Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek még egyszer boldog karácsonyt kívánok, ezen a gyönyörű, napsütéses napon. Vajon az időjárás nem akar megváltozni? Mert én nem nagyon szeretnék hó nélküli karácsonyt, bár már megszokhattam volna.

Na mindegy, de nem csak ezt akartam elmondani, hanem még Boldog Szülinapot kívánok az egyik szereplőt megszemélyesítő karakternek, a kedvencünknek Louis Tomlinson-nak!!:D

2.évad 10.rész - Utolsó esély

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de ez most így alakul. Ez a rész sem lett szerintem a legjobb, de azért remélem nektek tetszeni fog és hagytok pár nyomot magatok után;)
Még mindig lehet szavazni, bár az eddig eredmény alapján már nagyon is látszik, hogy folytatom-e vagy sem:D
És köszönöm a 25 feliratkozót és a több, mint a 28000 oldalmegjelenítést!
És még mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok és sok pihenést a szünetre:))
Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Éppen visszafelé mentem az üdítőkkel a kezemben, amikor valaki megállított a vállamat megragadva. Megfordulva azzal találtam szembe magam, akivel egyáltalán nem akartam.
Jasmine egy feszülős miniben dülöngélt hatalmas magassarkú cipőjében. Nem sok hiányzott, hogy az a ruha mindent megmutasson. Ez még nem is lett volna baj, hogy most megtalált, de valami nagyon nem stimmelt benne.
- Sziókaa Damenkeee! - nevetett. - Nincs kedved csatlakozni hozzánk? - próbált húzni valamerre, de erősebbnek bizonyultam.
- Bocs, de rám vár a BARÁTNŐM! - hangsúlyoztam ki, a barátnőm szót, hogy felfogja. Mert rájöttem, hogy mi is volt olyan fura benne. Ugyanis szerintem füvet szívott.
- Ugyan már! Én sokkalta többet tudok adni, mint az a kis ribanc. - kezével végigsimított mellkasomon, hasamon, de mielőtt lejjebb ment volna, elkaptam a csuklóját.
- Ha még egyszer meghallom, hogy így nevezed, esküszöm, nem állok jót magamért! - sziszegtem. - És nem érdekel, hogy lány vagy. - igazából nem akartam bántani. Apám nem erre nevelt, de ez a csaj könnyen ki tud hozni a sodromból.
Ezután vagy jó pár percig nem tudott semmit sem szólni. Mintha lefagyott volna, akár egy számítógép, de amikor elakartam volna menni, a karomnál fogva visszahúzott és hirtelen a számra tapadt. Mivel nem volt nagyon az eszénél, könnyedén le tudtam szedni magamról.
- Nem értesz a szóból, bazd meg?! - mint aki meg sem hallotta volna, amit mondtam, csak bambán vigyorgott. De nem rám, hanem az erkély irányába. Odafordultam, de nem láttam mást, csak Josh-t és Jenny-t. Basszus, remélem Vanessa nem látta a csókot!
Sikeresen kijutottam a tömegből és az erkélyre vezető ajtót szinte feltéptem. Josh ebben a pillanatban ugrott el Jenny-től, majd mindketten a földet kezdték nézni zavarukban. Majd később fogom elintézni Josh-t, amiért ráhajt a legjobb haverom csajára. Most csak Nessa-t akarom megtalálni!
- Hol van? - kérdeztem idegesen.
- Lefutott a partra. - mutatott Jenny a lépcső irányába, én meg azonnal rohantam is utána. Igazából nem volt nehéz megtalálnom, mert fehér ruhája szinte világított az éjszakában. Gyorsan és hangtalanul próbáltam megközelíteni, de valahogy megérezhette, hogy közeledem, mert fejét oldalra fordította, így megláthattam könnyes tekintetét.
- Most mit akarsz? - kérdezte és újra a tengert kezdte figyelni. - Nem akarsz visszamenni az új barátnődhöz? - gúnyolódott.
- Ezt akarom megmagyarázni... - kezdtem, de félbeszakított.
- Damen, nem magyarázkodni kéne. - rázta a fejét. - Megígérted, hogy nem fogsz vele ketteseben maradni, de ezt rögtön, az első alkalommal meg is szegted.
- De ő mászott rám! - kezdtem ideges lenni. Nem érti, hogy nem csókolóznék azzal a lánnyal? - Tudod, hogy nagyon ismerős a mostani helyzet? - utaltam a tavalyi incidensre, amikor éppen hogy összejöttünk, de Brithany csapdába csalt. Utáltam azt az időszakot!
- Éppen ezért tudom így elviselni ezt a fájdalmat, ami megint a szívembe hasított. - törölte pár könnycseppet az arcáról.
Csend telepedett közénk, ami ebből a szempontból idegtépő volt. Van továbbra is a tengert nézte, én meg ezt kihasználva a háta mögé sétáltam és derekát átkarolva, szorosan a hátához simultam miközben arcomat a nyakába rejtettem. Apró puszikat kezdtem el hagyni a bőrén. Próbálta nem kimutatni, hogy nem tetszik neki, de amikor egy érzékeny pontján szívtam meg, kieresztett egy nagy sóhajt és kezével hajamba túrt. Úgy tudtam.
- Akkor már nem haragszol? - kérdeztem és szembe fordítottam magammal.
- Nem, de csalódott vagyok. Ígérd meg, hogy ez nem fog többször előfordulni.
- Ígérem. - mondtam és letámadtam az ajkait. Levegőhiány miatt váltunk el. - Köszönöm. - suttogtam.
- De ez az utolsó esély. - nézett határozottan a szemembe. Eléggé meglepődtem ettől a kijelentésétől és még meg is rémültem egy kicsit, de gyorsan összeszedtem magam.
- Nem fogok csalódást okozni! - mondtam határozottan és álltam a tekintetét.
- Nagyon remélem...