54.rész - Hazudtatok nekem!

 Hola chicas! Akkor meghoztam a következő fejezetet. Nem tudom, mennyire lett jó, de remélem tetszeni fog és írtok pár komit:)
Jó olvasást, Anna xx.
 
*Damen szemszöge

 '- Hát, nagyon is jól van a kislány. Egyenlőre.'

- Hogy mertél hozzányúlni? - sziszegtem a telefonba. Állatira dühös voltam, főleg, ha arra gondolok, hogy ez a szarházi akár csak egy ujjal is hozzányúl az én Vanessámhoz! A múltkorinak se volt neki épp kellemes élmény.
- Ó, még nem nyúltunk hozzá, amióta idehoztuk. Hagyjuk, hogy kialudja magát, mert nem vagyunk olyan kegyetlenek. Még. 
- Miért csinálod ezt? Mire jó neked? - kérdeztem, de nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne vágjam a telefonomat a falnak. 
- Ó, én csak azt szeretném, hogy szenvedj. Nincs is ennél szebb dolog. - nevetett a vonal másik végén. - Tudod, nekem sem estek jól, amikor elvetted a barátnőimet. - komolyodott el a hangja, és csak úgy áradt belőle a düh.
- Talán mert ők sem szerették, ha szinte agyonverted őket és... - amikor eszembe jutott, hogy még mit csinált, még jobban dühbe gurultam. - MEG NEM MERD TENNI AZT VANESSÁVAL, VILÁGOS? - ordítottam torkomszakadtából.
- Ha idejében rátalálsz, akkor semmi olyat nem fogok vele tenni. - hangsúlyozta ki az 'olyat' és le is tette.
A kurva életbe! Ez az egész az én hibám! Ha nem veszek vele össze és nem hagyom kimenni azon a rohadt ajtón, akkor ez sosem történik meg!
És most még is mit tegyek? Hogy találjam meg? De itt nem lehetek egyedül. Lassan elővettem a telefonom és remegő kezekkel tárcsáztam.
- Csá haver, na mi van? - szólt bele vidáman legjobb barátom. Hát mindjárt nem lesz az.
- Vanessát elrabolták. - mondtam ki, kerek-perec. A vonal másik végén hirtelen csend lett, jó pár percig, míg végül megszólalt.
- Ez vicc akar lenni? Mert kurvára szar poén!
- Bár vicc lenne, de ez igaz! Ash hívott és... - nem engedte, hogy végig mondjam, közbevágott.
- Mindjárt ott vagyok! - és letette. Nem értettem, de alig 2-3 perc múlva már be is rontott az ajtón. - Most szépen mindent elmesélsz! - rögtön el is mondtam, hogy összevesztünk, ő elment, de nem jött vissza, majd végül a telefonhívást Ash-től. 
- Basszus, hogy engedhetted elmenni? Ilyenkor?! - kiabált. Meg is érdemlem, ez az egész az én hibám és addig nem nyugszom, ameddig meg nem találom! - Van tipped hova vihette? - kérdezte már sokkal nyugodtabban, de a hangjában ott volt az idegesség.
- Nem. - sóhajtottam, majd hívtam a srácokat. Chris addig felhívta Jenny-t, a szüleit és Van szüleit. Én is felhívtam anyáékat, ők is teljesen kiakadtak.
Alig fél óra alatt már mindenki itt volt nálunk. Mindenki ideges volt, de figyelmesen hallgattak, amint mindent elmeséltem erről az egészről.
- Na jó, ide segítség kell! - pattant fel Bill, Vanessa apja és a telefonján kezdett el pötyögni. - Hívom Gery-t! - emelte a füléhez a telefonját.
- Mi tervet csinálunk és utána járunk, hogy hova vihették! - szólalt fel Nicole, Van anyja és anyáék is nagyban bólogattak.
Oké, csak én nem értem, hogy ezek miről is beszélnek? Választ várva Chris-re néztem, aki csak úgy értetlenül nézett a felnőttekre. Legalább nem csak én nem értek semmit.
- Ööööö, ezt értenünk kéne? - szólaltam meg. Először egymásra majd ránk néztek. Sóhajtottak egyet, majd anya mellém ült.
- Azt hiszem elég idős vagy ahhoz, hogy végre elmondjuk. Tudod kicsim, mi... - nagy sóhajtás - ügynökök vagyunk. - És itt le is fagytam. Teljesen ledöbbentem és ahogy láttam, Chris is. Már egy ideje meg sem szólaltam, de anyáék gondolom értették, hogy miért. Végül Chris törte meg a csendet.
- Ha-ha, ez jó vicc. - nevetett fel, de hallatszott rajta, hogy idegesség is van a hangjában.
- Tudom, hogy hihetetlen, de ez az igazság! - mondta anya.
- Ti is? - fordult a szülei felé Chris.
- Nem, mi ügyvédek vagyunk, de annál a cégnél, ahol ők dolgoznak.
- És nem voltatok képesek ennyi idő alatt elmondani?! - álltam fel idegesen. Bűnbánó szemekkel néztek rám, de ez engem egy cseppet sem hatott meg. Ennyi ideig csak hazudtak nekem!
- Damen... - kezdte anya, de közbevágtam.
- Nem! Hazudtatok nekem! - majd kirohantam a kertbe, hátha le tudok nyugodni. Fogtam a labdámat és kosárra kezdtem dobálni. Ez valamennyire, de segített.
- Látom ez egyre jobban megy. - megfordultam és az apámmal találtam szembe magam. - Nézd, tudjuk, hogy nem nagyon foglalkoztunk veled. De szeretünk és nagyon büszkék vagyunk rád, hogy így megálltad a helyed a segítségünk nélkül is. Nem várjuk el, hogy rögtön megbocsáss, de értsd meg, hogy csak téged akartunk menteni is és hogy ne aggódj annyit. - tudjátok, hogy milyen érzés, amikor az apád azt mondja, hogy büszke rád? Mert én most hallottam ezt először tőle.
- Azért nem vagyok egy angyal. - néztem rá egy halvány mosollyal. Vette a lapot, odajött hozzám, és egy nagy - féfias! - ölelésben részesített.
- Tudom, teljesen olyan vagy, mint én. - mondta majd hirtelen elvette a labdámat és kosarat dobott. - De még jobb nem vagy! - játszottunk egy kis meccset, amit eddig még soha.
- Meg tudjátok találni Vanessát? - kérdeztem komolyan, a korláton ülve, a teraszon.
- Megfogjuk fiam! De nektek is segítenetek kell! - egy bólintással adtam tudtára, hogy benne vagyok. Még szép, meg kell találnom a barátnőmet! Remélem nem esett semmi baja és ezért még biztos, hogy Ash 'Szarházi' Denton halott ember lesz!

53.rész - Ezért nem mondtam el!

Hola chicas! Na, meg is hoztam a következő részt! Lehet, hogy más lesz, mint az eddigiek, de remélem tetszeni fog;) Azt is szeretném elmondani, hogy egy kis ihlet válságban vagyok, úgyhogy nem tudom, hogy mikor jön a következő fejezet! De próbálok sietni vele! 
Jó olvasást!
P.S. Átléptük a 13000 oldalmegjelenítést! Nagyon-nagyon köszönöm!
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge 

 - Na pont ezért nem mutattam meg! - kiabáltam Damen arcába, miközben a ruhámat vettem fel. - Különben is tudtam, hogy kifogsz akadni és a halálát tervezgeted! - Szombat este van és most az Ash-től kapott SMS-eimen veszekszünk. Ugyanis az egész napot nála töltöttük, de amikor kimentem pár percre, mire visszajöttem, a telefonom a kezében volt és számon kért ezekről.
- Talán, mert nem szeretném, ha az a seggfej a barátnőmet fenyegesse! - kiabált ő is, és idegesen a hajába túrt, mire a karján megfeszültek az izmok. Nem Vanessa, most nem gondolhatsz erre, most éppen veszekedtek! - Ha elmondtad volna, akkor jobban szétvertem volna a múltkor!
- Na, pont ezért nem mondtam el! - nem hiszem el, hogy ezen veszekszünk! De miért is nem töröltem ki őket? - Nagyobb bajba is kerülhettél volna, mint hogy csak 2 hétre felfüggesztenek! - már teljesen elegem volt, hogy ez miatt veszekszünk! - Tudod, mit? - kezdtem volna bele, de félbeszakított.
- Nem! Nem akarom hallani! De tudod, rohadtul zavar, hogy a barátnőm nem bízik bennem és titkolózik előttem! - ütött a falba, amitől megijedtem, de próbáltam nem kimutatni. Helyette csak kirohantam a szobájából, le a lépcsőn. A cipőmet vettem föl, amikor Damen is utánam jött.
- Hova mész? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- El. Csak...ki kell szellőztetnem a fejem. - néztem rá, majd felkaptam a pulcsim és már indultam is volna, ha nem állít meg.
- Már nem mehetsz! Sötét van és ilyenkor már veszélyes! - mit sem törődve vele, kirántottam a kezem az övé közül, majd kiléptem az ajtón, becsapva magam után. A késői hideg szellő kicsit csípte a szemem, de még nem volt olyan hideg. Elindultam a járdán, magam sem tudom merre, csak a lábaim vittek maguktól.
Pár perc séta után egy kis játszótérhez érkeztem. Leültem az egyik hintába és csak néztem ki a fejemből.
Nem is értem, miért veszekedtünk ezen a hülyeségen? Normálisan is megtudtuk volna beszélni, de persze nem sikerült. Én azon buktam ki, hogy az SMS-eimben turkált, Ő azon, hogy ezt eltitkoltam előle. De könyörgöm, Ash-t azóta nem láttam, mióta Damen megverte. Azóta még semmit sem küldött.
Lassan le is nyugodtam és felálltam, hogy visszamenjek, de hirtelen valaki lefogott. Kapálóztam, de túl erős volt, majd egy rongyot az arcom elé nyomott. Fura szaga volt, és amint megéreztem, egyre gyengémnek éreztem magam. Aztán már nem is láttam semmit, csak átadtam magam a sötétségnek.

*Damen szemszöge

Vanessa már 20 perce elment. Kezdek aggódni érte, mert odakint már rég besötétedett, és nem maradna kint sokáig, akár mennyire is dühös rám.
De a francba is, teljesen felcsesztem az agyam, amikor megláttam azokat az üzeneteket! És mindezt el is titkolta előlem! Most az, hogy kinyírom azt a senkiházit, mert a barátnőmet fenyegeti, az teljesen normális. Nem?
De ez már biztos nem normális, hogy ennyi ideig kint van. Ismerem és tudom, hogy amilyen gyorsan fel is kapta a vizet, olyan gyorsan le is tud nyugodni és tiszta fejjel végig gondolni a dolgokat. 
Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam, de pont abban a pillanatban szólalt meg és a képernyőn az Ő neve volt. Rögtön fel is vettem.
- Van, hála az égnek! Gyere vissza és nyugodtan beszéljük meg ezt az egészet. De jól vagy? - ám nem az Ő hangja szólt bele.
- Hát, nagyon is jól van a kislány. Egyenlőre. - hangsúlyozta ki az utolsó szót. Nem, ez nem lehet Ő! És mit keres nála Van telefonja? És a legfontosabb kérdés: Hol van Vanessa?!

52.rész - Gyönyörű vagy

 Hola chicas! Na, akkor itt a következő fejezet! Remélem tetszeni fog és hagytok pár kommentet magatok után;)
Ölel: Anna xx.

*Damen szemszöge

Reggel egyszerűen kipattantak a szemeim. Az órára nézve láttam, hogy még csak fél 10 van. Nem is értem, hogy miért keltem fel ilyen korán.
Oldalra fordulva Vanessát pillantottam meg. Békésen aludt, míg egyik kezét a mellkasomon pihentette. Haja kissé kócosan állt, ami felidézte bennem a tegnap este történteket.
Még soha nem volt ilyen dologban részem. Persze nem a szexben, csak az, hogy eddig soha nem az érzelmeken alapult. Csak a szórakozásból és a bizonyítási vágytól. 
Hihetetlen, hogy a magaménak tudhatom ezt a gyönyörűséget, akit többé soha még csak elengedni sem akarok és nem is fogok.
Még sokáig néztem volna, de éhes voltam és gondolom ő is az lesz, amikor felébred. Egy ilyen éjszaka után nem csodálkoznék. Lassan kikeltem mellőle, hogy még véletlenül se keltsem fel. A konyhába mentem és azon gondolkoztam, hogy mit csinálhatnék reggelire, ami nem túl nehéz. A választásom a rántottára esett. Elővettem egy serpenyőt és a főzőlapra tettem. Amíg az fel nem melegedett, előkészítettem a tojást, majd egy hagymát kezdtem felaprítani.
- Mit csinálsz ilyen korán?  - kérdezte egy angyali, de mégis álmos hang. Megfordultam és Nessa álmos tekintetével találtam meg magam. Csak a pólóm volt rajta, így simán végignézhettem csupasz, hosszú lábain, amik este a derekamat ölelték át. - Mit nézel? - hajtotta le a fejét, míg egészen a füléig elvörösödött. Közel mentem, majd magamhoz húztam.
- Gyönyörű vagy. - súgtam neki, mire arcát a mellkasomra hajtotta. Említettem, hogy csak egy alsó van rajtam?
- Ezt csak úgy mondod. - motyogta. Kicsit eltoltam magamtól és az állánál felemeltem, hogy a szemébe nézzek.
- Ezt nem csak úgy mondom, ez egy tény. Higgy nekem. - mondtam a szemébe. - Este is gyönyörű voltál...és vad. - tettem hozzá mosolyogva, mire még pirosabb arccal elnevette magát.
- Tudod, hogy kell elszúrni a romantikus pillanatokat. - mondta duzzogva, majd a vállam fölött elnézett. - Ömm, nem fog odaégni? - villámsebességgel rohantam vissza és kevertem meg a hagymát, ami csak egy kicsit pirult meg. Aztán rá is öntöttem a tojást.
- Segítsek valamiben? - kérdezte.
- Nem kell, elboldogulok. - kacsintottam rá. Pár perc alatt kész is volt, tányérra tettem és az asztalt is megterítettem. Még gyors csináltam kakaót, majd le is ültem Van elé.
- Úgy ítélkezz, hogy már régen csináltam! - szóltam neki, amikor az első falatot bekapta.
- Egész jó. - felelte.
- Csak egész jó? Jól van, megnézem, hogy te hogy csinálod! 
- Jaj, ne hisztizz! - nevetett. - Finom lett. Így megfelel?
- Talán. - a reggelit hamar megettük. A tányérokat a mosogatóba tettük, majd a TV elé telepedtünk le.
- És ma mit akarsz csinálni? - kérdezte, miközben a csatornákat váltogatta. Semmi érdekes nem ment benne.
- Valamit, veled. - húztam még jobban magamhoz és csókokat adtam a nyakára. 
- Nem volt elég a tegnapi? - kérdezte, majd az ölembe ült, ami nagyon is tetszett.
- Ha ilyen barátnője van az embernek, akkor nem. - morogtam, majd egy hosszú csókot adtam neki.
- Menjünk moziba! - ugrott föl, amikor már beleéltem volna magam.
- Moziba? - rökönyödtem meg.
- Miért ne? Holnapra úgysem kell tanulni és már olyan régen voltam. Hívjuk Chris-t és Jenny-t is! Légysziiiiii!
- Rendben. - adtam be a derekam. Hát a mai este ugrott.
Van hazaugrott átöltözni és meg hívtam a Galambomat, hogy jönnek-e ők is. Jöttek. Nessa is végzett, így mehettünk is a többiekért.

51.rész - Hiszek neked

Hola chicas! Akkor itt is a következő rész, ami szerintem tetszeni fog;) Lehet, hogy túl romantikus lett, úgyhogy ne panaszkodjatok, ha túl nyálas:D Na, jó olvasást!
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

Nem akartam hinni a szememnek. Egy tetőtéri teraszon voltam, ami gyönyörűen ki volt díszítve. Vagyis, inkább sárga égők lógtak le a tetőről és mindenhol gyönyörű virágok voltak. A legjobban a terasz közepén lévő megterített asztal vonta magára a figyelmem.
- Tetszik, amit látsz? - kérdezte egy rekedtes hang mögülem, mire odafordultam. Damen-t pillantottam meg, a tetőn ülve.

  A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam. Sötét pólót és nadrágot viselt, de a legjobban a kendő a fején tetszett a legjobban. Leugrott a helyéről és lassan felém sétált. - Tudod, kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni, de ahogy a döbbent arcodat nézem, úgy hiszem, hogy jó munkát végeztem.
- E-ezt te csináltad? Egyedül? - találtam meg a hangomat.
- Hát, nem egészen. Volt egy kis segítségem a kaját és a díszítést illetően, de ja, egyedül. - megfogta a derekamat és közel húzott magához. - Nagyon szexi vagy ebben a ruhában. - puszilgatta a nyakam, amik nagyon jól estek. - De jobban tetszenél nélküle. - megcsaptam a vállát és éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Felnézett rám és nevetett, gondolom az arcomon és a beszólásán is. Ó, nevess csak!
- Talán láthatsz majd nélküle. - súgtam a fülébe és kezemet lassan felvezettem a mellkasán. Szemei elkerekedtek és még a lélegzete is elakadt. Hah, siker!
- N-n-nem akarsz enni? - nocsak, zavarva hoztam Mr Nagymenőt? hát ez új! Nem bírtam ki, hangos nevetésben törtem ki. - Mit nevetsz?
- Áááá, semmin. - legyintettem továbbra is mosolyogva, majd helyet foglaltam a nekem kihúzott székre.
- Remélem szereted a milánóit. - hozott egy tányért, amin a spagetti istenien nézett ki és az illata is az volt.
- Nem szeretem. - mondtam, mire az arcára kiült az ijedség. - Én imádom. Egyik kedvencem. - tettem hozzá vigyorogva, ő meg láthatóan megkönnyebbült. 
- Nagyon gonosz vagy. - adott egy gyors csókot, majd leült elém. 
A vacsora isteni volt és sokat beszélgettük és nevettünk.
- Lesz desszert? - kérdeztem, amikor már az egész tányért eltakarítottuk. A vacsora isteni volt, de nem nagyon hiszek benne, hogy ő főzte. Tuti, hogy volt segítsége.
- Szeretnél? - kérdezte őrülten szép mosollyal, amitől a lepkék is felkeltek a hasamban.
- Hmmm, talán később. - felálltam az asztaltól és a korlátig mentem. A nap már lement, de a levegő még mindig kellemes volt és már a csillagok is feljöttek. De a legjobb a nem messze lévő város fényi kötötték le a tekintetem. Egyszer csak két kart éreztem a kezemre fonódni és egy erős mellkast a hátamhoz simulni.
- Most már érted? - eltűrte a hajam és a vállamat apró puszikkal kezdte behinteni, amiknek a helyén a bőröm felforrósodott.
- M-mi? - annyira jól esett, hogy másra nem is figyeltem. Tevékenységét abbahagyta - nagy bánatomra - és szembefordított magával. Elvesztem azokban a gyönyörű smaragd szemekben.
- Hogy csakis téged szeretlek és soha, de soha egy lány sem cserélhet le téged. Érted? - a szeméből őszinteség sugárzott, nekem meg a szavai hallatán hatalmasat dobbant a szívem. Válaszul csak megcsókoltam, minden érzelmemet belevittem. Levegőhiány miatt váltunk el.
- Hiszek neked. - suttogtam. - Nagyon-nagyon szeretlek Göndörke. - mosolyogva mondtam a végét.
- Én is szeretlek Nessa.
Már kezdett hűvös lenni, így mindent otthagyva - Damen azt mondta, hogy holnap, majd lehozza - lementünk a házba. Damen még lement a konyhába, míg én a szobájába mentem. Kicsit körülnéztem, mert még nem is jártam itt. Az éjjeliszekrényen azonban megakadt a szemem, pontosabban 2 képen. Az egyiken mi voltunk még kisgyerekként, a másikon meg csak ketten voltunk - nem tudom, hogy mikor készülhetett. - de egymásra nézünk és mosolygunk.
- Jenny csinálta, amikor még csak barátok voltunk. - hallottam meg a hangját mellettem. - Hidd el, én sem tudtam róla. - visszatettem a képet a helyére és megfordultam. Mosolyogva egy fagyi kelyhet nyújtott felém. Az ágyán kényelmesen elhelyezkedve ettük meg, de nem maradt ki, hogy össze ne kentük volna egymást.
- Hé, finom ételt nem pazarlunk! - háborodott fel, mire én még jobban nevetni kezdtem. - Na gyere, megtisztítalak. - magához húzott egy kaján mosoly kíséretében. Először az orromról csókolta le a fagyit, majd a szám felé kezdett közelíteni. Amikor elért oda, csak egy hosszú csókot adott, ami egyre szenvedélyesebb lett. A keze felfedező útra indult a testemen és most egyáltalán nem löktem el. Sőt, az én kezem a pólója alját megfogva húztam egyre feljebb, míg teljesen le nem került róla.
- Biztos akarod? Én tudok várni. - mondta lihegve, de a szemei már teljesen elsötétültek.
- Még semmiben nem voltam ennyire biztos. - mondtam neki, majd a nyakláncánál fogva - amit tőlem kapott és azóta nem is vett le, persze én sem az ő ajándékát - húztam közelebb magamhoz egy újabb csókért.

50.rész - Hova megyünk?

Hola chicas! Hát meg is hoztam az 50. részt is. Hihetetlen, hogy már idáig eljutottunk! Na, de remélem tetszeni fog ez a rész és komizni is fogtok;)
Ölel: Anna xx. 
 

*Vanessa szemszöge

 Újabb egy hét telt el. Egy újabb fárasztó hét. De annyira nem volt olyan szörnyű, mert most már nem volt semmi gondunk Damen-nel. Szinte minden percben érezteti velem, hogy fontos vagyok neki és hogy szeret, de ő is tudja, hogy nálam nem a szavak, hanem a tettek többet érnek. Bár néha úgy érzem, hogy tervez valamit, amit a többieknek is elmond csak engem nem. 
- Na, mehetünk? - kérdezte Jenny, amikor egyszer csak berontott a szobámba. Igaz, még dél sincs, ráadásul szombat reggel, de nem lehetett lebeszélni, erről a korai indulásról. Ja, és hogy hova megyünk? A plázába, kérem szépen. Kérdeztem, hogy miért nem délután megyünk, erre csak azt válaszolta, hogy mire mindennel készen lennénk, elkések. De honnan késnék el? - Még kész sem vagy? - utalt a pizsamámra, ami rajtam volt. - Na jó, 5 percet kapsz, hogy elkészülj! - vonakodva bár, de letusoltam, felvettem valami ruhát és lementem, valami kaját keresni.
- Gyere már, lekéssük a buszt! - felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és mehettünk is. És igen, jól hallottátok, busszal megyünk. A fiúknak valami dolga akadt vagy inkább nem akartak vásárolni.
A plázában nagyon kevesen voltak. Elkezdtünk nézelődni. Jenny szerint valami elegánsat de egyben kényelmeset vegyünk. Hiába kérdeztem, hova megyünk, hogy tudjam milyet keressek, de azért sem árulta el.
Már nem tudom, hogy hanyadik ruhaboltban járhattunk, de már 1 órája keresgéltünk és még semmit nem találtunk.
- Jenny, nem ehetnénk valamit? Már nagyon éhes vagyok. - hisztiztem, de nem tehetek róla, mert ha éhes vagyok, akkor nyafogok és kibírhatatlan vagyok.
- De még nem találtunk semmit.
- Majd utána még kereshetünk, de kérlek, itt fogok éhen halni! - tudniillik, hogy a hisztimmel ki tudok akasztani embereket, így nem kétség, hogy már a gyorsbüféknél vagyunk és az ebédet esszük.
- Na, indulni kell. Még el is kell készülni. - pattant fel és már rohant is a következő boltba. Lassan, de biztosan én is utána mentem és kezdtem el én is nézelődni. Tele hassal már sokkal jobban voltam, így a keresés is jobban ment. Aztán egyszer csak találtam egyet. Kivettem és Jenny is mellém sietett.
- Fel kell próbálnod! - tolt be egy próbafülkébe. Felvettem és mintha rám öntötték volna. Már most beleszerettem. - Ez tökéletes! - mondta Jenny, amikor elhúztam a függönyt. Ki is fizettük és már csak egy jó cipőt kellett hozzá találni. Az már szerencsére hamar megvolt, így már csak haza kellett menni.
- Oké, először haj, smink aztán köröm. Gyere! - leültem a szekrényre, majd Jenny kezelésbe is vett. Semmit nem vitt túlzásba amiért hálás is voltam neki. - Na, kész is! Lassan indulni kéne.
- És te? - felvettem az új ruhámat és cipőmet.

- Ó, ez most a te estéd. Na, de menni kell, Damen-höz kell átmennünk. 
- Oké. - felkaptam egy kis táskát, amibe a telefonom és egy kis pénzt is raktam. Bezártam az ajtót és átmentünk. Az ajtót Chris nyitotta ki.
- Na hát, de csinos valaki! - kacsintott rám. - Na, akkor mi megyünk is! Jó estét, de nem huncutkodni! - nézett rám fenyegetően, mire kapott egy ütést a mellkasára Jenny-től. - Aúúú, naaa! - hisztizett.
- De várj, ti hova mentek vagy nekem hova kell menni? - nem válaszoltak, csak intettek és becsukták az ajtót. Na szép! Most mégis mit csináljak? Már úgy döntöttem, hogy hazamegyek, de pont kaptam egy üzenetet.
'Gyere fel a tetőre! xx.' - oké, mégis mi a franc van itt? Mindegy, felmentem az emeletre, ahol egy lehajtott létrát találtam, ami biztos a padlásra vezet. Felmentem rajta, és jól sejtettem, a padlásra kerültem, majd egy lépcsőn kijutottam az erkélyre. A szavam is elállt, amit ott láttam.

49.rész - Kisujj-eskü

Hola chicas!:D Itt egy eléggé hosszú rész, ami szerintem már tetszeni fog;)
Jó olvasást, Anna xx. 
 

*Damen szemszöge

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, de még a nap is pont a szemembe sütött. Már egy rendes reggelt sem érdemlek, ha már a barátnőmet is elijesztettem magamtól?! De azért a részeg elmém még akkor is csak kínozni akart tegnap, hogy itt volt. Ráadásul azt is mondta, hogy nem hagy el! Persze, én akartam ezt hallani Tőle, de tudom, hogy már elcsesztem, soha még csak a közelembe sem fog jönni, a saját hibámból és Ash meg Brithany miatt.
Annyira hiányzik, hogy azt nem lehet leírni. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de nélküle teljesen üres az életem. Az első 3 napban folyamatosan írtam neki és hívtam, de soha nem válaszolt. Tudtam, hogy végleg elüldöztem magamtól, így abba menekültem, amibe mindig is. A piába és a buliba. Ebben a 2 hétben, mást sem csináltam csak buliztam, leittam magam, majd Chris hazahozott, hánytam, majd aludtam. Egy csődtömeg voltam, mert az egyetlen jó dolgot is elüldöztem az életemből!
Persze, részegen is próbálkoztam a csajozással, de egyik sem volt jó. Egyik sem volt Ő. És habár totál részeg voltam, merem állítani, hogy egyikkel sem volt több flörtölésnél. De volt, aki próbálkozott, de én eltaszítottam. Az agyam tudta, hogy ezt nem tehetem.
Csak azt kívánom, hogy bár újra itt legyen velem, hogy a karomban tartsam, érezhessem azt a csodálatos illatát. Puha bőrét, haját és édes csókjait.
Egyszer csak mozgolódást éreztem magam mellett és egy puha kezet végigsimítani az arcomon. Kirázott a hideg érintése nyomán, amit észrevehetett, mert halkan felkuncogott. Várjunk, ismerős ez a hang! És ez az illat! Csak nem...?
Lassan kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam, mert a fény bántotta a szemem. Újabb próbálkozást indítottam és sikerült is kinyitnom, csak még elég homályosan láttam. Pislogtam párat, mire kitisztult a kép.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam Vanessa arcát.
- Jó reggelt. Jól aludtál? - még mindig nem tudtam megszólalni. Komolyan, azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem. - Mi az, elvitte a cica a nyelved? - kérdezte mosolyogva.  
- Tényleg itt vagy és...hozzám beszélsz? - most sem akartam elhinni. A mosolya elhalványodott és felült az ágyon. Én is követtem a példáját, amennyire a hasogató fejfájásom engedte.
- Tessék. - nyújtott felém egy gyógyszert és egy üveg vizet, amikor én is melléültem. Elvettem tőle és bevettem.
- Kösz. De még mindig nem értem, hogy hogy kerülsz ide? - a takaróra szegezte a tekintetét, de én csak is őt néztem.
- Tudod, tegnap Jenny-nél aludtam volna. Kicsit leszidott, amiért így viselkedem, olyan depisen. Aztán, rád is terelődött a szó és elmesélte, hogy mit csináltál az elmúlt 2 hétben. - ekkor felnézett rám és ekkor megláttam a szemében a könnyeket, amik lassan végigcsorogtak gyönyörű arcán. - Ez miattam történt Damen! Miattam viselkedtél úgy...!
- Nem Vanessa! Ez nem a te hibád! Ezt csak miattam köszönhetem. Te semmit nem tettél. - próbáltam megnyugtatni, de ehhez is túl makacs volt.
- Hát ez az! Nem hallgattalak meg pedig te kérted. Olyan hülye vagyok és...
- Na, most fejezd be! Az, hogy én így vezettem le a bánatom, nem azt jelenti, hogy hülye is vagy! - csend honolt a szobában. Egyikünk sem szólalt meg.
- Mi történt? - törte meg a csendet.
- Mikor? - mert elég sok mindent történt az elmúlt hetekben.
- Hát aznap, amikor megláttalak titeket. - a végére teljesen elhalkult a hangja, de még hallottam.
- Biztos tudni akarod? - határozatlanul, de bólintott, én meg mesélni kezdtem.
- Ebédelni mentem, ahogy mondtad, de kaptam egy üzenetet, hogy mutatni akarsz valamit a teremben. Hát elindultam oda, de, ugye, nem téged találtalak ott. Brithany mindennel próbált elcsábítani, de én hallani sem akartam róla. Elakartam menni, de a karomnál magához rántott és megcsókolt, pont akkor jöttél be. A többit tudod. - az arcát figyeltem, de semmit nem tudtam leolvasni róla. - Nem hiszel nekem igaz? - hajtottam le a fejem. Felakartam kelni és elhagyni a szobát, de a csuklómnál fogva visszarántott. Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz.
- Ez biztosan így történt? - kérdezte halkan és a szánk szinte súrolta egymást. Alig bírtam magammal, hogy ne támadjam le.
- Igen.
- Kisujj eskü? - nyújtotta a kisujját, amit el is fogattam.
- Kisujj eskü. - nem bírtam magammal és megcsókoltam. Két hetet is be kellett pótolnunk, amit láthatóan nem is bánt. Elfektettem az ágyon és fölé tornyosulva csókoltam tovább, egyre hevesebben.
- Damen... - nyögte a nevem, amikor áttértem a nyakára és egy kicsit megszívtam. A kezem akaratlanul is bekúszott a pólója alá és egyre feljebb haladt. - Damen, ne! - rántotta ki a kezem és lelökött magáról. Az ágy szélére ült, kezét a tenyerébe rejtette. Odacsúsztam mellé.
- Nessa, sajnálom, egyszerűen...nem tudom, elragadott a hév. - rám emelte tekintetét. Az arca olyan piros volt, mint egy paradicsom, ami megmosolyogtatott.
- Ne, mosolyogj. Ez miattad van! - lökött meg a mellkasomnál, ami miatt visszaestem az ágyra, de húztam is magammal. - De...csak adj egy kis időt, jó?
- Jó. - még egy utolsó csókot loptam tőle, majd lementünk reggelit keresni. 
- Na, kibékültetek? - kérdezte vigyorogva Chris, aki éppen palacsintát(??) sütött.
- Igen. - válaszoltam, majd leültem egy székre Vanessát pedig az ölembe húztam.
- Végre már csajszi. - ölelte meg Jenny a barátnőmet, majd megkérte, hogy vegyen ki tányérokat, de én nem engedtem ki az ölemből.
- Jaj, édes. Ne válaszd már szét őket egymástól, hisz olyan sokáig voltak külön. - vigyorgott legjobb haverom. Tehát megreggeliztünk, majd úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a partra.
Út közben, ahogy Van kezét fogtam, elgondolkoztam és rájöttem, hogy neki több kell egy egyszerű kisujj-eskünél. És már ki is találtam, hogy mivel erősíthetem meg a bizalmát irántam.

48.rész - Ne hagyj el

Hola chicas!:D Itt is van a rész, amire annyira vártatok. Igaz, nem valami hosszú, de ez csak egy kis bevezető a következő részhez.
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

 

 Amint beléptem a szobába, a bent lévő poshadt levegő megcsapta az orromat. Meg az alkohol és némi cigi keveréke is érezhető volt. A lehúzott redőnyökön még bevilágított egy kis napfény, amit a lenyugvó nap adott. A földön ruhák és némi üres üveg volt szanaszét. Biztos csak vizes üvegek - gondoltam magamban, holott tökéletesen tisztában voltam, hogy milyen üvegek is azok, de nem akartam elhinni.
Majd megláttam az ágyon fekve Őt. Odamentem mellé és leguggoltam elé. A haja szanaszét állt, a ruhája foltos volt - nem akarom tudni, hogy mitől - és bűzlött az alkoholtól.
- Annyira sajnálom. Ez miattam van. - suttogtam, majd lassan végigsimítottam az arcán. Ekkor mozgolódni kezdett.
- Nem hagynátok végre békén, egy rohadt... - kinyitotta a szemét, de a szavak a torkán akadtak, amint meglátott engem. - Va...Van...Vanessa? - kérdezte bizonytalanul és rám hunyorított. Ekkor láttam, hogy milyen pirosak a szemei. - Tényleg te vagy az?
- Igen, Damen, én vagyok. - suttogtam. - Jaj, Damen, annyira sajnálom! Ez az egész az én hibám! - éreztem, ahogy a könnyek végig folynak az arcomon.
- Nem! Ez nem a... - nem tudta befejezni, mert megfogott egy mellette lévő tálat és kiadta a gyomra tartalmát. Felültem mellé az ágyra és a hátát simogattam, amíg nem 'végzett'.
- Jobb? - kérdeztem, amikor a fejét a térdére hajtotta. Halványan bólintott. - Damen, le tudsz tusolni?
- Aha, miért?
- Mert büdös vagy. - mondtam ki őszintén.
- Kösz, ennyi idő után csak ezt tudod mondani? - felnézett rám, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. De a szemei még mindig a szomorúságot árasztották. Odahajoltam hozzá és adtam az arcára egy puszit. Láthatóan jobb kedve lett. - Ennyi?
- Ha lefürödtél és fogat is mostál, akkor többet is kaphatsz. - kacsintottam rá, kinyitottam az ablakot, majd kimentem. Lementem, ahol a nappaliban Jenny-t és Chris-t találtam.
- Na, mi van vele? - kérdezte Chris, és olyan komoly arcot vágott, amilyet még nem láttam rajta.
- Nem tudom. Most, reményeim szerint, tusol és fogat is mos. - elmentem a konyhába, kivettem a hűtőböl egy üveg vizet és vittem föl fejfájás csillapítót ha kell. Már mentem volna föl, de megtorpantam. - Jenny, nem baj, ha...
- Nem. - rázta a fejét. - De ügyesen. És beszéljétek meg. - én is elmosolyodtam, majd vissza is mentem Damen-höz. A szobába érve Damen-t már az ágyon fekve találtam egy szál boxerben, vizes hajjal. Próbáltam nem elpirulni, de elég nehezen ment. A vizet és a gyógyszert leraktam az éjjeliszekrényre és leültem mellé és a haját kezdtem birizgálni. Nem tudom, hogy meddig ülhettem így, de kicsit elálmosodtam. Felálltam volna, hogy a takarót valahogy kihúzzam Damen alól is, de valakinek a karja a derekamra fonódott és visszahúzott.
- Ne, ne hagyj el...újra. - motyogta, még mindig csukott szemmel.
- Nem foglak, ne aggódj. - súgtam neki. Valahogy sikerült magunkra teríteni a takarót és elaludni.
Tudom, hogy holnap reggel ezt meg kell beszélnünk, de most csak annyit akarok, hogy itt legyen mellettem és szorosan öleljen magához.

47.rész - Ez az én hibám

Hola chicas! Na, a mai részben mindenre fény derül! De nem árulok el semmit, olvassátok el ti!:D 
Ölel: Anna xx. 
 

*Vanessa szemszöge

Majdnem 2 hét telt el az óta a nap óta. Damen-nel azóta nem is beszéltem. Többször is hívott és üzenetet is küldött, de én nem válaszoltam egyikre sem. Ez ment úgy 3 napig, aztán egyszer csak megszűntek. Lehet, hogy megértette, hogy egyedül akarok lenni.
De ez, hogy 'külön' vagyunk, Jenny-éknek sem jó, mert én nem akarok Damen közelében lenni, így Jenny velem, míg Chris Vele van. Sokszor próbáltak rábeszélni, hogy beszéljük meg, de én túl makacs voltam ahhoz. 
Először azt hittem, hogy nem fogom tudni elkerülni Őt a suliban, de a verekedése miatt 2 hét felfüggesztést kapott. Otthon is csak ritkán láttam, akkor is ment el, de ha a szemébe néztem, akkor is csak szomorúságot láttam, de mintha egy kis remény is csillogott volna a mélyén.
Most péntek van és edzésről tartunk Jenny-ékhez, mert egy csajos estét terveztünk. Már mindketten lefürödtünk és most Jenny ágyán nézzük a TV-t, de engem nem köt le, mert a gondolataim csakis Damen körül forogtak.
- Na jó, ebből elég! - csattant fel Jenny és kapcsolta ki a sorozatot. - Teljesen depis vagy, amióta szakítottatok Damen-nel...
- Nem szakítottunk! - vágtam a szavába. Az, hogy szünet van, az nem azt jelenti, hogy szakítottunk. Ugye? Mert nálam nem.
- Tök mindegy, azóta nevetést nem hallottam tőled, vagy legalább egy őszinte mosolyt. - Igaza van, teljesen befordultam, amióta nem beszéltem Damen-nel.
- De Jenny... - nem hagyta, hogy bármit is mondjak, mert folytatta.
- Semmi De Jenny meg kéne beszélnetek ezt, mert ez egyikőtöknek sem jó. Te szinte ki sem mozdulsz a szobádból és folyton csak ilyen depis számokat hallgatsz. Szinte egy élőhalottként viselkedsz! De Damen... - itt teljesen elhalkult és úgy nézett rám, mint aki olyat mondott, amit nem lett volna szabad.
- Mi? Mi van Damen-nel? - csend. - A fenébe Jenny, mond már el! - emeltem fel a hangom, pedig nem akartam. De egyszerűen idegesített, hogy nem mondja el mi van Damen-nel.
- Chris szerint...nagyon...visszacsúszott. - mondta lassan.
- Ezt nem értem. Mi az, hogy visszacsúszott? Elmagyarázod érthetően? Kérlek. - suttogtam.
- Tudod, Damen már régen is sokat bulizott és, hát, ivott. Akkor még nem volt olyan nagyon rossz. De Chris azt mondja, hogy most teljesen szét van esve. Még többet bulizik és iszik. Nincs olyan nap, hogy ne legyen részeg. És ez azóta van, hogy nem beszéltek. - nem akartam elhinni. Azt reméltem, hogy Jenny csak viccel, de egyáltalán nem úgy nézett ki. És ha belegondolok, akkor ez csak is az én hibám! Miattam van ilyen helyzetben.
- Úristen Jenny, ez csak is az én hibám! - temettem a kezembe az arcom és éreztem, hogy a szemem könnyekkel telik meg.
- Jaj, Vanessa nem. Teljesen természetes, hogy így reagáltál rá...
- De ha meghallgatom és rendesen megbeszéljük a dolgokat, akkor most nem lenne ilyen helyzetben! - sírtam el magam. - Most mit csináljak? - kérdeztem.
- Ha igazán szereted, akkor megbeszéled vele ezt a dolgot. De ha nem...nem tudom.
- Én szeretem. - mondtam halkan. Hiányzik az a kisfiús mosolya és azok a szemei, amik mindig csillognak. Az erős karjai, amikkel ha átölel, teljesen biztonságban érzem magam. - Hol van most? - Jenny elmosolyodott.
- Chris most üzente, hogy hozzá vitték. Teljesen ki van, lehet, hogy most alszik. - gyorsan felvettem valami ruhát és indultunk is Chris-szék háza felé. Gyalog mentünk mert nem volt túl messze, alig 2 utcával arrébb.
Amint megérkeztünk az ajtóhoz, akkor hirtelen lefagytam. Mi lesz, ha nem akar látni? Vagy ha elküld? Nem, még ha el is küld, akkor is segítek neki!
Becsöngettem, majd pár perc múlva nyílt is az ajtó, ahol Chris állt.
- Végre! - mosolygott halványan. Bementem, levettem a cipőm és az emeletre indultam. - A vendégszobában van! - kiáltotta utánam, a fel nem tett kérdésemre válaszolva. Lassan sétáltam az ajtóig, de megtorpantam. Féltem, hogy mit fogok odabent látni.  Hogy milyen állapotban van.
Mély levegőt vettem, kezemet a kilincsre raktam és lassan benyitottam a szobába.

46.rész - Ezt elcsesztem

Hola chicas!:D Új részt hoztam. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, de remélem, hogy nagyon. Komiba várom a véleményeket;)
Puszi: Anna xx. 

*Damen szemszöge

Amikor Van elszaladt a szekrényéhez, én az ebédlőbe mentem, ahogy mondta. Már majdnem ott voltam, amikor üzenetet kaptam.
' Gyere a 207-esbe. Mutatnom kell neked vmit! V' - oké, ezt nem értem. Azt mondta, hogy csak a szekrényekhez megy és jön is kajálni. Na, mindegy, megfordultam és elmentem a terembe. Amikor bementem nem Vanessát találtam, hanem valaki más.
- Örülök, hogy itt vagy. - felelte csábosan, majd magát riszálva ide tipegett hozzám. - Már nagyon vártalak.
- Mit akarsz? Megmondtam, hogy hagyj engem békén! - próbáltam eltolni magamtól, de ő nagyon kapaszkodott belém.
- Tudod édes, én mindent megkapok amit akarok.
- Ne hívj édesnek Brithany! - néztem vele farkasszemet.
- Jaj, ugyan. - legyintett. - Tudom, hogy igazából csak engem szeretsz, nem pedig azt a kis lotyót. Ő megadja azt, amit én? - kulcsolta a kezét a nyakamra hiába tartottam távol magamtól. - Emlékszel arra az éjszakára? Megismételhetnénk. 
- Az volt életem legnagyobb hibája! Felejts már el és húzz a francba! - és ez volt a legszebb, amit mondtam. Hátat fordítottam és el akartam menni, de a karomnál visszarántott és megcsókolt.
És pont ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó. Brithany elhúzódott tőlem és önelégülten vigyorgott oda. Én is megfordultam és teljesen lesápadtam, ahogy megláttam Vanessa könnyes tekintetét.
- Bocs, nem akartam zavarni. Folytassátok! - és azzal el is rohant. Bassza meg!
- Várj! - kiáltottam és utána rohantam, de még hallottam Brit nevetését. Vanessát még el tudtam kapni, még mielőtt a mosdóba futott volna.
- Hagyj békén! Becsaptál, átvertél, hazudtál! Gyűlöllek! - ütögette a mellkasom.
- Van, félreérted, ez egy csapda volt! Én soha nem tenném! Kérlek, hallgass meg! - fogtam le és nyomta a falhoz, de nem nézett rám, az arcáról meg csak folytak a könnyek. Az állánál lassan felemeltem a fejét. A szeme most nem a boldogságtól, hanem a könnyektől csillogott és csak sugárzott belőle a csalódottság. Ezt nem akartam, hogy miattam legyen szomorú. - Kérlek, hallgass meg. - suttogtam és éreztem, hogy az én szememet is a könnyek kezdik csípni. De nem sírhatok!
- Kíváncsi vagyok, hogy most milyen hazugsággal akarsz beetetni. De tudod mit? Nem érdekel! Bárcsak ne jöttem volna veled össze! - kiabálta az arcomba.
- Ezt te sem gondolod komolyan.
- Dehogynem. A lehető legkomolyabban. - motyogta, de a tekintetét le nem vette a cipőjéről.
- Akkor ezt most ismételd meg úgy, hogy a szemembe nézel. - lassan felemelte a tekintetét és már szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang rajta. Ez engem csak megmosolyogtatott. - Látod? Nem tudod kimondani, mert szeretsz. - közel hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de Ő elfordította a tekintetét. Összeráncolt szemöldökkel kerestem az arcát.
- Kell egy kis szünet. - motyogta, én meg azt kívántam, hogy rosszul hallottam.
- Mi?
- Kell egy kis szünet, érted? Damen, láttam, ahogy megcsalsz. Szerinted ez milyen érzés?
- Tudom, hogy milyen, de mondom, hogy félreérted! Ő csókolt meg engem! Én soha nem tenném meg! Hinned kell nekem! - éreztem, hogy valami végigfolyik az arcomon. Egy könnycsepp. Nessa lassan felemelte a kezét és letörölte, de nem vette le a kezét az arcomról.
- Hidd el, ez nekem is nehéz, de most kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak. - suttogta a fájó szavakat. Nem akartam elhinni. Nem, ez csak egy rossz álom! Hamarosan felébredek és minden rendben lesz.
Ő kihasználta ezt az alkalmat és kiszabadult és órára ment, otthagyva engem a gondolataimmal.
Egyszer csak tapsot hallottam. A hang irányába néztem és megláttam annak a szarházinak az öntelt képét.
- Ez jobban sikerült, mint amire számítottam. - nevetett fel. Már a hülye képétől elöntött a düh, de most, hogy miatta szakíthat velem Vanessa, már nem is tudtam uralkodni magamon. Megindultam felé.
- Megöllek, te geci. - és az öklöm már az arcán csattant, de olyan erővel, hogy a földön kötött ki. De ekkor sem hagytam abba, csak amikor az egyik tanár le nem szedett róla.
- Mr Wright, azonnal indulunk az igazgatóhoz! - engem tehát odavittek, míg egy másik azt a faszfejt segítette föl. Amikor szétnéztem, nem is láttam, hogy minden diák körénk gyűlt, de a legrosszabb, hogy a többiek is ott álltak, köztük Nessával, akit Chris próbálta megnyugtatni. De amikor találkozott a tekintetünk, csak egy lesajnáló pillantást kaptam tőle.
Tudom, ezt most nagyon elcsesztem! Örülhetek, ha Van szóba fog állni velem, vagy ha egyáltalán a közelembe jön. Gratulálok Damen, ezt most tényleg, kurvára elcseszted!

45.rész - The worst day ever

Hola chicas!:D Új rész! Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni, csak reménykedni tudok. Komiba a véleményeteket!
Anna xx. 

*Vanessa szemszöge

Életem legszörnyűbb napja! Eddig sem szerettem a hétfőt, de ezután a nap után még jobban fogom utálni! Eddig azt hittem, hogy minden tökéletes volt, de a legrosszabb, hogy nagyot csalódtam Benne! Mindig azt bizonygatta, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki és megváltozott, de akkor ez csak hazugság volt.
De várjatok, elmesélem, hogy mi volt.
Szóval ez is csak egy átlagos hétfőnek indult. Csörgött a telefonom, hogy ideje felkelni, elkészülni és suliba menni. Na, ezt megcsináltam, megettem a reggelimet és mentem is ki, mert Damen már várt rám a kocsiban, mert pont az eső is esett. Odahajoltam hozzá és egy hosszú csókot adtam neki.
- Mehetünk? - kérdezte, amikor elváltunk.
- Szívesebben maradnék, de menni kell. - És bár maradtam volna!
A suliba gyorsan megérkeztünk és rohantunk is be, nehogy jobban elázzunk. Első utam a szekrényhez vezetett, majd kivettem az angol cuccom és mentem is a terembe, ahol már mindenki ott volt. A csengőig sokat nevettünk és röhögtünk, majd csengőre be is jött a tanár és kezdődhetett az óra. Majd szép sorjában jött a többi óra, a spanyol, ének, fizika - hmmm, Mr Payne - majd a földrajz. Tesin kidobósoztunk. A legjobb része az volt, amikor az egyik lány 'véletlenül' - aha, persze. Az az önelégült mosoly az arcán, nem ezt mutatta - az arcomra dobta a labdát. Nagyon is égetett a találat.
- Vanessa menj ki a mosdóba és mosd meg egy kicsit. - mondta a tanárnő. Engedelmesen ki is mentem. Megnyitottam a csapot és megmostam az arcom. Jól esett rajta a hideg víz. Utoljára akkor égett így az arcom, amikor...nos, amikor az az incidens történt Ash-sel.
Pont amikor felnéztem a tükörben megláttam Őt. Emlegetett szamár mindig megjelenik?
- Na hát, mi történt veled? - játszotta a meglepetett.
- Semmi. - vágtam rá. - Mond csak, nem tudod, hogy melyik nemhez tartozol? Mert neked ide nem lehet bejönnöd. - figyelmen kívül hagyva a megjegyzésem, közelebb jött hozzám, megfogta a derekam és erősen a falnak nyomott.
- Tudod, már nagyon nem tetszik, ahogy azzal a seggfejjel enyelegsz. - morogta. - Én sokkal boldogabbá tudnálak tenni. - suttogta, majd a nyakamat kezte puszikkal ellátni, amitől kirázott a hideg. Persze, nem a jó értelemben, hanem az undortól és a tudattól, hogy hozzám ér.
- Engedj el és hagyj békén! - próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt.
- Még egy utolsó lehetőséget kapsz, hogy kidobd azt a hülyét és velem legyél.
- Soha! - köptem felé a szót. A tekintete elsötétült és szó nélkül el is ment. Jobb, ha erről nem is szólok Damen-nek. Nem akarom, hogy bajba kerüljön, ha esetleg szétveri Ash-t, amiért, nos hozzám ért.
Óra után, amikor végeztem az átöltözéssel, Damen már az ajtó mellett várakozott.
- Hogy van az arcod? - támadott le azonnal. Kezét az arcomra tette és aggódó szemekkel fürkészte az arcom. Annyira imádom, hogy így aggódik értem.
- Jól vagyok, oké? Nincs semmi bajom. - nyugtattam meg. Ebédelni indultunk, de a kártyám a szekrényben maradt. - Figyelj, menj előre, én is mindjárt megyek. - mondtam, majd egy gyors csók után már rohantam is. A szekrényemnél kihalásztam a táskámból, ami kellett és már mentem is, de SMS-em jött.
'Gyere a 207-esbe. Mutatnom kell neked vmit! D' - furcsa, azt hittem, hogy enni ment.
Mindegy, gyorsan mentem is a terembe, de amikor benyitottam, nem akartam hinni a szememnek. A szemembe könnyek gyűltek, amikor megláttam Őket csókolózni, a szívem meg egy az egyben összetört!

44.rész - Vizes a bosszú

Hola chicas!:D Itt a következő rész, ami lehet, hogy nem olyan izgalmas, de remélem, hogy tetszeni fog. Most lehet, hogy gyakrabban jönnek majd a részek;)
P.S. Átléptük a 11.000 oldalmegjelenítést! Annyira imádlak titeket!:))
Ölel: Anna xx. 

*Damen szemszöge

 

Vicces volt megijeszteni a lányokat a horrorfilmmel. El kell ismerni, hogy Vanessa nagyon jól bírta a film elejét, de egy pontnál már ő sem bírta. De legalább visszakapták a szívatásukat, hiába esküsznek, hogy véletlen volt.
Most Chris-szel a szobájában videojátékozunk, a csajok meg lent, nem tudom, hogy mit csinálnak. Amikor feljöttünk valamit nagyon tervezgettek.
- Hé, mi az a nyaklánc? Szinte soha nem veszed le. - jegyezte meg Chris, de még mindig nem vette le szemét a képernyőről.
- Karácsonyi ajándék volt. - feleltem, majd szépen kinyírtam Chris karakterét a játékban. - Háh, megint én nyertem!
- Csak mázlid volt! - dobott meg egy...ALSÓGATYÁVAL??!!
- Fúj, de undorító vagy!!! - ugrottam le az ágyról. - Te, nem túl nagy a csend? - és pont ebben a pillanatban elment az áram és lentről egy sikítást hallottunk. Chris-szel pillanatok alatt lefutottunk, ahol csak Jenny-t találtuk.
- Hol van Vanessa? - kérdeztünk egyszerre, miközben felsegítettük a földről és haverom próbálta megnyugtatni.
- Nem tudom, egyszer csak felkiáltott majd kirohant. - fogtuk magunkat és utána mentünk, hátha megtaláljuk. Hát, mit ne mondjak, tényleg megtaláltuk, csak...
- Hello fiúk. - mosolygott, miközben a slagot felénk tartotta, mint aki most le fog minket 'lőni'.
- Tökmag, mire készülsz? - kérdezte Chris. Visszaakartunk rohanni a házba, ahol Jenny állt, egy hatalmas vízipisztollyal. - Azt honnan szerezted?
- Találtuk. - mosolygott. - TŰZ!! - kiáltotta el magát, majd két irányból kaptuk a vizet magunkra. Alig bírtuk elhárítani. Ők meg csak röhögtek rajtunk.
- Na jó, elég lesz. Már jobban úgysem ázhatnak el. - nevetett Nessa és abbahagyták a tüzelést.
- Ez mégis mire volt jó? - kérdeztem mérgesen, miközben a vizet csavartam ki a pólómból.
- Bosszú a film miatt. - válaszolta Van, majd pacsiztak egyet Jenny-vel.
- Még mindig az miatt haragszotok ránk? - kérdeztem és már ki is találtam valamit.
- Igen! - vágták rá egyszerre.
- Akkor gyertek ide, hadd öleljelek meg titeket. - tártam szét a karom és feléjük közeledtem ők meg hátra.
- Ne gyere közelebb! - fenyegetett Nessa mosolyogva. Haverom is felismerte a tervem, így ő is a lányok felé sétált. A lányok a faházba rohantak be - nem értem miért - és pont időben elkaptuk az ajtót, így sarokba szorítva őket.
- Ne, kérlek, ne! - kiáltották és a kezüket kinyújtva próbáltak minket távolt tartani, sikertelenül.
- De-de. - megfogtam Van csuklóját és magamhoz húztam egy szoros ölelésre. 
- Olyan gonosz vagy! Most nézd meg, tiszta víz lettem! - nyafogott Ness és eltolt magától. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a víztől a pólója eléggé átlátszott.
- De te pont ezért szeretsz. - kacsintottam, majd közel hajolva megcsókoltam.
- Ki mondta, hogy szeretlek? - kérdezte mosolyogva, miután elváltunk.
- Mert mondtad. - mosolyogva adtam neki még egy puszit, majd visszamentünk a házba, hogy száraz ruhát vegyünk fel, de még visszakapcsoltuk az áramot is. Kaptam pár ruhát Chris-től, a lányok meg hajszárítóval megszárították a ruhájukat.
- Na és most? - kérdeztem amikor már a kanapén ültünk. Van a vállamra hajtotta a fejét és szerintem majdnem elaludt. Mondjuk, fél 10 van és elég sok minden történt ezen a napon.
- Csak pihenjünk egy kicsit. - motyogták a lányok.
- Azt hiszem srácok, hogy én mára már teljesen lemerültem. - sóhajtott Chris. És ha már ő fáradt, akkor már mindenki fáradt.
Mivel a szülők elutaztak (nem meglepő) a munka miatt, ezért mi itt maradtunk Chris-nél, aki persze nem is bánta. Jenny legjobb haverommal aludt, mi meg megkaptuk a vendégszobát. Mindenki lefürdött, majd mentünk lefeküdni. Nessát magamhoz ölelve rögtön el is nyomott az álom mindkettőnket.