23.rész - Babyszitterkedés

 Hola chicas!:D Na mit szóltok? Újabb rész! Hihetetlen nem? Nektek eddig hogy tetszenek? Komizzatok!:))
P.S. Thx a +1 feliratkozót, nagyon örülök!:D Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Tudjátok milyen az, amikor olyan gyorsan repül az idő pedig te nem is akarod? Na, én is pontosan ezt érzem. Azt akartam, hogy minél lassabban teljenek a napok, azok inkább egyre gyorsabbak voltak. Most meg már Emily-ék háza felé tartok, hogy vigyázzunk a kicsikre. Persze a kicsikre szívesen vigyáztam, de pont Damen-nel? Miért? Jól elvoltunk velük, igaz, de a keddi jelenete miatt azért még haragszom rá. Komolyan, miért érdekli, hogy mit csinálok és kivel? Semmi közöm hozzá és neki hozzám, akkor ne is kíváncsiskodjon. Különben is, Ash csak moziba hívott. Nem randi, senki ne értse félre, csak simán egy baráti találkozó. Különben is, Ash-re sosem tudnék ránézni ÚGY. Csak egy barát semmi több.
Megálltam Emily-ék ajtaja előtt és becsöngettem. Az ajtó kinyílt, de nem volt senki előttem, úgyhogy lenéztem, ahol Harry állt. Leguggoltam hozzá.
- Szia Harry. Anyukád itt van?
- Igen. - bólintott majd megfordult és elindult. - MAMIII, ITT VAN VANI!! - ordította, amit szerintem, még a két utcával odébb is hallottak. Levettem a cipőm és követtem Harry-t a konyhába. Ott találtam Emily-t,amint valamit...nem tudom mit csinált.
- Szia Emily. - köszöntem, mire megfordult.
- Jaj, szia Vanessa. Hol van Damen?
- Még nem ért ide.
- Nagyon köszönöm, hogy vigyáztok az ikrekre, sajnos most kész őrültek háza van az irodában. - magyarázkodott, mire én csak vállat vontam. - A melegszendvicsek a sütőben vannak, mindjárt kész vannak, a gyerekek most TV-nek, de majd fürödjenek le és 8-kor feküdjenek le aludni. - Én csak bólogattam, jelezve, hogy értem, majd Emily felkapott még egy nagy halom papírt és már el is ment. Nem sokkal később újra kopogtak. Kinyitottam és az elveszett bárány is felbukkant. Amint meglátott elmosolyodott, az én szívem meg gyorsabban kezdett verni. Mi a fene? Hagyd abba!
- Szia Van, Emily? - kérdezte, majd be is jött.
- Pont nemrég ment el.
- Aha, és a kicsik?
- A nappaliban - ő elment, megnézni őket, én meg vissza a konyhába megnézni a szendvicseket. A sütő szerint még volt 3 perc, ezért beállítottam a telefonom, hogy szóljon, ha esetleg elfelejteném.
- ÁÁÁÁ - hallottam Damen hangját a nappaliból, majd a gyerekek nevetését. Elmentem megnézni őket - bár kicsit nehezen ment, mert nem voltam itt, de a végén csak sikerült - és láttam, ahogy a Lilly és Harry Damen hátán ülnek, míg ő négykézláb mászott a földön. Megmosolyogtatott a látvány. Olyan más ilyenkor, amikor suliban vagyunk teljesen máshogy viselkedik, mintha csak egy maszkot húzna föl, de ha nincs itt más, szerintem akkor mutatja ki az igazi énjét. Lehet, hogy csak Chris és én ismerjük ezt az énjét. Na, jó, hagyjuk.
- Gyorsabban Damen! - kiáltotta Harry. Damen fájdalmasan felnyögött és csak - nem tudom hogyan - feldobta az ikreket a kanapéra és felállt. 
- Na jó, törpék. Ne csak engem ugráltassatok, ezért vagyunk ketten. Van is akar veletek játszani, ugye? - mosolyogva rám nézett.
- Persze, de csak Damen-t nyúzhatjátok. - jelentettem ki. Erre örömükben felálltak a kanapéról és valahogy Damen hátára ugrottak. Hirtelen érte ez a 'támadás' de megtartotta az egyensúlyát.
- ÉHESEK VAGYUNK! - üvöltötték egyszerre Damen fülébe. Szegény, levettem a hátáról Lilly-t, amiért hálásan nézett rám.
- Akkor menjünk enni. - kimentünk a konyhába és pont készek lettek a szendvicsek. Kiraktam őket hűlni, majd leraktam eléjük egy-egy tányért. Melléjük csatlakoztunk mi is.
- Akkor most mindig ti fogtok ránk vigyázni? - kérdezte Lilly, miután megette a szendvicsét.
- Ha szeretnétek, akkor amikor csak tudunk.
- Igen! - bólogattak egyszerre. - Menjünk játszani!! - és már el is tűntek. Ahogy hallottam, felfutottak az emeletre. Mosolyogva ráztam a fejem. Hogy van bennük ennyi energia? Pedig még csak fél 6 van.
- Hogy fogjuk, mi ezt bírni? - kérdeztem Damen-t, aki eddig csak csöndben figyelt, ahogy eltettem a tányérokat a mosogatóba.
- Valamikor csak elfáradnak. - Vont vállat. Akkor hosszú éjszakánk lesz.

***

 - Na jó, ideje fürdeni és aludni. - mondtam, amikor az óra háromnegyed 8-at mutatott. Fhú, el sem hiszem, hogy mennyire lefárasztottak a gyerekek. Annyi társast játszottunk, bújócskáztunk, sőt, még kint a kertben is fogócskázni kellett velük. Igazából csak kiszöktek, de a kert elég nagy volt, hogy nehezen fogjuk meg őket.

- De mi még nem vagyunk álmosak. - mondta Harry és ásított egyet. Lilly is majdnem elaludt már az ölemben.

- Hát persze, hogy nem. - mondta Damen, majd felkapta Harry-t én meg Lilly-t és felvittük őket az emeletre. Gyorsan lefürdettük őket, megmosták a fogukat majd pizsamában betettük őket az ágyaikba. Amint letették a fejüket, rögtön el is aludtak. Halkan becsuktuk az ajtóikat és lementünk a földszintre. Emily-ék még nem jöttek haza, de nem is akartuk őket itt hagyni, ezért beültünk a nappaliba.

- Mindjárt elalszok. - feküdtem el a kanapén.

- Pedig még csak 8 óra. - nevetett Damen és a DVD-ket kezdte nézni, majd kivett egyet és a lejátszóba rakta. Leült mellém és bekapcsolta. Valami horrort rakott be. Biztos direkt csinálta, mert tudja, hogy utálom az ilyen filmeket. Az elejét még bírtam, de amint levágták az egyik ember fejét, akkorát ugrottam, hogy Damen ölében kötöttem ki. Ő csak nevetve átölelte a derekamat, mintha tudta volna, hogy ez lesz, én meg a nyaka hajlatába temettem az arcom. Megcsapott az illata, amitől, furcsa mód, megnyugodtam. És a film végéig így is maradtam.

- Oké, vége van. - kikapcsolta a TV-t, de továbbra sem engedett el.

- Direkt csináltad, ugye? Tudod, hogy utálom az ilyen filmeket. - kiakartam szállni az öléből, de csak még szorosabban ölelt magához.

- Lehet, de nem biztos. - a szemembe nézett, amitől kirázott a hideg. Úgy nézett, hogy azt éreztem, teljesen belém látna. A szívem csak dobogott, amikor egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Már csak pár centi választotta el az ajkainkat...