Jó olvasást!
Anna xx.
Ui. Nagyon köszönöm az immár 29 feliratkozót!^^
*Damen szemszöge
- Nem kérdezem meg még egyszer! Mi ez itt Damen?! - Jasmine apja idegesen dobol a lábával, én pedig a fejemben keresgélek és átkozom magam, hogy miért nem jöttem rá hamarabb. Hisz, Van szülinapján is ő drogozott be, ő adta nekem a sört basszus!
Mond miért, miért nem jöttem rá hamarabb?! Oh, megvan! Talán mert a legjobban az izgatott és azon gondolkoztam a legtöbbet, hogy Vanessát vissza tudjam szerezni.
Na jó, majd később szidom le magam, mert most Vanessát kell kiszabadítanunk! Már mentem is volna kifelé, amikor...
- DAMEN MAGYARÁZD EL HOGY MI EZ!!! - kiabált már velem, miközben már kiabált. Pont az arcomba.
- Nézze Mr. Beaker, azok ott a dobozban pontosan azok, aminek látszanak. És jobb, ha nem tőlem tudja meg, hogy mi illetve ki is a lánya...
- Nem az én lányom nem ilyen. Ő kedves, aranyos és senkinek nem ártana... - nem tudom, de azt hiszem, ez a pasi leragadt úgy 10 évvel a lányánál.
- Hát maga tudja, de ha képes lesz szembe nézni a valósággal, akkor jöjjön! - kirántottam a kezem a ledöbbent férfi szorítása közül és lefelé vettem az irányt. Átvágtam a sok hapsi között és kiléptem az ajtón.
Odakint már a ház előtt csak rám várt a furgon, hogy mehessünk is. Azonnal bepattantam és már hajtottunk is.
Tudjátok, hogy milyen érzés megtudni, hogy a telefonodban lehallgató-és nyomkövető csip van? Hát higgyétek el, nem a legjobb. Bár így már tudom, hogy a szüleim miért nem kérdeztek tőlem olyanokat, hogy 'Merre jártál?'. Ha arra gondolok, mennyi beszélgetésemet is lehallatták! Basszus, miért nincsenek normális szüleim?
Mindegy, igazából ezekkel a kis kütyükkel is sikerült most lehallgatniuk a Jasminenel folytatott beszélgetésünket és sikeresen le is nyomozták, hogy merre lehet ez a ribanc is.
- Te akarod lelőni vagy nekem meghagyod? - kérdezte Chris, miközben a golyóálló mellényemet vettem fel.
- Senki nem lő le senkit sem. - szólt hátra szigorúan apa.
- Ne már Robert bácsi! - nyafogott a haverom.
- Chris, te nem vagy kiképezve és nem vagy rendesen felkészülve egy ilyenre! Szóval ne nyafogj, mint egy kislány! - szólt rá az apja, Dave bácsi.
- Egyáltalán mikor érünk oda? - kérdeztem, miközben a kölcsönfegyveremet töltöttem meg és raktam el pár töltényt is.
- Több, mint 2 óra. - felelte apa. - A hely, ahova mentek, majdnem az északi határnál van. Most is 200-zal hajtok az autópályán.
Idegesen kifújtam a levegőt és az ülésen hátrahajtva a fejem próbáltam lenyugodni. Vanessának nem lesz semmi baja és ha ennek mint vége, akkor húzunk is innen -persze csak az érettségi után-. Szerintem a legjobb hely Barcelona lenne...
Nem is vettem észre, hogy elaludtam volna. Chris vette a fáradságot, hogy felkeltett az ő stílusában. Magyarán, lelökött a földre, rám ugrott és a fülembe ordította, hogy: 'Ébresztő Csipkerózsika!'. Hát mit ne mondjak, kurvára imádom, amikor ilyen.
- Jól van fiúk, akkor felfogtátok a tervet? - nézett ránk apa.
- Igen, ugyanúgy a szellőzőn megkeressük Vanessát, kiszabadítjuk, nem csapunk zajt és nem állunk meg képeket csinálni. - sorolta Chris, bár az utolsó mondat nem tudom, hogy jött neki, de a kocsiban hagyta a magával hozott fényképezőjét(?!).
- Rendben. - ráncolta apa a szemöldökét. - Akkor menjünk!
Chirsszel a tetőre másztunk fel és nyutottunk fel egy szellőzőt.
- Basszus. - fogtam be az orrom, ahogy megcsapta az orromat a kiáramló bűz.
- Haver, szerintem itt megdöglött valami vagy valaki és a hullája még mindig itt rohad. - állapította meg Chris befogott orral.
- Hát bűzlik vagy sem, akkor is be kell mennünk. - nagy levegőt véve lemásztam és próbáltam nem zajt csapni. A szellőzőben hatalmas porréteg fogadott és a bűz még a szememet is csípte. Nem sokkal később Chris is csatlakozott hozzám. Biztos vagyok benne, hogy ezt a helyet csak nem olyan régen találták meg.
- Félek, hogy elkapom a pestist. - súgta nekem az idióta mellettem.
- Az legyen a legkisebb gondod. - feleltem, majd megálltam és az egyik szobánál megálltam.
- Mi van a kis ribanccal? - kérdezte a magas hangjával. Basszus, már ennyitől is fáj a fülem.
- Kiiktatva. - felelte az előtte álló férfi, én pedig azt hiszem, hogy lefagytam. Most jól hallottam azt, amit mondott? Nem, ez nem lehet igaz! Vanessa nem lehet halott!
- Helyes. - bólintott szigorúan, majd az előtte lévő gépen kezdett valamit pötyögni. - Úgy tűnik, hogy társaságunk van.
Szólj a többieknek. - adta ki a parancsot. Basszus, azt hiszem lebuktunk.
- Igen, főnök. - bólintott a hapsi, majd megfordult és már csak az ajtó csukódását hallottuk.
Hirtelen Chris rázta meg a vállamat és térített magamhoz. Intett, hogy mennünk kéne, de én nem bírtam. Minek, ha Vanessa már úgyis halott?
Egyszer csak a riasztó kezdett el szólni, mire a székben ülő lány felpattant és a csörgő telefont is felvette.
- HOGY ÉRTED AZT HOGY MEGSZÖKÖTT???!!! HALOTTNAK KÉNE LENNIE!!! - kezdett el üvöltözni, bennem meg újra fellobbant a tűz. Vanessa nem is halott, tovább kell mennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése