19.rész - Két jómadár egy napja

 Hola chicas!:D Íme a következő rész! A két kedvenc fiúnk fog szerepelni benne, remélem nem baj:3 Nem valami izgis, de a következő részeket próbálom majd annak írni;) Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást. Anna xx.

*Damen szemszöge

 

 Reggel a nap sugarai a szemembe sütöttek. Nem tudnám megmondani, hogy hol vagyok, mert a tegnap este nagyon homályos. Az rémlik, hogy Vanessa-val táncoltam és beszéltünk, de utána teljes képszakadás. Az oldalamra fordultam, hogy a nap ne süssön a szemembe, azonban szembe találtam magam...
- Chris! - kiáltottam rá legjobb barátomra, aki a nagy kiáltásra leesett az ágyról. - Te mit keresel itt?
- Nem is emlékszel? - nemlegesen megráztam a fejem míg Chris visszamászott az ágyra. - Tegnap nagyon kiütötted magad és amikor hazahoztunk megkértél, hogy maradjak, de Adam-mék inkább hazamentek, én meg maradtam.
- Aha -  halványan rémlik valami, de túlságosan fáj a fejem, hogy emlékezzek - De mit kerestél az ágyamban? Tudtommal van egy vendégszoba a házban.
- Ez közelebb volt. - A vállát megvonva aludt vissza, míg én nehézkesen átöltöztem valami kényelmesebbe. Lecsoszogtam a lépcsőn és a konyhában bevettem egy fejfájás csillapítót és valami reggeli után kutattam. Találtam tojást a hűtőben, ezért eldöntöttem, hogy rántottát csinálok. Felszeleteltem egy kis hagymát, amit a serpenyőbe dobtam és rá a tojást öntöttem.
Amíg én a reggelit csináltam, addig Chris is lejött, méghozzá az ÉN ruhámban.
- Mi készül, édes? - vigyorgott és bevette a gyógyszert, amit kikészítettem neki.
- Rántotta. Megfelel, drágám. - Nem tudom honnan jönnek neki ezek a poénjai, de néha én is beszállok a hülyeségbe.
- Meg. - röhögve leül az asztalhoz és leteszem elég a tányért a gőzölgő rántottával. - Szüleid? - kérdezte, miközben leültem vele szembe.
- El kellett utazniuk egy munka miatt, majd csak este jönnek haza. - válaszoltam.
- Akkor mázli, hogy átjöttem, kis gumimacim. - Erre a megszólításra a kaja megakadt a torkomon. Ittam egy pohár narancslevet, hogy meg ne fulladjak.
- Ember, neked nagyon kéne egy csaj. Azt fáraszd az ilyen megszólításaiddal.
- És neked? - amint ezt mondta rögtön, meg is bánhatta. - Bocs. Nem akartam. Egyszerűen csak kicsúszott.
- Semmi baj. - összeszedtem a tányérokat és a mosogatóba tettem. Chris nem szólt semmit, tudja, hogy ilyenkor nem lehet.
Még az első és utolsó barátnőmről van szó. Úgy 16 éves voltam, még egy buliban ismertem meg. A neve Sarah volt. Nagyon szerettem, igaz, hogy tényleg szerelem volt, de mindegy. 5 hónapig jártunk, nagyon boldogok voltunk. Vagyis én azt hittem, amikor suli után elmentem hozzájuk, hogy meglepjem, de helyette engem lepett meg. Egy sráccal eléggé elvoltak egymásban. És szépen el is mondta, hogy csak a volt pasiját akarta visszaszerezni vagy mi. Nekem ennyi elég is volt. Nem akartam, hogy többé kihasználjanak és átverjenek. Soha nem akartam szerelmes lenni, ezért a buliba is menekültem, ami a szüleimnek nem tetszett és ezért velük is eléggé megromlott a kapcsolatom, amire a munkájuk is rátett egy lapáttal. Ezt csak is Chris tudja, senki más.
- Kimegyünk deszkázni? - tereltem a témát, amit Chris-t is feldobott.
- Persze, hívjuk a többieket?
- Szerintem még alszanak 11-kor. - nevettem - Mi hogy keltünk ilyen hamar? - értetlenkedtem.
- Egyszerű. Te megijedtél, hogy veled alszom, én meg az eséstől. Ami, megjegyzem, még most is fáj. - simogatta meg az oldalát.
- Adjak rá puszit - vigyorogtam.
- Aha, ennyivel tartozol. - felhúzta a pólóját és várt.
- Arra várhatsz, örülj, hogy kaptál reggelit. - Felfutottam a szobámba átöltözni, de drága barátomnak is adtam pár ruhát.
A deszka parkba érve senkit nem találtunk. Legalább az egész hely a miénk. Egy óráig voltunk, de utána elmentünk kajálni egy közeli McDonald's-ba. Mondanom sem kell, hogy pár csaj megbámult minket, sőt, a merészek még a telefonszámukat is megadták.
- Túl jó képű vagyok, egy perc nyugtom sincs. - mondta Chris.
- Haver, én jobban nézek ki. Csak azért szólítanak le, mert ott vagy, és nem akarnak megbántani. - röhögtem.
- Ha te ettől érzed jól magad, hagylak tévhitben élni. - Visszafelé továbbra is csak szívattuk egymást, de amint hazaértünk összeszedte a cuccait és hazament, de úgy búcsúzott, hogy: 'Holnap találkozunk kis galambom!' Esküszöm, kell neki egy csaj.
Nem volt mit csinálnom, ezért a nap további részében a szobámban feküdtem és hol gépeztem, hol TV-t néztem. Azonban a gondolataim Vanessa felé terelődtek. A barna szemeire, a karcsú alakjára és a hosszú lábaira. Nem Damen, nem gondolhatsz rá sehogy! De valami mégis húz hozzá, de nem tudom, hogy mi. Mintha már ismerném, de nem tudom honnan.
Szóval nem szavakat akar hallani, hanem tetteket látni. Hát, akkor megkapja!