Anna xx.
*Vanessa szemszöge
Vasárnap a legjobb a telefonom csörgésére kelni. A tegnapi affér után Damen-nel már nem is akartunk visszamenni a buliba. Üzentünk Chris-széknek, hogy ne keressenek minket és rögtön haza is jöttünk. Damen haza hozott, de mindketten csak a saját házunkba mentünk. Lehet, hogy megbocsátottam neki a Jasmine-dolog miatt, de ez nem azt jelenti, hogy semmi nem is történt. Ezért az éjszaka további részét egyedül akartam tölteni és egy kicsit elfelejteni mindent és mindenkit.
- Nem akarod felvenni? - kérdezte egy rekedtes hang pontosan mellőlem, amitől eléggé megijedtem, ugyanis egyedül feküdtem le az éjjel.
- Te hogy kerülsz ide? - fordultam meg döbbenten a hívatlan vendégemhez. Göndör fürtjei szokás szerint szerte szét álltak, arcán meg egy laza mosoly volt, bár kérdésem után rögtön komollyá vált.
- Még úgy 5-kor másztam át. Hiányzott, miközben hozzám bújsz míg én átölellek. - bújt hozzám és az arcát a hajamba temette. Azonban én nem adtam magam ilyen könnyen és próbáltam elhúzódni, de nem jutottam valami messzire, max meg tudtam fordulni. - Még mindig haragszol rám? - dörmögte a hajamba.
- Igen. - válaszoltam, de igazából nem is annyira, csak hagytam, hogy teperjen még egy kicsit.
- És van valami, amivel kiengesztelhetlek? - kezdte el csókolgatni a nyakam, amitől rögtön kirázott a hideg. Csókjai egyre jobban közelítettek a számhoz, de amikor végre megcsókolt volna azonnal visszafelé vette az irányt.
- Naaa! - adtam hangot elégedetlenségemnek és Damen felé fordultam, aki hangosan felnevetett rajtam.
- Talán valami nem tetszik, édes? - vigyorgott rám szívdöglesztően, aminek hála pár gödröcske is megjelent az arcán. Kezemet tarkójára simítottam és közelebb húztam magamhoz egy csókért. Nyelve rögtön bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Azonnal fölöttem termett és oldalamat kezdte el simogatni. Kezemet levezettem izompólója aljáig és egyre feljebb húztam, míg ki nem bújt belőle, így szabadon simíthattam végig izmos felsőtestén. Már magnem, hogy belemélyedtünk volna, amikor...
Amikor az a hülye telefon már megint megszólalt.
- Felveszem. - toltam el magamtól Damen-t és a telefonomért nyúltam. A képernyőn Jenny neve villogott.
- Végre már! - szólt bele, vagy inkább kiabált bele a telefonra, ami miatt el kellett tartanom a fülemtől a készüléket. - Kérlek, gyere át! Beszélnünk kell! - szinte könyörgött.
- Történt valami? - kérdeztem és felültem az ágyban.
- Nem tudom, csak gyere! - szipogott. Sír?
- Rendben, pár perc és ott vagyok. - pattantam ki és rohantam is a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal ruhát, ezért magamra csavartam a törülközőt és visszaindultam a szobámba. Damen még mindig az ágyamon feküdt és amikor beértem, elismerően füttyentett.
- Tetszik, mi? - forgattam meg a szemem és a szekrényemben kezdtem kutatni.
- Hát, a törülköző nélkül jobban tetszene. - éreztem a hangján, hogy mosolyog a szokásos perverz vigyorával. Miután megtaláltam a megfelelő ruhákat, megfordultam és mentem volna vissza, ha nem ütköztem volna bele egy mellkasba. Tekintetemet lassan felvezettem gyönyörű zöld szemeibe, de azokat sem csodálhattam sokáig, mert azonnal ajkaimnak esett. A ruháim azonnal kiestek a kezemből, karomat nyaka köré fontam és úgy túrtam bele göndör hajába. Neki szorított a szekrénynek és szorosan simult testemhez testével. Keze sem tétlenkedett, végig simított oldalamon, míg el nem érte fenekemet, amit jól megmarkolt. Belenyögtem a csókunkba. Még mielőtt a törülközőt vette volna le, megállítottam.
- Sajnálom, de most mennem kell. - löktem el magamtól, majd ruháimat felkapva visszasiettem a fürdőbe. Felöltöztem, de amikor visszamentem Dament már sehol sem találtam.
Elindultam Jenny-hez, de gyorsan még küldtem egy üzenetet Göndörkének.
'Ha hazajöttem, bepótoljuk;)' - küldtem el az üzenetet. Nem is kellett sokat várnom a válaszra.
'Ne feledd szavad, édes!' - írt vissza.
Becsöngettem legjobb barátnőmékhez, de nem is kellett sokat várnom, mert Jenny szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
- Hol voltál eddig? - húzott be szinte.
- Bocsi, feltartottak. - magyarázkodtam és levettem a cipőmet, majd felmentünk Jenny szobájába. - Na, mi olyan fontos? - ültem le az ágyra.
- Josh majdnem megcsókolt! - mondta ki, én meg szerintem lefagytam, majdnem 5 percre. Most komolyan azt mondta, amit hallottam? Biztos, hogy rosszul hallottam. Vagy az is lehet, hogy csak viccel! Igen, ez lehet a megoldás!
- Ez nem valami jó vicc! - erőltettem ki valamilyen nevetés félét. De látva kétségbeesett arcát, abbahagytam. - Te nem viccelsz. - kerekedtek ki a szemeim.
- Tudom, hogy hihetetlen és...
- Hihetetlen?! Ez inkább szemét és aljas húzás, ugyanis az unokatesómmal jársz!! - keltem ki magamból.
- Tudoooom!!! - kezdtek el folyni a könnyei a szeméből. Kicsit meg is sajnáltam, de majdnem megcsalta a bátyámat! - De ezt nem ért-értheted. - kapkodott levegő után.
- Akkor légyszíves magyarázd el. - néztem rá elszántan. Lassan ő is leült mellém, majd egy nagy levegő után elkezdte.
- Szóval, már biztosan tudod, hogy már elég régóta ismerem Josh-t. Tudod, amikor 9.-es voltam, ő 10.-es volt, de még is én adtam neki spanyol különórákat, mert azért kicsit hamarabb elkezdtem ezt a nyelvet tanulni. Na, az elején egyáltalán nem akartam segíteni neki, mert egy beképzelt parasztnak gondoltam.
- Deeeee????
- De az órák alatt megismertem egy másik oldalát, amit elrejtett a suliban. Nem tudom hogyan, de nagyon megtetszett és a végén már csak azt vettem észre, hogy év végén majdhogynem egy párt alkottunk.
- És utána elutazott és megszakította a kapcsolatot veled? - húztam fel a szemöldököm.
- Igazából váltottunk pár e-mailt az év során, de nem voltak olyan fontos dolgokról szó. Meg az időeltolódás is közrejátszott. - basszus, akkor most hogy visszajött ez a Josh gyerek, a felszínre törnek a régi érzések?
- És mi lesz Chris-szel? - kérdeztem óvatosan. Jenny fájdalmasan felsóhajtott, majd az ölembe feküdt.
- Nem tudom, őt is szeretem, de nem akarom megbántani. Most mit csináljak? - nézett fel rám segítségkérően.
Hát igen, ez egy nagyon jó kérdés, hogy most mit csináljunk, vagyis csináljon.
- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Most vagy azt teheted, hogy maradsz Chris-szel és elfelejted Josh-t. Vagy mindkettővel szakítasz, bár ez senkinek sem a legjobb.
- Szóval válasszak közölük? - esett azonnal pánikba.
- Nem tudom, de talán hallgatnod kéne a szívedre. - mondtam. Ez a helyzet így senkinek sem jó és nem is lesz.
