*Damen szemszöge
A hetek egyre jobban teltek. Már lassan sikerült megszoknom a sulit, de azért a nyár még így is jobb. A tanárok most már rendesen beindultak, már sorban írnak, feleltetnek, dolgozatokat íratnak és Tz-ket. Az edzések is csak keményednek. Az edző most a városira készít fel minket. Ha azt megnyerjük, akkor továbbjutunk az elődöntőbe. Összegezve, a suli és az edzések kikészítenek. Chris is azt mondja, hogy lassan megörül, ha ez így megy tovább. De őszintén, lehet ennél őrültebb?
Aztán ott van Vanessa. Úgy érzem, hogy amikor melléálltam akkor az ebédlőben, azóta egyre nyitottabb felém. Persze, azért még nem bízik bennem annyira, mint Chrisben, de úgy megbeszéltük a dolgokat.
De még mindig nem értek valamit. Méghozzá magamban. Amikor Vele vagyok, mindig máshogy érzem magam. Valamiért már feltudja dobni a napomat csak azzal, hogy meglátom. Ha meglátom a mosolyát, nekem is mosolyognom kell. És tudom hogy ez most őrülten nyálasan hangzik, de ha csak rá gondolok a szívem hevesebben kezd el dobogni. Nem tudom, hogy mi van velem, de ha belenézek a szemébe, olyan érzésem van, mintha már ismerném, de nem tudom honnan.
Az biztos, hogy abba kell ezt hagynom, mert a végén olyat teszek, amit nem kéne.
Ma éppen itt ülünk föcin és hallgatjuk, ahogy Jenny egy előadást tart a környezett szennyezésről, amit a tanár és Vanessa figyelmesen hallgat, de az osztály próbál nem elaludni rajta, és persze valakinek majd kieseik a szeme a figyelésben, de nem a képek kötik le.
- Haver, ne bámuld már ilyen feltűnően. - löktem meg a vállánál Chris-t. De még így sem vette le a szemét Jenny-ről.
- Mi? Én nem is...Én csak az...előadást nézem. - hiába, engem nem tud átverni. Eléggé nyílvánvaló, hogy tetszik neki Jenny, még én is észrevettem, ami nagy szó. Chris-nél ez már a gólyatábor óta tart, de eddig nem mert lépni. Ha csak szóba kellett állnia vele, már akkor nem tudott összerakni egy egyszerű mondatot. Legjobb barát módjára próbáltam kiverni a fejéből, de soha nem sikerült. Mondhatjuk, hogy eléggé 'hűséges' volt a nem létező barátnőjéhez.
- Igen? - mosolyogtam - Akkor miről is beszél?
- A környezetvédelemről. - vágta rá határozottan.
- És azon belül? - csend - Megmondtam. Hívd már el valahova, mert már nagyon szerencsétlen vagy. Már nekem is fáj ezt nézni.
- De...és ha...nemet mond? - az arcán megjelent az a bizonyos félelem. Na, jó, most kicsit úgy érzem magam, mint egy csaj és Chris a kétségbeesett barátnőm.
- Szedd össze magad, én nézz szembe vele! - ezt kicsit hangosabban mondtam a kelleténél, és így az egész osztály felém fordult.
- Valami gondja van Mr Wright? - nézett rám a tanárnő kérdőn. Gyerünk Damen, improvizálj valamit.
- Csak úgy érzem, hogy tennünk kéne ez ellen valamit. Hiszen ez a mi hibánk.
- Valóban helyes meglátás. - Magamban vállon veregettem magam és visszafordultam Chris-hez.
- Majd órák után beszélek vele. - és ezzel le is zárta a témát.
Óra után lementem a szekrényemhez kivenni a matek cuccom, azonban megláttam Vanessát és Ashton-t, ahogy beszélgettek. Ahogy láttam Vanessa kicsit kényelmetlenül érezte magát, de azt a szerencsétlent cseppet sem zavarta. Elöntött a düh, ahogy a falhoz szorította, és megindultam feléjük. Megragadtam a pólójánál és lerántottam Róla.
- Tűnj innen, amíg szépen mondom! - sziszegtem, és meglöktem.
- Akkor szombat este találkozunk Vanessa. - Rám vigyorgott és elment. Mi van? Miért találkoznak?
- Ez mi volt? - kérdezte feszülten Vanessa. Még ő van kiakadva?
- Ezt inkább én kérdezném tőled! - vetettem oda - Mit akart?
- Mit érdekel? - azzal el is rohant, mert becsöngettek. Hogy miért érdekel? Ez egy jó kérdés. Az biztos, hogy nem akarom, hogy elmenjen azzal a gyökérrel. Nem is ismeri! A másik, hogy miért is lettem dühös, ahogy megláttam Őket. Mert egyszerűen szétvet az ideg, ha arra gondolok, hogy Vanessa Ashton-nal megy randizni! Sőt ha bárki mással!Azt akarom, hogy velem menjen, velem beszélgessen, velem nevessen, engem csókoljon....tessék? Én nem akarhatom ezt! Na jó, mély levegő és húzzunk órára, mert az öreg Winslow kinyír. A terembe belépve megkönnyebbültem, hogy még nem volt bent a vén trotty. Leültem a helyemre Vanessa mellé, aki nem is nézett rám. Francba, már megint elcsesztem.
- Figyelj,sajnálom,tényleg nem az én dolgom.-motyogom halkan,de közben egytalán nem ezt gondolom. Nagyon is kíváncsi vagyok,mikor,hova,miért megy el azzal a szarházival.De nem szeretném,ha Van haragudna rám,jóban akarok vele lenni.Ferdén néz rám,talán el sem hiszi,hogy bocsánatot kértem. A francba,már annyiszor megbántottam,nem akarok ártani neki,sőt boldoggá szeretném tenni.
-Oké.-mondja,majd a belépő tanárra figyel.Persze,rögtön ki is hívják felelni,mivel az öreg nagyon pikkel Vanira.
***
-Beszéltél Jenny-vel?-fordulok Chrishez az öltözőben, miközben az edzésre készülünk.- Ja, matek előtt összeszedtem minden bátorságom EGYEDÜL - nézett rám, mire elhúztam a számat. - És elhívtam pizzázni. Ééééés igent mondott!! - Itt már elkezdett ugrálni és tapsolni, mint valami kis csaj, mire én csak kiröhögtem.
Edzésen csak a szokásos gyakorlás ment, de kőkeményen. Ha csak egyszer is elhibáztuk, az edző leordította a fejünket és kezdhettük elölről. Mikor vége lett az edzésnek csak arra vágytam, hogy hazamehessek és bedőljek az ágyamba. A suliból kiérve Vanessáéket láttuk meg, amint beszélgetnek, de amint megláttak minket abbahagyták és csak mosolyogtak.
- Hé, ti miért nem vagytok fáradtak? - kérdezte Chris, de nem tudta levenni a tekintetét Jenny-ről.
- Háát, valaki egész edzésen tele volt energiával, de még most is tele van - nézett Van Jenny-re.A lány rögtön elpirult,és más fele nézett.
-Hazavihetlek? - szólal meg szégyenlősen Chris, miközben reménykedve néz Jenny-re. Eddig meg sem kérdezte, most miért kezdi el?! Na, mindegy azért vicces ahogy próbálkozik.
- Persze. - mosolyog rá a lány, majd elindulnak.
- Te jössz? - intek a kocsim felé.
- Ha nem gond. - néz rám bocsánatkérő mosollyal. Miért kér bocsánatot?
- Sosem gond. - válaszolom őszintén. Mikor beszállunk a kocsiba, hirtelen megszólal:
- Sajnálom, hogy olyan durva voltam szünetben, de tényleg nem tartozik rád mit csinálok Ash-sel. - mondja, de nem néz rám. A szavai rosszul esnek, mert nem akar beavatni a dolgaiba. Másrészt jól esik a bocsánatkérése.
- Oké. - mondom,majd eszembe jut valami. - Emily hívott, hogy vigyázhatnánk Harry-re és Lilly-re péntek este, mert nekik tovább kell dolgozniuk. Benne vagy?
- Miért kettőnkre, miért nem mész egyedül? - miért mond ilyeneket? Szavai megint csak fájnak, de nem mutatom ki.
- Mert látták, hogy milyen jól elvagyunk velük. - elgondolkozik, végül bólint.
- Rendben, pénteken találkozunk. - száll ki a kocsimból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése