2.évad 23.rész - Már megint...?

Hola chicas!:D Hát akkor új rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket és hagytok pár nyomot magatok után;) Mást nem tudok mondani, úgyhogy jó olvasást!
Anna xx.


*Damen szemszöge

- Nagyon tetszik ez a ruha, de azt hiszem most mennie kell. - feleltem rekedten, miközben Vanessa nyakát csókolgattam. Kezeimmel végigsimítottam a hátán, amíg el nem értem a kis cipzárt a hátoldalán. Nem vacakoltam, azonnal lehúztam azt, így a ruha a földön kötött ki. Elém tárult Van csodás teste, amit már csak egy pánt nélküli melltartó és egy apró bugyi takart.
Azonban ő sem tétlenkedett, kezei azonnal az ingemet kezdték el gombolni. Nem kellett túl sokat vesződnie és máris az is követte Nessa ruháját.
Lassan az ágy felé kezdtem tolni, de tevékenységemet egy percre sem hagytam abba. Mikor tovább már nem ment, óvatosan ledöntöttem őt az ágyra. Imádom ezt a lányt, főleg ha magam mellett tudhatom.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam, miközben újra fölé tornyosultam. - És csak az enyém.
- A tiéd vagyok. - súgta a fülembe, majd hirtelen csak annyit vettem észre, hogy oldalra lök és a csípőmre ül.
- Tetszik, amikor ilyen vadóc vagy. - mondtam, amikor körmeivel végigszántott a felsőtestemen, le egészen a bokszerem széléig. És csak ezután jött a legjobb...

Szombat reggel. Nincs is jobb annál, mint hogy délig alszom és talán este leugrunk valahova bulizni a srácokkal. Ja, eddig mindig ez volt a terv.
Csakhogy a kezemben fekvő, békésen alvó szépség most mindent megváltoztatott. Annyit mondhatok, hogy ez a lány mindig képes engem kiakasztani. Mint tegnap.
Amikor elénekeltem neki a dalt életem leghosszabb percei következtek. Komolyan. Ennyire még nem voltam ideges, amikor a válaszára vártam.
De végül azt mondta, amit hallani is akartam. Mellesleg, addig sem hagytam volna fel vele, amíg igent nem mond nekem. Csak sokkal jobb, ha nem az egész iskola előtt utasít vissza. Mindegy, ezen már nem kell sokat rágódnom.
Az órára pillantva azt láttam, hogy még csak fél 10. Wow, még soha nem keltem ilyen korán, főleg a tegnap este után. Kicsit éhes is voltam, ezért úgy döntöttem, hogy csinálok valami reggelit. Óvatosan kibújtam Van mellől, aki átölelte a párnát és tovább aludt. Elmosolyodtam, majd halkan kiosontam a szobámból és a konyhába mentem. Úgy döntöttem, hogy rántottát csinálok.
Vettem elő tojást, hagymát az íze kedvéért. Feltörtem a tojásokat, felaprítottam a hagymát és először azt tettem a serpenyőbe, hogy kicsit megpiruljon. Amikor a tojást öntöttem volna, hirtelen egy kéz ölelte át a mellkasom és egy ajkat éreztem a hátamnak nyomódni.
- Mi készül, chéf? - duruzsolta a hátamba.
- Rántotta. - válaszoltam, majd a tojást ráöntöttem a hagymára.
- Remélem jó lesz. - engedett el, majd felült a konyhapultra.
- Hidd el, az lesz. - kacsintottam felé és tovább kavargattam a reggelit. Miután kész lett, elővettem 2 tányért és elosztva elhelyeztem a reggelit.
Nessa már azon volt, hogy lemásszon a pultról, ezért nagyon gyorsan elé álltam. Érdeklődve pillantott fel az arcomra, azonban én nem mondtam semmit, csak hozzá hajolva megcsókoltam. Éreztem, hogy elmosolyodik, de nem utasított vissza.

Megfogtam a combját és még közelebb húztam magamhoz. Csókunknak a levegőhiány vetett véget.

- Nem eszünk? - kérdezte lihegve.

- Én valami másra éhezem. - kezdtem el csókolgatni a nyakát, míg a kezem felfedező útra indult.

- Elégedj meg a tegnap estével. - tolt el a mellkasomnál, majd lepattant a pultról és a reggeliét egy villával felkapva leült az asztalhoz.

- Ugye tudod, hogy egy ilyen barátnővel kicsit nehéz betelni. - motyogtam és én is követtem a példáját. Erre meg felnevetett.

Ezután kisebb csend telepedett ránk, amíg meg nem ettük a rántottát. Elmostuk a tányérokat, majd visszamentünk a szobámba. Azonnal visszavetődtem az ágyamba és a TV-t kezdtem el kapcsolgatni. Nessa is befeküdt mellém, fejét a mellkasomra hajtotta, miközben ujjával különböző alakzatokat rajzolgatott.

- Mi lesz most? - kérdezte hirtelen.

*Vanessa szemszöge

- Mi lesz most? - buggyant ki belőlem a kérdés, ami egy ideje foglalkoztatott.

- Hát, nézhetünk filmet vagy elmehetünk moziba... - sorolta az ötleteit, de én nem erre gondoltam.

- Nem úgy értettem. - ráztam a fejem, majd felnéztem az arcára. - Hanem mi lesz most velünk?

- Miért? Együtt vagyunk, nem? - nézett rám értetlenül.

- Odáig én is eljutottam. - forgattam a szemem. Csak nem tudom, hogy mi lesz velünk ezután. Tudod, még itt ez a nyavalyás érettségi, ami igaz, még 5 hónap múlva lesz, de utána? - ültem fel. - Utána mi lesz? Hisz mindannyiunknak tovább kell mennie egyetemre és... - hadartam, mire Damen leállított.

- Hé, hé, hé! Nyugi Van. - állított le. - Kicsit túldramatizálod ezt az egészet. És ki mondta, hogy mindannyiunknak egyetemre kell mennie? Lehet, hogy mások mást akarnak a gimi után. - rántotta meg a vállát. - Először találd ki, hogy te mit akarsz és utána beszélhetünk erről. Jó? - mondta és ez inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek. Mondjuk igaza van, nem most kéne kiakadnom, elég ha később teszem, nem?

A nap további részében csak hülyültünk. Még videojátékoztunk is! Régen, mondjuk sokat játszottunk Chrisszel, de nem voltam nagyon rákattanva. Elemben ezek a fiúk...

- Akkor most megint én nyertem, nem? - néztem rá, amikor felrobbantottam a kocsiját.

- Kezdők szerencséje. - forgatta meg a szemét.

- Mondogasd csak, de fogadd el, hogy profi vagyok. - ütögettem meg a vállát, majd felállva az ágyáról elmentem a fürdőbe. Alighogy beléptem, hirtelen a lámpa lekapcsolódott. - Damen, ez nem vicces! - kiabáltam ki.

- Nem én voltam! Elment az áram, megyek megnézem a főkapcsolót! - hallottam a göndör hangját, majd nemsokkal lábdobogását. Hát oké.

Inkább kimentem és a sötétben próbáltam meg visszamenni a szobába, de valami hirtelen megragadott. Mi a...?

- Nyugi kislány, ha nyugton maradsz, nem lesz semmi bajod. - beszélt hozzám egy hang, majd valamit az arcomba nyomtak és ekkor már szédülni kezdtem.

Most komolyan, már megint...?