51.rész - Hiszek neked

Hola chicas! Akkor itt is a következő rész, ami szerintem tetszeni fog;) Lehet, hogy túl romantikus lett, úgyhogy ne panaszkodjatok, ha túl nyálas:D Na, jó olvasást!
Ölel: Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

Nem akartam hinni a szememnek. Egy tetőtéri teraszon voltam, ami gyönyörűen ki volt díszítve. Vagyis, inkább sárga égők lógtak le a tetőről és mindenhol gyönyörű virágok voltak. A legjobban a terasz közepén lévő megterített asztal vonta magára a figyelmem.
- Tetszik, amit látsz? - kérdezte egy rekedtes hang mögülem, mire odafordultam. Damen-t pillantottam meg, a tetőn ülve.

  A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam. Sötét pólót és nadrágot viselt, de a legjobban a kendő a fején tetszett a legjobban. Leugrott a helyéről és lassan felém sétált. - Tudod, kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni, de ahogy a döbbent arcodat nézem, úgy hiszem, hogy jó munkát végeztem.
- E-ezt te csináltad? Egyedül? - találtam meg a hangomat.
- Hát, nem egészen. Volt egy kis segítségem a kaját és a díszítést illetően, de ja, egyedül. - megfogta a derekamat és közel húzott magához. - Nagyon szexi vagy ebben a ruhában. - puszilgatta a nyakam, amik nagyon jól estek. - De jobban tetszenél nélküle. - megcsaptam a vállát és éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Felnézett rám és nevetett, gondolom az arcomon és a beszólásán is. Ó, nevess csak!
- Talán láthatsz majd nélküle. - súgtam a fülébe és kezemet lassan felvezettem a mellkasán. Szemei elkerekedtek és még a lélegzete is elakadt. Hah, siker!
- N-n-nem akarsz enni? - nocsak, zavarva hoztam Mr Nagymenőt? hát ez új! Nem bírtam ki, hangos nevetésben törtem ki. - Mit nevetsz?
- Áááá, semmin. - legyintettem továbbra is mosolyogva, majd helyet foglaltam a nekem kihúzott székre.
- Remélem szereted a milánóit. - hozott egy tányért, amin a spagetti istenien nézett ki és az illata is az volt.
- Nem szeretem. - mondtam, mire az arcára kiült az ijedség. - Én imádom. Egyik kedvencem. - tettem hozzá vigyorogva, ő meg láthatóan megkönnyebbült. 
- Nagyon gonosz vagy. - adott egy gyors csókot, majd leült elém. 
A vacsora isteni volt és sokat beszélgettük és nevettünk.
- Lesz desszert? - kérdeztem, amikor már az egész tányért eltakarítottuk. A vacsora isteni volt, de nem nagyon hiszek benne, hogy ő főzte. Tuti, hogy volt segítsége.
- Szeretnél? - kérdezte őrülten szép mosollyal, amitől a lepkék is felkeltek a hasamban.
- Hmmm, talán később. - felálltam az asztaltól és a korlátig mentem. A nap már lement, de a levegő még mindig kellemes volt és már a csillagok is feljöttek. De a legjobb a nem messze lévő város fényi kötötték le a tekintetem. Egyszer csak két kart éreztem a kezemre fonódni és egy erős mellkast a hátamhoz simulni.
- Most már érted? - eltűrte a hajam és a vállamat apró puszikkal kezdte behinteni, amiknek a helyén a bőröm felforrósodott.
- M-mi? - annyira jól esett, hogy másra nem is figyeltem. Tevékenységét abbahagyta - nagy bánatomra - és szembefordított magával. Elvesztem azokban a gyönyörű smaragd szemekben.
- Hogy csakis téged szeretlek és soha, de soha egy lány sem cserélhet le téged. Érted? - a szeméből őszinteség sugárzott, nekem meg a szavai hallatán hatalmasat dobbant a szívem. Válaszul csak megcsókoltam, minden érzelmemet belevittem. Levegőhiány miatt váltunk el.
- Hiszek neked. - suttogtam. - Nagyon-nagyon szeretlek Göndörke. - mosolyogva mondtam a végét.
- Én is szeretlek Nessa.
Már kezdett hűvös lenni, így mindent otthagyva - Damen azt mondta, hogy holnap, majd lehozza - lementünk a házba. Damen még lement a konyhába, míg én a szobájába mentem. Kicsit körülnéztem, mert még nem is jártam itt. Az éjjeliszekrényen azonban megakadt a szemem, pontosabban 2 képen. Az egyiken mi voltunk még kisgyerekként, a másikon meg csak ketten voltunk - nem tudom, hogy mikor készülhetett. - de egymásra nézünk és mosolygunk.
- Jenny csinálta, amikor még csak barátok voltunk. - hallottam meg a hangját mellettem. - Hidd el, én sem tudtam róla. - visszatettem a képet a helyére és megfordultam. Mosolyogva egy fagyi kelyhet nyújtott felém. Az ágyán kényelmesen elhelyezkedve ettük meg, de nem maradt ki, hogy össze ne kentük volna egymást.
- Hé, finom ételt nem pazarlunk! - háborodott fel, mire én még jobban nevetni kezdtem. - Na gyere, megtisztítalak. - magához húzott egy kaján mosoly kíséretében. Először az orromról csókolta le a fagyit, majd a szám felé kezdett közelíteni. Amikor elért oda, csak egy hosszú csókot adott, ami egyre szenvedélyesebb lett. A keze felfedező útra indult a testemen és most egyáltalán nem löktem el. Sőt, az én kezem a pólója alját megfogva húztam egyre feljebb, míg teljesen le nem került róla.
- Biztos akarod? Én tudok várni. - mondta lihegve, de a szemei már teljesen elsötétültek.
- Még semmiben nem voltam ennyire biztos. - mondtam neki, majd a nyakláncánál fogva - amit tőlem kapott és azóta nem is vett le, persze én sem az ő ajándékát - húztam közelebb magamhoz egy újabb csókért.