2013. december 27., péntek

5.rész - Első iskolai nap

 *Vanessa szemszöge

Reggel az ébresztőm hangos zenélése keltett fel. Nagy nehezen, de kimásztam, hogy kikapcsoljam és tovább alhassak. Már éppen visszafeküdtem, amikor anya rontott be a szobámba.
- Jó reggelt, ideje felkelni! - mondta, és elhúzta a függönyt. A nap sugarai pont a szememre sütöttek, ezért a fejemre húztam a takarót. De anya nem adta fel. Oda jött és lerántotta rólam, én persze morogtam egyet a cselekedetén.
- Vagy most felkelsz és elkészülsz, vagy hozok egy vödör jéghideg vizet és rádöntöm. Választhatsz, nekem mindegy! - erre a kijelentésre kiugrottam az ágyból és rohantam a fürdőbe. Anya képes ilyenre, egyszer már tényleg leöntött. Mondhatni jólesett a hűvös Londonban.
A fürdőben gyorsan vettem egy zuhanyt és elvégeztem a teendőimet. Visszamentem a szobámba és felvettem az ünneplőmet. A konyhában apa épp újságot olvasott, anya meg a reggelit csinálta.
- Jó reggelt! - leültem az asztalhoz és a müzlimet kezdtem enni.
- Jó reggelt, izgulsz a ami nap miatt? - kérdezte apa.
- Egy kicsit - vallottam  be.
- Ne izgulj, minden rendben lesz - mondta anya. Csöngettek, én meg mentem és kinyitottam az ajtót. Chris-szel találtam szembe magam, aki szintén ünneplőben volt.
- Jó reggelt, Chris Bond - próbáltam nem nevetni rajta, több-kevesebb sikerrel.
- Nevess csak, de a lányok imádnak ünneplőben - erre csak megforgattam a szemem. Gyors elvettem a tízóraim, felkaptam a táskámat, elköszöntem anyáéktól és már mentünk is.
A suliba vezető úton Chris elmondta, hogy is megy a St. Marks-ban az élet. Melyik tanároknál legyek óvatos, meg ilyenek. A sulihoz érve kicsit lefagytam. Miért mindig a célegyenesben parázok be?! Chris is észrevehette a pánikom, mert odajött hozzám.
- Hé, ne izgulj. Ha bármi van, szólsz és segítek. Rendben?
- Rendben - mosolyodtam el. Már indult volna be, de utána kiáltottam.
- Chriiiiis!! Hol van az igazgatói?
- Ja, gyere - mondta és kinyitotta a kaput. Amint beléptem a kapun még a szám is nyitva maradt. A suli nem csak kívül, de belül is hatalmas volt. Jó azért nem olyan hatalmas, de nagyobb, mint az eddigi iskoláim. Rögtön egy nagy aula féleségben voltam, ahol a diákok csoportosan beszélgettek. Chris felvezetett az 1. emeletre és megálltunk egy ajtó előtt.
- Megvárjalak?
- Nem kell, menj csak. Megoldom.
- Biztos?
- Biztos. - Chris elment én pedig bekopogtam és benyitottam. Szembetaláltam magam egy körülbelül 50 év körüli nőnek. Bár nem vagyok benne biztos, mert volt egy két ránca, és a vörös hajából ki lehetett venni pár ősz hajszálat. Szemüvege mögül kicsit ijesztően nézett.
- Ömm...Jó napot, Mr. Johnson igazgató úrhoz jöttem. Vanessa Turner vagyok, új diák. - elővett egy naptárat és keresgélni kezdett benne.
- Ááá, igen, megvan. Már várja magát, menjen be - mutatott egy ajtóra, majd fojtatta a munkáját. Az igazgatóhoz belépve kellemes csalódás fogadott, hisz azt hittem, hogy a nővel egyidős öreg lesz. De tévedtem, mert az asztal mögött egy 30 évei végéhez közeledő férfi ült. A haja csak egy-két helyen őszült vagy kopaszodott. A papírok közül felnézve látott meg engem.
- Bizonyára ön Vanessa Turner. Foglaljon helyet. - intett az asztal előtt elhelyezett fotelbe.
- Szóval, ahogy írták, Spanyolországból jöttek, ezért anyanyelvi szinten beszéli a spanyolt, és második nyelvként a franciát tanulta.-kezdet bele.
- Igen - bólintottam. Igazából, még örültem is, hogy franciát kezdtem el tanulni ott a gimiben, mert a másik választásom a német lett volna, de azzal nem nagyon szimpatizáltam. Ezután még beszélt jó 10 percig, majd elengedett. Kifelé menet belém jött valaki, mikor felpillantottam megláttam azt a fiút aki az utcánkban is nekem jött. Komolyan ez a hobbija?!
- Nem tudsz vigyázni? - kérdeztem kissé idegesen, mert a papírtömeg amit, Miss Fisherman az igazgató helyettes, nyomott a kezembe.
- Ezt én is mondhatnám! - morogta,majd odébb lökött és bement. Ekkora bunkót!
Összeszedtem a papírokat,majd megkerestem a termet, ami nem volt egy egyszerű feladat, de egy lány segített, miután egy kicsit 'eltévedtem'.
Az osztályba érve rögtön megpillantottam Christ, amint két sráccal beszélgetett. Ő is észrevett és intett, hogy menjek oda én is. A két srác is rám nézett és kicsit megdöbbent, de aztán elmosolyodott.
Kissé görcsösen, de odamentem és megálltam Chris mellett.
- Srácok, ő itt az unokahúgom, Vanessa. Vanessa, ők a haverjaim, Adam és Aaron. - mutatott be a két fiúnak.Adam magas,fekete hajú és szemű, izmos pasi ,míg Aaron kissé véznább,de ő is izmos,szőke hajú kék szemű fiú.
- Szia, nagyon örülünk. Nem is gondoltam volna, hogy rokonok vagytok.
- Ja, mondták már - vágtuk rá egyszerre Chrissel, mire elnevettük magunkat. Még beszélgettünk kicsit, de becsöngettek és kerestem egy helyet. Természetesen Chris mellém ült, hogy ne legyek egyedül.
Belépett egy nagyon helyes fiú, mire mindenki lecsendesedett. Nem nézett ki éppen tiniként, inkább mint, egy fiatal felnőtt, borostás, barna hajú és szemű, nagyon izmos és magas, a lányok csak úgy csorgadták a nyálukat.
- Jó napot! Kérem mindenki, üljön le a helyére! - mondta mire én csak ráncoltam a szemöldökömet. Chris láthatta zavarom, mert odasútogott:
-Ő az osztályfőnök. - ledöbbentem. Mi az isten?! Ő az osztályfőnök?! Aztaaaa, már tetszik a suli.
- Látom, hogy egy új diákot köszönthetünk az osztályban. Miss Turner, kérem, bemutatkozna? - mondta és egy szédítő mosolyt küldött felém, amitől a lányok irigykedve néztek rám. Felálltam és kimentem a táblához. Sosem szerettem mások előtt beszélni, de nagy levegőt vettem és elkezdtem.
- Vanessa Turner vagyok. Itt születtem Los Angeles-ben... - gyors bemutatkozás után le is ültem, és hallgattam, hogy Mr.Payne, mint kiderült, szövegét az idei programokról. Lesz egy kirándulás, amikor egy egész hétre New York-ba utazunk, hű ez az iskola király. Éppen az órarendet diktálta a tanár, amikor egyszer csak az ajtó kicsapódott és belépett egy srác. A göndör fürtjei miatt imádkoztam, hogy ne ő legyen, de könyörgésem hiábavaló volt. Ugyanis Ő volt az, teljes életnagyságban.
- Damen - sóhajtotta Mr. Payne, úgylátszik ez nem az első eset - jó hogy jössz, le is ülhetnél. - Damen (mint kiderült) ahogy meglátott egy kis döbbenet, majd haragot láttam meg a szemeiben. Leült a leghátsó padba és elkezdett zenét(!!) hallgatni az óra közben. A tanár, mintha nem is venné észre, tovább diktálta az órarendet. Majd kicsöngettek és mindenki a folyosóra vette az irányt. Én is épp felállni készültem, de Chris megragadta a karom és odahúzott az épp felállni készülő Damen-höz.
- Haver, egy kicsit lemaradtál az óráról, ezért személyesen és mutatom be az új osztálytársunkat Vanessát. Vanessa, ő a legjobb haverom, Damen. - Damen mosolyt erőltet az arcára és a kezét nyújtotta.
- Szia, Damen vagyok. Nagyon örvendek - nem szívesen, de elfogattam és kezet ráztunk, hiszen Chris haverja.
- Szia, én meg Vanessa, én is örülök - én is küldtem felé egy mosolyt. - Lekísérsz a büfébe? - fordultam Chris-hez.
- Persze, jössz Damen?
- Nem, menjetek. - a teremből kifelé menet Damen tekintetét éreztem magamon. A büfében vettem magamnak egy kólát kis ébresztő gyanánt. Tudom, nem egészséges, de szeretem. Visszamentünk a terembe és kezdődhetett a 2. osztályfőnöki,egész órán Damen bámult és ez így ment egész nap.Az órákon engem nézett,szünetekben is.Végre kicsengettek a negyedik óráról,és haza mehettünk,ma csak megbeszélések, órarend lediktálás,programok,ezért volt ilyen kevés óránk. Bezzeg,holnap 7 óránk lesz.
Chris haza kísért,a mai nap sokat segített,ami meg is köszöntem neki,de,azért majd a lányokkal is beszélnem kell.
Egész este gyakran tekingettem ki az ablakon.De,miért?!Miért érdekel engem,hogy Damen mit csinál?!
Kissé csalódtam,amikor szemközt csak az elhúzott függönyt láttam.Végül,miután megvacsoráztam,letusoltam és lefeküdtem.