Köszönöm a több, mint 22000 oldalmegjelenítést!
Várom a komikat!:)
Anna xx.
*Vanessa szemszög
- Hát te? - kérdezte, de a szája már mosolyra húzódott.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - vágtam vissza. - Bébyszitterkedsz? - kérdeztem.
- Ja, valami olyasmi. - rántotta meg a vállát.
- Bátyus, vegyél fel! - nyújtotta fel a kezét Lily, Josh meg nagy mosollyal vette fel. Azonban én leragadtam a megszólításnál. Bátyus?! Az ikreknek van egy bátyja???
- Valami baj van Vanessa? - kérdezte Josh.
- Ááá, nem. - legyintettem. - De te komolyan a bátyjuk vagy?
- Hát, ja. Figyelj, nem akarsz bejönni? Ott jobb lenne megbeszélni ezt, mint a kerítés két másik oldalán.
- Gyere Vani játsszál velünk!! - mondta Lily, majd el kezdett ficánkolni Josh kezében. Letette, majd a kislány a kapuhoz szaladt és kinyitotta azt nekem. Amint beléptem, rögtön elkapta a kezem és maga után húzott, hogy megmutassa az új barbie-ját, amit Josh hozott neki. Közben Harry is utánunk futott, hogy ő meg az új távirányítós autóját mutassa meg.
A két kicsi egyszerre mondta és mutatta a játékokat, hogy már azt sem tudtam hova figyeljek. Persze Josh, csak mosolyogva nézte, ahogy a testvérei engem nyúznak.
- Mondjátok, nem akartok esetleg bújócskázni? - vetettem fel az ötletet, amikor abbahagyták a nagy információ áramlatot.
- Deeeee!!! - kiáltották és rögtön el is szaladtak.
- Ugye tudod, hogy nagyon jók ebben? - hallottam meg Josh hangját.
- Persze, de addig, amíg őket keressük, elmesélheted, hogy hol voltál idáig.
- Miért, Chris nem beszélt rólam? - nevetett, majd elkezdtük az ikreket is keresni.
- Ő inkább, mint egy kisgyerek bezsongott, de Damen elmondta a sztori egy részét. Csak azt nem tudom, hogy hova tűntél. - magyaráztam.
- Igazából semmiség, csak egy évre Németországba utaztam nyelvet tanulni.
- Wow, és tetszett?
- Hát ja, ott már 18 évesen ihatsz. - erre csak megforgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta.
- De legalább fejlődtél? - na, ekkor németül kezdett el hablatyolni. - Oké, oké megértettem. - állítottam le.
- Na és te? Még nem láttalak erre.
- Tudod, én régen itt éltem, de aztán Londonba, majd onnan Barcelonába költöztünk. Majd tavaly újra visszaköltöztünk. - meséltem el röviden életem történetét.
- Aha. Akkor gondolom a spanyol nagyon megy. És akkor Chris az unokatesód. - bólintottam. - És Damen-nel milyen kapcsoltban vagy?
- Ő a barátom. - jelentettem ki büszkén.
- Mennyi ideje?
- Lassan egy éve.
- Azta, amikor még elmentem, a barátnő szó ismeretlen volt számára. - mondta. És ekkor pont megtaláltuk az ikereket.
Sokáig játszottunk velük, míg végül el nem aludtak. Nem is vettem észre, hogy már 4 óra is elmúlt.
- Szerintem én haza megyek. Damen is már biztos hazaért. - mondtam, majd kifelé vettem az irányt.
- Oké, és köszi, hogy eddig maradtál. - mosolygott rám kedvesen.
- Semmiség. Amúgy, hogy-hogy nem a haverjaiddal lógsz szombaton?
- Tudod, ha egy évig nem látod a családod, akkor kicsit megváltozik a hozzáállásod. - kisírt ki a kiskapuig. - Öm, nem tudod, hogy...ismered Jenny Johnson-t?
- Legjobb barátnőm. - bólintottam. - Miért?
- Oh, nem tudod, hogy... - vakarta a tarkóját. - nem jár valakivel? - eléggé ledöbbentett a kérdése, de válaszoltam neki.
- Ami azt illeti, ő Chris barátnője.
- Oh, akkor mindegy is. Majd a suliban találkozunk, szia. - és ezzel vissza is ment a házba. Oké, ezt értenem kellene?
Mindegy, gyorsan hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Damen neve villogott.
- Szia édes! Átjöhetnél, Damen még nem jött meg. - szóltam bele édesen.
- Én is pont erre gondoltam. 5 perc múlva ott is vagyok vagy... - megszólalt a csengő. Lementem, kinyitottam és megláttam a göndörömet az ajtóban. - le kell mondanod a szeretődet, mert megjött az igazi férfi. - mosolygott rám elképesztően. Lazán bejött, majd a szobámig követett. Rögtön levetődött az ágyra, én meg törökülésben helyezkedtem el mellette. Azonban ez neki nem tetszett és lehúzott magához egy hosszú csókra.
- Na milyen volt a fiúkkal? - kérdeztem, miután elváltunk.
- Csak a szokásos. - rántotta meg a vállát. - És te, mit csináltál nélkülem? Fogadjunk, hogy szenvedtél a hiányomtól.
- Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. - kacsintottam rá. - Igaz, az elején nem tudtam mit csinálni, de aztán elmentem sétálni és az ikrekkel játszottam. Miért nem mondtad, hogy Josh a testvérük?
- Szóval te egész délután Josh-sal voltál? Kettesben? - ült fel idegesen.
- Igen, de ez miért vagy most ilyen ideges? - húztam össze a szemöldököm.
- Nézd Vanessa, ismerem őt, és nem hagyhatom, hogy egyedül legyél vele. Érted?
- Most nem nagyon értelek, nagyon rendes és vicces srác. Különben sem voltunk egyedül. - ráztam a fejem.
- Van, kérlek, most hallgass rám. Én bízom benned, de én csak benne nem bízom, oké?
- Tudod, én is mondhatnám ezt rád meg a szőke cicababára. - vágtam vissza.
- Na most kezdett el fájni a fejem. - fogta meg a homlokát, én meg csak nevettem rajta.
- Na jó, egyezzünk meg. Egyikünk sem lehet az említett személyekkel egyedül kettesben. - kötöttem ki.
- És mi lesz azzal aki megszegi? Büntetést kap? - húzogatta fel-le a szemöldökét perverzen, mire kapott egy párnát az arcába.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem pár perc csönd után.
- Hát, nekem vannak ötleteim. - húzott magához közel és a nyakamat kezdte el csókolgatni, amitől kirázott a hideg.
- Akkor te is arra gondolsz amire én. - mondtam, majd végig simítottam a mellkasán és eltoltam magamtól. - Nézzünk filmet! - mondtam, majd felugrottam, hogy keressek valamit.
- Olvasol a gondolataimban. - morogta Damen. Hallani lehetett a hangjából, hogy egyáltalán nem erre gondolt. Csak nevettem rajta.
A film közben Damen inkább velem volt elfoglalva. Amikor vége lett, kikapcsoltam a TV-t és felé fordultam.
- Nem bírsz magaddal, ugye? - kérdeztem, majd az ölében kötöttem ki.
- Kicsit sem. - válaszolt huncut mosollyal, majd szenvedélyesen megcsókolt.
