2.évad 22.rész - La Lista

Hola chicas!:D Új részt hoztam nektek, remélem elnyeri majd a tetszéseteket és kicsit megbékéltek Damennel (igen Fanni, ez neked szól xD). Na, mindegy, mást nem nagyon tudok hozzáfűzni, jó olvasást!
Anna xx.
P.S. Várom a véleményeket!:D


*Vanessa szemszöge

És igen, eljött ez a nap is. Izgatottan igazgatom még a hajam, sminkem a tükörben, mert Chris bármikor itt lehet. Igen, végül tényleg csak vele megyek. Nem, egyáltalán nem fura, áááá, kicsit se. Mindegy, mondjuk tényleg mindig együtt megyünk egy csomó helyre. Még általánosba is, de ez már gimi, csak egy iciri-picirit fura.
Mikor már késznek is nyilvánítom magam, valami oknál fogva átlesek a szomszédba. Nem tudom, mégis mire akartam számítani, a göndör már reggel lelépett -elég nehéz volt nem észrevenni, mert olyan nagy zajjal csapta be az ajtót, hogy simán felkeltem- és azóta nem is jött haza.
A tegnapi üzenete...hogy is mondjam, eléggé taccsra vágott -mint ahogy sok minden az utóbbi időben, de ez mellékes-. Nem is értem, hogy miért kérdezte, hisz ő már régen túllépett rajtam és én is már kezdtem túllépni rajta, erre megkérdezi ezt! Mondja már meg valaki, hogy miért csinálja ezt? Vagy miért ilyen fájdalmas a szerelem?
- Kicsim gyere, már csak rád várunk. - nyitott be anya.
- Megyek. -  bólintottam, majd egy apró sóhajjal elfordítottam a tekintetem az ablaktól, felkaptam a táskámat és anyát követve én is lefelé vettem az irányt. A nappaliban megláttam a két srácot, ahogy beszélgettek. Mindketten szmokingot vettek.
- Jól néztek ki srácok. - mondtam nekik, ahogy leértem. Hangomra azonnal abbahagyták a beszélgetést és felém kapták a tekintetüket.
- Azért te sem panaszkodhatsz. - kacsintott felém Josh, mire kapott egy ütést a karjába a mellette álló Christől.

- Ezt hallottam. - lépett be Jenny a konyhából. - Akkor mehetünk? - kérdezte és végig nézett rajtunk.
- Szerintem igen. - bólintottam. Jenny Joshba karolt és úgy indultak kifelé az ajtón.
- Hölgyem? Indulhatunk? - nyújtotta felém a karját Répafiú, mire én nevetve ugyan, de belé karoltam. Csak stílusosan, nem igaz? Az rossz, ha Chris helyébe Dament képzelem? Áh, el kéne felejtenem!
A kocsiban nem beszélgettünk. Chris is és én is a gondolatainkba merülve néztünk előre. Persze ő még vezetett is, de elég csendben volt ő is.
Az én eszem, meg folyamatosan Damen körül forgott. Vajon ő is jön a bálra? És ha igen, akkor egy lánnyal? Ááááá, nem, nem gondolhatok rá, hisz mi már soha...
- Megérkeztünk! - jelenti be Chris ünnepélyesen. Legalább ő jól érzi magát. Mosolyt erőltetve az arcomra szálltam ki a kocsiból majd Chris mellett sétálva indultunk be a suliba. A bált a tesiteremben tartották, ahonnan már így is nagyban és tisztán kihallatszott a zene. A buli elkezdődött.
Belépve teljesen elkábultam. Mit ne mondjak, nagyon jó munkát végeztek a díszítéssel. Szerencsére a terem elég nagy volt -na jó, óriási volt, ha a függönyök nem voltak felhúzva- ezért már eleve itt voltak megterítve az asztalok. Hmm, a 'fincsi' báli kaja. Mindegy, az egész teremben főleg a kék szín dominált, a tél miatt, de ezt egy kis arannyal párosították. Sőt, a legjobb szerintem a felépített színpad volt, ahol most is az iskolai zenekar játszottak.
- Na gyere, szomorúság hercegnője, ideje kikapcsolódnod egy kicsit. - húzott uncsitesóm a parkettre. Igaz, semmi kedvem nem volt, de nem akartam megbántani. De igaza is volt, mert mostanában ennyi életkedvem sem volt, hogy bárhova is elmentem volna. Most akkor ki kéne használnom ezt az időt és nem is gondolni Damenre, se semmire amire ő emlékeztetne.
Teljesen elengedtem magam és táncolni kezdtem. Idő közben Jenny és Josh is hozzánk csapódott. Kb a 3. szám után, amikor elindultam inni valamit, mert már teljesen kiszáradtam, amikor a sarokban megláttam egy sötét alakot. Komolyan mondom, halálra rémültem, mert engem nézett, de amikor az egyik fénycsóva arra világított, a jól ismert göndör fürtöket láttam meg. Teljesen lefagytam, amikor felém kezdett közeledni. Miközben az asztalunknál ittam egy pohár vizet, egyre közelebb ért hozzám, én pedig nem tudtam másra figyelni, csak is rá.
Ugyanúgy öltönyt viselt, csak nyakkendő nélkül és a felső 3 gombot is lazán hagyta. A haja szokásosan szerteszét állt, mint aki nem ismeri a fésülködést. A szemei smaragd zölden csillogtak, ahogy végigjáratta a tekintetét rajtam.
- Jó a buli? - súgta a fülembe, ahogy megállt közvetlen előttem. Meleg lehelete csiklandozta a nyakamat, amitől kirázott a hideg, persze jó értelemben.
- Aha. - válaszoltam szűkszavúan.
- Szexi ez a ruha. - folytatta. - A legszívesebben letépném rólad.
- Elég! - csattantam föl és felé fordultam. - Mond, miért csinálod még mindig ezt? - gyűltek könnyek a szemembe, de nem engedtem utat nekik.
- Bocs, most mennem kell. - simított végig a karomon, majd hátat fordítva elsétált a tömegbe. Érintése nyomán a bőröm teljesen felhevült és még többet követelt. Hülye érzések.
- Hé, minden oké? - jelent meg előttem Chris és aggódóan vizslatott. Nem szóltam semmit, csak megráztam a fejem és szorosan átöleltem. Legalább ő soha nem hagyna el semmiért sem.
- Nem nagyon. - szipogtam. - Lehetne, hogy hazavinnél?
- De...csak még egy szám, légyszi. - nézett rám könyörgően. A francba!
- Jó, addig én inkább kint megvárlak. - indultam volna kifelé, ha nem fogja meg a csuklómat és húzott vissza a tömegbe. Nem tehettem mást, mint hogy megvárjam, amíg vége nem lesz a számnak, ami még igazából el sem kezdődött!
Hirtelen minden fény kialudt és csak egy reflektor világította meg a színpadot. Meglepődtem, amikor a Göndörke jelent meg és vette ki a mikrofont a helyéről. Tekintetével végignézett a tömegen, majd megállapodott rajtam. Oh ne! Ugye nem...?
- Ezt csak neked Nessa. - kacsintott. - De ehhez ne nagyon szokj hozzá. - tette hozzá, mire mindenki felnevetett körülöttem. Még nekem is átsuhant egy mosoly az arcomon. De csak suhant!
Aztán egyszer csak elkezdődött egy dal. Nem is akármilyen dal. Ezt nemrég találtam meg a YouTube-on, de azonnal beleszerettem. Nem volt olyan, hogy ne ezt hallgattam volna. Úgy tűnik Damennek pedig nagyon jó füle van. Basszus, már nem is tudom, hogy mit csináljak. A múltkor is pont így jöttünk össze, de most...
- Tú estás, tú estás en el tope de mi lista (Te vagy a listám elején-szerk.) - énekelte Damen végig a szemembe nézve. Még mindig megkövülten álltam és fogalmam sem volt, hogy mit is csináljak.
A Göndörke leugrott a színpadról és felém közeledett. Pontosan megállt közvetlen előttem és amikor a zene is elhallgatott, csak annyit kérdezett, hogy:
- Mit mondasz Nessa? - kérdezte és mosolygott. Mindenki azt hihetné, hogy teljesen nyugodt volt, de a szeme mindent elárult. Ideges volt és félt.
Egyszerűen nem jutottam szóhoz. Komolyan, a térdem még remegett is és egy kicsit zavart is, hogy mindenki minket nézett. Segítségkérően Chrisre néztem, aki csak egy hatalmas vigyorral az arcán óvatosan bólintott. Hah, az áruló tudott erről az egészről!
Nagy sóhajjal visszanéztem Damenre, akinek a vigyora már inkább vicsorrá alakult. Gondolom aggódott, mert már mióta itt állok előtte szótlanul. Végül a remegő kezemmel megfogtam a göndör szintén remegő kezét és elmosolyodva azt válaszoltam:
- Hülye lennék nemet mondani...