26.rész - Régi emlékek 2/2

Hát akkor, itt is van a 2. része. Sajnos, mivel holnap már suli, ezért csak újra hétvégén tudok részeket hozni. Ugye megértitek?:) Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

- Beszélnünk kell! - rontottam be Chris szobájába, aki elég meglepetten nézett rám. Gondolom nem számított rám, meg nem is hívtam, hogy jövök. - Te emlékszel erre? - mutattam meg neki az egyik képet, amit elhoztam.
- Nahát, milyen aranyos voltam! Szerinted is? - mosolygott fel rám.
- Most hagyjuk az egódat. - forgattam meg a szemem. - Felismerem kettőnket, de ki a másik?
- Ja, hát ő Damen. - rántotta meg a vállát és elindította a játékot, amin eddig játszott. Hogy mi van? Én ismertem Damen-t és nem csak ezt a személyiségét? Na, valaki segítsen már!
- Ez nem is lehet ő, hisz, mi csak most ismerkedtünk meg! - Chris homlokát ráncolta és újra leállította a játékot.
- Te tényleg nem emlékszel rá. - jelentette ki. Miért kéne rá emlékeznem? Mondom, nem ismertem.
-  Mert talán nem is ismertem?
- Nem, igazából furcsálltam is, hogy ismertétek fel egymást, de Damen-nél nem nagyon lepődtem meg. Eléggé feledékeny és háát, az a sok buli...
- De én akkor sem értem. Honnan ismerem? - kérdeztem egy kicsit ingerülten.
- Tudod, oviba azért még is külön mentünk. Szóval én ott ismertem meg Damen-t. Aztán elég sokat voltunk együtt. Mármint anyáék, Nicole néniék, meg az ő szülei. De aztán ti Londonba költöztetek és 10 évesen még nagyon nem használtunk ilyen közösségi oldalakat. És nem tudom, úgy tűnik neked az új környezet is segített a felejtésben. - fejezte be a mondandóját. Háát oké, szóval és ismertem egy kedvesebb Damen-t, de el is felejtettem. Bár lehet, hogy az a pár labda, ami eltalált meg néhány baleset elhalványítja az emlékeket.
- Aha. -ennyit tudtam kinyögni összesen.
- Ja. - mondta Chris. - Bár Damen eléggé megváltozott, de azon kívül nagyon jó fej és kedves. - és ezzel le is zárta. Na jó, próbáljuk meg ezt az egészet elfelejteni és folytatódjon minden úgy, ahogy eddig.
- Ne és Répafiú, milyen volt a randi? - mosolyogtam és melléhuppantam az ágyba. Mosolyogva nézett rám, de nem mondott semmit.
- Sajnálom, de nem vagyok lány, hogy egy ilyet kitárgyaljak veled. - sértettségemben csak neki vágtam egy párnát, amiből egy párnacsata lett. Amikor Chris elkapott és csikizett, a sikításomra Anne is bejött.
- Gyerekek, itt meg mi folyik? - kérdezte mosolyogva és lelökte rólam Chris-t.
- Anne néni, Répafiú nem mond el semmit sem a randijáról - mutogattam Chris-re, mint egy 5 éves. Chris csak nevetett és kinyújtotta rám a nyelvét, amit viszonoztam neki.
- Chris rossz hatással van rád, ezzel a 'néni'-zéssel. - ingatta a fejét mosolyogva. - Miért csak Carlos-nak mondtad el?
- Ki az a Carlos? - vágtam közbe. Anne néni meg előhúzott az paplan alól egy kis plüss répát.

- Jaj, de aranyos!! - kiáltottam fel, és láttam ahogy Chris elvörösödik.
- Az nem az enyém. - próbálta magát kimenteni, de ebből ugyan nem fogja.
- Aha, akkor ez egy másik répa őrülté? - elkezdtem dobálni, hogy mi lesz akkor.
- Hé, ne dobáld Carlos-t! Ő egy nagyon régi barátom. Már 1 éves korom óta megvan.
- És én miért nem tudok róla?
- Ezt vitatnám - szólt közbe Anne néni. - Inkább csak 2 éve van meg. - Erre csak elnevettem magam, de úgy, hogy már a könnyem is folyt.
- Kösz anya, sokat segítesz. - morogta Répafiú Carlossal a kezében.
- Azt hiszem, én inkább megyek, majd Jenny-t fogom kikérdezni. - mosolyogtam és el is mentem.
Otthon a szobámban egy kis felejtésre betettem a kedvenc számaimat és csak ,buliztam' a szobában. Már egy ideje az ágyon ugráltam, de már nagyon melegem volt, így kinyitottam az ablakot. Sajnos Damen vigyorgós képével találtam szembe magam. Kérlek Istenem, mond, hogy nem látta!
- Mióta nézel? - erre, ha lehet, még nagyobb lett a vigyor a képén. A francba.
- Pont elég ideje, hogy mindent lássak. - közölte. - Three Days Grace? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, bajod van ezzel?
- Nem, csak...melyik a kedvenc számod? - szerintem nem ezt akarta mondani, de ráhagytam.
- A Lost In You.
- Az sem rossz. De nekem jobban tetszik a Riot. Lényegében mindegyik számukat imádom. - Furcsa, hogy Damen is szereti azokat a bandákat, amelyeket én. Nagyon jól elbeszélgettünk, de közben anya szólt, hogy mennyek le enni. Elbúcsúztunk, de mielőtt becsuktam volna az ablakot, még odaszólt nekem.
- Van, egyet jegyezz meg. Én mindig megszerzem magamnak, azt amit akarok. - nézett a szemembe, ami miatt lepkék keltek a gyomromban.
- Öm, az jó. Akkor szia Damen. - és ezzel be is csuktuk az ablakokat. Ezt mégis miért mondta? Nem értem ezt a srácot. De azok a göndör fürtök és azok a zöld szemek...Elég Vanessa! Ne feledd, ő csak egy jó barátod, semmi több.
És holnap hétfő. Remek, egy újabb fárasztó hét elé nézek!

Aki szeretné meghallgatni itt a link. Nekem tényleg ez az egyik kedvenc számom, érdemes meghallgatni:))