27.rész - Titkos hódoló

Hola chicas! Na, hogy tetszik az új kinézet? És meg is hoztam a következő részt, ami csak egy kis bevezető a következőhöz, de nem árulok el semmi;) Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 

Reggel, amint Chris elhozott a suliba, első dolgom az volt, hogy megkeressem Jenny-t és kifaggassam, hogy mi volt a randijukon, mert drága uncsi tesóm nem hajlandó bármit is mondani. Angol volt az első, így rögtön a terem felé rohantam, hátha már bent lesz. Sajnos még nem volt bent, ezért leültem a helyemre és a telefonom hallgattam zenét. Nem sokkal később valaki ledobta mellém a könyveit és leült mellém. Kivettem a fülesemet és megláttam magam mellett Jenny-t.
- Na mesélj, mi volt? Chris nem hajlandó semmit sem mondani.
- Jó volt. - annyit válaszolt, de lesütött szemmel elpirult.
- Aha, persze. Akkor most miért is vagy ilyen piros? - nevettem fel, mire elég 'csúnyán' nézett rám.
- Miért akarod ennyire tudni?
- Mert a tesóm és a legjobb barátnőm járnak!
- Még nem jöttünk össze, oké?
- MÉG?
- Na jó, elmondom, ha nem fogsz beleszólni. - bólintottam, majd kíváncsian hallgattam. - Na, szóval. Eljött értem és a kocsijával elmentünk a legjobb pizzériába a városban. Nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk és nevettünk, bár néha volt pár fárasztó vicce. - Na igen, az nem Chris lenne. - Aztán elmentünk sétálni a partra. Meg fagyiztunk meg minden. Aztán amikor hazavitt...
- Mit csinált, amikor hazavitt? - furdalt a kíváncsiság.
- Hát, izé, meg...megcsókolt. - először nagyon meglepődtem, de aztán egy nagy sikítás után a nyakába borultam. Pont ekkor jöttek be a fiúk is és kissé értetlenül néztek minket.
- Lányos ölelés? Jövőőők! - kiáltotta Chris lányos hangon és ő is átölelt minket én meg csak nevettem rajta.
- Te hős szerelmes, nem is mondtad, hogy ilyen romantikus vagy! - vádoltam meg viccesen.
- Ne már, elmondtad? - nézett Jenny-re, aki csak egy aprót bólintott. Chris átölelte és adott egy puszit a fejére. Olyan aranyosak! - Nem baj, amúgy is, csak olyannal vagyok ilyen, aki megérdemli.
- És én nem érdemlem meg? - szomorúságot tetettem és úgy néztem rá.
- Te az unokahúgom vagy. - ráncolta a szemöldökét.
- De akkor csak egy csokit hadd kapjak. - a zsebébe nyúlt és elővett egy kissé összenyomott Snickerst és odadobta elém. A számat elhúzva vettem föl. - Hát valóban nagyon kedves gesztus. Nekem csak ennyi jut. - erre a kijelentésemre mindenki felnevetett, de nem sokáig, mert becsengettek és a tanár is belépett. Hát, akkor tanuljunk.
- Úristen, már azt hittem, sosem lesz vége. - nyögtem fel angol után, miközben Jenny-vel a szekrények felé igyekeztünk. - Most komolyan, ki fogja tőlem kérni, hogy elemezzek le egy mondatot?
- Talán érettségin? - tette fel Jenny a kérdést, mire én csak fújtattam egyet. A szekrényekhez érve megláttam, hogy az enyémben egy szál fehér rózsa van, rajta egy cetlivel. Levettem róla és elolvastam.
,,Az edzésed után gyere a 226-os terembe. Vár rád egy kis meglepetés xx."
- Te jó ég! Vajon ki küldhette? - kérdezte Jenny, és kivette a rózsát a szekrényből.
- Nem tudom. - megbabonázva néztem a rózsát. Vajon ki rakhatta ide?
- Úgy tűnik van egy titkos hódolód Van. - lökött meg egy kicsit. - De most mennünk kéne órára. - gyors kivettük a könyveket és mentünk is.
Egész nap alig tudtam rendesen figyelni az órákon, csak a találkozáson járt az eszem a 'Titkos hódolómmal'. A többiek is észrevehették, hogy nagyon elgondolkozom, ezért amikor az ebédlőben voltunk már nem bírták ki, hogy ne kérdezzenek rá.
- Van, mi bajod van egész nap? Angol óta furcsa vagy. - fakadt ki Chris és mindenki helyeslően bólogatott.
- Semmi, csak...mindegy. - Jenny köhögéssel próbálta elrejteni a nevetését, több-kevesebb sikerrel. Csúnyán néztem rá.
- Tuti, hogy van valami! Naaa, mond már! - esküszöm egyszer még kinyírom ezt a nagyra nőtt gyereket a hisztijeivel.
- Mondjátok már! Itt fog felrobbanni a kíváncsiságtól! - már Damen-nek is elege van a hisztiből. Nem vagy egyedül.
- Semmi, csak kaptam egy kis ajándékot. Ennyi. - Chris kikerekedett szemekkel nézett rám. Még Damen is. 
- Még is milyen ajándékot? - kérdezték egyszerre.
- Hát, öm... - nem igaz, miért nem tudok összerakni egy rendes mondatot? - A szekrényemben találtam egy fehér rózsát. - nagy nehezen kiböktem.
- Mi? - Kérdezték a fiúk, egyszerre.
- De hát, mégis ki adta? - kérdezte Chris. Megrántottam a vállam és folytattam az evést. - Mondom ki adta? - ismételte.
- Nem tudom. Nem volt rajta név. De nem zárhatnánk le a témát? - nem tetszett, ahogy mindenki engem néz, főleg Damen. Az Ő tekintete szinte égetett.
Az ebéd után felszabadultan ültem be franciára. De még ez sem tudott lekötni. Egy helyben ülni és a tanárt figyelni, nem volt nehéz elkalandozni. Óra végén mentünk is Jenny-vel edzésre. Na, az végre már kicsit ki tudott kapcsolni.
Edzés végén gyorsan átöltöztem, rendbe szedtem magam és indultam is.
- Megvárjalak? - kiáltott utánam Jenny.
- Szerintem igen. Gyors leszek! - válaszoltam és már mentem is. A folyosón sétáltam végig és megálltam a 226-os teremnél. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam. Ledöbbentem amikor szembe találtam magam Vele!