnőtt az évek alatt - forgattam meg a szemem. 
- Itt hagylak és mehetsz egyedül - 'fenyegetett' meg mosolyogva.
- Nem tennéd, mert túl aranyos vagyok - pislogtam rá angyalian.
- Erre nem mondok semmit - zárta le a témát. Az ajtót bezártam és indultunk is, de Chris egy kocsihoz vezetett. Nem nagyon konyítok a kocsikhoz, de ez nem egy átlagos darab, szerintem. És ilyen van egy 17 évesnek.
- Megvan a jogsid? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Chris indított.
- Aha - rántotta meg a vállát, mintha ez nagyon természetes lenne.
- Mióta?
- Nyár eleje óta, akkor vették anyáék is - mosolygott. Elindultunk, ő meg elkezdte mesélni, hogy mi volt vele, amikor elmentem. Eleinte szomorú volt, de aztán sok új fiú barátja lett, majd a gimiben ez meg is maradt, a kosárcsapat tagja lett és elég népszerű lett.
Aztán én is elmeséltem, hogy milyen nehéz volt megszoknom az új környezetet. Londonnak az éghajlatát szoktam meg nehezen, de egészen tetszett. Barcelona meg már jobb volt, és mivel a nyelvet Londonban már tanultam, ezért könnyű volt, de a beilleszkedés ment kicsit nehezen.
De Chris szerint, bejártam már a fél világot úgyhogy ne panaszkodjak. Kösz. 
Chris először Hollywood-ba vitt, mondván ha itt nem jártam még, nem vagyok igazi Los Angelesi. Sétáltunk a Hirességek Sétányán, amit imádtam és elmentünk a Hollywood felirathoz is. Aztán elvitt Chinatown-ba, ahol megebédeltünk. A következő úti cél az El Pueblo de Los Angeles volt, aholt L.A. legöregebb házai voltak, majd a Getty Center-be, de az sajnos zárva volt, de csak annyit mondott róla, hogy ez a legnagyobb és legdrágább építmény itt.
Aztán a nap vége felé elmentünk Beverly Hills-be.
Hát itt csak a leggazdagabbak élhetnek. Hatalmas házak, drága boltok. Biztos, hogy ide csak sétálgatni jövök majd.
Chris hazavitt, de megígérte, hogy holnap majd elvisz Disneylandbe.
- Akkor holnap Disneyland - mosolyogtam - Köszi a mai napot, nagyon tetszett.
- Megmondtam, hogy velem csak jól érezheted magad - húzta ki magát büszkén, mire csak oldalba böktem.
- Ne szállj el! Na, szia, majd holnap - kiszálltam a kocsiból és bementem. Mivel még nem voltam fáradt, ezért gondoltam elmegyek futni. Átöltöztem a futós cuccomba és kimentem futni pár kört. Már az utolsó kört futottam, amikor nekimentem valaminek, vagy inkább valakinek.
- Nem tudsz jobban vigyázni? - mondta cseppet sem barátságosan, miközben felállt a földről. Majdnem akkora volt, mint Chris. Barna, göndör tincsei belelógtak zöld szemeibe. Láttam, ahogy végigmér, ezért minél hamarabb elakartam menni
- Bocsi, máskor majd jobban odanézek - mondtam neki ugyanolyan stílusban, és tovább futottam. Ekkora bunkót! Remélem, soha többé nem találkozok vele. Amikor bementem a házba anyáék már itthon voltak.
- Megjöttem! - mondtam egy kicsit hangosan.
- Milyen volt? - érdeklődött anyu.
- Nagyon jó, de most felmegyek.
- Rendben, de ha éhes vagy van melegszendvics.
Gyorsan felmentem és letusoltam, majd belebújtam a pizsimbe, ami egy rövid gatyából és egy trikóból állt. A szobámban még egy kicsit leültem a párkányba és átgondoltam ezt a napot. Átnéztem a másik házba és megláttam azt a srácot az utcáról. Jaj ne, szomszédok vagyunk! Ő is engem nézett, ezért felálltam és elhúztam a függönyt. Befeküdtem az ágyamba és elaludtam.

2013. október 19., szombat

2.rész - Az új szomszédlány

*Damen szemszöge


Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Mondjuk, nem kéne meglepődnöm, hisz Chrisszel egy iszonyat jót buliztunk és persze csajoztunk. Arra emlékszem, hogy egy dögös szőkével táncoltam, de utána semmi. Teljes képszakadás.
Lassan és kedvtelenül felkeltem az ágyból és lecsoszogtam a konyhába egy fejfájás csillapítóért. A konyhában bevettem a gyógyszert és csináltam magamnak pár szendvicset ebéd gyanánt, mivel már dél is elmúlt. Anyáék persze dolgoztak, mint mindig. Jól menő ügyvédek egy híres vállalatnál vagy mit tudom én. A lényeg, hogy keveset vannak itthon és így nem nagyon figyelnek rám.
A szendvicsekkel és egy bögre kávéval mentem vissza a szobámba, és visszafeküdtem az ágyamba. Miközben ettem a szendvicsemet bekapcsoltam a TV-t, de nem volt benne semmi izgalmas. Felnéztem facebookra de ott is csak a szokásos ment. Megosztások, tagellések, ismerősnek jelölés akikkel még soha nem beszéltem. De mivel én vagyok a suli legnépszerűbb fiúja, ezért muszáj, hogy ismerősök legyünk.
Mivel nem volt jobb dolgom, ezért gondoltam elmegyek deszkázni. Bizony, deszkázom és nem a gép előtt ülök mint a többi srác. Felvettem egy trikót, egy térd gatyát és egy deszkás cipőt. Az ajtó előtt felkaptam a deszkámat, bezártam az ajtót és elindultam. A mellettünk lévő háznál azonban állt egy költöztető autó és éppen a bútorokat pakolták ki. Nagyszerű, egy újabb család! Remélem, nem lesz olyan, mint az előző. Volt egy velem egy idős fiúk, aki szó szerint egy gyík volt. És a szülei szerint 'rossz hatással' voltam rá, nem is voltunk egy társaságban. Szerintem részben, miattam is költöztek el.
Gyorsan elindultam a deszkások 'törzshelyére' nehogy találkozzak az új szomszédokkal.
Mikor odaértem lepacsiztam a fiúkkal és már gurultam is tovább a pályához. Megmutattam mindent amit tudtam, és mikor végeztem vas tapsot kaptam. Hát, igen ez van ha a legnépszerűbb gyerek vagy a suliban.
Miután már kellőképpen elfáradtam, haza indultam. Épp az utcába fordultam be mikor valaki nekem jött.
-Nem tudsz jobban vigyázni? - förmedtem rá. Mikor felnéztem egy zavartan csillogó barna szempárral találkozott a tekintetem. Nem diszkréten, végig néztem igen formás alakján, és tetszett a látvány. Sporttopja elég kivágott volt, így teljes rálátássom került kebleire, rövid testre simuló nadrágja kiemelte formás combjait.
Mikor észrevette, hogy figyelem, lesütötte szemeit.
- Bocsi, máskor majd jobban odanézek! - vetette oda flegmán, majd megfordult és tovább futott. Hosszan néztem távolodó alakját, majd bementem a házba. Anyáék már itthon voltak, így próbáltam minél halkan és gyorsan felosonni a szobámba, de nem sikerült.
- Szia Damen, milyen volt a napod? - kérdezte anya kedvesen.
- Csak a szokásos - vontam vállat.
- Találkoztál az új szomszédokkal?
- Nem - zártam le a témát és mentem föl a szobámba. Felérve gyorsan letusoltam és felvettem egy alvásra alkalmas boxert. Kilépve a fürdőmből átnéztem a szomszéd házra. Meglepetésemre a párkányban az a lány ült, aki belém jött a sarkon. Szóval ő az új szomszédlány, egy darabig még néztem, de mikor észrevett, felállt és elhúzta a függönyt. Ekkor esett le hogy, szinte egy szál semmiben vigyorogtam rá.
Befeküdtem az ágyamba az Ipodommal. Miközben zenét hallgattam, elgondolkoztam. Csini új lány a szomszédban, vagyis nem ismer annyira, így nekem könnyebb dolgom lesz a befűzésével. Na, sima ügy lesz!
Mivel a zenétől sem bírtam elaludni, ezért inkább a  laptopomon megnéztem egy filmet. Körülbelül 3-kor sikerült elaludnom.

2013. október 16., szerda

1.rész - Goodbye Home, Hello New Home

*Vanessa szemszöge


- Kicsim, gyere megjött a taxi - jött be anya a szobámba.
- Oké, csak még egy perc.
- Rendben - kiment, én meg újra egyedül maradtam a gondolataimmal. Még egyszer végignéztem az immár üres szobámon. Hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt Barcelona. Igen, Barcelonában lakom már két éve. Előtte meg 4 évet éltem Londonban. De Los Angelesben születtem, csak apa munkája miatt sokat kellett költöznünk. Mondjuk sok érdekes helyen jártam, csak soha nem éreztem egyik helyet sem az otthonomnak.
Megfogtam az utolsó bőröndömet és kimentem a ház elé, ahol anyáék, a taxi és a két legjobb barátom állt.
Lyana és Cortez. Végignéztem rajtuk és eszembe jutott amikor először találkoztunk.
Az első napom volt a suliban és nem voltak nagyon kedvesek, bár a nyelvet jól beszéltem-Londonban spanyolt kellett tanulnom-mégsem akartak velem beszélni. Végül ebédszünetben ültek oda, és kezdtünk el beszélgetni és rögtön nagyon jóban lettünk. Nagyon hálás vagyok nekik, elmondták mire vagy kire figyeljek és a suli többi 'titkára'.
- Hát, eljött az idő - kezdte Lyana - Vigyázz magadra - ölelt meg szorosan - És helyzetjelentést a fiúkról - súgta a fülembe, mire elmosolyodtam.
- Nyugi, mindent el fogok mondani - mondtam, majd Cortezhez fordultam - Te is vigyázz magadra.
- Megpróbálok - nevetett fel - Remélem, lesz majd valaki aki majd vigyázz rád.
- Majd lesz.
- Vanessa, gyere, indulnunk kell - szólt apa.
- Oké. Hát akkor sziasztok - beültem a taxiba és elindultunk. Még utoljára intettem egyet a barátaimnak, és ők is így tettek.
A reptéren becsekkoltunk, és már fenn is voltunk a gépen. Az ablakon néztem ki, mikor anya hozzám szólt.
- Izgulsz? - mosolygott rám kedvesen.
- Egy kicsit. Tudod, új iskola, új barátok, új környezet.
- Nem kell idegeskedned, különben is ott lesz Chris.
Ááá, igen Chris. Ő az én legjobb és egyben egyetlen unokatesóm. Kicsiként sokat voltunk együtt, még oviba és általánosba is együtt mentünk. Szinte már a bátyám, de amikor elköltöztünk, keveset beszéltünk. Vajon most mi lehet vele? Vajon emlékszik rám?
A gép lassan felszállt, én pedig továbbra is az ablakon kifelé néztem a várost. Még egy hét volt hátra a nyári szünetből, de anyáék szerint - és szerintem is - jó, ha mihamarabb hozzászokok az városhoz, és persze az időeltolódáshoz. De biztos, hogy Chris segíteni fog nekem eligazodni. Lehet, hogy sok minden változott 6 év alatt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy anya szólongat, hogy mindjárt leszállunk. Nem is vettem észre, hogy elaludtam. A gép lassan és biztonságosan landolt, mi meg leszálltunk. Éjfél volt amikor megérkeztünk Los Angelesbe, mivel reggel 8-kor indultunk Barcelonából és 8 óra az időeltolódás. Pont így terveztük, mert így a többi cuccunkat majd reggel hozzák a költöztetők.
Gyors felvettük a bőröndjeinket és egy taxival indultunk az új házunk felé. Az ablakon néztem a város fényeit miközben mentünk a házhoz. Aztán a taxi megállt az új házunk előtt.
Hát akkor helló Los Angeles.