2.évad 5.rész - Az új Brithany

Hola chicas!:D Ennyi idő után új részt hoztam! Sajnálom, hogy ennyit kell várni, de remélem ez a rész kicsit kárpótol:)
Nem beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Köszönöm a 23 feliratkozót és a több, mint 20.000 oldalmegjelenítést! Várom a véleményeteket a résszel kapcsolataban! 
És sok sikert az iskolához!
 

*Damen szemszöge

Reggel egy nem éppen kellemes hangra ébredtem, ami nem volt más, mint az ébresztő. Én mondjuk szívesebben aludtam volna még, ha a mellettem fekvő nem rúgott volna le a takaróm kihúzása módszerrel.
- Ez nem volt szép. - morogtam.
- De ideje menni. - hallottam a választ, majd amikor feltápászkodtam már a saját szobájában találtam meg. Álmosan ugyan, de feltápászkodtam és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors elkészültem, majd az üres táskámat felkapva indultam le. Megreggeliztem és egy 'Elmentem!' kiáltással ki is mentem az ajtón. A kocsi mellett Vanessa álldogált.
- Tovább készülődsz, mint én. Most melyikünk a lány? - mosolygott, én meg egy szemforgatás után megcsókoltam.
A suliba érve, nem fogadott semmi különleges. Sor a büfénél, beszélgető diákság, ó és most még az igazgatóhelyettest is hallottam ordibálni. Ez új. 
Chris-széket a teremben találtuk meg, amint valamin nagyban veszekedtek.
- Nem, nem és nem! - mondta Chris.
- De igen, ez így van! - kontrázott Aaron. Van Jenny-hez ült, míg én a fiúkhoz csatlakoztam.
- Na most mégis min veszekedtek? - kérdeztem egy fáradt sóhajjal. Gyakran van az, hogy valami hülyeségen egyszerűen összevesznek és a legtöbbször az agyamra mennek ezzel.
- Ez a hülye azt mondja, hogy egy igazi kém soha nem szokott nyaralni! - felelte keresztbe font kézzel. Én meg csak lefejeltem az asztalt egy 'Arrrrgh!' morgással.
- Mondom, hogy nem! Mindig készenlétben kell lenniük! - kontrázott Aaron. Bedugtam a fülest, hogy kimaradjak ebből az egészből és egy kis alvással vártam az óra kezdetét.

***

Unalmas és fárasztó nap! Edzésről jövök és már csak haza akarok menni, hogy egy nagyot aludhassak. Már az üres folyosón mentem a kijárat felé, hogy utolérjem a többieket, amikor valaki hirtelen nekem jött. Én kicsit hátra tántorodtam, de ez a valaki elesett.
- Bocs, ne haragudj. Nem láttalak. - mentegetőztem, holott nem is én voltam a hibás, csak mivel akit 'elgázoltam' lány volt, sajnos nem hibáztattam. 
- Ne, nem a te hibád! - válaszolt magas hangon. Óvatosan feltápászkodott, bár abban a magassarkúban elég nehéz volt. Amint biztos sarkakon állt, gyorsan végig néztem rajta (nem félreérteni!). Hosszú, szőke haj, sok smink, márkás ruhák...basszus. - Amúgy Jasemine Beaker vagyok. Új diák. - nyújtotta a kezét, csak úgy, mint abban a romantikus filmekben, amikor a férfi kezet csókol a lánynak. Hányok.
- Én Damen és mennem kell. - kerültem volna ki, de elkapta a karom és ott tartott. 
- Nem mondanám meg, hogy hova kell mennem a pom-pom lány válogatásra? Sajnos eltévedtem. - dobálta a haját és szomorúságot színlelt.
- Amint látod, nem vagyok pom-pom lány, így nem tudok segíteni. - próbáltam kiszabadítani a karomat, de erősen fogott, a körmét a bőrömbe mélyesztve.
- Akár másban is segíthetnél... - súgta halkan, végig simítva a mellkasomon.
- Damen, jössz már? - érkezett oda Vanessa. Hála istennek! Jasemine rögtön elengedett, én meg gyorsan mellé léptem és átöleltem a derekát.
- Persze, mehetünk. - mondtam hangosan és minden köszönés nélkül otthagytuk az új lányt és kifelé vettük az irányt.
- Ki volt ez? - szólalt meg Van, a kocsiban.
- Új lány. - sóhajtottam. - Szerintem inkább az új Brithany. -  javítottam ki magam.
- És miért hagytad, hogy simogasson? - kérdezte enyhe éllel a hangjában. A térdére tettem a kezem és megszorítottam.
- Nem akartam, próbáltam eltűnni, de nem eresztett. - mondtam higgadtan. Amikor megálltunk a házunk előtt, kiszálltunk, de amint el akart menni, elkaptam a karját, visszarántottam és megcsókoltam. De úgy, mint még soha.
- A szobádban találkozunk. - súgtam, amikor elváltunk egymástól. Csak biccentett és átment a saját házukba, majd én is bementem.
- Segítened kell! - támadtak le a szüleim, amint beléptem. 

2.évad 4.rész - Figyeljetek!

 Hola chicas!:D Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de ez most így alakul. Tudom, nem valami jó indok, de igyekszem. Jó olvasást, Anna xx.
Komizzatok pls!:))
P.S. Köszönöm a 23(!!) feliratkozót!! Nagyon hálás vagyok!:))

*Damen szemszöge

Az óra szokás szerint unalmasan telt. De volt benne jó is, mert Chris szinte már ugrált a széken, mint akinek WC-re kell mennie.
- Haver nyugodj már le, már az asztal is mozog! - súgtam oda neki, kicsit már mérgesen. Komolyan, ha nem marad nyugton, leütöm.
- Bocs, de nem érted?! Hát visszajött! - fájdalmasan felsóhajtottam, de azért részben megértettem. Josh, szinte olyan volt, mint...
- Mr. Turner, Mr Wright, mi olyan sürgős megbeszélni valójuk akadt? - mordult ránk a drága biológia tanárnő.
- Semmi érdekes tanárnő. - mosolygott Chris angyalian a tanárnőre és én is követtem a példáját.
- Ide figyeljetek! - 'szidott' le minket és újra a tábla felé fordult. Visszafogott nevetéssel öklöztünk haverommal, aztán találkozott a tekintetünk Nessával. Az arca komoly volt, de a szemén láttam, hogy mosolyog. Figyelned kéne - tátogta felém és már vissza is fordult. Én is szófogadó kisfiú módjára visszafordultam a táblához, de 'pechemre' nyitott szemmel elaludtam.

Órák és edzés után hazafelé mentünk. Szegény Van, szinte elaludt a kocsiban. Szinte? Láthatólag tényleg elaludt.
- Van, megjöttünk. - rázogattam a vállát. Semmi. - Vanessa Turner, kelj fel vagy hozom a vizet! - fenyegettem, ami látszólag hatott is, mert szélsebesen kiugrott a kocsiból.
- Hé, el se búcsúzol? - kiáltottam utána, amikor én is kiszálltam. Nem szólt semmit, csak bevágta maga után az ajtót. Na, szuper. Pedig csak hülyültem.
Beléptem a házba. Hallottam, ahogy anyáék a TV-t nézik.
- Megjöttem! - léptem a nappaliba, mire anyáék rám kapták a tekintetüket.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Csak a szokásos első tanítási nap, az ismétlésekkel. - rántottam vállat. - Az edzés jobban kifárasztott.
- Jó hallani, de idáig is érezni a szagod. - mondta apa. Amióta megtudtam anyáék hivatalos munkáját, sokkal jobb lett a viszonyunk, most hogy ezt is megtudtam.
- Akkor megyek és lefürdök. És szerintem alszok is. Jó éjt. - indultam az emeletre.
- Jó éjt kicsim! - hallottam még anya hangját. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam, majd egy törülközővel magamon indultam a szobámba. Mikor beléptem, egy kis meglepetés várt rám.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Átjöttem. - rántotta meg a vállát. - Miért, zavarok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogy is. - ráztam a fejem. - Sőt, meg tudnám szokni. - kacsintottam, majd a fiókomból kivettem egy tiszta alsót és felvettem. Mikor visszafordultam, Van már az ágyamon volt kiterülve. Követtem a példáját és én is mellé feküdtem.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem, amikor már egy ideje csak csöndben bámulta a plafont.
- Ja, semmi, kicsit elbambultam. - rázta a fejét. - Amúgy honnan ismeritek ezt a Josh-t? - fordult felém.
- Na, az egy jó kis történet. - nevettem fel egy kicsit. - Igazából nem is. Amikor 9-esként először beléptünk a suliba Chris-szel, nem tudtunk semmit a való életről. Vagyis ezt mondta Josh, amikor találkoztunk. Akkor ő már 10-es volt, szóval elég 'királyság' volt, hogy menő és idősebb haverunk volt és hát, ő tanított meg minket csajozni, bulizni. Szinte bátyként tekintettünk rá. Így visszagondolva elég szánalmas. - gondoltam vissza.
- Miért? Szerintem tök aranyos és vicces. - nevetett, én meg a fejemre húztam a párnámat. - Akkor ezért volt Chris így bezsongva?
- Aha, legjobb barát, szinte testvér volt, aztán elment, de most úgy tűnik visszajött. - morogtam a párnába.
- Na, ne legyél már ilyen. - vette le rólam a párnát, de a szememet továbbra sem nyitottam ki. - Jól van, visszamegyek, mert láttam bealudtál. - állt volna fel, de visszarántottam a csuklójánál fogva.
- Lehet, hogy fáradt vagyok, de nem eresztelek egykönnyen. - fogtam át a derekát és húztam magamhoz. - Jó éjt, Nessa.
- Jó éjt  Göndörke.

Oklevél

A Deadline által meghirdetett verseny eredmény:

Interjúkérdések:

- Mit érzel írás közben?

Átmehetek egy új és saját világba, amit én irányíthatok. 

- Mi volt a reakciód, mikor megtudtad, hogy első lettél a kategóriában?

Őszintén? Nagyon meglepődtem. Ez volt az első verseny, amire jelentkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy már is első helyet érek el. Szóval elég kellemes meglepetés volt.

- Átéled a szereplőid érzéseit?

A legtöbbször igen.

- Van olyan személy, aki bátorít és erőt ad neked az írásban?

A legjobb barátnőim, és még a többi olvasóm.

- Az íráson kívül foglalkozol még valamivel?

Sportolok.

- Olvasni vagy írni szeretsz jobban?

Mindkettőt egyformán szeretem, de talán egy kicsivel az olvasást szeretem jobban. Nem olyan fárasztó:D

- Mi adott ihletet a blogodhoz?

Egyszerűen kipattant a fejemből. Csak úgy jött.

- Szeretnél egyszer komolyabban foglalkozni az írással?

Szeretnék, de szerintem megmarad hobbinak.

- Ha könyv készülne a blogodból, ki vagy mi lenne a borítón?

Ezen nem is gondolkoztam még. Így hirtelen nem is tudom. 

Nagyon köszönöm, a Deadline írójának, Little Missy-nek!!:))

2.évad 3.rész - Visszajött!

Hola chicas! Új résszel jelenkezem! Tudom, hogy elég régen volt új rész, de most nem lesznek olyan gyakran új részek, mert van még két másik blog, amit 'üzemelek'. De addig is, jó olvasást ehhez a részhez. Anna xx.
P.S. Kérlek, írjatok véleményt!! 

*Vanessa szemszöge

 Még mindig ezekbe a kék szemekbe néztem, már nem is tudom, hogy mióta. Még a fejfájásom sem izgatott.
- Jól vagy? - ismételte meg, de most már mosolyogva.
- Ja, igen persze. - bólintottam. Aztán csak támadt egy jó ötletem. - De pontosan mi is történt, hogy ezt kérdezed? - néztem az idegenre értetlenül, az ő arcára meg ki ült a pánik.
- Most ugye csak szórakozol velem? - kérdezte idegesen, én meg próbáltam nem elnevetni magam. - Úristen, ha kinyírtam a memóriádat... - nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Jesszus, látnod kellett volna az arcod. - mondtam neki még mindig nevetve.
- Várj, te csak...hülyítettél? - nézett rám, de az arcába már kezdett visszamenni a szín.
- Aha, nem tudtam kihagyni egy ilyet. - töröltem meg a szemem, mert a nevetéstől már a könnyem is folyt. - Bocs, ha megijesztettelek. - mosolyogtam rá bocsánatkérően.
- Hát, talán megbocsáthatok egy ilyen szép lánynak. - villantott rám egy 100 wattos mosolyt.
- Hohó, hátrább az agyarakkal. - tettem fel a kezem. - Barátom van és amúgy sem ismerlek.
- Nem ismersz? - nézett rám hitetlenkedve, én meg csak megráztam a fejem. - Pedig engem mindenki ismer a suliból.
- Hát még sosem láttalak és még csak nem is hallottam rólad. - rántottam vállat, afféle 'ez van' mozdulattal.
- Új vagy itt?
- Tavaly jöttel, igen. - feleltem. - Amúgy Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - mutatkoztam be, amit eddig persze nem tettünk meg.
- Turner? Véletlenül nem ismered Chris Turner-t?
- Unoka tesóm. - bólintottam. - Te ismered?
- Jó haverom volt. - bólintott. - Csak elutaztam és nem nagyon beszéltünk. De most mennem kell, bocsi. - ezzel el is ment, de még utána kiáltottam.
- Hé, még a nevedet, sem tudom! - erre gyorsan visszafordult.
- Josh. - és már el is tűnt a folyosón, én meg tovább mentem az ebédlő felé.

*Damen szemszöge 

A srácokkal az ebédlőben ültünk és a kajának nevezett trutyival kísérleteztünk. Nem értem, hogy miért fizetünk ezért a moslékért, mert néha, elég érdekes 'ajándékok' is vannak benne. Remélem tudjátok mire gondolok.
- Vanessa? - kérdezte meg Jenny, amikor már ő is megérkezett.
- Nem tudom. - fordultam én is körbe, de pont akkor ért ő is be. Elvette az ebédjét és már le is ült mellém. 
- Bocs, hogy késtem. - mondta, majd egy szolid csókot váltottunk.
- Hé Tökmag - szólt neki Chris. - Szerinted mi van a tányérodon? - Van a tényárjára meredt, beletúrt a villájával, majd egy grimasszal az arcán felnézett.
- Rakott krumpli...remélem. - felelte, a többiek pedig csak röhögtek és a büfében vásárolt pizzájukba haraptak. Ez kegyetlenség! De, aztán valamin megakadt a szemem...
- Vanessa, miért piros a homlokod? - kérdeztem összeráncolva. Hirtelen a fejéhez kapott és letörölte...a vért! - Valaki bántott?! - idegesen az asztalra csaptam és rögtön a legrosszabbra gondoltam. De az nem lehet, AZ nem tehette!
- Nem! - rázta rögtön a fejét. - Csak történt egy kis baleset!
- Még is mi? Mondd el, pontosan mi is történt! - pattant oda Chris és már is a 'védelmező báttyá' alakult. Mindenki érdeklődve figyelt Nessára, aki nagyot sóhajtott.
- Nos, - kezdte. - Amikor ide tartottam, az egyik ajtó hirtelen kivágódott és pont eltalált. De megbeszéltük és nincs gáz, senkit nem kell szétverni! - nézett rajtunk végig.
- De ki volt az? - kérdeztem idegesen.
- Valami Josh. A teljes nevét nem mondta el, de téged ismert. - fordult legjobb haveromhoz.
- Josh, Josh, Josh... - töprengett, aztán mintha megvilágosodott volna. - Magas, sötét hajú volt?
- Azt hiszem, igen. - bólintott Vanessa, a fiúkkal meg csak összenéztünk.
- Srácok, visszajött! - kiáltott fel Chris, mire mindenki felénk nézett, de nem érdekelt minket. - Meg kell keresnünk! - és bumm, pont akkor csöngettek be. - Ne máááár! - hisztizett, és nagyot sóhajtva indultunk mi is órára.  

2.évad 2.rész - Találkozás

 Hola chicas! Ez lenne a következő fejezet! Tudjátok, az előző két részhez, nem kaptam semmilyen komit, így nem tudom, hogy érdemes-e tényleg folytatnom a blogot. Kérlek, ha nem tetszik vagy tetszik írjatok!!
P.S. Átléptük a 18000 oldalmegjelenítést! 
És ha valaki még nem tudja, megnyitottam az új blogomat, oda is várom a feliratkozókat;) http://summerlovebyanna.blogspot.hu/

*Vanessa szemszöge

A hülye csörgő ébresztett fel. Őszintén, most simán fel tudtam rá kelni, nem mint majd a év többi napján fogok. Ez biztos a nyár miatt van, amikor későn fekszem-későn kelek dolog miatt van.
Lassan felkeltem, de rájöttem, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ekkor két erős kar fonódott a derekamra és rántott vissza fekvő helyzetbe, csak nem a párnákra érkeztem, hanem egy kidolgozott mellkasra, ami továbbra is egyenletesen mozgott fel és le.
- Ne menjünk még. - mormolta egy mély, rekedtes hang. Felnéztem az arcára, de a szemei le voltak csukva, de egy apró mosoly bujkált a szája szélén, amiből tudtam, hogy ébren van. Jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. De a legjobban a göndör haja a kedvencem, ami még jobban szerte állt, mint más reggeleken.
- De muszáj, mert elkésünk. - próbáltam újra felülni, de nem engedett. - Damen!
- Az a nevem. - felelte, de továbbra sem engedett el csak kinyitotta gyönyörű szemeit. - De jobban tetszik, amikor a gyönyörtől sikítod. - kacsintott. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, ezért amennyire tudtam lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg.
- Perverz. - csak ennyit tudtam mondani. Csak röhögött rajtam. Na, megállj csak!
Hirtelen ötlettől vezérelve kezeit levettem magamról és csípőjére ültem. Láthatóan meglepte cselekedetem, de tetszhetett neki, a mosolyából elnézve.
- Hmmm, képes lennék egész nap így lenni. - lehajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd áttértem a nyakára. Halk sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Ideje menni! - pattantam fel hirtelen és máris az ablakához siettem.
- Ne máár! - hallottam meg magam mögött Göndörke 'hisztis' hangját. Gyorsan átmásztam és gyorsan elkészültem a sulira. Kint már csak Damen-re kellett várni, aki úgy 5 perc után meg is érkezett.
- Mi tartott eddig? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Damen elindította a kocsit.
- Volt egy kis elintézni valóm, miután otthagytál. - erre csak felröhögtem. - Ez nem vicces! Sőt nagyon gonosz húzás volt! - háborodott fel és leparkolt a sulinál. Mindketten kiszálltunk és a suli felé vettük az irányt. 
- Ugye nem haragszol? - fordultam felé, amikor már a teremben voltunk.
- De igen! - fonta keresztbe a kezét és elfordult. Na, ez van, ha túl sok időt töltesz Chris társaságában. Bárhogy próbáltam magam felé fordítani vagy elérni, hogy rám figyeljen teljesen hasztalan volt. Hirtelen ötlettől felálltam majd egyenest beleültem Damen ölébe. Bármennyire is 'dühös' volt rám, egyáltalán nem bánta, hogy ott ültem. Átkulcsoltam a kezemet a nyakán.
- Még most is? - bólintott. - Mivel engesztelhetlek ki? - mint a kisfiú, úgy csücsörítette a száját. Nevetnem kellett kisfiús cselekedetén, de teljesítettem a kérését és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. De kezét tarkómra csúsztatva tartott magánál és egy hosszú, szenvedélyes csókot formált az enyémből.
- Szobára fiatalok. - szólt Chris, amikor beléptek a terembe. Kedvesen rányújtottam a nyelvemet és átültem Jenny mellé és a szünet hátra lévő részében beszélgettünk, majd Mr Robins bejött és kezdhettük a dupla spanyol órát.

Éppen az ebédlőbe igyekeztem. A legtöbb órát már nagyjából túléltem, szóval nincs para.
Már az ajtóhoz értem, amikor az hirtelen kivágódott. A fejemet fogva estem hátra és kicsit szédültem is.
- Nagyon sajnálom, jól vagy? - hallottam meg egy hangot magam mellett. Amikor felnéztem egy kék szempárt láttam magam előtt.