2015. április 30., csütörtök

2.évad. 13.rész - Szülinapi buli

Hola chicas!:D Sajnálom, hogy a múlt héten nem volt rész, de fárasztó hétvégém volt és sem erőm, sem kedvem nem volt írni...de most itt vagyok! És mivel lesz egy kis szünetem (érettségi szünet) ezért próbálok minél többet hozni, vagy legalább előre megírni a részeket:)
Köszönöm az előző részhez jött kommenteket és az immár 27 feliratkozót!^^ Oké, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!
Anna xx.


*Damen szemszöge



- Jól érzed magad? - ordítottam Vanessa fülébe. Persze, tudom hogy úgy sem fog megsüketülni, csak a zene olyan rohadt hangos, hogy máshogy nem tudok kérdezni vagy mondani neki valamit.
Csak egy hatalmas vigyorral bólint és továbbra is táncolunk. Ma van Vanessa szülinapja és a szokásos házban ünnepeljük a szülinapját. Tegnapi napról nem akarok és nem is óhajtok beszélni, mert ez nem tartozik senkire, csak Nessara és rám. Ez van, ha megsértődtök, nem az én bajom. Az előttem táncoló lány már hivatalosan is nagykorú lett. Ruhája szorosan simult a testére, ami teljesen megőrjített, de amikor teljesen nekem simul minden helyen, na azt hiszem, hogy nekem teljesen végem van, ha így fojtatja tovább. Megfogtam a derekát és még közelebb húztam magamhoz -már ha ez lehetséges- és megcsókoltam.
Ebben a pillanatban pedig valaki megkocogtatta a vállamat. Kissé idegesen fordultam meg, mert képes volt megzavarni, de amint megláttam az előttem lévő srácot, kissé dühös lettem, mert eszembe jutott róla valami.
- Lekérhetem a szülinapost? - kérdezte Josh és Van felé pillantott. Mielőtt elküldtem volna a francba, Vanessa végigsimított a karomon és a 'semmi gond nem lesz' pillantást küldött felém.
- Egy tánc. - feleltem, majd otthagyva őket a konyhába indultam, hogy szerezzek valamit inni.
- Mi van nagyfiú? - hallottam meg egy fülsértő hangot. Basszus, ő hogy került ide??!!
- Téged meg ki hívott? - kérdeztem kicsit sem barátságosan. Nem érdekel apáék küldetése vagy mije, már nem tudnak semmit sem beígérni, hogy az apja kedvéért továbbra is ezzel a csajjal lógjak!
- Édes, én mindenhol ott vagyok. - kacsintott felém és a mutató ujjával végigsimított a mellkasomon, ha nem lököm el magamtól, akkor sokkal lejjebb ment volna. - Csak nem dobott a kis barátnőd? - nyújtott felém egy üveg sört. Más esetben el se vettem volna, de mivel már szinte minden elfogyott, így kikaptam a kezéből és azonnal meghúztam.
- Most mit vigyorogsz? - ráncoltam a szemöldököm.
- Óóóó, semmin édes.
- Ne nevezz így! - vágtam közbe.
- Amúgy, biztos hogy nem szakítottál a kis 'barátnőddel'? - köpte szinte felém az utolsó szót, én pedig próbáltam visszafogni magam, nehogy felpofozzam...vagy rosszabbat tennék.
- Biztos. - adtam meg a választ, miután sóhajtottam egy nagyot.
- Akkor miért is Josh enyeleg vele és nem te? - erre azonnal megfordultam és Vanessáék felé pillantottam. Persze nem is értem, hogy mégis miért hittem ennek a picsának, de Josh-ban nem bízom úgy ahogy régen, amióta láttam, hogy majdnem lesmárolta Jennyt a múltkori bulin. De sajnos most az egyszer nem kamuzott, ott láttam, ahogy a srác a derekánál átkarolja az ÉN barátnőmet és a fülébe mond valamit. Nessa pedig nem hogy ellökte volna, hanem még nevetett is, majd a vállára hajtotta a fejét. Nekem kéne ott lennem!
Azonnal levágtam az asztalra a sört és már el is indultam a 'gerlepár'hoz. Nem törődve senkivel Josht a pólója nyakánál elrántottam Van-tól és egy jól irányzott ütéssel a földre küldtem. Hirtelen rosszullét fogott el és szédülés. A látásom is kezdett homályosodni és mindent elég tompán hallottam. Van előttem magyarázott valamit és a kezeivel is folyamatosan kalimpált, de nem vettem ki belőle semmit. Inkább elindultam a fürdőbe, mert nagyon rosszul lettem, de aztán teljes képszakadás következett be...

*Vanessa szemszöge



- Hé, jól vagy? - térdeltem le Josh mellé, akit nemrégiben ütött ki Damen.
- Persze. - törölgette az orrát, ami vérzett. Ha visszajön a Göndör én esküszöm...!
- Mi történt? - jelent meg Jenny is Chrisszel a nyomában, aki segített régi haverján és átcipelte a konyhába.
- Damen hirtelen behúzott nekem. - magyarázta Josh, miközben Jenny próbálta ellátni. Félszemmel azért őket néztem.
- És ő hol van? - nézett körbe Chris, mire mind csak egy vállrándítással válaszoltunk. - Jó, akkor előkerítem. - motyogta és eltűnt a tömegben, akiknek igazából fel se tűnt az előbbi kis incidens.
- Remek nővér lenne belőled. - hallottam meg Josh hangját.
- Tényleg? Ilyet még nem hallottam. - kuncogott legjobb barátnőm. Miiiiiii?????
- Tudod, a hátamat is beütöttem, nem vizsgálnád meg azt is? - vigyorgott a 'sérült' és már készült is levenni a pólóját és Jenny nem ellenkezett...
- Tuti semmi komoly. Hagyd csak magadon! - állítottam meg, majd megragadva Jenny karját, kihúztam őt az erkélyre. Szerencsére nem volt itt senki. - Ez mégis mi volt?
- Mi?
- Hogy hogy mi? Gyakorlatilag flörtölt veled, te pedig szívesen adtad alá a lovat! - jó kis szülinap. Ügyelhetek megint Jenny szerelmi kis háromszögére!
- Nem is, mi csak...hülyültünk. - halkult el a hangja a végére. Lefogadom hogy már ő maga sem hitte el, amit mondott. Hát még én! - Mi csináljak Vanessa?
- Na nem! - tettem fel a kezem. - Ezt már neked kell eldöntened! Elég ideig húztad, ideje végre eldöntened, hogy...! - nem tudtam befejezni, mert az erkély ajtó kivágódott és Chris lépett ki rajta.
- Van, azonnal el kell innen menned!
- Mégis miért? - értetlenkedtem. - És hol van Damen?
- Most nem hiszem, hogy találkoznotok kellene! - válaszolta idegesen, ökölbe szorított kézzel.
- Mi történt Chris?! - lettem ideges én is. Nem válaszolt.
Ha ő nem mond semmit, akkor majd én megkeresem! Hirtelen felindulásból indultam a göndör keresésére. Átverekedtem a tömegen és elindultam a fürdőbe. Biztos, hogy odament, miután leordítottam a fejét, mert elég sápadt volt már akkor.
A zene már nem volt olyan hangos, ezért teljesen jól lehetett hallani...bizonyos hangokat. És sajnos ezt a fülsértően magas hangot nagyon nehezen lehet összetéveszteni bárkivel is. Sajnos a fürdő ajtaja még egy kicsit nyitva is volt így tökéletes rálátásom volt a bent lévő 'párocskára'.
A szívem azonnal ezer darabra tört és a szemembe is könnyek szöktek, amikor megláttam az összetéveszthetetlen barna, göndör fürtöket, amibe az a ribanc mélyesztette a karjait.
- Tűnjünk innen! - hallottam meg Chris hangját magam mögött és a karomat megragadva húzott kifelé. Már a bejárati ajtónál jártunk, amikor Jenny futott hozzánk könnyei neki is az arcán folytak.
- Chris, kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte, de unokatesóm csak ránézett és ennyit mondott:
- Végeztünk. - aha, szóval Jenny döntött és azt hiszem, ránk is ez a sors vár...

2015. április 18., szombat

2.évad 12.rész - Biztos pont

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre és hogy ez sem lett túl izgalmas, de mostantól igyekezni fogok!:) Hát, nem tudok mást mondani, remélem tetszeni fog és maradt pár olvasóm, akit még érdekel a történet:) remélem kapok pár komit is:D
Jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge



A hetek csak telnek a suliban. Nem tudom elhinni, hogy lassan vége a szeptembernek. Értitek? Még csak alig 1 hónapja, hogy elkezdődött a suli és alig 9 hónap és érettségizhetek! A suliban, pedig az összes tanár mindig csak ezt hajtogatják. A legszívesebben az arcukba mondanám hogy 'Értjük, érettségizni fogunk, nem kell minden áldott percben megismételni!' Agyrém és még 9 hónap hátra van.
De ha a suli nem lenne elég gáz, ott van még két hatalmas gond is. Az egyik Jenny 'szerelmi háromszöge'. Amióta mondtam neki, hogy választania kell, azóta 'gondolkodik'. Nem tudom hogy valóban azt csinálja-e, de még mindig Chris-szel van és azt nem tudom, hogy csak lelkifurdalásból-e vagy sem. Amióta Josh is csatlakozott a kis társaságunkhoz, azóta megfigyeltem, hogy hogyan viselkednek egymással és, nem akarom tagadni, valóban izzik közöttük a levegő. Látom, ahogy Josh legjobb barátnőmre néz és ez egy kicsit sem tetszik.
De ha ez nem lenne elég, a másik ok a legrosszabb. Méghozzá Jasmine. Észre sem veszi magát, úgy nyomul Damen-re, még akkor is amikor én ott vagyok! Komolyan, nagyon közel vagyok hozzá, hogy megtépjen azt a műhaját. Ahh, annyira utálom, de sajnos addig el kell viselnünk, amíg anyáék el nem kapják az apját!
Most éppen a szekrényemből pakolok ki, hogy pontosan mit is kell tanulnom hétfőre. Bár lehet, hogy ki sem fogom nyitni a könyveket, de azért lássák, hogy szorgalmas vagyok.
Aztán hirtelen kirántottam a kezem, ugyanis valaki elég durván bevágta a szekrényem ajtaját. Mikor az illető felé fordultam, hogy elküldjem a francba, egy kellemetlen személlyel néztem farkas szemet. Kitaláltátok ki az?
- Lehet, hogy neked nem tanították meg, de nem csaphatod be kedved szerint a szekrényeket, ha ott van valaki keze. - magyaráztam neki.
- Kit érdekel? - intett. Basszus, de utálom ezt a csajt. - Csak szeretném ha tudnád, hogy Damen az enyém. - jelentette ki, az én szemöldököm meg szerintem a fejem közepéig felszaladt a meglepettségtől.
- Szerintem, nem jutott el a pici kis tudatodig, de Damen az ÉN barátom, lassan már egy éve. - magyaráztam neki lassan, artikulálva, hogy legalább megértse.
- Nem sokáig. - mondta, majd sarkon fordult és egyszerűen elsétált.
Most ezt komolyan gondolta?! Még, hogy Damen az övé? Ez ugye most csak szórakozik velem?! Jól van Vanessa, mély levegő.
Kimentem a suliból és a parkoló felé vettem az irányt. Damen a kocsijának dőlve várt rám.
- Fáradt vagy? - kérdezte, amint mellé érve, csak levágtam a táskámat a betonra és szinte a karjaiba estem.
- Ühüm. Mondtam már, hogy utálom a sulit? - néztem fel rá, mire csak felnevetett.
- Nem is egyszer. - válaszolt, szívdöglesztő mosollyal az arcán. - Gyere, van egy meglepetésem. - nyomott egy csókot a számra és beültünk a kocsiba.
- De ugye semmi puccos vagy mozgást igénylő helyre viszel? - néztem felé fáradtan.
- Ne aggódj, nem. - mondta, aztán benyomta a rádiót. Az egyik csatornán egy dal ment. De nem akármilyen dal. Méghozzá a Three Days Grace - Lost In You című száma. A számot meghallva azonnal megrohamoztak az emlékek. Amikor elénekelte nekem a szülinapomon, akkor jöttünk hivatalosan össze.
- Ezt te tervezted így? - néztem rá mosolyogva.
- Mit is? - kérdezte, de a szája sarkában megjelent az a kis rejtett mosolya.
- A way to get lost in you. - énekeltem Adam-mel együtt. (Adam Gontier a TDG volt énekese. Ő énekli ezt a dalt. - szerk.)
- Ez csak véletlen. - rántotta meg a vállát. Tudtam, hogy úgyse árulná el, ezért abbahagytam a faggatózást és az ablakon kifele nézve hallgattam tovább a zenét.
- Pontosan hova is viszel engem? - kérdeztem, amikor már a város egy erdős részén voltunk.
- Titok. - kacsintott felém egy pillanatra, majd lefordult az útról és az erdőbe mentünk.
- Oké, ha sorozatgyilkos vagy azt elmondhattad volna, megmutatni nem kell. - néztem rá, amikor megálltunk egy kis faháznál. Vagyis nem volt olyan kicsi, olyan kényelmes, nyaralónak simán elment. De itt az a nagy kérdés, hogy miért is hozott ide?
- Nyugi nem foglak meggyilkolni. - kacsintott rám. - Bár... - gondolkozott el, én meg csak vállba bokszoltam. - Jól van, na. Mihez is kezdenék nélküled? - simította a kezét a combomra és kisfiúsan, csillogó szemekkel, rám mosolygott.
Kiszálltunk a kocsiból majd a táskáját is kivette a csomagtartóból és az ujjait rákulcsolva az enyémekre vezetett egy egyszerű faasztalhoz. A nap éppen lemenőben volt, ezért az ég gyönyörű színekben pompázott.
- Éhes vagy? - kérdezte és felült az asztalra. Én is követtem a példáját.
- Kicsit, miért? - fordultam felé és amint megláttam a mekis zacskót, amit lóbált, azonnal megkordult a gyomrom.
- Kicsit mi? - röhögött fel, de látva a 'mindjárt megöllek, ha nem adod oda a kaját' arcomat gyorsan átadta és a sajátját is elővette.
- Pontosan miért is vagyunk itt? - kérdeztem, miközben a kólámat szürcsölgettem. Tényleg éhes voltam és már minden elfogyott.
- Gondoltam kettesben is ünnepelhetünk a holnapi nap előtt. - vonta meg a vállát hanyagul.
- Miért? Mi lesz holnap? - csillant fel a szemem.
- Gondolkozz kicsit.
- A szülinapom! - jutott eszembe. Basszus, hogy tudtam elfelejteni a 18. szülinapom?
- Csak ennyi? - vonta fel Damen hitetlenkedve az egyik szemöldökét.
- Asszem' - válaszoltam összezavarodva.
- Akkor fel kell frissíteni az emlékeidet. - hajolt hozzám és a száját az enyémre tapasztotta. Először gyengéd volt, de egyre szenvedélyesebbé vált. Levegő hiány miatt kellett elválnunk. - Na?
- Már egy éve? - mosolyogtam fel rá. Hihetetlen, hogy már egy éve együtt vagyunk. Az elején még csak el sem tudtam képzelni, hogy vele járjak -bár akkor nem is emlékeztem rá és ő is eléggé más arcát mutatta- de mit hozott az élet? Ezt!
- Nekem mondod? - karolta át a vállamat és közelebb húzott magához, míg én a fejemet a vállára döntöttem. - Soha nem gondoltam volna, hogy eddig eljutok egy lánnyal.
- Ezek szerint én vagyok az első ilyen lány? - néztem fel rá.
- Igen. - bólintott.
- Megtisztelő. - pusziltam a nyakába, de egynél nem álltam meg, a Göndörke pedig egy nagy sóhajt hallatott.
- Ne játssz a tűzzel, mert még megégeted magad. - szólt rám, majd felpattant és az ölébe kapott. Lábaimat ösztönösen a dereka köré fontam.
- Húúú, de félek. - gúnyolódtam, majd elindult velem a házba. Örülök, hogy legalább Ő az egy biztos pont a mostani zűrzavarban és nem érdekel, hogy az a szőke ribanc mit mond, Damen-t semmivel sem tudja elvenni tőlem. És ha bármivel is próbálkozik, én magam fogom megtépni a műhaját a saját két kezemmel, abban biztos lehet!