41.rész - Kiben bízhatok?

 Hola chicas! Meg is jött a következő fejezet. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erről, ezt rátok bízom;) Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Ez nem lehet. Ez biztosan nem Ő. Vagy az is lehet, hogy csak álmodom. Igen! Igen, én bizony csak képzelem, mert ő nem lehet itt, mert kicsapták. Becsuktam a szemem, abban reménykedve, hogy ha újra kinyitom, akkor már nem lesz itt. De sajnos csalódnom kellett, ugyanis még mindig itt állt és csak vigyorgott rám.
- Na, mi van? Nem is örülsz nekem? - kérdezte és a kezét felemelte, hogy végigsimogasson az arcomon, de én, amennyire tudtam, elhajoltam előle. - Most miért vagy ilyen? 
- Szerinted még is miért? - kérdeztem és a hangomból teljesen lehetett hallani a gyűlöletet.
- Jaj, ne már Van! - nevetett fel. - Az csak egy kis semmiség.
- Semmiség?! - emeltem fel a hangom. - Ash, szerinted az semmiség, hogy megütöttél?!
- Te csak ne emeld fel a hangom, ha velem beszélsz! - kiabált már ő is. - Különben is, a te érdekedben tettem, a francba is!
- Az hogy megpofozol? És majdnem megversz?! Hát persze, az én érdekemben tetted. Még szerencse, hogy Damen... - nem engedte, hogy befejezzem, mert közbevágott.
- Jaj, hát persze! A tökéletes kis Damen, aki olyan őszinte és hűséges. - a hangjából csak úgy áradt a gúny. - Mond, mesélt már arról, hogy mit csinált a nővéremmel?
- Még is, miért mesélt volna róla?
- Ja, hogy ezzel nem is dicsekedett? - tett úgy, mintha meglepődött volna. - Tudod, ők majdnem 1 évig együtt jártak és nagyon jól elvoltak. Azt leszámítva, hogy a drága barátod fűvel-fával megcsalta. A tesóm tudta, de mindig megbocsátott neki, mert szerette. - az utolsó szót szinte undorodva mondta ki. - És ha ez nem lett volna elég, az egyik este Damen eléggé berúgott és eljött hozzánk. Ő volt egyedül otthon és beengedte, de mondta neki, hogy feküdjön le és józanodjon ki. De erre felkapta a vizet és a tesómra támadt. - nem akartam hinni a fülemnek. Nem, kizárt, hogy Ash igazat mond, mert nagyon jól megtudta játszani magát. Akkor biztos hogy hazudik. Ugye? - Megverte! Érted? Kezet emelt a testvéremre! És ez neki még tetszett is, ezért nem hagyta abba. - Nem! Ő nem ilyen! Ő soha nem bántana egy lányt! - Ha nem megyek akkor haza, akkor ki tudja, hogy mi lett volna vele! Kórházba került, majdnem 3 hónapra, de még így is olyan lelki sérüléseket szerzett, hogy nem volt képes feldolgozni. Ezért...öngyilkos lett. - mondta nagyon halkan, de még így is hallottam.
- Ez nem...ez nem igaz. - nem is neki, hanem inkább magammal akartam elhitetni. Ez nem lehet igaz! Ő nem ilyen, lehet, hogy volt zűrös időszaka, de ő ilyet soha nem tenne...
- Szerinted viccelnék ezzel? - kérdezte, és láttam a szemében dühöt és szomorúságot. - Ezért is nem szeretném, hogy Vele legyél, de úgy tűnik, hogy már elkéstem. Remélem nem esik majd bajod. - és ezzel ki is ment, otthagyva engem a gondolataimmal.
Nem, ez nem lehet igaz! Damen nem ilyen és nem titkolna el előlem egy ilyen dolgot! De most tanácstalan vagyok! És ha igaz, amit Ash mondott és tényleg ilyet tett volna?
Gondolatmenetemből a telefonom rezgése szakított ki. Elővettem és megnéztem. Egy üzenet jött Damen-től.
 ' Hol vagy? Már mindenki rád vár. Siess, mert hiányzol! D' Az üzenetet látva elmosolyodtam, de rögtön visszakúszott a tudatomba az, amit Ash mondott és rögtön el is tűnt. De újra mosolyt erőltettem az arcomra és indultam el az ebédlőbe és próbáltam elhitetni mindenkivel, hogy semmi bajom. Persze, semmi bajom, csak már nem tudom, hogy kinek hihetek és kinek nem.