40.rész - Csak őt ne

 Hola chicas!:D Meghoztam a következő fejezetet. Hát, nem tudom, hogy milyen lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket:))
Szeretném megköszönni a több mint 10000 oldalmegjelenítést! Annyira örülök. Na, nem is beszélek többet, jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Tudjátok mi az, amit a legjobban utálok? Hát azt a rohadt vekkert! Mindig a legjobbkor kezd el csörögni! Komolyan mondom, ha nem a telefonom lenne, már rég kihajítottam volna.
És a legrosszabb, hogy ma már a suli is elkezdődött. Igen, az új év első iskolai napja. Bár elhúzhatnák a téli szünetet a tavasziig. Mindenki örülne.
Amennyire gyorsan elkészültem és mint valami élőhalott mentem ki, ahol Damen már várt. Lábujjhegyre állva adtam neki egy reggeli csókot. Mosolyogva láttam, hogy az a nyaklánc van rajta, amit TŐLEM kapott karácsonyra. 
A suliba vezető út nem volt hosszú, de majdnem elaludtam. Bár eszembe jutott a szilveszteri buli. Anyám, nagyon jó volt.

*Szilveszter - Vanessa szemszög*

Megint annak a srácnak a házában voltunk a parton, de most mintha még többen lettünk volna. A zene dübörgött és mindenki nagyon jól érezte magát. Igaz volt egy kis alkohol is a vidámságukban, de nagyon jó volt. Mondjuk én nem ittam, Damen sem - az ő kocsijával jöttünk -, de Jenny és Chris igen, de az is nagyon kevés volt. De ahhoz képest nagyon jól éreztük magunkat.
- És milyen volt a nagynénédnél? - kérdeztem Répafiút. Karácsonykor Mia néninek egy távoli, magányos rokonához mentek.
- Hááát, fura egy néni. - vakarta meg a fejét. - Folyton a fülem tövét vakargatta és Bundásnak szólított. Szerintem őt direkt hagyták el még a macskái is. - az arckifejezését látva csak jót nevettem.
- Jaj, ne legyél már ilyen Bundás. - vakartam meg a fülénél.ú
- Ne hergeld a macskát, mert megbánod!
- Ja, persze. - hirtelen már csak azt vettem észre, hogy felkap a hátára és elcipel! - Hééé, tegyél le! - ütögettem a hátát, de sajnos nem használt. Felnéztem és láttam, hogy Jenny és Damen nevetve jönnek utánunk. - Ne röhögjetek, inkább segítsetek! Jenny, ő a te pasid.
- De nem akadályozhatom meg, hogy kiélje a gyerekes viselkedését! - nevetett. Na, kösz. Végső segítségként Damen-höz fordultam.
- Mit kapok érte? - na ne már! Most komolyan. Már a parton voltunk. Jaj ne, ugye nem a vízbe akar dobni?! 
- Bármit, csak kérlek!! - Chris már felkészülten próbált bedobni, amikor Damen megállította.
- Haver, kérlek - mondta. Köszönöm! - Az én csajom, én akarom beledobni. - HOGY MI?? Uncsitesóm csak röhögve átadott. De amint átkerültem, rögtön átkulcsoltam a nyakát, hogy még véletlenül se tudjon bedobni. 
- Kérlek, tudom, hogy nem dobnál be. - suttogtam a fülébe. 
- Már miért nem tenném meg? - jött a válasz. Oké, utolsó próbálkozás. Elkezdtem puszikkal ellátni a fülétől egészen a nyakáig, amit ő, láthatóan, élvezett. - Ezzel nem tudsz meghatni. - mondta, bár elég nehezen.
- Tényleg? Szerintem igen. - felemeltem majd fejemet felemeltem és ajkaira tapadtam. Pár perc után lihegve váltunk el. - És ugye nem szeretnéd, hogy minden fiú engem nézzen vizes ruhában ami átlátszik?
- Még szép, hogy nem! Te csak az enyém vagy! - felnevettem, de le is rakott végre a földre.
- Ne mááár! - hisztizett Chris.
- Bocs, haver, majd máskor. 

***

Nem sokkal éjfél előtt már az egész ház a parton volt. Egyrészt, sokan a tengerbe akartak menni újév alkalmából, másrészt ott fogják fellőni a tűzijátékot. Mi négyen egy-egy pohár pezsgővel vártuk az új évet. Igen, ilyen rossz is tudok lenni.
- Ez nagyon furcsa. - mondta Chris, mire mindenki érdeklődve nézett rá. - Furcsa, hogy mindketten kapcsolatban várjuk az új esztendőt. Jaj, új évi csoda történt. Ne, ne nézzetek rám. - fordult el sírást színlelve. Mondtam már, hogy elmehetne színésznek? - De főleg az a legjobb, hogy az én kis húgocskám visszajött világköröli útjáról. - ölelt magához.
- Szintúgy. - mondtam nevetve és én is visszaöleltem, majd visszafordultam Göndörkéhez. - És te?
- Nem kezdek hegyi beszédbe! De ami azt illeti, tényleg jobb, hogy visszajöttél hozzám. - Chris krákogott. - Akarom mondani hozzánk. Szóval minden sokkal jobb.
- És te Jenny? - fordultam legjobb barátnőmhöz.
- Nekem is jobb, mert lett egy új legjobb barátnőm és egy kissé gyerek barátom.
- Mi az, hogy gyerek? Én érett vagyok! - háborodott fel Répafiú, amitől csak röhögtünk. Persze, szerintem még Harry is érettebb nála.
Már csak 10 másodperc volt hátra. Mindenki ordibálva és izgatottan várta az új évet. Felnéztem Damen gyönyörű szemébe, amik szinte világítottak a sötétben.
- 3...2...1 - számoltunk vissza, majd egy hosszú csókkal vágtunk neki az új évben.
- Boldog Újévet, Nessa. - mondta vigyorogva.
- Boldog Újévet Göndörke.

*Visszaemlékezés vége

Ilyen új évem sem volt még, de nagyon jó volt. De visszajönni a suliba elég illúzió romboló volt. A tanárokat nagyon nem hatotta meg, hogy pont most jövünk vissza a szünetből. Nem, annyi mindent kellett már írnunk, hogy már fáj a kezem. Meg dolgozat és tz időpontokat beszéltünk meg. Drága iskola, én így szeretlek. Pff.
Az hosszú szünetben éppen az ebédlőbe tartottam a többiekhez, amikor egyszer csak valaki megragadott és behúzott a legközelebbi raktárba.
- Mi a... - amint megláttam a szavak a torkomban ragadtak. Nem, nem és nem! Ő nem lehet itt!