Jó olvasást, Anna xx.
*Damen szemszöge
Az ebédlőben voltunk és beszélgettünk a szünetről. Bár a legtöbben nem nagyon emlékeznek, hogy mit csináltak szilveszterkor. Régen velem is ez volt, de úgy tűnik, hogy Van nagyon is jó hatással van rám. A szüleimmel is már normálisabb a viszonyunk. Persze a 'meddig maradhatok kint' szabályt még véletlenül sem tartom be. 17 éves vagyok, tudok vigyázni magamra. Nessa-t imádják a szüleim és nem győzik megköszönni neki, hogy segített kibékülni.
A szünetben meg nagyon sokat vigyáztunk az ikrekre is, de közben haverokkal is lógtunk meg kettesben is voltunk.
Apropó, hol van már? Azt mondta, hogy pár perc és jön, mert a kajajegyét a szekrényében hagyta, de már rég itt kellene lennie.
- Héé, hol van Vanessa? - kérdezte Aaron és a többiek is helyeseltek.
- Nem tudom. - küldtem neki egy üzenetet, majd rögtön pár perc után be is lépett az ebédlőbe. Elvette az ebédjét és már köztünk is termett, pontosabban a mellettem lévő székre. Felé hajoltam, hogy csókot 'lophassak' , de elhajolt tőlem. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá, de ő csak az 'ételt' nézte. Oké, ez furcsa.
- Hé, valami baj van? - súgtam oda neki, de csak, mintha, összerezzent volna.
- S-semmi. Nem érdekes. - hangjából tisztán hallani tudtam a félelmet. Mégis mitől félne?
Az ebéd további részében nem is szólt hozzám, igaz a többiekhez sem nagyon, de ha közelebb mentem hozzá vagy csak meg akartam érinteni, rögtön elhúzódott. Nem értem, hogy mi volt a baja velem. Talán megbántottam vagy mi?
Lassan vége volt a szünetnek, ezért mennünk kellett órára. Most föci jön. A többiek már mentek föl a teremben, de Van még elment a szekrényekhez. Itt volt a lehetőség, hogy beszéljek vele. A szekrényénél már kivette a könyveit és becsukta azt, hogy menjen órára, de amint meglátott szinte megdermedt. Közelebb mentem hozzá, majd kezemet a derekára téve kerestem a tekintetét, ami elég nehéznek bizonyult.
- Miért vagy ilyen távolságtartó? - kérdeztem rögtön a lényegre.
- Én nem vagyok távolságtartó. - motyogta, de még mindig nem nézett fel.
- Aha, persze. Azóta vagy ilyen, amióta lejöttél ebédelni! - sziszegtem. Egyre jobban kezdtem dühös lenni, de nem emeltem fel a hangom. - Történt valami vagy...én csináltam valamit? - lassan felemelte a fejét és így láthattam a szemében az értetlenséget és a...félelmet?
- Igaz? - kérdezte halkan, de pont meghallottam.
- Mi? - nem értem, hogy miről beszél. Mi lenne igaz?
- Az, amit mondott.
- Mégis ki mit mondott? A fenébe Vanessa, mond már el érthetően, hogy miről beszélsz?! - ordítottam, mire a tankönyvei kiestek a kezéből és abban a pillanatban be is csöngettek. De most ez egy kicsit sem izgatott, most ez fontosabb volt.
- Hogy egy lány miattad lett öngyilkos! - ordította ő is és a szeméből már könnyek folytak. Mi van? Milyen lány lett öngyilkos miattam?
- Te mégis mi a fenéről beszélsz? És egyáltalán honnan szedted ezt a marhaságot?!
- Ash mondta, hogy miattad lett öngyilkos a nővére! - Hogy mi van??? Oké, mégis mikor beszélt azzal a köcsöggel és miért is mondott neki ilyet?
- Nem tudom, hogy mivel beszélte tele a fejed, de az biztos, hogy csak hazudott! Komolyan elhinnél neki akármit azután, amit veled tett? A francba is! - ütöttem bele a szekrénybe, ami láthatóan megijesztette. A falhoz dőlt és lecsúszott rajt és ott sírt tovább. Basszus, pont nem ezt kellett volna. Lassan odamentem mellé, átkaroltam és a hátát simogatva próbáltam megnyugtatni.
- Pontosan mit is mondott neked? - kérdeztem pár perc elteltével, mikor nagyjából megnyugodott.
- Azt, hogy a nővérével jártál majdnem 1 évig, de te folyamatosan megcsaltad, mégis mindig megbocsátott neked. Meg azt az estét, hogy részeg voltál és... és...megverted, de úgy, hogy kórházba került 3 hónapra, de...a lelki sérüléseit nem bírta elviselni és... - csuklott el a hangja és újra elkezdett sírni. Oké, hivatalosan is kijelentem, hogy Ashton Danton halott ember lesz, csak kerüljön a szemem elé. Mégis, hogy mer ilyet HAZUDNI Vanessának?
- Ssss, Van, figyelj. Figyelj rám, kérlek. - lassan rám nézett, azokkal a kisírt, de gyönyörű barna szemeivel. - Bármit is mondott neked, az mind hazugság. Igen, régen volt, hogy túl sokat ittam, de még abban az állapotban sem vernék meg LÁNYOKAT. Az apám azért ezt megtanította nekem és én tiszteletben is tartom.
- De...és a nővére, akivel... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Emlékszel? Az egyetlen 'komoly' barátnőm az Sarah volt, aki Engem csalt meg és vele is csak pár hónapig jártam. - láttam, hogy mondani akar valamit, de megelőztem. - Ó, és említette, hogy a nővére Brithany?
- Az, aki...?
- Igen, ők ikertestvérek, de kívülről nem hasonlítanak egymásra, csak belsőleg. - láttam, hogy Van a fejében most rakja össze a dolgokat, majd hirtelen megölel, amit rögtön viszonoztam is.
- Annyira sajnálom Damen. Tudom, hogy nem kellett volna elhinnem, de...nem tudom. Egyszerűen olyan igaznak hangzott, hogy megijedtem. - mondta.
- Semmi baj, de legközelebb, ha kételyeid vannak, akkor azt beszéld meg velem. Rendben? - toltam el magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. - És tőlem ne félj. Soha nem foglak bántani. Ígérem. - csak elmosolyodott, majd én hozzáhajoltam és megcsókoltam. Lassan és érzékien csókoltuk egymást.
- Ugye tudod, hogy lekéstük az órát? - mondtam mosolyogva, mikor elváltunk.
- Igen. Most mond meg, milyen rossz hatással vagy rám! Ez nem lesz így jó. - rázta meg a fejét, de közben mosolygott is.
- Szerintem meg tökéletesen illünk egymáshoz. - mondtam majd közel húztam magamhoz. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. - majd a hajamba túrva újabb csókot kezdeményezett.
FONTOS!! Holnap osztálykiránduláson leszek 3 napig! (ne kérdezzétek miért most, így lett megoldva) Szóval, a következő fejezetet nem tudom mikor tudom hozni, lehet már vasárnap, de lehet, hogy hétfőn. Csak mondom, hogy elkezdtem.
Sajnálom, hogy később fogom hozni, de a sulinak már úgyis vége, csak kitartás!!:D Előre is jó nyarat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése