Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek még egyszer boldog karácsonyt kívánok, ezen a gyönyörű, napsütéses napon. Vajon az időjárás nem akar megváltozni? Mert én nem nagyon szeretnék hó nélküli karácsonyt, bár már megszokhattam volna.

Na mindegy, de nem csak ezt akartam elmondani, hanem még Boldog Szülinapot kívánok az egyik szereplőt megszemélyesítő karakternek, a kedvencünknek Louis Tomlinson-nak!!:D

2.évad 10.rész - Utolsó esély

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de ez most így alakul. Ez a rész sem lett szerintem a legjobb, de azért remélem nektek tetszeni fog és hagytok pár nyomot magatok után;)
Még mindig lehet szavazni, bár az eddig eredmény alapján már nagyon is látszik, hogy folytatom-e vagy sem:D
És köszönöm a 25 feliratkozót és a több, mint a 28000 oldalmegjelenítést!
És még mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok és sok pihenést a szünetre:))
Jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

Éppen visszafelé mentem az üdítőkkel a kezemben, amikor valaki megállított a vállamat megragadva. Megfordulva azzal találtam szembe magam, akivel egyáltalán nem akartam.
Jasmine egy feszülős miniben dülöngélt hatalmas magassarkú cipőjében. Nem sok hiányzott, hogy az a ruha mindent megmutasson. Ez még nem is lett volna baj, hogy most megtalált, de valami nagyon nem stimmelt benne.
- Sziókaa Damenkeee! - nevetett. - Nincs kedved csatlakozni hozzánk? - próbált húzni valamerre, de erősebbnek bizonyultam.
- Bocs, de rám vár a BARÁTNŐM! - hangsúlyoztam ki, a barátnőm szót, hogy felfogja. Mert rájöttem, hogy mi is volt olyan fura benne. Ugyanis szerintem füvet szívott.
- Ugyan már! Én sokkalta többet tudok adni, mint az a kis ribanc. - kezével végigsimított mellkasomon, hasamon, de mielőtt lejjebb ment volna, elkaptam a csuklóját.
- Ha még egyszer meghallom, hogy így nevezed, esküszöm, nem állok jót magamért! - sziszegtem. - És nem érdekel, hogy lány vagy. - igazából nem akartam bántani. Apám nem erre nevelt, de ez a csaj könnyen ki tud hozni a sodromból.
Ezután vagy jó pár percig nem tudott semmit sem szólni. Mintha lefagyott volna, akár egy számítógép, de amikor elakartam volna menni, a karomnál fogva visszahúzott és hirtelen a számra tapadt. Mivel nem volt nagyon az eszénél, könnyedén le tudtam szedni magamról.
- Nem értesz a szóból, bazd meg?! - mint aki meg sem hallotta volna, amit mondtam, csak bambán vigyorgott. De nem rám, hanem az erkély irányába. Odafordultam, de nem láttam mást, csak Josh-t és Jenny-t. Basszus, remélem Vanessa nem látta a csókot!
Sikeresen kijutottam a tömegből és az erkélyre vezető ajtót szinte feltéptem. Josh ebben a pillanatban ugrott el Jenny-től, majd mindketten a földet kezdték nézni zavarukban. Majd később fogom elintézni Josh-t, amiért ráhajt a legjobb haverom csajára. Most csak Nessa-t akarom megtalálni!
- Hol van? - kérdeztem idegesen.
- Lefutott a partra. - mutatott Jenny a lépcső irányába, én meg azonnal rohantam is utána. Igazából nem volt nehéz megtalálnom, mert fehér ruhája szinte világított az éjszakában. Gyorsan és hangtalanul próbáltam megközelíteni, de valahogy megérezhette, hogy közeledem, mert fejét oldalra fordította, így megláthattam könnyes tekintetét.
- Most mit akarsz? - kérdezte és újra a tengert kezdte figyelni. - Nem akarsz visszamenni az új barátnődhöz? - gúnyolódott.
- Ezt akarom megmagyarázni... - kezdtem, de félbeszakított.
- Damen, nem magyarázkodni kéne. - rázta a fejét. - Megígérted, hogy nem fogsz vele ketteseben maradni, de ezt rögtön, az első alkalommal meg is szegted.
- De ő mászott rám! - kezdtem ideges lenni. Nem érti, hogy nem csókolóznék azzal a lánnyal? - Tudod, hogy nagyon ismerős a mostani helyzet? - utaltam a tavalyi incidensre, amikor éppen hogy összejöttünk, de Brithany csapdába csalt. Utáltam azt az időszakot!
- Éppen ezért tudom így elviselni ezt a fájdalmat, ami megint a szívembe hasított. - törölte pár könnycseppet az arcáról.
Csend telepedett közénk, ami ebből a szempontból idegtépő volt. Van továbbra is a tengert nézte, én meg ezt kihasználva a háta mögé sétáltam és derekát átkarolva, szorosan a hátához simultam miközben arcomat a nyakába rejtettem. Apró puszikat kezdtem el hagyni a bőrén. Próbálta nem kimutatni, hogy nem tetszik neki, de amikor egy érzékeny pontján szívtam meg, kieresztett egy nagy sóhajt és kezével hajamba túrt. Úgy tudtam.
- Akkor már nem haragszol? - kérdeztem és szembe fordítottam magammal.
- Nem, de csalódott vagyok. Ígérd meg, hogy ez nem fog többször előfordulni.
- Ígérem. - mondtam és letámadtam az ajkait. Levegőhiány miatt váltunk el. - Köszönöm. - suttogtam.
- De ez az utolsó esély. - nézett határozottan a szemembe. Eléggé meglepődtem ettől a kijelentésétől és még meg is rémültem egy kicsit, de gyorsan összeszedtem magam.
- Nem fogok csalódást okozni! - mondtam határozottan és álltam a tekintetét.
- Nagyon remélem...

Életjel!

Sziasztok!
Tudom, hogy elég régen írtam már, de ezért is írok egy kis helyzetjelentést. Szóval, lehet, hogy most egy ideig nem lesz rész, minimum a téli szünetig. Most sok dolgom lesz és erre a blogra nem igen van időm.
Szóval, a még megmaradt olvasóimnak kitartást, de most kell egy kis 'feltöltődés'. Addig is további sok sikert mindenkinek az iskolához!

2.évad 9.rész - Ezt magyarázza meg!

Hola chicas! Meg is hoztam a következő részt, ami nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Eddig milyen az őszi szünet? Ugye ti sem akartok suliba menni?:D
Na, de jó olvasást, Anna xx.
P.S. Lehet, hogy mi nem ünnepeljük, de Boldog Halloween-t mindenkinek!
 

*Vanessa szemszöge

Ez után a hét után nem éppen a legjobb egy bulival kikapcsolódni. Meg a tudat, hogy azzal a csajjal leszünk még egy légtérben...basszus, már most elkezdett fájni a fejem!
A szobámban készülődtünk Jenny-vel és közben minden hülyeségről beszélgettünk, de akkor eszembe jutott egy igen fontos dolog.
- Régen ismerted Josht? - fordultam felé, amint készen lettem a sminkemmel.
- Aha. - rántotta meg a vállát és lapozott a magazinban, amit éppen olvasott. - Miért? - nézett fel rám.
- Semmi, csak kérdeztem. - ráztam a fejem. - Azt hiszem, hogy készen vagyok. - álltam fel.
- Akkor szóljunk a fiúknak! - állt fel Jenny is, majd lent meg is találtuk a fiúkat. Éppen a telefonjaikat nyomkodták, nem figyelve semmire.
- Khm. - köszörültem meg a torkom, mire végre ránk kapták a szemüket. Damen szeme majdnem ki is esett a helyéről.
- Na milyen? - fordultunk meg előttük.
- WOW! - ennyit mondtak, de még mindig minket bámultak.
- Azt hiszem, hogy nagy sikerünk van. - állapítottam meg, Jenny meg nagyban bólogatott mellettem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Chris végre.
- Azt várjuk, hogy megmozduljatok. - mondta Jenny, majd maga után húzva uncsitesóm, ki mentek.
- Ebben a ruhában nem hagyhatlak egyedül. - súgta a fülembe egy mély hang, amitől kirázott a hideg.
- Azt nem is ajánlom. - fordultam meg és átkulcsolva a nyakát megcsókoltam. Ezt a szép pillanatot egy hangos dudaszó szakította meg.
- Menni kéne. - váltam el egy pillanatra a Göndörke ajkaitól, de ő nem hagyta és még egy utolsó csókot adott a számra.
Beszálltunk a kocsiba, majd el is indultunk. A szokásos buliházba mentünk, ahol Chrisék tavaly nekem a meglepetés bulit rendezték. Amint találtunk egy parkoló helyet, kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé. A zene már így is jól kihallatszott, nem is kellett volna bemennünk. A házban a teljes káosz uralkodott. Emberek mindenhol, pohárral a kezükben és aki tudott, az táncolt. Hát tök jó.
- Szerintetek hol van Josh? - kiabálta Chris és a nyakát nyújtogatta, hogy meglelje új/régi barátunkat. 
- Szerintem majd ő... - ám mielőtt befejezhettem volna a mondatom, meg is érkezett az emlegetett szamár.
- Sráááácoooook!!! De jóóóó, hogy el-eljöttetek. - szorongatott meg mindannyiunkat. Ahogy elnézem, túl lehetett már pár poháron. - Naaa, jertek be és érezzétek magatokat...jól. - mondta el két csuklás között. Hát oké.
- Helyesbítek. Nem mehetsz sehová sem nélkülem. - mondta Damen és ha ez lehetséges még közelebb húzott magához.
Nehezen, de sikerült kimennünk az erkélyre, ahol szerencsére nem is voltak annyian. Vagy ha voltak is, azok legalább józanok voltak.
- Na jó, szerzek valami innivalót. - indultam volna be, amikor egy kéz fogta meg a csuklóm és húzzott vissza. 
- Majd mi megyünk! Ti maradjatok itt! - mondta határozottan Göndörke és már el is mentek a konyha felé. Alig hogy becsukódott az erkély ajtaja, már is újra kinyílt és a házigazda rontott ki rajta. Majd a korláton áthajolva adott ki magából mindent.
- Már jobb? - kérdeztem.
- Aha. - hallatszott a gyenge válasz.
- Tessék, ezt idd meg. - nyújtott felé egy üveg vizet Jenny, amikor már Josh is ki tudott egyenesedni. Ejtett egy halvány mosolyt és egy nagyot kortyolt a vízből. Majd még egyet és még egyet.
- Amúgy itt mindenkit ismersz? - kérdeztem tőle, amikor az üveget is csak úgy találomra elhajította.
- Nem. - nevetett fel óvatosan. - Csak haverok és annak ismerőseik és azoknak az ismerősei. - rántotta meg a vállát. Gondoltam. - Hol vannak a srácok?
- Elmentek innivalóért. - adtam meg a választ.
- Aha. Ömm, az nem Damen Jasmine-nal a karjaiban? - bökött az üvegen túlra. Azonnal odafordítottam a fejem és reménykedtem, hogy Josh csak hülyéskedik.
De nem, ott láttam, hogy a barátom annak a szőke libának a derekát fogja, a lány a tarkóját és éppen nagyban elmerülnek egymás szájában. 
A szemembe azonnal könnyek gyűltek, de nem hagytam őket az útjukra engedni, ezért fogtam magam és lefutottam a lépcsőn a partra, otthagyva Josh-t és Jenny-t egyedül. Remélem a Göndörének is jó magyarázata van erre!

2.évad 8.rész - Vigyázz rá.

Hola chicas! Először is, sajnálom, hogy ennyit kellett várni a következő részre. De most itt van és megpróbálok több részt is hozni:) Addig is, remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket és kapok is pár komit:D
És jó szünetet mindenkinek, próbáljátok kipihenni magatokat;)
Anna xx.
 

*Damen szemszöge

Nulla életkedv, majdnem lecsukódó szemhéjak, az iskola felrobbantásának tervei. Á, csak a szokásos hétfői feeling.
A suli felé hajtva aludni akartam, mint a mellettem ülő Vanessa, csak éppenséggel nem akartam meghalni, ezért ébren tartottam magam, amiben a reggeli kávé nagy részben segített. Ellenben, a gondolataim folyamatosan cikáztak. Méghozzá Jasmine-ról és Van és Josh 'együtt töltött idejéről'.
Kezdjük a rosszabbik esettel. Jasmine. Még mindig nem tudom, elhinni, hogy tudtak anyáék rávenni erre. Komolyan, a lány kész agyrém. Nincs más beszédtémája, a ruhákon, a haján és a körmein kívül. Csoda, ha nem lövöm le, vagy inkább magamat. A srácok sem értik, hogy miért kezdtem el beszélgetni vele. Hát, képzelhetik, hogy nekem sem volt az ínyemre. Lerí róla, hogy ő apuci édes kis hercegnője. Csak itt éppenséggel, apuci a drogok királya és nem egy jól menő vállalaté.
Na és ott van Vanessa és Josh. Amikor Van elmondta, hogy együtt vigyáztak a kicsikre, az teljesen fel idegelt. Ismerem Josh-t és tudom, hogy milyen nagy csajozós. Őt nem érdekli, ha a lánynak barátja van vagy akármi, addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi magának. Én meg nem akarom, hogy kikezdjen Vanessával, mert nem akarom betörni a képét. Hisz még is egy haverom.
Mire feleszméltem a gondolataimból, addigra meg is érkeztünk a suliba. Nessát is felébresztettem Álomországból és mehettünk is be. Ő elment dupla franciára, én meg dupla olaszra. A teremben megláttam Chris-széket, akik Josh-sal kiegészülve röhögtek. Amint megláttam, rögtön elöntött a düh, de lenyugtattam magam, hogy amíg nincs kettesben Vanessával, addig nincs is baj.
- Na és milyenek a német csajok? - kérdezte Chris és szinte csillogott a szeme, ahogy az előtte álló srácot nézte. Mint egy kisgyerek karácsonykor, de komolyan!
- Neked nincs barátnőd? - nevetett Aaron.
- Kérdezősködni csak szabad. - motyogta durcásan és keresztbe fonta a karját.
- Ami azt illeti, elég dögösek. - mondta Josh. - És imádják a külföldi srácokat. - kacsintott.
- Irány Európa! - kiáltott Aaron, mire mindenki felnevetett. 
- Na, Damen. - fordult most felém. - Hallom barátnőd van.
- Bizony és lassan egy éve! - húztam ki magam büszkén.
- Hát, meg kell hagyni, igen jó csaj. - mondta. - Vigyázz rá. - veregette meg a vállam, majd el is ment, mert becsöngettek.

Kész felüdülés volt ebédre menni, mert olyan hangosan korgott a hasam, hogy eskü az óceánon túl is hallottak. A többiek még valamit megbeszélnek, nekem meg nem volt türelmem azt még megvárni.
Most egész jó volt a kaja is, ezért nagy örömmel kezdtem neki, azonban hirtelen kihúzódott a mellettem lévő szék és leült mellém valaki. Istenem, add, hogy ne Ő legyen!
- Hali szépfiú. - nyávogta. Pedig most tényleg jó voltam!
- Heló. - motyogtam és tovább ettem.
- Istenem, hogy tudod te azt megenni? Tudod mennyi zsiradék és szén-hidrát van ebben a moslékban? - sipította és ekkor történt, hogy a dobhártyáim felmondták a szolgálatot. - Tudod, a saláta sokkal jobb és egészségesebb... - mondta és mondta és mondta. Ezért a szüleim nagyon is tartoznak nekem! - Oh, képzeld...! - beszélt és miközben én ettem, elég sokszor megsimította a karom, a lábával meg az én lábamat, de bármennyire is próbáltam elhúzódni, ő annál közelebb jött. Valaki mentsen meg!
- ...és ekkor úgy döntöttem, hogy megveszem mindkettőt. - újságolta izgatottan, én meg próbáltam nem elaludni.
- Kedves vagy, hogy megvártál minket. - hallottam meg egy megmentő hangot, amitől rögtön mosolyra húzódott a szám. Van letette a tálcáját, de amikor leült volna, a derekánál fogva belehúztam az ölemben. És igen, ez volt az a pillanat, amikor a szőkeség is mellettem végre befogta! Köszönöm!
Lassan a többiek is megérkeztek és amíg ők ettek, ment a sztorizgatás. Persze megint szegény Aaron lett az eldozat, ugyanis Jasmine őneki kezdett el mesélni, de időközben, néha rám pillantott. Még is vár valamit?
- Na mi újság fiatalság? - érkezett meg Josh is.
- Semmi, idős bácsi. - válaszolt Chris, nagy szemekkel, mire kapott egy tockost az 'öregtől'.
- Van tervetek hétvégére? - mindenki csak nagyban rázta a fejét. Most volt hétvége, neki meg már a mostanira is terve van? - Akkor hivatalosan is eljöhettek a bulimra!
- Bulid lesz? - kérdezte Jasmine. Jaj, ne! Ne, ne, ne, ne!!!!
- Aha, te is jössz? - és ekkor volt az a pillanat, hogy a társaság minden tagja megutálta a drága Josh gyereket.
- Hát persze! Ez olyan szupcsi lesz!!! - kiáltott fel ijesztően magas vinnyogó hangon.
Hirtelen mindenki befejezte az evést és egy emberként hagytuk el az ebédlőt. Még egy förtelmes biosz óra is jobb, mint a csaj vinnyogását hallgatni.
- Héj, srácok! Hova rohantok ennyire? - futott utánunk Josh értetlenül.
- Talán nem akarjuk Jasmine hülyeségeit hallgatni? - mondta Chris és most szerintem ő is mérges volt.
- Miért? Azt hittem kedvelitek, hisz mindig veletek van. - értetlenkedett.
- Inkább olvass a jelekből. - tanácsoltam neki és Van-t magamhoz húztam a derekánál fogva.
- De azért ti eljöttök, ugye? Annyi ember lesz ott, szinte fel sem fog tűnni.
Nessával egymásra néztünk, végül csak megvonta a vállát. Sóhajtva visszanéztem hülye haverunkra és válaszoltam.
- Persze. Ott leszünk.

2.évad 7.rész - Nem engedem!

Hola chicas! Új résszel jelentkezem, ami remélem elnyeri a tetszéseteket;)
Köszönöm a több, mint 22000 oldalmegjelenítést!
Várom a komikat!:)
Anna xx.
 

*Vanessa szemszög

- Hát te? - kérdezte, de a szája már mosolyra húzódott. 
- Ezt én is kérdezhetném tőled. -  vágtam vissza. - Bébyszitterkedsz? - kérdeztem.
- Ja, valami olyasmi. - rántotta meg a vállát.
- Bátyus, vegyél fel! - nyújtotta fel a kezét Lily, Josh meg nagy mosollyal vette fel. Azonban én leragadtam a megszólításnál. Bátyus?! Az ikreknek van egy bátyja???
- Valami baj van Vanessa? - kérdezte Josh.
- Ááá, nem. - legyintettem. - De te komolyan a bátyjuk vagy?
- Hát, ja. Figyelj, nem akarsz bejönni? Ott jobb lenne megbeszélni ezt, mint a kerítés két másik oldalán. 
- Gyere Vani játsszál velünk!! - mondta Lily, majd el kezdett ficánkolni Josh kezében. Letette, majd a kislány a kapuhoz szaladt és kinyitotta azt nekem. Amint beléptem, rögtön elkapta a kezem és maga után húzott, hogy megmutassa az új barbie-ját, amit Josh hozott neki. Közben Harry is utánunk futott, hogy ő meg az új távirányítós autóját mutassa meg.
A két kicsi egyszerre mondta és mutatta a játékokat, hogy már azt sem tudtam hova figyeljek. Persze Josh, csak mosolyogva nézte, ahogy a testvérei engem nyúznak.
- Mondjátok, nem akartok esetleg bújócskázni? - vetettem fel az ötletet, amikor abbahagyták a nagy információ áramlatot.
- Deeeee!!! - kiáltották és rögtön el is szaladtak.
- Ugye tudod, hogy nagyon jók ebben? - hallottam meg Josh hangját.
- Persze, de addig, amíg őket keressük, elmesélheted, hogy hol voltál idáig.
- Miért, Chris nem beszélt rólam? - nevetett, majd elkezdtük az ikreket is keresni.
- Ő inkább, mint egy kisgyerek bezsongott, de Damen elmondta a sztori egy részét. Csak azt nem tudom, hogy hova tűntél. - magyaráztam.
- Igazából semmiség, csak egy évre Németországba utaztam nyelvet tanulni.
- Wow, és tetszett?
- Hát ja, ott már 18 évesen ihatsz. - erre csak megforgattam a szemem, bár ő ezt nem láthatta.
- De legalább fejlődtél? - na, ekkor németül kezdett el hablatyolni. - Oké, oké megértettem. - állítottam le.
- Na és te? Még nem láttalak erre.
- Tudod, én régen itt éltem, de aztán Londonba, majd onnan Barcelonába költöztünk. Majd tavaly újra visszaköltöztünk. - meséltem el röviden életem történetét.
- Aha. Akkor gondolom a spanyol nagyon megy. És akkor Chris az unokatesód. - bólintottam. - És Damen-nel milyen kapcsoltban vagy?
- Ő a barátom. - jelentettem ki büszkén.
- Mennyi ideje?
- Lassan egy éve.
- Azta, amikor még elmentem, a barátnő szó ismeretlen volt számára. - mondta. És ekkor pont megtaláltuk az ikereket.
Sokáig játszottunk velük, míg végül el nem aludtak. Nem is vettem észre, hogy már 4 óra is elmúlt.
- Szerintem én haza megyek. Damen is már biztos hazaért. - mondtam, majd kifelé vettem az irányt.
- Oké, és köszi, hogy eddig maradtál. - mosolygott rám kedvesen.
- Semmiség. Amúgy, hogy-hogy nem a haverjaiddal lógsz szombaton?
- Tudod, ha egy évig nem látod a családod, akkor kicsit megváltozik a hozzáállásod. - kisírt ki a kiskapuig. - Öm, nem tudod, hogy...ismered Jenny Johnson-t?
- Legjobb barátnőm. - bólintottam. - Miért?
- Oh, nem tudod, hogy... - vakarta a tarkóját. - nem jár valakivel? - eléggé ledöbbentett a kérdése, de válaszoltam neki.
- Ami azt illeti, ő Chris barátnője.
- Oh, akkor mindegy is. Majd a suliban találkozunk, szia. - és ezzel vissza is ment a házba. Oké, ezt értenem kellene?
Mindegy, gyorsan hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Damen neve villogott.
- Szia édes! Átjöhetnél, Damen még nem jött meg. - szóltam bele édesen.
- Én is pont erre gondoltam. 5 perc múlva ott is vagyok vagy... - megszólalt a csengő. Lementem, kinyitottam és megláttam a göndörömet az ajtóban. - le kell mondanod a szeretődet, mert megjött az igazi férfi. - mosolygott rám elképesztően. Lazán bejött, majd a szobámig követett. Rögtön levetődött az ágyra, én meg törökülésben helyezkedtem el mellette. Azonban ez neki nem tetszett és lehúzott magához egy hosszú csókra.
- Na milyen volt a fiúkkal? - kérdeztem, miután elváltunk.
- Csak a szokásos. - rántotta meg a vállát. - És te, mit csináltál nélkülem? Fogadjunk, hogy szenvedtél a hiányomtól. 
- Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. - kacsintottam rá. - Igaz, az elején nem tudtam mit csinálni, de aztán elmentem sétálni és az ikrekkel játszottam. Miért nem mondtad, hogy Josh a testvérük?
- Szóval te egész délután Josh-sal voltál? Kettesben? - ült fel idegesen.
- Igen, de ez miért vagy most ilyen ideges? - húztam össze a szemöldököm. 
- Nézd Vanessa, ismerem őt, és nem hagyhatom, hogy egyedül legyél vele. Érted?
- Most nem nagyon értelek, nagyon rendes és vicces srác. Különben sem voltunk egyedül. - ráztam a fejem.
- Van, kérlek, most hallgass rám. Én bízom benned, de én csak benne nem bízom, oké?
- Tudod, én is mondhatnám ezt rád meg a szőke cicababára. - vágtam vissza.
- Na most kezdett el fájni a fejem. - fogta meg a homlokát, én meg csak nevettem rajta.
- Na jó, egyezzünk meg. Egyikünk sem lehet az említett személyekkel egyedül kettesben. - kötöttem ki.
- És mi lesz azzal aki megszegi? Büntetést kap? - húzogatta fel-le a szemöldökét perverzen, mire kapott egy párnát az arcába.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem pár perc csönd után.
- Hát, nekem vannak ötleteim. - húzott magához közel és a nyakamat kezdte el csókolgatni, amitől kirázott a hideg.
- Akkor te is arra gondolsz amire én. - mondtam, majd végig simítottam a mellkasán és eltoltam magamtól. - Nézzünk filmet! - mondtam, majd felugrottam, hogy keressek valamit.
- Olvasol a gondolataimban. - morogta Damen. Hallani lehetett a hangjából, hogy egyáltalán nem erre gondolt. Csak nevettem rajta. 
A film közben Damen inkább velem volt elfoglalva. Amikor vége lett, kikapcsoltam a TV-t és felé fordultam.
- Nem bírsz magaddal, ugye? - kérdeztem, majd az ölében kötöttem ki.
- Kicsit sem. - válaszolt huncut mosollyal, majd szenvedélyesen megcsókolt. 

2.rész 6.rész - Ez most komoly?

Hola chicas! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de meghoztam az új részt! Nem tudom, hogy mennyire lett jó, de ezt rátok bízom;) Jó olvasást és hagyjatok pár komit!:D
Anna xx.
P.S. Köszönöm a 24 feliratkozót és a több, mint 21000 oldalmegjelenítést!!:D
 

*Vanessa szemszöge

Reggel fáradtan és kicsit dühösen ébredtem. Hogy miért? Mert az én drágalátos barátom nem jött át, úgy ahogy megígérte. De még annyi fáradságot sem vett, hogy üzenjen, hogy 'Figyelj, ne várj rám, most mégsem megyek át.' Igen, még csak ennyit sem érdemlek!
Ezért ma úgy döntöttem, hogy gyalog megyek iskolába. Semmi kedvem, egy kis hazug mellett ülni egy kocsiban! De lám, még ez sem sikerült, ugyanis direkt a kapu előtt már Göndörke áll a kocsijának dőlve. Próbáltam gyorsan elmenni mellette, de ugye ez nem sikerült, mert amint elindultam volna, azonnal elkapta a karom és visszahúzott.
- Üdvözlést nem kapok? - kérdezte édes mosollyal, de engem ez sem érdekelt. Meg sem szólaltam. - Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? - nevetett. - Haragszol rám? - ráncolta a szemöldökét.
- Nahát, erre magadtól jöttél rá? - kérdeztem gúnyosan.
- Mit csináltam? - sóhajtott, majd az égre emelte a tekintetét, onnan meg vissza rám.
- Inkább mit NEM csináltál. - emeltem ki a 'nem' szócskát. Egy ideig elgondolkozva nézett rám, majd leesett neki, hogy mire is gondolok.
- Meg tudom magyarázni... - kezdte.
- Na, azt kíváncsian várom. - fontam keresztbe a karom.
- Szerintem induljunk el, mert el is fogunk késni. - beszálltunk az autóba és elindultunk a suli felé.
- Na, tegnap, amint bementem a lakásba, anyáék rögtön letámadtak, azzal a mondattal, hogy segítenem kéne nekik...
- Mégis miben? - vágtam közbe.
- Én is ezt kérdeztem. - nézett rám gyorsan. - Szóval, kaptak egy feladatot, ami az, hogy le kell kapcsolniuk egy drogbárót. És, mivel a lánya a sulinkba jár, valahogy közel kell kerülnöm hozzá...
- Közel kerülni hozzá? Pontosan mennyire? - vágtam közbe kissé ingerülten. Oké, hogy segít, de hogy egy lányhoz kell közel kerülnie??? Na, azt már nem hagyhatom!
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni. - mondta, amikor leállította a motort a suli előtt. Kiszálltunk, majd befelé vettük az irányt. - Figyelj, ha tehetném, nem vállalnám el. - rántott magához és átölelte a derekamat. Itt, a folyosó közepén. - De szeretnék segíteni anyáéknak. És különben is, a múltkorit is élveztem. Az elrablásodat leszámítva. - mondta, enyhe dühvel a hangjában. Lassan felvezettem a kezemet a hajába és hajába túrva adtam neki egy lágy csókot. Először meglepődött, de rögtön visszacsókolt.
- Rendben. - mondtam kicsit elhúzódva tőle.
- Deeeee...??? - kérdezte és ajkait mosolyra húzta.
- De nem kerülhetsz a lányhoz közelebb,  mint ha egymás mellett álltok és CSAK a vállatok ér össze!! - kicsit furcsán fogalmazhattam, de nem engedhetem, hogy összejöjjön egy másik lánnyal!
- Megpróbálok mindent, de igyekezni fogok. - ígérte és egy újabb csókot adott, amikor megszólalt a csengő. Szerencsére még a tanár előtt beértünk a terembe. Hát akkor kezdődjön a nap!

Úristen, azt hittem, hogy soha nem lesz vége a napnak! Vagyis igazából, csak ebéd szünet lesz és utána lesz még egy matek óránk, de az már nem olyan vészes. Na, szóval Jenny-vel már a tálcáinkkal a kezünkben kerestük a fiúkat. Meg is találtuk őket, azonban az ÉN göndör barátom mellett egy szőke lány ült, aki éppen a karját simogatta!!!!!
- Mi a... - mondtuk egyszerre Jenny-vel.
- Lányok végre!! - kiáltott fel Chris. És ahogy látom, még meg is könnyebbült. Mindenki ránk kapta a tekintetét, mint a szőke csaj is, aki nem mellesleg a tegnapi lány volt, akivel Damen találkozott. Ó, hogy az a....!!!! Helyett foglaltam Damen másik oldalán, aki rögtön közelebb húzódott hozzám és egy csókot nyomott a számra.
- Köszönöm. - súgta a fülembe. Na, mi van? Lemaradtunk valamiről. - Ó, csajok, ő itt Jasemine, új lány a suliban. Jasmine, ők itt Vanessa és Jenny. - mutatott be minket egymásnak.
- Nagyon örülök. - mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra. Ő már kevésbé próbálkozott így.
- Ja, én is. - biccentett, majd Aaron-hoz fordult és vele kezdett tovább beszélgetni. Szegény srác, az arcán jól látható volt a fájdalom.
Az ebéd szünetnek gyorsan vége lett és mi is mentünk az órára, azonban valami még mindig ott motoszkált a fejemben.
- Miért is ült az a lány velünk ma? - állítottam meg Damen-t.
- Ömmm, elfelejtettem említeni, hogy ő az a lány, akihe közel kell kerülnöm? - vakarta a tarkóját és mindenfele nézett, csak rám nem. Ó, ezt biztos, hogy nem hagyom szó nélkül!
- Felfogtad, hogy ez a lány már tegnap rád mászott??!! Ha, nem megyek oda...
- Szerinted hagytam magam? Ilyennek ismersz? - háborodott föl. Még ő van kiakadva?
- Nem, én...basszus, nem tudom!! - túrtam bele a hajamba. Most nagyon is kavarogtam a fejemben a gondolataim. Ez az egész...talán nem kellene engednem, hogy Damen ezzel a csajjal legyen. - Talán, inkább attól félek, hogy elvehet tőlem, oké?? - löktem meg egy kicsit a mellkasánál. Ő rögtön elkapta a karom és magához húzva egy hosszú ölelésre. Nem sok kellett, hogy megnyugodjak, miközben ő a hajamat simogatta.
- Figyelj rám, - tolt el egy kicsit magától, hogy a szemembe nézhessek. - senki, ismétlem, senki nem cserélhet le téged, oké? Szeretlek, szerinted hogy lehet, hogy már majdnem 1 éve veled vagyok? Csak bízz bennem, oké? - szavai nagyon jól estek, én meg megkönnyebbülten bólintottam. - Na gyere, essünk túl azon a matekon. - sóhajtott fel fájdalmasan, míg én csak nevettem rajta.

***

Nem akartam elhinni, hogy már hétvége van. Komolyan, az elmúlt napok Jasemine-nel, maguk voltak a pokol. A hangjától, a beszédétől...egyszerűen az egész lényétől fejfájásom volt. És nem csak én éreztem így, hanem mindenki, aki velünk volt. Chris már a könyvtárba menekült, mert ott legalább csönd volt. Igen, ilyen drasztikus lépésre kényszerült unokatesóm a szőke baba miatt.

Most éppen csak sétálok az utcában, mert unatkoztam. A fiúk terveztek valamit, Jenny pedig a nagyszüleinél segít, úgyhogy egyedül maradtam.

- Vaniiii!!! - hallottam meg egy ismerős hangot az egyik ház kertjéből. Még pedig a kis Lily-t pillantottam meg.

- Szia Lily! Hát te mit csinálsz itt egyedül? - kérdeztem, mert sem Harry-t, sem pedig a szüleiket nem láttam az udveron.

- Elbújtam a fiúk elől. - válaszolt.

- Fiúk? - és ekkor jelent meg Harry, mögötte pedig egy eléggé ismerős sráccal. Mindketten meglepődve néztük a másikat, majd Ő törte meg a csendet. 

2.évad 5.rész - Az új Brithany

Hola chicas!:D Ennyi idő után új részt hoztam! Sajnálom, hogy ennyit kell várni, de remélem ez a rész kicsit kárpótol:)
Nem beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Köszönöm a 23 feliratkozót és a több, mint 20.000 oldalmegjelenítést! Várom a véleményeteket a résszel kapcsolataban! 
És sok sikert az iskolához!
 

*Damen szemszöge

Reggel egy nem éppen kellemes hangra ébredtem, ami nem volt más, mint az ébresztő. Én mondjuk szívesebben aludtam volna még, ha a mellettem fekvő nem rúgott volna le a takaróm kihúzása módszerrel.
- Ez nem volt szép. - morogtam.
- De ideje menni. - hallottam a választ, majd amikor feltápászkodtam már a saját szobájában találtam meg. Álmosan ugyan, de feltápászkodtam és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors elkészültem, majd az üres táskámat felkapva indultam le. Megreggeliztem és egy 'Elmentem!' kiáltással ki is mentem az ajtón. A kocsi mellett Vanessa álldogált.
- Tovább készülődsz, mint én. Most melyikünk a lány? - mosolygott, én meg egy szemforgatás után megcsókoltam.
A suliba érve, nem fogadott semmi különleges. Sor a büfénél, beszélgető diákság, ó és most még az igazgatóhelyettest is hallottam ordibálni. Ez új. 
Chris-széket a teremben találtuk meg, amint valamin nagyban veszekedtek.
- Nem, nem és nem! - mondta Chris.
- De igen, ez így van! - kontrázott Aaron. Van Jenny-hez ült, míg én a fiúkhoz csatlakoztam.
- Na most mégis min veszekedtek? - kérdeztem egy fáradt sóhajjal. Gyakran van az, hogy valami hülyeségen egyszerűen összevesznek és a legtöbbször az agyamra mennek ezzel.
- Ez a hülye azt mondja, hogy egy igazi kém soha nem szokott nyaralni! - felelte keresztbe font kézzel. Én meg csak lefejeltem az asztalt egy 'Arrrrgh!' morgással.
- Mondom, hogy nem! Mindig készenlétben kell lenniük! - kontrázott Aaron. Bedugtam a fülest, hogy kimaradjak ebből az egészből és egy kis alvással vártam az óra kezdetét.

***

Unalmas és fárasztó nap! Edzésről jövök és már csak haza akarok menni, hogy egy nagyot aludhassak. Már az üres folyosón mentem a kijárat felé, hogy utolérjem a többieket, amikor valaki hirtelen nekem jött. Én kicsit hátra tántorodtam, de ez a valaki elesett.
- Bocs, ne haragudj. Nem láttalak. - mentegetőztem, holott nem is én voltam a hibás, csak mivel akit 'elgázoltam' lány volt, sajnos nem hibáztattam. 
- Ne, nem a te hibád! - válaszolt magas hangon. Óvatosan feltápászkodott, bár abban a magassarkúban elég nehéz volt. Amint biztos sarkakon állt, gyorsan végig néztem rajta (nem félreérteni!). Hosszú, szőke haj, sok smink, márkás ruhák...basszus. - Amúgy Jasemine Beaker vagyok. Új diák. - nyújtotta a kezét, csak úgy, mint abban a romantikus filmekben, amikor a férfi kezet csókol a lánynak. Hányok.
- Én Damen és mennem kell. - kerültem volna ki, de elkapta a karom és ott tartott. 
- Nem mondanám meg, hogy hova kell mennem a pom-pom lány válogatásra? Sajnos eltévedtem. - dobálta a haját és szomorúságot színlelt.
- Amint látod, nem vagyok pom-pom lány, így nem tudok segíteni. - próbáltam kiszabadítani a karomat, de erősen fogott, a körmét a bőrömbe mélyesztve.
- Akár másban is segíthetnél... - súgta halkan, végig simítva a mellkasomon.
- Damen, jössz már? - érkezett oda Vanessa. Hála istennek! Jasemine rögtön elengedett, én meg gyorsan mellé léptem és átöleltem a derekát.
- Persze, mehetünk. - mondtam hangosan és minden köszönés nélkül otthagytuk az új lányt és kifelé vettük az irányt.
- Ki volt ez? - szólalt meg Van, a kocsiban.
- Új lány. - sóhajtottam. - Szerintem inkább az új Brithany. -  javítottam ki magam.
- És miért hagytad, hogy simogasson? - kérdezte enyhe éllel a hangjában. A térdére tettem a kezem és megszorítottam.
- Nem akartam, próbáltam eltűnni, de nem eresztett. - mondtam higgadtan. Amikor megálltunk a házunk előtt, kiszálltunk, de amint el akart menni, elkaptam a karját, visszarántottam és megcsókoltam. De úgy, mint még soha.
- A szobádban találkozunk. - súgtam, amikor elváltunk egymástól. Csak biccentett és átment a saját házukba, majd én is bementem.
- Segítened kell! - támadtak le a szüleim, amint beléptem. 

2.évad 4.rész - Figyeljetek!

 Hola chicas!:D Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de ez most így alakul. Tudom, nem valami jó indok, de igyekszem. Jó olvasást, Anna xx.
Komizzatok pls!:))
P.S. Köszönöm a 23(!!) feliratkozót!! Nagyon hálás vagyok!:))

*Damen szemszöge

Az óra szokás szerint unalmasan telt. De volt benne jó is, mert Chris szinte már ugrált a széken, mint akinek WC-re kell mennie.
- Haver nyugodj már le, már az asztal is mozog! - súgtam oda neki, kicsit már mérgesen. Komolyan, ha nem marad nyugton, leütöm.
- Bocs, de nem érted?! Hát visszajött! - fájdalmasan felsóhajtottam, de azért részben megértettem. Josh, szinte olyan volt, mint...
- Mr. Turner, Mr Wright, mi olyan sürgős megbeszélni valójuk akadt? - mordult ránk a drága biológia tanárnő.
- Semmi érdekes tanárnő. - mosolygott Chris angyalian a tanárnőre és én is követtem a példáját.
- Ide figyeljetek! - 'szidott' le minket és újra a tábla felé fordult. Visszafogott nevetéssel öklöztünk haverommal, aztán találkozott a tekintetünk Nessával. Az arca komoly volt, de a szemén láttam, hogy mosolyog. Figyelned kéne - tátogta felém és már vissza is fordult. Én is szófogadó kisfiú módjára visszafordultam a táblához, de 'pechemre' nyitott szemmel elaludtam.

Órák és edzés után hazafelé mentünk. Szegény Van, szinte elaludt a kocsiban. Szinte? Láthatólag tényleg elaludt.
- Van, megjöttünk. - rázogattam a vállát. Semmi. - Vanessa Turner, kelj fel vagy hozom a vizet! - fenyegettem, ami látszólag hatott is, mert szélsebesen kiugrott a kocsiból.
- Hé, el se búcsúzol? - kiáltottam utána, amikor én is kiszálltam. Nem szólt semmit, csak bevágta maga után az ajtót. Na, szuper. Pedig csak hülyültem.
Beléptem a házba. Hallottam, ahogy anyáék a TV-t nézik.
- Megjöttem! - léptem a nappaliba, mire anyáék rám kapták a tekintetüket.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Csak a szokásos első tanítási nap, az ismétlésekkel. - rántottam vállat. - Az edzés jobban kifárasztott.
- Jó hallani, de idáig is érezni a szagod. - mondta apa. Amióta megtudtam anyáék hivatalos munkáját, sokkal jobb lett a viszonyunk, most hogy ezt is megtudtam.
- Akkor megyek és lefürdök. És szerintem alszok is. Jó éjt. - indultam az emeletre.
- Jó éjt kicsim! - hallottam még anya hangját. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam, majd egy törülközővel magamon indultam a szobámba. Mikor beléptem, egy kis meglepetés várt rám.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Átjöttem. - rántotta meg a vállát. - Miért, zavarok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogy is. - ráztam a fejem. - Sőt, meg tudnám szokni. - kacsintottam, majd a fiókomból kivettem egy tiszta alsót és felvettem. Mikor visszafordultam, Van már az ágyamon volt kiterülve. Követtem a példáját és én is mellé feküdtem.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem, amikor már egy ideje csak csöndben bámulta a plafont.
- Ja, semmi, kicsit elbambultam. - rázta a fejét. - Amúgy honnan ismeritek ezt a Josh-t? - fordult felém.
- Na, az egy jó kis történet. - nevettem fel egy kicsit. - Igazából nem is. Amikor 9-esként először beléptünk a suliba Chris-szel, nem tudtunk semmit a való életről. Vagyis ezt mondta Josh, amikor találkoztunk. Akkor ő már 10-es volt, szóval elég 'királyság' volt, hogy menő és idősebb haverunk volt és hát, ő tanított meg minket csajozni, bulizni. Szinte bátyként tekintettünk rá. Így visszagondolva elég szánalmas. - gondoltam vissza.
- Miért? Szerintem tök aranyos és vicces. - nevetett, én meg a fejemre húztam a párnámat. - Akkor ezért volt Chris így bezsongva?
- Aha, legjobb barát, szinte testvér volt, aztán elment, de most úgy tűnik visszajött. - morogtam a párnába.
- Na, ne legyél már ilyen. - vette le rólam a párnát, de a szememet továbbra sem nyitottam ki. - Jól van, visszamegyek, mert láttam bealudtál. - állt volna fel, de visszarántottam a csuklójánál fogva.
- Lehet, hogy fáradt vagyok, de nem eresztelek egykönnyen. - fogtam át a derekát és húztam magamhoz. - Jó éjt, Nessa.
- Jó éjt  Göndörke.

Oklevél

A Deadline által meghirdetett verseny eredmény:

Interjúkérdések:

- Mit érzel írás közben?

Átmehetek egy új és saját világba, amit én irányíthatok. 

- Mi volt a reakciód, mikor megtudtad, hogy első lettél a kategóriában?

Őszintén? Nagyon meglepődtem. Ez volt az első verseny, amire jelentkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy már is első helyet érek el. Szóval elég kellemes meglepetés volt.

- Átéled a szereplőid érzéseit?

A legtöbbször igen.

- Van olyan személy, aki bátorít és erőt ad neked az írásban?

A legjobb barátnőim, és még a többi olvasóm.

- Az íráson kívül foglalkozol még valamivel?

Sportolok.

- Olvasni vagy írni szeretsz jobban?

Mindkettőt egyformán szeretem, de talán egy kicsivel az olvasást szeretem jobban. Nem olyan fárasztó:D

- Mi adott ihletet a blogodhoz?

Egyszerűen kipattant a fejemből. Csak úgy jött.

- Szeretnél egyszer komolyabban foglalkozni az írással?

Szeretnék, de szerintem megmarad hobbinak.

- Ha könyv készülne a blogodból, ki vagy mi lenne a borítón?

Ezen nem is gondolkoztam még. Így hirtelen nem is tudom. 

Nagyon köszönöm, a Deadline írójának, Little Missy-nek!!:))

2.évad 3.rész - Visszajött!

Hola chicas! Új résszel jelenkezem! Tudom, hogy elég régen volt új rész, de most nem lesznek olyan gyakran új részek, mert van még két másik blog, amit 'üzemelek'. De addig is, jó olvasást ehhez a részhez. Anna xx.
P.S. Kérlek, írjatok véleményt!! 

*Vanessa szemszöge

 Még mindig ezekbe a kék szemekbe néztem, már nem is tudom, hogy mióta. Még a fejfájásom sem izgatott.
- Jól vagy? - ismételte meg, de most már mosolyogva.
- Ja, igen persze. - bólintottam. Aztán csak támadt egy jó ötletem. - De pontosan mi is történt, hogy ezt kérdezed? - néztem az idegenre értetlenül, az ő arcára meg ki ült a pánik.
- Most ugye csak szórakozol velem? - kérdezte idegesen, én meg próbáltam nem elnevetni magam. - Úristen, ha kinyírtam a memóriádat... - nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Jesszus, látnod kellett volna az arcod. - mondtam neki még mindig nevetve.
- Várj, te csak...hülyítettél? - nézett rám, de az arcába már kezdett visszamenni a szín.
- Aha, nem tudtam kihagyni egy ilyet. - töröltem meg a szemem, mert a nevetéstől már a könnyem is folyt. - Bocs, ha megijesztettelek. - mosolyogtam rá bocsánatkérően.
- Hát, talán megbocsáthatok egy ilyen szép lánynak. - villantott rám egy 100 wattos mosolyt.
- Hohó, hátrább az agyarakkal. - tettem fel a kezem. - Barátom van és amúgy sem ismerlek.
- Nem ismersz? - nézett rám hitetlenkedve, én meg csak megráztam a fejem. - Pedig engem mindenki ismer a suliból.
- Hát még sosem láttalak és még csak nem is hallottam rólad. - rántottam vállat, afféle 'ez van' mozdulattal.
- Új vagy itt?
- Tavaly jöttel, igen. - feleltem. - Amúgy Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - mutatkoztam be, amit eddig persze nem tettünk meg.
- Turner? Véletlenül nem ismered Chris Turner-t?
- Unoka tesóm. - bólintottam. - Te ismered?
- Jó haverom volt. - bólintott. - Csak elutaztam és nem nagyon beszéltünk. De most mennem kell, bocsi. - ezzel el is ment, de még utána kiáltottam.
- Hé, még a nevedet, sem tudom! - erre gyorsan visszafordult.
- Josh. - és már el is tűnt a folyosón, én meg tovább mentem az ebédlő felé.

*Damen szemszöge 

A srácokkal az ebédlőben ültünk és a kajának nevezett trutyival kísérleteztünk. Nem értem, hogy miért fizetünk ezért a moslékért, mert néha, elég érdekes 'ajándékok' is vannak benne. Remélem tudjátok mire gondolok.
- Vanessa? - kérdezte meg Jenny, amikor már ő is megérkezett.
- Nem tudom. - fordultam én is körbe, de pont akkor ért ő is be. Elvette az ebédjét és már le is ült mellém. 
- Bocs, hogy késtem. - mondta, majd egy szolid csókot váltottunk.
- Hé Tökmag - szólt neki Chris. - Szerinted mi van a tányérodon? - Van a tényárjára meredt, beletúrt a villájával, majd egy grimasszal az arcán felnézett.
- Rakott krumpli...remélem. - felelte, a többiek pedig csak röhögtek és a büfében vásárolt pizzájukba haraptak. Ez kegyetlenség! De, aztán valamin megakadt a szemem...
- Vanessa, miért piros a homlokod? - kérdeztem összeráncolva. Hirtelen a fejéhez kapott és letörölte...a vért! - Valaki bántott?! - idegesen az asztalra csaptam és rögtön a legrosszabbra gondoltam. De az nem lehet, AZ nem tehette!
- Nem! - rázta rögtön a fejét. - Csak történt egy kis baleset!
- Még is mi? Mondd el, pontosan mi is történt! - pattant oda Chris és már is a 'védelmező báttyá' alakult. Mindenki érdeklődve figyelt Nessára, aki nagyot sóhajtott.
- Nos, - kezdte. - Amikor ide tartottam, az egyik ajtó hirtelen kivágódott és pont eltalált. De megbeszéltük és nincs gáz, senkit nem kell szétverni! - nézett rajtunk végig.
- De ki volt az? - kérdeztem idegesen.
- Valami Josh. A teljes nevét nem mondta el, de téged ismert. - fordult legjobb haveromhoz.
- Josh, Josh, Josh... - töprengett, aztán mintha megvilágosodott volna. - Magas, sötét hajú volt?
- Azt hiszem, igen. - bólintott Vanessa, a fiúkkal meg csak összenéztünk.
- Srácok, visszajött! - kiáltott fel Chris, mire mindenki felénk nézett, de nem érdekelt minket. - Meg kell keresnünk! - és bumm, pont akkor csöngettek be. - Ne máááár! - hisztizett, és nagyot sóhajtva indultunk mi is órára.