45.rész - The worst day ever

Hola chicas!:D Új rész! Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, csak reménykedni tudok. Komiba a véleményeteket!
Anna xx. 

*Vanessa szemszöge

Életem legszörnyűbb napja! Eddig sem szerettem a hétfőt, de ezután a nap után még jobban fogom utálni! Eddig azt hittem, hogy minden tökéletes volt, de a legrosszabb, hogy nagyot csalódtam Benne! Mindig azt bizonygatta, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki és megváltozott, de akkor ez csak hazugság volt.
De várjatok, elmesélem, hogy mi volt.
Szóval ez is csak egy átlagos hétfőnek indult. Csörgött a telefonom, hogy ideje felkelni, elkészülni és suliba menni. Na, ezt megcsináltam, megettem a reggelimet és mentem is ki, mert Damen már várt rám a kocsiban, mert pont az eső is esett. Odahajoltam hozzá és egy hosszú csókot adtam neki.
- Mehetünk? - kérdezte, amikor elváltunk.
- Szívesebben maradnék, de menni kell. - És bár maradtam volna!
A suliba gyorsan megérkeztünk és rohantunk is be, nehogy jobban elázzunk. Első utam a szekrényhez vezetett, majd kivettem az angol cuccom és mentem is a terembe, ahol már mindenki ott volt. A csengőig sokat nevettünk és röhögtünk, majd csengőre be is jött a tanár és kezdődhetett az óra. Majd szép sorjában jött a többi óra, a spanyol, ének, fizika - hmmm, Mr Payne - majd a földrajz. Tesin kidobósoztunk. A legjobb része az volt, amikor az egyik lány 'véletlenül' - aha, persze. Az az önelégült mosoly az arcán, nem ezt mutatta - az arcomra dobta a labdát. Nagyon is égetett a találat.
- Vanessa menj ki a mosdóba és mosd meg egy kicsit. - mondta a tanárnő. Engedelmesen ki is mentem. Megnyitottam a csapot és megmostam az arcom. Jól esett rajta a hideg víz. Utoljára akkor égett így az arcom, amikor...nos, amikor az az incidens történt Ash-sel.
Pont amikor felnéztem a tükörben megláttam Őt. Emlegetett szamár mindig megjelenik?
- Na hát, mi történt veled? - játszotta a meglepetett.
- Semmi. - vágtam rá. - Mond csak, nem tudod, hogy melyik nemhez tartozol? Mert neked ide nem lehet bejönnöd. - figyelmen kívül hagyva a megjegyzésem, közelebb jött hozzám, megfogta a derekam és erősen a falnak nyomott.
- Tudod, már nagyon nem tetszik, ahogy azzal a seggfejjel enyelegsz. - morogta. - Én sokkal boldogabbá tudnálak tenni. - suttogta, majd a nyakamat kezte puszikkal ellátni, amitől kirázott a hideg. Persze, nem a jó értelemben, hanem az undortól és a tudattól, hogy hozzám ér.
- Engedj el és hagyj békén! - próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt.
- Még egy utolsó lehetőséget kapsz, hogy kidobd azt a hülyét és velem legyél.
- Soha! - köptem felé a szót. A tekintete elsötétült és szó nélkül el is ment. Jobb, ha erről nem is szólok Damen-nek. Nem akarom, hogy bajba kerüljön, ha esetleg szétveri Ash-t, amiért, nos hozzám ért.
Óra után, amikor végeztem az átöltözéssel, Damen már az ajtó mellett várakozott.
- Hogy van az arcod? - támadott le azonnal. Kezét az arcomra tette és aggódó szemekkel fürkészte az arcom. Annyira imádom, hogy így aggódik értem.
- Jól vagyok, oké? Nincs semmi bajom. - nyugtattam meg. Ebédelni indultunk, de a kártyám a szekrényben maradt. - Figyelj, menj előre, én is mindjárt megyek. - mondtam, majd egy gyors csók után már rohantam is. A szekrényemnél kihalásztam a táskámból, ami kellett és már mentem is, de SMS-em jött.
'Gyere a 207-esbe. Mutatnom kell neked vmit! D' - furcsa, azt hittem, hogy enni ment.
Mindegy, gyorsan mentem is a terembe, de amikor benyitottam, nem akartam hinni a szememnek. A szemembe könnyek gyűltek, amikor megláttam Őket csókolózni, a szívem meg egy az egyben összetört!