2.évad 25.rész - Vedd úgy, hogy halott.

Hola chicas! Sajnálom a késést, de remélem ez az elég hosszú rész kárpótolni fog és tetszeni fog;) Kritikák jöhetnek, akár hideg, akár meleg is:D Akkor jó olvasást!
Anna xx.


*Vanessa szemszöge

Ez nem lehet igaz! Nem, nem, nem és nem! Mégis hogy?! Ezt akkor sem tudom elhinni, pedig itt van a szemem előtt és láthatom! De ez akkor is lehetetlen!
- Meglepődtél? - kérdezte vigyorogva, de én még mindig megkövülten és megdöbbenve nézek rá. - Jó, adok egy kis időt, hogy feldolgozd. - vett elő egy reszelőt és kezdte el a körmeit igazítgatni.
- Ez...mégis...hogy? - kérdezem akadozva, egy kis idő után.
- Nem ez itt most a lényeg. - felelte és megrántotta a vállát. - Itt az a lényeg, hogy téged eltakarítsunk.
- Miért? - fehéredtem le. Megint. - Mit tettem ellened Jasmine?
- Elvetted tőlem azt, aki az enyém! - vágta rá és a szemeivel szinte szikrákat szórt.
- Pontosan kit is? - ráncoltam a szemöldököm értetlenül, holott volt egy sejtésem, hogy kire gondolt.
- Hát Dament! - dobbantott egyet a hatás kedvéért. - És ha szépen elintézünk, akkor ő az enyém lesz!
- Már nem azért, de sokkal régebb óta ismerem őt, szóval igazából te loptad el őt tőlem. Amúgy se jönne össze veled. - csúszott ki a számon az utolsó mondat, amin látszólag teljesen felhúzta magát. Hupsz!
- Dave, tudod mi a dolgod! - szólt oda az egyik nagydarab fickónak, aki bólintott és a karomnál megragadva kihúzott a szobából.
- Mi...mit fogsz velem tenni? - kérdeztem félve, sőt éreztem, hogy a szemembe könnyek gyűlnek. Biztos, hogy most fognak kinyírni!
- Nyugi, nem öllek meg. - felelte, majd hirtelen már egy szobában voltunk, ahol csak egy ágy volt. - Először játszadozunk egy kicsit... - felelte gonosz vigyorral, majd egy csapással becsapta az ajtót és felém közeledett. Ez...ez...meg...fog...erőszakolni...?

*Damen szemszöge

- És most mit csináljunk? - kérdeztem idegesen. Anyáék nagyban próbálták lenyomozni Vanessa mobilját, igaz eddig sikertelenül.
Basszus, már annyira elegem van ebből az egész hülyeségből!
- Először is el kéne indulni egy nyomról. - töpreng apa, de utána morogva megrázza a fejét. Már átnéztünk mindent a lakásban, de semmit nem találtunk. Ezek nagyon profik voltak.
- És ha tanbá' visszatért és most még egy bosszút akar állni? - vetette fel az ötletét Chris.
- Ugyan, börtönben van és onnan nem tud megszökni. - válaszolt Dave, Chris apja.
- Ha másnak van valami ötlete, akkor mondja! - vágta oda sértődötten, majd elővette a telefonját és játszani kezdett.
Levágtam magam a kanapéra, a fejemet hátrahajtva a támlára, lehunyt szemmel próbáltam lenyugodni. Most nem nagyon segítene az idegesség, mert az nem segít megtalálni Vanessát.
Lássuk csak, a múltkor voltak 'gyanusítottaink' az ügyben, szóval itt is kell, hogy legyenek. De ki? Jasmine apja nem lehet, hisz ő kifejezetten elmondta, hogy a drogok ellen van. De mi van akkor ha hazudott? Hisz, simán hazudhat erről, ha a munkáját vagy az igazi kilétét kell védenie...Azt hiszem, hogy ideje meglátogatnom Mr. Beakert.

Nemsokkal később már a nagy 'kastély' előtt álltam, ahol alig 2 hónapja voltam utoljára. Anyáék otthon várnak a fejleményekkel és én is gyorsan akarok végezni, mert ki tudja, hogy mit csinálnak Vanessával bárhol is van jelenleg...
Még mindig nem nyitottak ajtót, pedig már vagy 5 perce itt állok és a csengőt nyomom folyamatosan.
- Mi az?! - nyílik ki hirtelen az ajtó és találom szembe magam Jasmine apjával. - Damen, te mit keresel itt? Nem láttad Jasminet? 2 napja nem jött haza és hiába hívom, nem veszi fel a telefonját. - zúdítja rám a kérdéseit. Most látom először így...olyan, nem is tudom, megtörtnek látszik. A szemei alatt sötét karikák vannak, amik biztos a kialvatlanságnak tudhatók be. Mintha az arcán is jó néhány ránc jelent volna meg és a hajában is feltűnik egy-egy ősz hajszál. Ahányszor találkoztunk, mindig olyan fiatalabbnak tűnt, most meg úgy néz ki, mint aki 2 nap alatt 10 évet öregedett volna. Minimum.
Na várjunk csak Jasmine eltűnt? És tőlem kérdezi, hogy merre van? Akkor ezek szerint nem tud, az én akciómról a bál előtti napon...
- Nem, de én is nagyon aggódok. Már egy ideje nem is láttam. - egy kis hazugság nem árt. Meg valahogy be kéne jutnom.
- Mit csináltatok, amikor utoljára együtt voltatok? - kérdezte, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni az ajtón. A házba lépve teljesen megdöbbentem, amikor mindenféle hapsit láttam meg kütyükkel a kezében, gépek előtt ülve, térképek fölé hajolva. - Nos?
- Pont a bál előtti napon mondtam meg neki, hogy nem tudom elvinni, mert...rosszul voltam. Folyamatosan hánytam és...
- Oké, ezt megértem. És azóta nem is beszéltél vele?
- Nem uram. - ráztam a fejem. Őszintén, most láttam Jasmine apján, hogy valóban aggódik a lányáért.
- És pontosan miért is jöttél ide Damen? - kérdezett rá hirtelen.
- Beszélni akartam Jasminenel, de így... - idegesen a hajamba túrtam. - Felmehetnék esetleg a lánya szobájába? Hátha van valami arra utaló jel, hogy hol lehet.
- Nem hiszem, hogy nagyon találnál valamit, de azt hiszem, most megengedem, hogy bemenj. - sóhajtott fáradtan. Óóó, ha tudná már hányszor voltam ott a lányával...
Mivel már ugye ismertem a járást, gyorsan meg is találtam a szobát, amit kerestem. Azt azért mondhatom, hogy mindent találtam, csak azt nem ami jól jöhet és adna bármilyen nyomot. Lehetséges az, hogy Jasmine eltűnése megegyezik Vanessa elrablásával?
Fáradtan rogytam le az ágyra, majd vettem volna elő a telefonom a zsebemből, de kicsúszott a kezemből és a földön koppant egyet.
- Baszki. - morogtam, majd négykézlábra állva néztem be az ágy alá, mert a drága telóm valahogy beugrott oda. Rögtön ki is szúrtam, de amikor már húztam volna ki a kezem egy dobozon akadt meg a szemem. Mégis egy lány mit tarthat egy 'Anyag' feliratú dobozban. Biztos hajápoló anyagok vagy tudom is én mik. Azonban a kíváncsiságom így is felülkerekedett és megragadva a doboz szélét, kihúztam a ágy alól. Ám egyáltalán nem azt találtam, mint amit hittem hogy fogok. Sok kis zacskó volt, bennük pedig fehér por. Tuti, hogy nem liszt volt egy esetleges kenyér vagy süti hozzávalójának. Hirtelen felindulásból hívtam.
- Mégis meggondoltad magad, édes? - szólt bele.
- Hol van Vanessa? - tértem azonnal a lényegre.
- Azt honnan tudjam? - hangja nemtörődöm volt, de tudom, hogy csak játssza az eszét. - Talán elhagyott téged egy jobb hapsiért...
- Ugyan, ezt soha nem tenné. - vágtam a szavába.
- Igen? Én egész máshogy hallom...hupsz, elszóltam magam. - nevetett fel, én pedig a legszívesebben szétvertem volna ezt az unikornis által kihányt pink szobát.
- Te raboltad el! - állt össze a kép a fejemben. - Te vagy a drogdíler.
- Ezt még is honnan veszed? - nevetgélt a vonal másik végén. Tisztán kihallottam belőle, hogy ideges.
- Hát nehéz volt rájönni, ezzel a doboznyi kokainos zacskóval a szobádban?
- Mit keresel a szobámban?! - hisztériázott. - Ha apám ezt megtudja, akkor....Vanessának annyi, érted?! - fenyegetőzött, ám mielőtt akármit mondhattam volna az ajtó kitárult és Jasmine apja lépett be a szobába.
- Jasminenel beszélsz? Hol van és... - tekintete a nyitott dobozra tévedt és ugyanolyan döbbenten nézett rám, mint én őrá.
- Vedd úgy, hogy a kis ribanc már halott. - és letette.
- Mi ez? - mutatott a dobozra, de én nem válaszoltam, csak újra tárcsáztam.
- Készülj haver, indulunk! - szólt bele Chris és ahogy hallottam, megtöltött egy pisztolyt.