50.rész - Hova megyünk?

Hola chicas! Hát meg is hoztam az 50. részt is. Hihetetlen, hogy már idáig eljutottunk! Na, de remélem tetszeni fog ez a rész és komizni is fogtok;)
Ölel: Anna xx. 
 

*Vanessa szemszöge

 Újabb egy hét telt el. Egy újabb fárasztó hét. De annyira nem volt olyan szörnyű, mert most már nem volt semmi gondunk Damen-nel. Szinte minden percben érezteti velem, hogy fontos vagyok neki és hogy szeret, de ő is tudja, hogy nálam nem a szavak, hanem a tettek többet érnek. Bár néha úgy érzem, hogy tervez valamit, amit a többieknek is elmond csak engem nem. 
- Na, mehetünk? - kérdezte Jenny, amikor egyszer csak berontott a szobámba. Igaz, még dél sincs, ráadásul szombat reggel, de nem lehetett lebeszélni, erről a korai indulásról. Ja, és hogy hova megyünk? A plázába, kérem szépen. Kérdeztem, hogy miért nem délután megyünk, erre csak azt válaszolta, hogy mire mindennel készen lennénk, elkések. De honnan késnék el? - Még kész sem vagy? - utalt a pizsamámra, ami rajtam volt. - Na jó, 5 percet kapsz, hogy elkészülj! - vonakodva bár, de letusoltam, felvettem valami ruhát és lementem, valami kaját keresni.
- Gyere már, lekéssük a buszt! - felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és mehettünk is. És igen, jól hallottátok, busszal megyünk. A fiúknak valami dolga akadt vagy inkább nem akartak vásárolni.
A plázában nagyon kevesen voltak. Elkezdtünk nézelődni. Jenny szerint valami elegánsat de egyben kényelmeset vegyünk. Hiába kérdeztem, hova megyünk, hogy tudjam milyet keressek, de azért sem árulta el.
Már nem tudom, hogy hanyadik ruhaboltban járhattunk, de már 1 órája keresgéltünk és még semmit nem találtunk.
- Jenny, nem ehetnénk valamit? Már nagyon éhes vagyok. - hisztiztem, de nem tehetek róla, mert ha éhes vagyok, akkor nyafogok és kibírhatatlan vagyok.
- De még nem találtunk semmit.
- Majd utána még kereshetünk, de kérlek, itt fogok éhen halni! - tudniillik, hogy a hisztimmel ki tudok akasztani embereket, így nem kétség, hogy már a gyorsbüféknél vagyunk és az ebédet esszük.
- Na, indulni kell. Még el is kell készülni. - pattant fel és már rohant is a következő boltba. Lassan, de biztosan én is utána mentem és kezdtem el én is nézelődni. Tele hassal már sokkal jobban voltam, így a keresés is jobban ment. Aztán egyszer csak találtam egyet. Kivettem és Jenny is mellém sietett.
- Fel kell próbálnod! - tolt be egy próbafülkébe. Felvettem és mintha rám öntötték volna. Már most beleszerettem. - Ez tökéletes! - mondta Jenny, amikor elhúztam a függönyt. Ki is fizettük és már csak egy jó cipőt kellett hozzá találni. Az már szerencsére hamar megvolt, így már csak haza kellett menni.
- Oké, először haj, smink aztán köröm. Gyere! - leültem a szekrényre, majd Jenny kezelésbe is vett. Semmit nem vitt túlzásba amiért hálás is voltam neki. - Na, kész is! Lassan indulni kéne.
- És te? - felvettem az új ruhámat és cipőmet.

- Ó, ez most a te estéd. Na, de menni kell, Damen-höz kell átmennünk. 
- Oké. - felkaptam egy kis táskát, amibe a telefonom és egy kis pénzt is raktam. Bezártam az ajtót és átmentünk. Az ajtót Chris nyitotta ki.
- Na hát, de csinos valaki! - kacsintott rám. - Na, akkor mi megyünk is! Jó estét, de nem huncutkodni! - nézett rám fenyegetően, mire kapott egy ütést a mellkasára Jenny-től. - Aúúú, naaa! - hisztizett.
- De várj, ti hova mentek vagy nekem hova kell menni? - nem válaszoltak, csak intettek és becsukták az ajtót. Na szép! Most mégis mit csináljak? Már úgy döntöttem, hogy hazamegyek, de pont kaptam egy üzenetet.
'Gyere fel a tetőre! xx.' - oké, mégis mi a franc van itt? Mindegy, felmentem az emeletre, ahol egy lehajtott létrát találtam, ami biztos a padlásra vezet. Felmentem rajta, és jól sejtettem, a padlásra kerültem, majd egy lépcsőn kijutottam az erkélyre. A szavam is elállt, amit ott láttam.