53.rész - Ezért nem mondtam el!

Hola chicas! Na, meg is hoztam a következő részt! Lehet, hogy más lesz, mint az eddigiek, de remélem tetszeni fog;) Azt is szeretném elmondani, hogy egy kis ihlet válságban vagyok, úgyhogy nem tudom, hogy mikor jön a következő fejezet! De próbálok sietni vele! 
Jó olvasást!
P.S. Átléptük a 13000 oldalmegjelenítést! Nagyon-nagyon köszönöm!
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge 

 - Na pont ezért nem mutattam meg! - kiabáltam Damen arcába, miközben a ruhámat vettem fel. - Különben is tudtam, hogy kifogsz akadni és a halálát tervezgeted! - Szombat este van és most az Ash-től kapott SMS-eimen veszekszünk. Ugyanis az egész napot nála töltöttük, de amikor kimentem pár percre, mire visszajöttem, a telefonom a kezében volt és számon kért ezekről.
- Talán, mert nem szeretném, ha az a seggfej a barátnőmet fenyegesse! - kiabált ő is, és idegesen a hajába túrt, mire a karján megfeszültek az izmok. Nem Vanessa, most nem gondolhatsz erre, most éppen veszekedtek! - Ha elmondtad volna, akkor jobban szétvertem volna a múltkor!
- Na, pont ezért nem mondtam el! - nem hiszem el, hogy ezen veszekszünk! De miért is nem töröltem ki őket? - Nagyobb bajba is kerülhettél volna, mint hogy csak 2 hétre felfüggesztenek! - már teljesen elegem volt, hogy ez miatt veszekszünk! - Tudod, mit? - kezdtem volna bele, de félbeszakított.
- Nem! Nem akarom hallani! De tudod, rohadtul zavar, hogy a barátnőm nem bízik bennem és titkolózik előttem! - ütött a falba, amitől megijedtem, de próbáltam nem kimutatni. Helyette csak kirohantam a szobájából, le a lépcsőn. A cipőmet vettem föl, amikor Damen is utánam jött.
- Hova mész? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- El. Csak...ki kell szellőztetnem a fejem. - néztem rá, majd felkaptam a pulcsim és már indultam is volna, ha nem állít meg.
- Már nem mehetsz! Sötét van és ilyenkor már veszélyes! - mit sem törődve vele, kirántottam a kezem az övé közül, majd kiléptem az ajtón, becsapva magam után. A késői hideg szellő kicsit csípte a szemem, de még nem volt olyan hideg. Elindultam a járdán, magam sem tudom merre, csak a lábaim vittek maguktól.
Pár perc séta után egy kis játszótérhez érkeztem. Leültem az egyik hintába és csak néztem ki a fejemből.
Nem is értem, miért veszekedtünk ezen a hülyeségen? Normálisan is megtudtuk volna beszélni, de persze nem sikerült. Én azon buktam ki, hogy az SMS-eimben turkált, Ő azon, hogy ezt eltitkoltam előle. De könyörgöm, Ash-t azóta nem láttam, mióta Damen megverte. Azóta még semmit sem küldött.
Lassan le is nyugodtam és felálltam, hogy visszamenjek, de hirtelen valaki lefogott. Kapálóztam, de túl erős volt, majd egy rongyot az arcom elé nyomott. Fura szaga volt, és amint megéreztem, egyre gyengémnek éreztem magam. Aztán már nem is láttam semmit, csak átadtam magam a sötétségnek.

*Damen szemszöge

Vanessa már 20 perce elment. Kezdek aggódni érte, mert odakint már rég besötétedett, és nem maradna kint sokáig, akár mennyire is dühös rám.
De a francba is, teljesen felcsesztem az agyam, amikor megláttam azokat az üzeneteket! És mindezt el is titkolta előlem! Most az, hogy kinyírom azt a senkiházit, mert a barátnőmet fenyegeti, az teljesen normális. Nem?
De ez már biztos nem normális, hogy ennyi ideig kint van. Ismerem és tudom, hogy amilyen gyorsan fel is kapta a vizet, olyan gyorsan le is tud nyugodni és tiszta fejjel végig gondolni a dolgokat. 
Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam, de pont abban a pillanatban szólalt meg és a képernyőn az Ő neve volt. Rögtön fel is vettem.
- Van, hála az égnek! Gyere vissza és nyugodtan beszéljük meg ezt az egészet. De jól vagy? - ám nem az Ő hangja szólt bele.
- Hát, nagyon is jól van a kislány. Egyenlőre. - hangsúlyozta ki az utolsó szót. Nem, ez nem lehet Ő! És mit keres nála Van telefonja? És a legfontosabb kérdés: Hol van Vanessa?!