28.rész - Nem az, akinek mutatja magát.

Hola chicas!:D Hát itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog:3
Komizni ér!:D Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 "Ledöbbentem amikor szembe találtam magam Vele!"
Ezt nem hiszem el! Pont rá nem számítottam. Mintha még egy kicsit csalódtam is volna, hogy Ő van itt és nem Más? Már egy ideje itt állok és döbbenten nézem, ő meg csak mosolyogva néz rám.
- Nem rám számítottál, igaz? - nem bírtam megszólalni, csupán egy aprót bólintottam. Nem, nem és nem! Ez biztos csak álom! - Tudod, reméltem, hogy sikerül meglepetést okoznom. Tetszett a virág? - sétált lassan felém, én meg egyre jobban hátráltam, míg végül a falba nem ütköztem.
- Mit akarsz Ash? - ő csak elmosolyodott.
- Téged. - mondta ki egyszerűen. - Tudod, én nagyon jól éreztem veled magam szombaton. Úgy éreztem te vagy az a lány, akit szívesen tudnék magam mellett. Szóval...lennél a barátnőm? - nézett rám. Nekem még soha senki nem mondott ilyet. Nagyon jól estek a szavai, de nem játszhatok az érzéseivel.
- Ash, figyelj. Erről már úgy is beszélni akartam veled. Kedvellek, de csak mint egy barátot. És soha nem is leszel több annál, érted? - Legalább őszinte voltam vele, de szerintem ő nem erre számított, mert az arca egyre jobban elsötétült, ami kicsit megijesztett.
- Damen miatt, mi? - sziszegte.
- Mi? Dehogy! - Hogy jön ide Damen? Ő is csak egy barátom, semmi több. Nem is értem miért pikkelnek így egymásra.
- Aha, persze. Tudod, mást etess ezzel a dumával! Van fogalmad róla, hogy hány barátnőm szakított velem csak Damen miatt? Képzeld el, hogy rohadtul sok! - kiabálta az arcomba, amitől eléggé megijedtem. De ha ez nem volt elég, nekem préselte magát és a falhoz nyomott, ami nagyon fájt. - Belefáradtam, hogy mindig szakítottak velem, aztán azt kellett néznem, hogy falják egymást. De aztán amikor lefektette őket, az a rohadék csak úgy kidobta őket! Ők meg jöttek hozzám sírva, amiért kidobta őket. Elhiszed? Még hozzám jöttek vissza és azt kérdezgették, hogy miért nem voltak olyan jók Neki! - mondta sokkal halkabban, de a hangja még így is tele volt gyűlölettel.
- De nekem egyáltalán nem tetszik Damen. - mondtam.
- Elhiszem, ha bebizonyítod. Csókolj meg! - a kijelentésére teljesen ledöbbentem.
- Mi? És ezzel, hogy bizonyítanám be? - nem értettem az összefüggést, de nem csak ez volt a baj. Nem akartam megcsókolni! 
- Csak! Csókolj meg! - ordított  rám, amitől kicsit összerezzentem, de nem hátráltam meg.
- NEM!!! - ordítottam, mire...mire adott egy pofont. A földre estem az ütés erejétől. A pofon helye fájt és éreztem, ahogy a könnyek lecsorognak az arcomon. Megütött! Engem! Damen-nek igaza volt, nem olyan, mint akinek kiadja magát. Bárcsak itt lennének! Chris és Damen és megállítanák ezt az állatot. Leguggolt mellém, de továbbra sem néztem rá.
- Még mindig nem vagy hajlandó megtenni?
- N...nem - dadogtam félve.
- Hát, akkor, nincs más választásom. - És már lendítette is a kezét, ám ezúttal ököllel...