2014. október 30., csütörtök

2.évad 9.rész - Ezt magyarázza meg!

Hola chicas! Meg is hoztam a következő részt, ami nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Eddig milyen az őszi szünet? Ugye ti sem akartok suliba menni?:D
Na, de jó olvasást, Anna xx.
P.S. Lehet, hogy mi nem ünnepeljük, de Boldog Halloween-t mindenkinek!
 

*Vanessa szemszöge


Ez után a hét után nem éppen a legjobb egy bulival kikapcsolódni. Meg a tudat, hogy azzal a csajjal leszünk még egy légtérben...basszus, már most elkezdett fájni a fejem!
A szobámban készülődtünk Jenny-vel és közben minden hülyeségről beszélgettünk, de akkor eszembe jutott egy igen fontos dolog.
- Régen ismerted Josht? - fordultam felé, amint készen lettem a sminkemmel.
- Aha. - rántotta meg a vállát és lapozott a magazinban, amit éppen olvasott. - Miért? - nézett fel rám.
- Semmi, csak kérdeztem. - ráztam a fejem. - Azt hiszem, hogy készen vagyok. - álltam fel.
- Akkor szóljunk a fiúknak! - állt fel Jenny is, majd lent meg is találtuk a fiúkat. Éppen a telefonjaikat nyomkodták, nem figyelve semmire.
- Khm. - köszörültem meg a torkom, mire végre ránk kapták a szemüket. Damen szeme majdnem ki is esett a helyéről.
- Na milyen? - fordultunk meg előttük.
- WOW! - ennyit mondtak, de még mindig minket bámultak.
- Azt hiszem, hogy nagy sikerünk van. - állapítottam meg, Jenny meg nagyban bólogatott mellettem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Chris végre.
- Azt várjuk, hogy megmozduljatok. - mondta Jenny, majd maga után húzva uncsitesóm, ki mentek.
- Ebben a ruhában nem hagyhatlak egyedül. - súgta a fülembe egy mély hang, amitől kirázott a hideg.
- Azt nem is ajánlom. - fordultam meg és átkulcsolva a nyakát megcsókoltam. Ezt a szép pillanatot egy hangos dudaszó szakította meg.
- Menni kéne. - váltam el egy pillanatra a Göndörke ajkaitól, de ő nem hagyta és még egy utolsó csókot adott a számra.
Beszálltunk a kocsiba, majd el is indultunk. A szokásos buliházba mentünk, ahol Chrisék tavaly nekem a meglepetés bulit rendezték. Amint találtunk egy parkoló helyet, kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé. A zene már így is jól kihallatszott, nem is kellett volna bemennünk. A házban a teljes káosz uralkodott. Emberek mindenhol, pohárral a kezükben és aki tudott, az táncolt. Hát tök jó.
- Szerintetek hol van Josh? - kiabálta Chris és a nyakát nyújtogatta, hogy meglelje új/régi barátunkat. 
- Szerintem majd ő... - ám mielőtt befejezhettem volna a mondatom, meg is érkezett az emlegetett szamár.
- Sráááácoooook!!! De jóóóó, hogy el-eljöttetek. - szorongatott meg mindannyiunkat. Ahogy elnézem, túl lehetett már pár poháron. - Naaa, jertek be és érezzétek magatokat...jól. - mondta el két csuklás között. Hát oké.
- Helyesbítek. Nem mehetsz sehová sem nélkülem. - mondta Damen és ha ez lehetséges még közelebb húzott magához.
Nehezen, de sikerült kimennünk az erkélyre, ahol szerencsére nem is voltak annyian. Vagy ha voltak is, azok legalább józanok voltak.
- Na jó, szerzek valami innivalót. - indultam volna be, amikor egy kéz fogta meg a csuklóm és húzzott vissza. 
- Majd mi megyünk! Ti maradjatok itt! - mondta határozottan Göndörke és már el is mentek a konyha felé. Alig hogy becsukódott az erkély ajtaja, már is újra kinyílt és a házigazda rontott ki rajta. Majd a korláton áthajolva adott ki magából mindent.
- Már jobb? - kérdeztem.
- Aha. - hallatszott a gyenge válasz.
- Tessék, ezt idd meg. - nyújtott felé egy üveg vizet Jenny, amikor már Josh is ki tudott egyenesedni. Ejtett egy halvány mosolyt és egy nagyot kortyolt a vízből. Majd még egyet és még egyet.
- Amúgy itt mindenkit ismersz? - kérdeztem tőle, amikor az üveget is csak úgy találomra elhajította.
- Nem. - nevetett fel óvatosan. - Csak haverok és annak ismerőseik és azoknak az ismerősei. - rántotta meg a vállát. Gondoltam. - Hol vannak a srácok?
- Elmentek innivalóért. - adtam meg a választ.
- Aha. Ömm, az nem Damen Jasmine-nal a karjaiban? - bökött az üvegen túlra. Azonnal odafordítottam a fejem és reménykedtem, hogy Josh csak hülyéskedik.
De nem, ott láttam, hogy a barátom annak a szőke libának a derekát fogja, a lány a tarkóját és éppen nagyban elmerülnek egymás szájában. 
A szemembe azonnal könnyek gyűltek, de nem hagytam őket az útjukra engedni, ezért fogtam magam és lefutottam a lépcsőn a partra, otthagyva Josh-t és Jenny-t egyedül. Remélem a Göndörének is jó magyarázata van erre!

2014. október 23., csütörtök

2.évad 8.rész - Vigyázz rá.

Hola chicas! Először is, sajnálom, hogy ennyit kellett várni a következő részre. De most itt van és megpróbálok több részt is hozni:) Addig is, remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket és kapok is pár komit:D
És jó szünetet mindenkinek, próbáljátok kipihenni magatokat;)
Anna xx.
 

*Damen szemszöge


Nulla életkedv, majdnem lecsukódó szemhéjak, az iskola felrobbantásának tervei. Á, csak a szokásos hétfői feeling.
A suli felé hajtva aludni akartam, mint a mellettem ülő Vanessa, csak éppenséggel nem akartam meghalni, ezért ébren tartottam magam, amiben a reggeli kávé nagy részben segített. Ellenben, a gondolataim folyamatosan cikáztak. Méghozzá Jasmine-ról és Van és Josh 'együtt töltött idejéről'.
Kezdjük a rosszabbik esettel. Jasmine. Még mindig nem tudom, elhinni, hogy tudtak anyáék rávenni erre. Komolyan, a lány kész agyrém. Nincs más beszédtémája, a ruhákon, a haján és a körmein kívül. Csoda, ha nem lövöm le, vagy inkább magamat. A srácok sem értik, hogy miért kezdtem el beszélgetni vele. Hát, képzelhetik, hogy nekem sem volt az ínyemre. Lerí róla, hogy ő apuci édes kis hercegnője. Csak itt éppenséggel, apuci a drogok királya és nem egy jól menő vállalaté.
Na és ott van Vanessa és Josh. Amikor Van elmondta, hogy együtt vigyáztak a kicsikre, az teljesen fel idegelt. Ismerem Josh-t és tudom, hogy milyen nagy csajozós. Őt nem érdekli, ha a lánynak barátja van vagy akármi, addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi magának. Én meg nem akarom, hogy kikezdjen Vanessával, mert nem akarom betörni a képét. Hisz még is egy haverom.
Mire feleszméltem a gondolataimból, addigra meg is érkeztünk a suliba. Nessát is felébresztettem Álomországból és mehettünk is be. Ő elment dupla franciára, én meg dupla olaszra. A teremben megláttam Chris-széket, akik Josh-sal kiegészülve röhögtek. Amint megláttam, rögtön elöntött a düh, de lenyugtattam magam, hogy amíg nincs kettesben Vanessával, addig nincs is baj.
- Na és milyenek a német csajok? - kérdezte Chris és szinte csillogott a szeme, ahogy az előtte álló srácot nézte. Mint egy kisgyerek karácsonykor, de komolyan!
- Neked nincs barátnőd? - nevetett Aaron.
- Kérdezősködni csak szabad. - motyogta durcásan és keresztbe fonta a karját.
- Ami azt illeti, elég dögösek. - mondta Josh. - És imádják a külföldi srácokat. - kacsintott.
- Irány Európa! - kiáltott Aaron, mire mindenki felnevetett. 
- Na, Damen. - fordult most felém. - Hallom barátnőd van.
- Bizony és lassan egy éve! - húztam ki magam büszkén.
- Hát, meg kell hagyni, igen jó csaj. - mondta. - Vigyázz rá. - veregette meg a vállam, majd el is ment, mert becsöngettek.

Kész felüdülés volt ebédre menni, mert olyan hangosan korgott a hasam, hogy eskü az óceánon túl is hallottak. A többiek még valamit megbeszélnek, nekem meg nem volt türelmem azt még megvárni.
Most egész jó volt a kaja is, ezért nagy örömmel kezdtem neki, azonban hirtelen kihúzódott a mellettem lévő szék és leült mellém valaki. Istenem, add, hogy ne Ő legyen!
- Hali szépfiú. - nyávogta. Pedig most tényleg jó voltam!
- Heló. - motyogtam és tovább ettem.
- Istenem, hogy tudod te azt megenni? Tudod mennyi zsiradék és szén-hidrát van ebben a moslékban? - sipította és ekkor történt, hogy a dobhártyáim felmondták a szolgálatot. - Tudod, a saláta sokkal jobb és egészségesebb... - mondta és mondta és mondta. Ezért a szüleim nagyon is tartoznak nekem! - Oh, képzeld...! - beszélt és miközben én ettem, elég sokszor megsimította a karom, a lábával meg az én lábamat, de bármennyire is próbáltam elhúzódni, ő annál közelebb jött. Valaki mentsen meg!
- ...és ekkor úgy döntöttem, hogy megveszem mindkettőt. - újságolta izgatottan, én meg próbáltam nem elaludni.
- Kedves vagy, hogy megvártál minket. - hallottam meg egy megmentő hangot, amitől rögtön mosolyra húzódott a szám. Van letette a tálcáját, de amikor leült volna, a derekánál fogva belehúztam az ölemben. És igen, ez volt az a pillanat, amikor a szőkeség is mellettem végre befogta! Köszönöm!
Lassan a többiek is megérkeztek és amíg ők ettek, ment a sztorizgatás. Persze megint szegény Aaron lett az eldozat, ugyanis Jasmine őneki kezdett el mesélni, de időközben, néha rám pillantott. Még is vár valamit?
- Na mi újság fiatalság? - érkezett meg Josh is.
- Semmi, idős bácsi. - válaszolt Chris, nagy szemekkel, mire kapott egy tockost az 'öregtől'.
- Van tervetek hétvégére? - mindenki csak nagyban rázta a fejét. Most volt hétvége, neki meg már a mostanira is terve van? - Akkor hivatalosan is eljöhettek a bulimra!
- Bulid lesz? - kérdezte Jasmine. Jaj, ne! Ne, ne, ne, ne!!!!
- Aha, te is jössz? - és ekkor volt az a pillanat, hogy a társaság minden tagja megutálta a drága Josh gyereket.
- Hát persze! Ez olyan szupcsi lesz!!! - kiáltott fel ijesztően magas vinnyogó hangon.
Hirtelen mindenki befejezte az evést és egy emberként hagytuk el az ebédlőt. Még egy förtelmes biosz óra is jobb, mint a csaj vinnyogását hallgatni.
- Héj, srácok! Hova rohantok ennyire? - futott utánunk Josh értetlenül.
- Talán nem akarjuk Jasmine hülyeségeit hallgatni? - mondta Chris és most szerintem ő is mérges volt.
- Miért? Azt hittem kedvelitek, hisz mindig veletek van. - értetlenkedett.
- Inkább olvass a jelekből. - tanácsoltam neki és Van-t magamhoz húztam a derekánál fogva.
- De azért ti eljöttök, ugye? Annyi ember lesz ott, szinte fel sem fog tűnni.
Nessával egymásra néztünk, végül csak megvonta a vállát. Sóhajtva visszanéztem hülye haverunkra és válaszoltam.
- Persze. Ott leszünk.