Csak szeretném azt is mondani, hogy egy kicsit szüneteltetem ezt a blogot! Nem sokáig, csak átgondolom, hogy mi hogy lesz, szereplő csere (főszereplők maradnak!) meg ilyenek. Nem tudom, mikor hozom a következő részt, de majd nagyon igyekszem!
De addig is itt az új blogom, amit már elkezdtem és várok minden kedves feliratkozót!:) Na, nem is beszélek sokat, jó olvasást.
P.S. Már átléptük a 16.000 oldalmegjelenítést!:D
Anna xx.
*Vanessa szemszöge
*3 hónappal később*
Hát ez a nap is eljött. Most éppen itt ülünk az évzárón és az igazgató unalmas beszédét hallgatjuk. Vagyis azt kellett volna hallgatnunk, de mi, Damen-nel egy fülest megosztva zenét hallgattunk. Jenny és Chris is ezt választotta, a többiek meg szokás szerint, elfoglalták magukat.
Amikor az mp3-ból felhangzott a kedvenc számom hangjait, rögtön Damen-re néztem hatalmas mosollyal, amit ő csak szexi félmosollyal viszonzott és adott egy csókot.
Hihetetlen, hogy már vagy fél éve együtt vagyunk. Igaz, voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de azokat is túléltük. Sokan a suliból - főleg a lányok - nem értik, hogy Damen, a nagy nőcsábász hogy tud egy lány mellett ennyi időt kibírni. Engem úgy nem igazán érdekel a véleményük, mert boldogok vagyunk és nekem csak ez számít.
Meg ott volt az a hónap, amikor az ágyhoz voltam kötve. Damen suliban volt, de a tanítás és edzései után rögtön hozzám jött, Chris-szel és Jenny-vel együtt, de még éjszakára is maradt. De akkor is unalmas volt, hiába hívogattak szünetekben.
Aztán amikor az orvos is azt mondta, hogy mehetek suliba, kicsit még örültem is. Bár elég nehezen, de sikerült visszarázódnom a suli 'életébe'. Ééés a legjobb, hogy új tanárt kaptunk matekból. És ki az? Nos az ellenállhatatlan és egyetlen osztályfőnökünk, Mr Payne. Jövőre már úgysem lesz fizikánk, de a lányok örömére még matekon is lehet stírölni, bár a fiúknak csak egy fájdalmas nyögés jött ki a szájukon.
Bááár, azt nem mondhatják rá, hogy szörnyű osztályfőnök, mert az eddigi legjobb 'osztálykirándulást' szervezte meg, amin eddig valaha is voltam. Ugyanis 1 hétre (igen, egy egész hétre!!) elmentünk New York-ba!! Igaz, ezt már az első napon elmondta, de ez akkor is hihetetlen. Méghozzá az utolsó héten, amikor már úgysem kellett tanulni és inkább New York utcáit és szórakozóhelyeit jártuk. Elmentünk egy csomó múzeumba is (volt ami tetszett), meg a Central Park-ba is elmentünk. Sőt, még Coney Islanden is voltunk, ami fantasztikus volt. Hullámvasút, strand...a lehető legjobb dolog!
De a legjobb az volt, hogy pont ott ünnepelte Chris és Damen a 18. szülinapját! Szóval, ezért elmentünk egy jó szórakozóhelyre, de senki sem ivott és megünnepeltük a szülinapjukat. És volt egy pillanat is.
'A táncparketten táncoltunk Damen-nel. Szorosan simult egymáshoz a testünk és csak átadtuk magunknak a zenének.
- Jó a szülinapod? - hajoltam a füléhez.
- Jobb nem is lehetne. - mondta vissza és a keze kicsit lejebb vándorolt a derekamról. De gyorsan megfogtam és vissza is helyeztem.
- Majd otthon. - mondtam neki, mire egy pimasz mosoly terült szét az arcán. - Sajnálom, hogy nem vettem ajándékot, de amint hazaérünk... - nem mondhattam végig, mert félbeszakított.
- Hé, már az elég ajándék, hogy itt vagy! Te vagy az ajándékom és soha nem foglak többé elengedni! - ölelt szorosabban magához, az én szívem meg majd kiugrott a helyéről.
- Szeretlek - néztem a szemébe. - Göndörke. - tettem hozzá vigyorogva, mire felnevetett.
- Én is téged, Nessa. - és megcsókolt.'
Ez volt a kirándulás legjobb pillanata. A többi a szokásos hülyülések és szívatások voltak, de akkor is ez volt a legjobb kirándulás.
- Ezennel a 2013/14-es tanévet lezárom! Jó nyarat mindenkinek! - és ez volt az a pillanat, amikor az osztály egy emberként pattant fel azt kiáltva, hogy 'VAKÁCIÓ!!'.
- Jól van, srácok. Nyugodjatok meg, még kiosztom a bizonyítványokat. - szólalt fel Mr Payne. - Aaron, te is vedd vissza a pólód! - rázta a fejét. Ránéztem osztálytársamra, aki az asztalon állt és vette vissza a pólóját. Mr Payne gyorsan kiosztotta a biziket egy kis beszédet is mondott, majd jó nyarat kívánt nekünk és utunkra engedett.
- El sem hiszem, végre itt a nyár! - sóhajtottam föl, amikor kiértünk a parkolóba. Kicsit várunk, hogy kiürüljön, mert minden diák minél hamarabb el akar tűnni.
- Pedig hidd csak el húgi! - vigyorgott rám Chris és átkarolta Jenny derekát. Engem meg Damen húzott közelebb magához a derekamnál fogva.
- Akkor 1 óra múlva találkozunk a bejáratnál. - mondtam majd mi is hazamentünk átöltözni. Igen, arra gondoltunk, hogy elmegyünk egyet bulizni, afféle 'Nyárköszöntő'. Otthon gyorsan elkészültem, de anyáékkal még kicsit megünnepeltük a jó bizimet. Ja, igen. Amikor anyáék is elmesélték, hogy miért is pikkelt rájuk a 'matek tanárom'. Az elején nem is akartam elhinni, aztán kiakadtam, de úgy egy hét után sikerült megemésztenem. Hiszen, még a születésem előtt ezt csinálták, akkor nincs jogom kiakadni. Az ő életük, az ő munkájuk. Ennyi.
- Mehetünk? - lépett be Damen az ajtón, mire bólintottam.
- Majd jövök! - kiáltottam anyáéknak és mentünk is. Jenny-ék már ott vártak, aztán együtt be is mentünk.
Először a pulthoz mentünk, majd egy szabad boxszot kerestünk és ott megittuk az italainkat. Aztán Jenny-vel fogtuk magunkat és a tánctérre mentünk táncolni. Kis idő után két kart éreztem a derekamra simulni. Szembefordított magával én meg a nyakát átkulcsolva néztem be gyönyörű zöld szemeibe.
- Jó volt az első év? - kérdezte, miközben továbbra is táncoltunk.
- A rossz és fájdalmas részeket eltekintve nagyon is jó volt. - túrtam be göndör tincsei közé.
- Sajnálom. - mondta lesütött szemmel, de én csak apró csókot adtam neki.
- Az már elmúlt. Most csak a jelenre koncentráljunk. - mondtam.
Most kezdődik a nyár és ami akkor történt, az már csak egy rossz emlék, amit az agyam legeldugottabb részébe száműzök és felejtem el. Én csak egy jó és felejthetetlen nyarat akarok a barátaimmal, a családommal és a barátommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése