39.rész - Az a bizonyos szó

 Hola chicas!:D Meghoztam a következő rész, ami szintén elég hosszú lett:)) Ez még nem annyira izgis, de a következő részeket már annak akarom, feltűnik pár rég látott 'ismerő' ;) De nem árulok el többet.
Az előző részhez nem érkezett koment:(( Talán nem tetszett? Légyszi, mondjátok el, ha valami nem tetszik, ha nem nagy kérés.
P.S. Kitartás, nemsokára vége a sulinak!!:DD
Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 A hónapok egyre gyorsabban teltek. Egyik nap október van, aztán pislogsz egyet és már is december közepén vagyunk. Nemsokára itt a karácsony. Már mindenkinek megvettem az ajándékát és már anyával is megsütöttük a sütiket. Apával meg a házat is kidíszítettük és a fát is. Kicsit hiányzik a fehér karácsony, mert itt hiába van december, akkor is 26 fok van. Ilyenkor akarok visszamenni Londonba. De jó nekem itt.
Aztán Damen. Több, mint 2 hónapja együtt vagyunk és ez olyan, fura. Bár, állítása szerint, én vagyok a legjobb dolog az életében. Amikor ezt mondta, olyan aranyosnak és romantikusnak találtam...de aztán hozzátette, hogy egyben már egy nyálas buzit csinálok belőle. Ez az Göndörke, így kell megölni a romantikát. De azért jót nevettünk mindketten.
Chris-szel és Jenny-vel is sok mindent csinálunk. Moziba meg sokszor mentünk szórakozni is.
Ja persze, az egyik legjobb, amikor az apád megtudja, hogy már barátom van. Kicsit azért vicces is volt, valahogy így zajlott:

Anyával a konyhában ültünk és éppen arról beszéltem, hogy hogyan békítettem ki Damen-t a szüleivel.
- Jaj kicsim, annyira örülök, hogy segítettél neki. És én is nagyon sajnálom, hogy akkoriban elhanyagoltunk... - gyorsan közbe is vágtám, még mielőtt elkezdett volna sírni.
- Anya, már nem haragszom. Igen, kicsit rosszul esett, de az már a múlt. A lényeg, hogy már neki is talán összejön a béke.
- Nagyon szereted ezt a fiút, igaz?
- Már megint az a nyálas tinifiú a musical-ből? - jött be apa és a hűtőhöz ment. Na szép! Már megint Zac Efron-nal jön nekem, pedig már régen nem az esetem. Már jobban bejön a göndör, zöld szemű srácok.
- Apa, egyrészt: Ő elérhetetlen. Másrészt: Már van egy új.
- Na melyik énekespalánta? - nevetett.
- Háát, nem énekes és nagyon is elérhető. Emlékszel Damen-re?
- A szomszéd srác? - bólintottam. - Ja igen. Nagyon jó fej fiú.
- Na, ő az. - amint kimondtam, apa megfagyott. De tényleg. Ott állt és meg sem mozdult.
- Ömmm, apa? Hahóóó? - integettem az arca előtt és akkor megszólalt.
- Ez nem lehet! Ez lehetetlen! Neked nem lehet barátod és az a Damen is rossz srác, csak összetörné a szívedet és... - még mondta a magáét, de én csak mosolyogtam rajta.
- Nyugodtan menj fel a szobádba, ezt majd elintézem. - mondta anya. Adtam neki egy puszit és otthagytam apával, aki még mindig azt hajtogatta, hogy nem lehet barátom.

 Persze át kellett hívnom, hogy apa így is megismerje. Nem volt könnyű, de Damen átment a vizsgán. Nem tudom hogy, de nagyon tudott apára hatni.
Most éppen itt vagyok a szobámban és az ajándékokat csomagolom be. Most éppen Damen-ét csomagolom be. Kicsit ideges vagyok, hogy mennyire fog neki tetszeni. Amint kész lettem, levittem a fa alá. Megnéztem anyát, aki a konyhában sürgött-forgott.
- Anya, segíthetek valamiben?
- Megterítenél, ha megkérlek? - nyomta a kezembe a tányérokat. Feltűnt, hogy mindegyikből 6 db volt. Kik jöhetnek? Mert tudom, hogy Jenny-ék meg Chris-szék is elutaztak egy messzi rokonhoz.
- Anya, mi csak 3-an vagyunk. 
- Igen, tudom.
- De akkor miért is van 6 tányér?
- Óóó, hát Damen-ék is átjönnek. - Oh, hát jó tudni. Amint megterítettem, felmentem átöltözni. Felvettem egy viszonylag elegáns ruhát, de még is kényelmeset. Egy leheletnyi sminket és már kész is voltam. Pont időben, mert abban a pillanatban csengettek is. Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Boldog Karácsonyt! - mondta Nina és Robert egyszerre, de egy valaki hiányzott.
- Nektek is. - mondtam, miközben bejöttek. - Ömmm, Damen hol van?
- Azt mondta kint vár téged. - mosolygott Nina. - Menj csak ki. - nem értettem, de felvettem a cipőmet és kimentem. Oké, a Nap már lemenőben volt, de még így sem találtam a Göndörkét.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon, amitől kicsit megugrottam, de a nevetéséből már rögtön felismertem. Szembe fordított magával majd ajkaimra tapadt.
- Feliz Navidad. - mondta miután elváltunk. 
- Feliz Navidad. - mosolyogtam rá, majd bementünk.

***

A vacsora után a nappaliba mentünk ajándékokat bontani. Damen-ék is inkább itt nyitották ki az ajándékaikat. Mindenki örült az ajándékainak és már csak Damen-nel nem adtuk oda egymásnak az ajándékainkat.

- Remélem tetszeni fog az ajándékom. Hozzátenném, hogy még egy lánynak sem vettem még ajándékot, szóval e szerint bíráld. - mondta Damen, miközben átadott egy kis dobozt.

- Megjegyzem. - vigyorogtam. - Remélem, azért az enyém is tetszeni fog. - adtam át én is az enyémet. 

Leszedtem a csomagolást és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi volt benne. Levettem a doboznak a tetejét és elállt a lélegzetem, hogy mi volt benne. Egy gyönyörű D-betűs nyaklánc volt benne, ami kék kis kövekkel volt kirakva.

- Tetszik? - hallottam meg rekedtes hangját. Felnéztem rá és a mosolyom még szélesebb lett. 

- Csodálatos. Köszönöm. - hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit. - Nem is tudom, hogy miért D-betű.
- Hé, ami az enyém az az enyém! - apa elég hangosan megköszörülte a torkát. - Akarom mondani, ami a miénk, az a miénk. Feltegyem? - odaadtam neki, megfordultam, majd eltűrtem a hajam, amíg bekapcsolta. Majd a fülemhez hajolt. - Akkor is az enyém vagy és leszel. - suttogta, majd egy puszit lehelt a fülem mögötti területre, amitől csak kirázott a hideg. És nem nagyon zavart, hogy anyáék is itt vannak.
- Te nem bontod ki? - bólintott, majd elkezdte kibontani. Végig az arcát néztem, és gondolom ezért bontotta idegtépő lassan. Majd amikor kinyitotta...hát nem tudtam semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Tetszik-e? - kérdezte semlegesen. Megijedtem, hogy nem, de aztán, hirtelen az ajkaimra tapadt. - Imádom. - mosolygott csibészen, amikor elváltunk.
- Gonosz vagy! - mondtam, mire mindenki felröhögött. Hát köszönöm szépen. 
Duzzogásom jelképéül ki is mentem a kertbe, majd megcéloztam a nyugágyat. Az idő nagyon kellemes volt.
- Meddig fogsz duzzogni? - kérdeztem mögülem egy mély hang. Nem feleltem, mire csak sóhajtott egyet. - Akkor még egy darabig. - közel jött hozzám, majd megpróbált leülni, de a lábaimtól nem tudott. - Leülhetek? - nézett rám mosolyogva, mire csak megráztam a fejem. - Hát jó, te akartad. - nem értettem mire gondol, de aztán hirtelen a karjaiba vett, leült és engem az ölébe ültetett. 
- Ez nem fair! - fontam keresztbe a karom. Ő meg csak nevetett rajtam. 
Csendben ültünk tovább. Hirtelen Damen közel hajolt, de csak annyira, hogy a szánk szinte súrolták egymást. Megakartam csókolni, de tartottam magam több-kevesebb sikerrel.
- Csak nem akarsz valamit? - csibész mosolya ott volt az arcán, amit annyira imádok, de nem hagyhattam magam. - Van - szólított meg. Ráemeltem a tekintetem. Látszott, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogy kezdje. - Én...ömm...szóval én... - dadogott. Aranyos volt, de kicsit meg is ijedtem, mert mi van, ha szakítani akar?
- Igen Damen? Mond bátran. - nagy levegőt vett, majd a szemembe nézett.
- Én szeretlek. - nagyon is meglepődtem, hogy egy ideig meg sem szólaltam. Az arcára kiült a szomorúság és a csalódottság, amitől nagyon rosszul éreztem magam. - Bocs, inkább felejtsd el. - felakart állni, de megállítottam és megcsókoltam, olyan szenvedélyesen, amennyire csak tudtam. Levegőhiány miatt váltunk el.
- Én is szeretlek, Damen. - mondtam neki a szemébe, amik felcsillantak. Most ő kezdeményezte a csókot, de most sokkal lágyabban.