18.rész - Csajos nap

Hola chicas! Íme itt a következő rész, remélem tetszeni fog:) Eddig mit gondoltok a történetről? Vélemény? De addig is jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

A szekrénynél történteket próbáltam kiverni a fejemből. Még jó, hogy jött Jenny és nem kellett megpuszilnom az arcát. De a szemeit nem tudtam kiverni a fejemből. Ahogy most olyan közel láthattam, megtudtam rendesen nézni. Pont ugyanolyan volt, mint az álmomban. Biztos csak véletlen, ugye? Meg ahogy a hasam görcsbe rándult, olyan ismerős érzés volt, de nem tudom, mikor volt ilyen. Lehet, hogy csak az undor fogott el, ahogy a közelembe jött.
Biztos túl sokat gondolkoztam, mert Jenny hozott vissza a valóságba.
- Hahó, Vanessa! Figyelsz te rám?
- Mi? Bocs, kicsit elgondolkoztam. Szóval, mit mondtál? - csak elmosolyodott, de válaszolt.
- Azt kérdeztem, hogy nem lenne kedved-e elmenni holnap kicsit vásárolni. Tudod, ilyen csajos nap. Na?
- Benne vagyok! - Már régen voltam vásárolni. Még Lyana-val voltunk, akkor is a nyár elején, de majdnem egy életre elég ruhamennyiséget vettünk. De ez a vásárlás talán eltereli a gondolataimat a ma történtektől.

***

 Jenny anyukája vitt minket a plázába. Az anyja felvett a házunk előtt. Kicsit féltem, hogy nem fog kedvelni, de rögtön megnyugtatott, mert Jenny sokat mesélt rólam. Szóval az odafele út, jó hangulatban telt, aztán meg is érkeztünk a plázához. Kisebb volt, mint a El Corte Inglés, de amint bementünk, annyi bolt volt, hogy na. Mia, Jenny anyukája, mondta, hogy hívjuk, ha végeztünk.
Az első üzletben, csak nézelődtünk, nem találtunk semmi olyat, ami tetszene. A következő boltban már más volt a helyzet. Annyi mindent találtunk, hogy nem győztük felpróbálni. Végül 'néhány' zacskóval távoztunk és mentünk a következőbe. Egy cipőboltba is bementünk, ahol vettem egy új cipőt magamnak, Jenny meg egy szandált. Később már csak nézelődtünk és járkáltunk, amikor megkordult a hasunk. Már dél is elmúlt, ezért felmentünk a KFC-be és ettünk.
- Van egy jó hely a városban, nem akarsz este elmenni? - kérdezte Jenny, mikoözben már az anyukájára vártunk a parkolóban.
- Hmmm, nem is tudom... - Sokat jártunk Cortez-ékkel bulizni, mert a spanyoloknak a vérükben van a bulizás. Engem, majdnem minden hétvégén elrángattak bulizni. Bár soha nem ittam, legfeljebb egy-egy kortyot.
- Légyszí, meg kell tudnod, hogy milyen egy igazi los angelesi buli. Na, jó buli lesz!
- Rendben, de megjegyzem én nem iszok!
- Nem is kell. Ez nagyon jó lesz! - Igen, majd meglátjuk.
A szobámban készülődtem az esti bulihoz. Már ki is választottam, hogy mi lesz rajtam. Egy világos kék rövid ruha volt, hozzá illő fehér övvel.A hajam lógva hagytam és a sminket sem vittem túlzásba. Egyszerű szájfény, szemfesték, szemceruza és spirál. Még egy utolsó pillantást vettem magamra a tükörben és késznek nyílvánítottam magam, amikor megszólalt a csengő. Ahogy bírtam lesiettem a lépcsőn - már amennyire tudtam a magassarkúmban - és ajtót nyitottam. Jenny volt az ajtóban. Tökéletesen nézett ki. A fekete ruha kiemelte az alakját és a sminkje és a haja is nagyon jól állt.

- Csinos. - jegyeztem meg.

- Köszi, a tiéd is. Akkor mehetünk? - Egy kis táskába elraktam a telefonom, egy kis pénzt és el is köszöntem anyáéktól. Hát akkor bulira fel.
A szórakozóhely fullon volt. Jenny-vel először a bárpulthoz mentünk. Én kólát kértem, ő meg egy alkoholmentes koktélt. Kerestünk egy szabad bokszot és addig ott megittuk az italainkat, majd a táncparkettre mentünk. Nagyon jól éreztem magam, de sajna a nagy tömeg elkeverte Jenny-t és nem láttam sehol.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon, amik szorosan fogtak, és a nyakamhoz hajolt, így a göndör tincsei előre hullottak. Jaj, istenem! Mond, hogy nem Ő az és ez csak egy másik srác, akinek ugyanolyan a haja.
- Nagyon sexi ez a ruha - mormolta a nyakamba, így felismertem a rekedtes hangját. Ő az! Apró puszikat hagyott a bőrömön, amiktől kirázott a hideg. Hagyd abba Vanessa!
Próbáltam kiszabadulni a karjaiból, de erre egyre szorosabban húzott magához. Nem tudom miért, de egyre jobban melegebb lett, biztos a túl sok embertől és a nulla levegőtől.
- Elengednél? Meg kell keresnem Jenny-t.
- Meddig akarod még ezt hajtogatni? Nem egyszerűbb megbocsátani? - Szembe fordított magával, de továbbra sem engedett el.
- Ezt nem lehet csak úgy megbocsátani és elfelejteni! Nálam a tettek többet érnek, mint a szavak, de te úgysem törődsz másokkal, úgyhogy hagyj békén! - eléggé megleptem a kirohanásommal, így ezt kihasználva letéptem a karjait magamról és elmentem, hogy megkeressem Jenny-t. Szerencsére nem kellett nagyon keresnem, mert az egyik bokszban ült Chris-szel, Adam-mel és Aaron-nal.
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szia Vaniii! - köszöntek egyszerre, így tisztán ki lehetett következtetni, hogy nem keveset ittak. Nagyszerű!
- Jenny én menni szeretnék.
- Máris? Miért? - kérdezett vissza.
- Mert már nem érzem jól magam. Mehetnénk? - néztem rá könyörgően. Kicsit gondolkozott majd bólintott.
- Sziasztok! - elköszöntünk, majd mentünk is ki. Hívtunk egy taxit, ami hazavitt minket. Nem volt kedvünk többet fizetni, ezért behívtam Jenny-t, hogy aludjon nálunk. Nagyon nem ellenkezett, írt a szüleinek, hogy nálam alszik és mentünk is be a házba. Anyáék még a nappaliban tévéztek.
- Ilyen hamar? - kérdezte anya.
- Igen, most nem volt nagyon hangulatom. - rántottam meg a vállam. - Jenny itt alszik, nem baj?
- Nem dehogy is. De te ágyazol meg.
- Rendben. - felmentünk a szobámba, amíg én megágyaztam, Jenny letusolt, majd én is. Még sokáig filmet néztünk, de hajnali 2-kor el is aludtunk. Ez jobban tetszett, mint a buli.

17.rész - Egy kis buli

 Hola chicas!:D Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog. Örülök pár kommentnek is;) Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Eldöntöttem, hogy edzés után beszélni fogok Vanessa-val. Chris megkértem, hogy addig tartsa fel Jenny-t, ameddig lehet. Pont időben végeztünk mi is, így láttuk, ahogy a kijárat felé mennek, de Vanessa még elmegy, gondolom a szekrényéhez. Itt az esély, hogy beszéljek vele!
- Csak ne szúrd el! - súgta Chris és már ment is Jenny-hez.
Elindultam a szekrényéhez, ahol a táskájába pakolt pár könyvet. Halkan mögé sétáltam és amikor végzett és megfordult, rögtön neki nyomtam a szekrénynek és a kezeimet a szekrénynek támasztottam a teste mellett, így elállva a menekülési utat.
- Engedj el és hagyj végre békén! - Nem kiabált, de hallani lehetett, hogy türtőzteti magát. Ha valami kis szerencsétlen lennék, akkor már elmentem volna, de az biztos, hogy nem hátrálok meg.
- Nem. Beszélnünk kell! - a szemeiből csak úgy áradt a harag és a csalódottság.
- De engem nem érdekel! Te sem érdekelsz, úgyhogy hagyj végre békén és most engedj el!
- Nem, amíg el nem mondhatom, hogy miért is csináltam amit csináltam.
- De engem nem érdekel! Nem bírod felfogni? - a karomat ütötte, mire megfogtam a csuklóit és az egész testemmel neki nyomtam a szekrényhez. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Csak mosolyogtam rajta, mikor végre megszólalt.
- Van 2 perced, hogy röviden elmond, nem több. Kezdheted. - mintha szívességet tenne úgy nézett rám. Vettem egy nagy levegőt és el is kezdtem.
- Suli előtt nem találkoztunk Chris-szel, mert azt mondta, hogy egy rokonának mutatja meg a várost. De amikor megláttalak az első napon és hogy milyen jól elvagytok, azt hittem, hogy becsajozott és ez miatt rázott le. Dühös lettem és azt akartam, hogy eltűnj innen jó messzire, ezért találtam ki azt ott az ebédlőben. De utána Chris elmondta, hogy csak az unokatesója vagy, én meg elég szerul éreztem magam, amiért ezt csináltam. Szóval remélem meg tudsz bocsátani! - Mondandóm végére kikerekedett szemekkel nézett rám. Szerintem nem tudta, hogy mit gondoljon, de végül összeszedte magát.
- Honnan kéne tudnom, hogy igazat mondasz?
- Mert igazat mondok, de ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg Chris-t. - a száját harapdálta, ami azt jelentheti, hogy most higgyen-e nekem vagy ne.
- És ha még így sem bocsátok meg neked?
- Akkor addig fogok küzdeni ameddig meg nem bocsátasz! - komolyan mondtam, de ő elmosolyodott. Nem hisz nekem.
- Jó, mondjuk azt, hogy megbocsátok. Elengednél végre? Jenny már vár. - próbált eltolni magától, de nem ment neki, amin én csak jót nevettem. - Kiröhögsz?
- Neeeem. De ha adsz el puszit, akkor elengedlek. - kacsintottam rá.
- Arra ugyan várhatsz.
- Én tudok várni. - megrántottam a vállam és csak mosolyogva néztem tovább.
Már egy ideje állhattunk, amit én előszeretettel néztem, ahogy próbál kiszabadulni, majd végül feladta.
- Csak egy puszi, ugye?
- Igen, de ha többet akarsz adni, abban benne vagyok. - Megforgatta a szemét és már adta volna az arocomra, amikor...
- Vanesssa!! Jössz már? - Hát persze, Jenny-nek is pont jókor kell megjelenni. Vanessa kihasználta, hogy nem figyelek, így ellökött magától, felkapta a táskáját és már mentek is és Chris is megérkezett.
- Na, hogy ment?
- Nem tudtad volna még fél percig feltartani? - morogtam. - Igazából egész jól, de nem hitt nekem.
- Hé, én próbáltam, de nagyon erőszakos volt. - tette fel a kezeit védekezően. - Beszéljek vele?
- Majd megoldom. Holnap buli? Már nagyon régen nem voltunk. - egy ilyen hét után csak felejteni akarok.
Kimentünk a suliból és haza mentünk.

***

  A szórakozó hely, szokásosan fullon volt. A bárpultnál tömeg, ahogy a táncparketten is. A lányok minél kisebb és mutogató darabbal rázzák magukat, míg a fiúk nyálcsorgatva figyelik őket és a ma esti áldozatukat keresik. Mi, azaz én, Chris, Adam és Aaron egy boxba ültünk és sorra rendeltük a feleseket. Már nem tudom, hogy hanyadikat ittuk, de már egyre lazábbnak éreztem magam, mint szoktam, de nem voltam részeg.

- Na, és ki lesz a ma esti zsákmányod? - kérdezte Adam. Látszott rajta, hogy bármikor kidobhatja a taccsot. Körülnéztem, de úgy őszintén, most nem érdekeltek a csajok és ez nálam nagy szó.

- Most nem hiszem, hogy lesz. - rántottam vállat, mire kikerekedett szemekkel néztek rám. Jót nevettem az arckifejezésükön. - Hé, örüljetek, hogy nektek szabad a pálya. Most csak bulizni akarok.
A többiek elmerültek a tömegbe, én meg elmentem a pulthoz egy sörért.
Felültem a székre és onnan figyeltem a tánctömeget. Éppen ittam volna, amikor  felismertem egy ismerős alakot a tömegben. Rövid, teste feszülős ruhát viselt, ami kiemelte az alakját és rálátást engedett a vékony, hosszú lábaira. Haja hullámosan omlott a vállára.
Mielőtt észbe kaptam volna, felé igyekeztem és már pár lépéstől volt tőlem, de megéreztem kellemes illatát. Nem tudom mi lehet velem, lehet hogy a pia teszi, de nagyon megakartam kapni és nem csak egy éjszakára. Hmmm, talán mégsem lesz olyan unalmas ez az este.

16.rész - Ismerős szempár.

 Holaa chicas!:D Meghoztam az új részt, ami elég rövid lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket:) Jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 

Reggel, furcsa, de hamarabb keltem, mint, hogy az ébresztőm megszólalhatott volna. Eléggé furcsa egy álmom volt. Egy fiú volt benne, és hihetetlenül zöld szemei, amik nagyon ismerősek voltak. Mindegy. Szóval visszaaludni nem tudtam és nem is lehetett, ezért lementem reggelizni. Anyáék még aludtam, ezért próbáltam minél kevesebbet zajongani. Megettem a reggelim és felmentem elkészülni. Gyors zuhany után felöltöztem. Küldtem Chris-nek egy üzenetet, hogy most nem kell értem jönnie, mert egyedül megyek. Most egy kicsit fel akartam frissülni. Hagytam anyáéknak egy cetlit, hogy hamarabb elmentem és indultam.
A nap sugarai szépen bevilágították az eget és a szél is kellemesen fújt. Sajna a gondolataim mindig az álmomon jártak és azokon a zöld szemeken. A kisfiú azt mondta, hogy soha nem felejt el és nekem adott egy karkötőt. Eléggé furcsa volt, és mivel nem akartam ezen tovább gondolkodni, ezért elővettem a telefonom és zenét hallgattam a fülesemen. Annyi zene volt rajta, hogy nem tudtam, melyikkel kezdjem. Végül véletlen lejátszásban elindult a Three Days Grace-től a Life Starts Now. Egyik kedvenc számom.
Emlékszem, amikor még Londonban laktunk és egy ottani barátnőm, Amber mutatta meg. Ő ilyen rockos csaj volt és én is az lettem. De egy sulibulin nagyon dühös lett rám, mert volt egy srác aki tetszett neki, de a srác nekem énekelte el az Ő kedvenc dalát, az Over and Over-t, amire Amber teljesen kiakadt. Nem tehettem róla, de Amber nem hitte el és nem beszéltem velem többet. Aztán elköltöztünk, visszaváltoztam egyszerű lánnyá, de a zenéjüket továbbra is szeretem,  de társult hozzá, még a Green Day, Simple Plan is. De koncertre még soha nem jutottam el. Vagyis, Barcelonában Cortezék elvittek az utolsó Three Days Grace-re. Az élmény mindennel felért.
Mire észrevettem, már a sulinál voltam. Bementem és indultam a sportcsarnokba, hogy átöltözzek a dupla tesire. Még senki nem volt az öltözőben, de gyorsan átöltöztem és tovább hallgattam a zenét a padon ülve.
Szép lassan már jöttek a többiek és Jenny is megérkezett.
- Szia, hát te? - ő elkezdett öltözni, még én elraktam a telefonom.
- Hát, hamarabb keltem és besétáltam. - vontam meg a vállam. Jones tanárnő szólt, hogy becsöngettek, mire kimentünk az öltözőből és a tornaterembe mentünk. A fiúk már ott voltak és nagyban röhögtek valamin. Chris tegnap elmondta, hogy Damen-nel kibékültek. Annyira nem örültem neki, de nem tilthatom meg neki, hogy kivel barátkozzon.
Az óra elkezdődött, ezért 5 kör futás volt és a tanár kigondolta, hogy ma erősíteni fogunk. Nagyon jó. De úgy, hogy nem volt szünet. Óra végére mindenem fájt, mert elég rég volt ilyen óra.
Tesi után dupla spanyol óra jött. Az biztos, hogy ezek az órák már túl könnyűek, de igazából élvezem őket. Bár a tanár elég sokszor felszólít, hogy ezt a spanyolok hogy mondják meg ilyesmi.
Ez után egy 'kedvenc' órám jött, a 'kedvenc' tanárommal. Kitaláltátok? Persze, hogy matek. És még a legjobb benne, hogy Damen mellett ülök. A helyemen ültem és vártam, hogy elkezdődjön az óra, amikor valaki megbökte a karom. Persze nem kellett kitalálnom, hogy ki az, ezért nem is figyeltem rá. De ő elég kitartóan próbálkozott.
- Nem hagynál béké? - fordultam felé.
- Beszélnünk kell. - nyugodtan mondta, de én nem voltam az.
- Nincs miről beszélnünk! Ha Chris nem lenne a legjobb barátod és nem kellene itt ülnöm, akkor még csak a közeledbe sem jönnék! - válaszra nyitotta a száját, de Winslow bejött a terembe és elkezdődött az óra. Most szerencsére nem rám lett kiakadva, hanem egy srácra, asszem' Jason-re, pedig csak a leckét kérdezte meg tőle. Ez a tanár tényleg nem normális.
Szerencsére ezt az órát is túl éltem és jött egy nyugodt francia óra. Annyira belemélyedtem, hogy ki is csöngettek. Jenny-vel át is mentünk a tornaterembe, az edzésre. Hát, mit ne mondjak, a tanárnő nem csak tesi órán erősített, de még edzésen is. Jó megértem, hisz 3  hét múlva verseny, de azért na. Nem kéne kinyírni a gyereket. Edzés után megkértem Jenny-t, hogy várjon meg a kijáratnál, mert én még elmegyek a szekrényemhez.
Pár könyvet tettem el holnapra és el is raktam a tesicuccom. Bezártam a szekrényem, de amint megfordultam szembe találtam magam egy ismerős szempárral. A szekrényhez nyomott és elállt minden menekülési utat, úgymond csapdába estem.

15.rész - Küzdeni fogok

Sziasztok! Új részt hoztam remélem tetszik. Sajnálom, hogy egy valaki leiratkozott, de ez az ő döntése. És köszönöm, mert átléptük a 2000 oldalmegjelenítést! Jó olvasást! Anna xx.

*Damen szemszöge

 

Basszus, a fene sem gondolta volna, hogy unokatesók! Akkor én, hogy a fenébe tudhattam volna? Senki nem mondta. Mondjuk, voltak arra utaló jelek. Amikor matekon el kellett ülniük, akkor a tanár mindkettejüket Turner-nek szólította. Én csak arra gondoltam, hogy ez csak a véletlen és hogy ez ilyen gyakori név.
És most persze én vagyok a közutálat tárgya az osztályban egy félreértés miatt. Sokan lesajnálóan vagy dühösen néznek rám. De a legrosszabb, hogy Chris sem szól hozzám, sőt nagy ívben el is kerül. Tegnap az edzésen sem szólt hozzám, legfeljebb csak akkor, amikor a taktikát kellett megbeszélnünk. Ha most egy hisztis kis csaj lennék, akkor most sírva fakadva hazarohannék a szobámba és ki sem jönnék onnan. De mivel nem vagyok, ezért magamnak kell helyretennem azt, amit elszúrtam.
A suli felé hajtva gondolkozom, hogy mit mondjak Chris-nek. Basszus, soha nem kellett még bocsánatot kérnem senkitől, nem is tudom, hogy mit csináljak! Jól van Damen, most szépen lenyugszol, és megbeszéled ezt az egészet a legjobb haveroddal. Igen egyszerű, csakhogy tuti, hogy Vanessa is ott lesz mellette, mint eddig.
 Küldtem egy SMS-t neki, hogy találkozzunk lent az udvaron, de egyedül jöjjön. Most gondolom, hogy felébreszthettem, hisz első óránk nincs, ezért ő otthon még aludhatott. Ahogy megérkeztem a suliba, már mindenki ott volt. Persze az 1. órából már nincs sok, ezért elmentem a szekrényemhez, majd onnan le az udvarra. Amikor kicsöngettek az első óráról, az egész udvar megtelt 9.-esekkel. Ahogy most elnéztem őket, nem tűntek olyannak. A lányok minél többet mutató ruhákban voltak, a fiúkról már szinte leesett a gatyájuk. Komolyan, akkor minek vesznek föl nadrágot, ha azt akarják, hogy csak az alsójuk látszódjon.
Kicsivel később Chris is kijött az ajtón és felém közeledett. Mikor odaért, csak meg állt előttem és csak bámult. Semmit nem lehetett leolvasni róla.
- Figyelj... - türelmesen figyelt, míg én összeszedtem a gondolataimat. - Én nem akartam azt tenni! Egyszerűen azt éreztem, hogy...már nem is fogunk együtt lógni, hisz mindig Vele voltál és nagyon úgy tűnt, mintha egy pár lennétek. De megbántam és sajnálom! Érted? SAJNÁLOM. - Ő meg még mindig bámult és meg sem szólalt. Aztán vett egy nagy levegőt, majd megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mint valami nyálas filmben? - és elröhögte magát. Hát, persze! Én itt bocsánatot akarok kérni, erre ő meg kiröhög. Ez az igazi Chris.
- Hé, én próbálkoztam. De te is tudod, hogy még senkitől sem kellett bocsánatot kérnem. - Védekezően felemeltem a kezem és mosolyogtam. - Akkor nem haragszol?
- Azt azért nem mondanám, de azt remélem tudod, hogy nem tőlem kell bocsánatot kérned? - nézett rám komolyan, ami nálam nagy szó.
- Tudom. - sóhajtottam. Chris-szel jól ment, viszont nem tudom, hogy Vanessának elég-e egy bocsánatkérés. Nem ismerem annyira, és fogalmam sincs miért akarom ennyire, hogy megbocsásson, de most hogy tudom, nem a haveromat akarja, ezért tényleg szeretnék vele jóban lenni. Még ha nem is lesz könnyű visszaszerezni a bizalmát, én akkor sem fogom feladni!
Becsöngőkor visszasiettünk a terembe még Mr Winslow előtt. Komolyan, attól az öregtől még nekem is feláll a hátamon a szőr. Mondjuk, nem volt mindig ilyen. 9-ben még tök jó fej és vicces volt, de a nyár után valamitől megváltozott. Nem tudjuk, hogy mitől, de nagyon megváltozott. Egyszer volt, hogy megpofozta Aaron-t, hogy ott maradt a keze nyoma az arcán. De az igazgatónak azt mesélte be, hogy egy lány pofozta fel, mert nem hagyta békén. És persze, az ő szava a gyerek ellen. Ezért inkább csak csöndben üljük végig az óráit.
Mire felértünk, a tanár még nem volt bent. Azonban Vanessa ott ült a helyén és a tankönyvet olvasgatta. Chris gyengén beleütött a vállamba és a helyére ült Jenny mellé. Hát, hajrá! Odamentem és leültem mellé, de nem nézett felém, csak a könyvre összpontosított.
- Figyelj... - mire belekezdtem volna a tanár bejött és kihívta Vanessát felelni. Persze ő készült és mindenről beszélt és válaszolt, amit a tanár kérdezett tőle. Winslow morogva írta be az 5-öst és tovább mentünk az anyaggal. Óra végén Vanessa felpattant és kirohant a teremből. Még utolérni sem volt időm. A következő ór fizika volt, ami csak abból állt, hogy az osztályfőnök magyarázott a lányok meg itták minden szavát. Földrajzon dogát is írtunk, majd még angolon és irodalmon is feleltünk. És ez még csak a suli 2. hete.
Majd egy dupla olasz után mehettünk is edzésre. A fárasztó edzés után haza is mentem. Anyáék persze nem voltak otthon, így kerestem valami vacsorának jót és felmentem. Gyors lezuhanyoztam és mentem is vissza a szobámba. Még  átnéztem volna Vanessához, de a függönye el volt húzva.
Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akkor is küzdeni fogok, még ha ez évekbe fog telni!

14.rész - Legjobb barátnő

Meglepetés! Új rész, remélem tetszeni fog;)
Köszönöm a 11(!!) feliratkozót! De nem is húzom az időt, jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

Csak futottam és futottam. A legszívesebben hazafutottam volna és bezárkóztam volna a szobámba. De sajnos nem mehettem, mert volt még órám. Ezért inkább csak keresni akartam egy helyet, ahol egy kicsit nyugtom lesz a szünet végéig.
A könnyeim meg csak folytok le az arcomon megállás nélkül. Hogy tehette ezt? Most komolyan mit ártottam én neki? Azt hittem, hogy kedves, mert matekon is kihúzott a pácból. De akkor miért állt ki amellett a plázacica mellett? Az biztos, hogy soha az életben nem akarom látni! Igen, csakhogy nem elég, hogy egy osztályba járnunk és szomszédok is vagyunk, de még Chris legjobb haverja is. Vagyis, nem tudom, ezekután még azok lesznek.
Annyira belemerültem a gondolataimba és elég homályosan láttam, ezért nem is láttam, hogy merre megyek, így már csak azt vettem észre, hogy nekirohantam valakinek. A földre estem a nagy lendülettől, de még erőm is alig volt, hogy felkeljek.
- Bocsi, nem figyeltem. Nem akartam neked menni. - felkeltem a földről és segítettem neki is felkelni. Megtöröltem a szememet, hogy rendesen lássak és egy barna szempárral találtam szembe magam. Egy magas, fekete felzselézett hajú fiú állt előttem. Ruhája egész jól nézett ki, de nem tűnt bunkónak.
- Semmi baj, én nem figyeltem. - mosolygott rám, de amint megnézte a ruhámat, már el is tűnt. - Úristen, mi történt veled? - Lenéztem magamra és hát, nagyon nem tetszett. A hülye spagetti miatt - ez volt a kaja - nem elég, hogy csupa paradicsomszószos és kis húsdarabok voltak a pólómon. A hajam végén tészta darabok, a leves meg a nadrágomat áztatta el, de szerencsére nem nagyon és nem az egészet.
- Háát, történt egy kis baleset - mosolyogtam keserűen.
- Nem hiszem, hogy egy egyszerű baleset, de ezt majd később. Van másik ruhád? - meglepődtem, hogy milyen kedves, pedig csak most találkoztunk.
- Persze, csak az van a táskámban. - forgattam a szememet. Miért, szerinted tudtam, hogy ezt fogják velem csinálni?
- Ahogy hallom, nincs. Akkor a tesi cuccod? Nem kéne egész nap ebben lenned.
- Az a helyzet, hogy a szekrényem elég messze van innen és nem akarom, hogy tovább röhögjenek rajtam.
- Akkor, ha akarod, kölcsön tudom adni a cuccom. Pont itt van a szekrényem, ne aggódj, tiszta. - röhögte el magát a végére.
- Hát, rendben. - Elment a szekrényéig, ami nem volt messze és odaadta a cuccát. Egy közeli mosdóban átvettem. 'Kicsit' nagy volt rám. Kimentem és amint meglátott, elröhögte magát.
- Nem röhög, mert megbánod! - szúrós szemmel néztem rá, amitől már is abbahagyta, de még így is ott bujkált egy mosoly az arcában. - Egyébként hogy hívnak?
- Jaj, ne haragudj! Ashton vagyok. Ashton Denton, de szólíts csak Ash-nek. - nyújtotta a kezét, amit örömmel fogattam el.
- Én Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Turner? Mint Chris Turner? - bólintottam. - Nem is tudtam, hogy van egy húga!
- Igazából csak az unokatestvére vagyok. Az apukáink testvérek. - javítottam ki.
- Ja, így már értem. - elindultam a szekrényem felé, de ő is követett. - Egyébként mi is történt veled igazából?
- Majd úgyis megtudod, nem mindegy?
- Nem biztos, hogy az igaz lesz, szóval? - nem igaz, miért ilyen kíváncsi?
- Egy csaj hülyeséget terjesztett róla, leöntött a kajájával és egy osztálytársam az ő pártjára állt. Most boldog vagy?! - kivettem a cuccom a szekrényből - időközben ideértünk - és bementem a mosdóba átöltözni. Mire kimentem, még most is ott várt rám. Betettem a cuccom és megnéztem a telefonom, mert Jenny és Chris már vagy 4-szer hívott. Üzentem nekik, hogy itt vagyok a szekrényeknél, szóval jöjjenek ide.
- Bocs, hogy erőltettem. - szólalt meg - de most mennem kell, lassan becsöngetnek. Találkozunk még? - nézett rám boci szemekkel, amiknek nem bírtam nemet mondani.
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Szia. - el is ment, de amint elment, rögtön megjelent Jenny és Chris.
- Sajnálom Vanessa, még nem csinált soha ilyet! Nem tudom, mi ütött belé... - kezdte a magyarázkodást, de én le is állítottam.
- Chris, nem te tetted ezt, nem neked kell magyarázkodnod. De most, ha lehet, én nem beszélnék vele. - mindketten bólintottak és visszamentünk a terembe. A maradék órákban, próbáltam nem Damen-re figyelni, de éreztem, ahogy lyukat éget a hátamba. De ha találkozott a tekintetünk, a szemeiben mintha megbánást láttam volna csillogni? De lehet, hogy csak én akartam azt látni, hisz miért bánta volna meg, ha nem is segített.
Legalább az edzés segített elterelni a gondolataimat Damen-ről és a történtekről. Edzés után gyorsan felöltöztem és inkább gyalog mentem haza. Azonban Jenny utánam jött.
- Hé, hazasétálsz?
- Igen, még talán jót is tesz. Ha akarsz, mehetsz Chris-szel.
- Nem-nem. Nem hagylak egyedül egy ilyen nap után. - Elmosolyodtam és megöleltük egymást. Örülök, hogy egy ilyen barátnőm van, mint Jenny. Ilyenkor csak ők tudnak engem felvidítani.
A hazafele út elég viccesen telt. Sokat röhögtünk és beszélgettünk. A házunk előtt elköszöntünk egymástól. Én be mentem, Jenny meg hazafelé ment.
Otthon még nem voltak anyáék, ezért gyorsan kiöblítettem a ruháimat és úgy dobtam a szennyezve. Megtanultam a tanulnivalót holnapra - a matekot is - majd még fel is léptem Face-re. Egy ismerősnek jelölés volt, méghozzá Ash-től, és persze mindenki az ebédlős sztorival volt elfoglalva, ezért inkább ki is léptem.
A függönyt is elhúztam, hogy Damen-t még véletlenül se lássam meg. Mivel nem volt más dolgom, ezért gondoltam csinálok vacsorát. Egy egyszerű rántotta mellett döntöttem. Felszeleteltem a hagymát és beleraktam a serpenyőbe, majd a tojást is. Isteni illata volt. Amikor kész lett három tányérra szedtem és pont akkor érkeztek meg anyáék is. Örültek, hogy megcsináltam és meg is ettük.
Vacsora után elmentem lezuhanyozni és aludni. Egy ilyen nap után, már nem volt kedvem semmihez.

13.rész - Most csalódtam benned.

Sziasztok!! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog;)
Köszönöm a +1 feliratkozót, de nem beszélek tovább, szóval jó olvasást. Anna xx.

*Damen szemszöge

Reggel a szokásos rutinnal készültem el. Egy bögre kávé, reggeli, tusolás és fel is öltöztem. Persze a legfontosabb nem maradhatott ki. Mégpedig, hogy az ablakon át nézem, ahogy Vanessa felöltözik. Mázli, hogy az anyja széthúzza a függönyét amikor felkel, Ő meg túl fáradt ahhoz, hogy észrevegye és elhúzza. Meg kell mondani elég csinos. Ha nem tudnám, hogy milyen és hogy a legjobb haverom barátnője, simán lefektetném egy körre, vagy még néhányra. De mivel ismerem, ezért még csak meg sem fogom próbálni. Mondjuk, ha nem szólalna meg vagy valami...NEM! Ő is csak egy olyan csaj, mint a többi.
Elindultam suliba, és becsöngőre be is értem. Az, hogy ilyen korán jöttem be, az az, hogy olasz órám van. Az idegen nyelvekben vagyok egyedül jó - kosár, deszka kivételével - és ez az egyetlen dolog, ami érdekel is. Amint befejeztem a sulit, már húzok is innen. Persze bírom Los Angeles-t, de azért inkább a világot járnám be.
A teremben még nem volt senki, ezért nyugodtan sétáltam oda a haverokhoz. Kezet fogtunk, de aztán bejött a tanár és elkezdődött az óra. Igaz, dupla óra volt, de megint csak gyorsan és remekül telt az olasz, nagyon szeretem ezt a nyelvet.
Ahogy kicsöngettek, utam Brithany szekrényéhez vezetett,nem sokkal később meg is érkezett a tulajdonos. Mikor észrevett, elkezdte magát dobálni és a hajával játszadozott. Komolyan azt hitte,hogy ettől elolvadok?Ribanc.
-Szia, Damen! Mi a helyzet? - enyelgett, kezét a vállamra tette, és a lehető legközelebb jött hozzám.
- Alkut ajánlok. Ha segítesz megszívatni Vanessát akkor kérhetsz bármit. Na, benne vagy? - néztem rá kérdőn. Tudom, hogy egy lány sem bírna ennek ellen állni.
- Bármit kérhetek? - kérdezte mézes.mázos hangon, amitől mindig a falra mászok. Komolyan, nincs még egy ilyen lány a földön, mint ő. Szerencsére.
- Bármit, de csak most az egyszer.
- Ha sikerül is a kis terved, akkor egy csókot kérek. - szerencsére nincs annyi esze, hogy azt kérje.
- Rendben, de csak EGY csók! - hangsúlyoztam ki az 'egy' szót.Bólintott,én meg rögtön ott is hagytam és mentem matek órára. A teremben leültem a többiek közé, akik beszélgettek.
- Hol voltál? - érdeklődött Chris.
- Elintéztem pár dolgot. - rántottam meg a vállam. Mégsem mondhatom azt neki, hogy a barátnőd megszívatása miatt szövetkeztem a ribanccal. Csak megrántotta a vállát és a barátnője felé fordult.
Lassan becsöngettek,Vanessa mint egy kis angyal nehogy a tanár rászálljon.Belépett Mr. Winslow és persze rögtön kiszúrta őt.
-Miss Turner,a táblához!-vakkantott,mire a lány kétségbeesetten pislogott Chrisre.Basszus,nem tanult!Pedig tudhatta volna,hogy ő fog felelni!Csak meredten bámult barátjára.Na persze,majd ő megmenti.Ez az elméletem megdőlt,mikor Vanessa felállt a helyéről.Miért nem jelentkezel te barom,Chris?!
Vanessa már majdnem kiért.Nem hagyhatom hogy rossz jegyet kapjon,ő kitűnő tanuló.Hirtelen csak azt vettem észre,hogy felfelé nyújtom a kezem.
-Igen,Mr. Wright?-szólít fel a tanár.Mi a fenét csinálok?Meg kéne aláznom ezt a csajt,most mégis kiállok mellette!
-Felelni szeretnék.-mi ütött belém?Mindenki döbbenten fordult felém. Mondjuk, én is így néznék magamra.
- Mit akar? - a szemöldöke a kopasz feje tetejéig is felkúszott.
- Felelni. - a tanár rá nézett Vanessára, aki szintén megdöbbenve nézett rám, majd vissza rám.
- Legyen, jöjjön a táblához. - morogta, míg én kisétáltam a táblához és Vanessa vissza a helyére. Nagyjából elmondtam a múlt órai anyagot, de a tanár annyira mérges volt, hogy minden egyes mondatomba belekötött. Biztos azért mérges, mert nem Vanessát szívathatja. Peche van, tanár úr, így legalább talán kicsit közelebb kerülhetek hozzá. A feleletem végén 3-ast adott. Nekem sem kell jobb, nem akarok strébernek tűnni. Visszamentem a helyemre és hallgattam a tanár beszédét. Egyszer csak egy papírfecni landolt a füzetemen.
"Kösz, haver" - ennyit írt. Tudod Chris ezt te is megcsinálhattad volna. Mindegy, az óra hátralévő részében tovább gondolkoztam a szívatásomon.
Szünetben megbeszéltem Brithanyval a tervet,majd vigyorogva vártam hogy,legyen már ebédszünet.Viszont egész nap olyan fura rossz érzésem volt.Olyan mintha bűntudatom lett volna.Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész?Nem akarok fájdalmat okozni neki...de ez az érzés,rögtön elmúlt mikor megláttam,hogy önfeledten viháncol Chrisszel.Nem fogja tőlem elvenni a haveromat!
Végre ebédszünet és én leültem a szokásos helyemre,majd belépett a helységbe Brit is,nem sokára Vanessa is megérkezett a többiekkel.Jelentőségteljes pillantást váltottam Brittel,ő felállt,én pedig hátradőltem a székemben. Show time!
A fura érzés korábbról felerősödött,mikor Brit leöntötte ebédjével Vanessát. Az egész testén végig folyt az étel,ő pedig meghökkenten állt.
-Ó,bocsi.Most lopnod kell egy újat!-mondja fennhangon Brithany az előre megbeszélt szöveget,én pedig egyre jobban sajnálom Vanesszát.Nem,nem sajnálhatom!
-Mi van?-Vanessa értetlen pillantásokkal jutalmazza Britet.
-Jaj,ne játszd a hülyét!Tudjuk,hogy a ruháidat össze lopkodod magadnak!Nem kell letagadni,megértjük,hogy a szüleidnek nincs pénze rád!-Auch.Ez nekem is fájt,de nem állhatok ki Vanessa mellett.
-Én nem loptam soha életemben!Hagyj békén a hülyeségeiddel,és ne terjessz rólam ilyeneket!-kiáltja Vanessa. Erőt veszek magamon, felállok és odasétálok. Vanessa reménykedve pillant rám, de nekem eszem ágában sincs segíteni, még is reménykedik? Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán nem kéne, hisz ha számít rám, akkor már nem is annyira utál? Basszus, ha már elkezdtem, be is kell fejeznem, mert már nagyon is benne vagyok.
-Nem kell tagadnod,csak egy lopós ribanc vagy.-rántom meg a vállam,mire a lány megsemmisülten bámul rám,ajkaimra harapok,érzem,hogy testem minden egyes négyzetcentiméterét átjárja a megbánás,és a bűntudta,szemeibe tekintek,amikben most könnyek csillognak.Csalódott bennem.
Végül elszakadt tekintetemtől és kifut az ebédlőből,ahol mindenki végig nézte és hallgatta a történteket.
Csak pislogok hűlt helyére,mikor valaki megragadja a pólómat.
-Mi a fasz,ember?!Miért bántod az unokatesómat!-ordítja a képembe Chris,mire én köpni-nyelni nem tudok.Unokatestvér?
-Micsoda?Vanessa az u-unokatesód?-hangom remeg,mert tudom,hogy ezt most nagyon elcsesztem.Ő soha nem akarta elvenni tőlem Christ,hisz csak rokonok.Először fellélegzek,majd szembe jut az elmúlt öt perc és megfagy a vér az ereimben.
-Ki más lenne?-sziszegi dühösen még mindig az arcomba legjobb barátom.
-Én nem is tudtam.-nézek rá még mindig elkerekedett szemekkel.Te jó ég,mit műveltem?
Chris elengedi a pólóm és kifelé indul az ebédlőből, de még vissza néz rám. Szemeiben csalódottság csillogott.
- Most nagyot csalódtam benned. - és kiment, a többiek pedig utána. A többi diák folytatta az evést, de én még mindig ott álltam, lefagyva az ebédlő közepén. Lehet hogy őt is elvesztettem?
-Kérem a csókomat,nagyfiú.-suttogja a fülembe Brithany,karjaival átöleli a nyakam.