46.rész - Ezt elcsesztem

Hola chicas!:D Új részt hoztam. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, de remélem, hogy nagyon. Komiba várom a véleményeket;)
Puszi: Anna xx. 

*Damen szemszöge

Amikor Van elszaladt a szekrényéhez, én az ebédlőbe mentem, ahogy mondta. Már majdnem ott voltam, amikor üzenetet kaptam.
' Gyere a 207-esbe. Mutatnom kell neked vmit! V' - oké, ezt nem értem. Azt mondta, hogy csak a szekrényekhez megy és jön is kajálni. Na, mindegy, megfordultam és elmentem a terembe. Amikor bementem nem Vanessát találtam, hanem valaki más.
- Örülök, hogy itt vagy. - felelte csábosan, majd magát riszálva ide tipegett hozzám. - Már nagyon vártalak.
- Mit akarsz? Megmondtam, hogy hagyj engem békén! - próbáltam eltolni magamtól, de ő nagyon kapaszkodott belém.
- Tudod édes, én mindent megkapok amit akarok.
- Ne hívj édesnek Brithany! - néztem vele farkasszemet.
- Jaj, ugyan. - legyintett. - Tudom, hogy igazából csak engem szeretsz, nem pedig azt a kis lotyót. Ő megadja azt, amit én? - kulcsolta a kezét a nyakamra hiába tartottam távol magamtól. - Emlékszel arra az éjszakára? Megismételhetnénk. 
- Az volt életem legnagyobb hibája! Felejts már el és húzz a francba! - és ez volt a legszebb, amit mondtam. Hátat fordítottam és el akartam menni, de a karomnál visszarántott és megcsókolt.
És pont ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó. Brithany elhúzódott tőlem és önelégülten vigyorgott oda. Én is megfordultam és teljesen lesápadtam, ahogy megláttam Vanessa könnyes tekintetét.
- Bocs, nem akartam zavarni. Folytassátok! - és azzal el is rohant. Bassza meg!
- Várj! - kiáltottam és utána rohantam, de még hallottam Brit nevetését. Vanessát még el tudtam kapni, még mielőtt a mosdóba futott volna.
- Hagyj békén! Becsaptál, átvertél, hazudtál! Gyűlöllek! - ütögette a mellkasom.
- Van, félreérted, ez egy csapda volt! Én soha nem tenném! Kérlek, hallgass meg! - fogtam le és nyomta a falhoz, de nem nézett rám, az arcáról meg csak folytak a könnyek. Az állánál lassan felemeltem a fejét. A szeme most nem a boldogságtól, hanem a könnyektől csillogott és csak sugárzott belőle a csalódottság. Ezt nem akartam, hogy miattam legyen szomorú. - Kérlek, hallgass meg. - suttogtam és éreztem, hogy az én szememet is a könnyek kezdik csípni. De nem sírhatok!
- Kíváncsi vagyok, hogy most milyen hazugsággal akarsz beetetni. De tudod mit? Nem érdekel! Bárcsak ne jöttem volna veled össze! - kiabálta az arcomba.
- Ezt te sem gondolod komolyan.
- Dehogynem. A lehető legkomolyabban. - motyogta, de a tekintetét le nem vette a cipőjéről.
- Akkor ezt most ismételd meg úgy, hogy a szemembe nézel. - lassan felemelte a tekintetét és már szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang rajta. Ez engem csak megmosolyogtatott. - Látod? Nem tudod kimondani, mert szeretsz. - közel hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de Ő elfordította a tekintetét. Összeráncolt szemöldökkel kerestem az arcát.
- Kell egy kis szünet. - motyogta, én meg azt kívántam, hogy rosszul hallottam.
- Mi?
- Kell egy kis szünet, érted? Damen, láttam, ahogy megcsalsz. Szerinted ez milyen érzés?
- Tudom, hogy milyen, de mondom, hogy félreérted! Ő csókolt meg engem! Én soha nem tenném meg! Hinned kell nekem! - éreztem, hogy valami végigfolyik az arcomon. Egy könnycsepp. Nessa lassan felemelte a kezét és letörölte, de nem vette le a kezét az arcomról.
- Hidd el, ez nekem is nehéz, de most kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak. - suttogta a fájó szavakat. Nem akartam elhinni. Nem, ez csak egy rossz álom! Hamarosan felébredek és minden rendben lesz.
Ő kihasználta ezt az alkalmat és kiszabadult és órára ment, otthagyva engem a gondolataimmal.
Egyszer csak tapsot hallottam. A hang irányába néztem és megláttam annak a szarházinak az öntelt képét.
- Ez jobban sikerült, mint amire számítottam. - nevetett fel. Már a hülye képétől elöntött a düh, de most, hogy miatta szakíthat velem Vanessa, már nem is tudtam uralkodni magamon. Megindultam felé.
- Megöllek, te geci. - és az öklöm már az arcán csattant, de olyan erővel, hogy a földön kötött ki. De ekkor sem hagytam abba, csak amikor az egyik tanár le nem szedett róla.
- Mr Wright, azonnal indulunk az igazgatóhoz! - engem tehát odavittek, míg egy másik azt a faszfejt segítette föl. Amikor szétnéztem, nem is láttam, hogy minden diák körénk gyűlt, de a legrosszabb, hogy a többiek is ott álltak, köztük Nessával, akit Chris próbálta megnyugtatni. De amikor találkozott a tekintetünk, csak egy lesajnáló pillantást kaptam tőle.
Tudom, ezt most nagyon elcsesztem! Örülhetek, ha Van szóba fog állni velem, vagy ha egyáltalán a közelembe jön. Gratulálok Damen, ezt most tényleg, kurvára elcseszted!