59.rész - Kórházban

Hola chicas! Sajnálom a késést, de már nem tudok mit írni. DE! Azt kérdezném tőletek, hogy szeretnétek-e tovább olvasni ezt a törit, afféle 2. évadban. Na? Komikat várom és a válaszotokat is!!

*Vanessa szemszöge

 Lassan nyitottam ki a szemeim. Büdös volt és a függönyök is el voltak húzva. Egy gép csipogott mellettem, ami nagyon is idegesített. Ekkor jöttem rá, hogy egy kórházban vagyok.
Próbáltam feljebb ülni, de amint megmozdultam rögtön éles fájdalom nyílalt a fejembe és az oldalamba. Ekkor mozgolódást éreztem a kezemnél, majd egy kezet, ami rákulcsolódik az ujjaimra és halk szuszogást hallottam. Óvatosan odafordítottam a fejem és rögtön mosoly húzódott az arcomra, amint megpillantottam azokat az ismerős göndör fürtöket. Finoman, hogy nehogy felébresszem, kihúztam a kezem az övé közül és a hajába túrtam. Annyira hiányzott, pedig alig két napig nem láttam, de az is 1 évnek tűnt. Ekkor rögtön kipattantak a szemei és rám nézett azokkal a smaragd zöld szemeivel.
- Szia. - suttogtam egy halvány mosollyal az arcomon.
- Szia. - ült fel a székben, ahol aludt. - Hogy vagy?
- Fáradtan. - vallottam be, aztán hirtelen felültem, ami nem volt jó ötlet.
- Hé! - ugrott föl Damen. - Csak semmi hirtelen mozdulat, az orvos szerint pihenned kell! - fektetett vissza az ágyra. 
- Anyáék? - kérdeztem.
- Hazaugrottak, de nemsokára itt lesznek. Megyek, szólok az orvosnak, hogy felébredtél. - állt fel és mielőtt bármit is szólhattam volna, kirohant. De hamar visszajött egy orvossal.
- Jó napot. Dr. Peterson vagyok. Hogy érzi magát? - kérdezte kedvesen.
- Fáradtan, de fáj a fejem és az oldalam. - mondtam a panaszaimat. Közben Damen leült mellém és megfogta a kezem.
- Nos, az eredményei szerint enyhe agyrázkódása van és az egyik bordája is megrepedt. 4 hétig az ágyban kell maradnia. - csak egy nagyot sóhajtottam, de Göndörke megszorította a kezem bátorításnak.
- És mikor mehetek haza?
- Még elvégzünk pár vizsgálatot, de ha minden jó lesz, akkor már holnap. - megköszöntem, majd az orvos kiment és csak ketten maradtunk.
- Mi történt azután a lövés után? - tettem fel a kérdést, ami már régóta nyomasztott.
- Hát...igazából furcsa volt, mert egy csomó ember jött be a szüleink cégétől. Nem is tudom, hogy kerültek ide. - vakarta a tarkóját. - De a lényeg, hogy az öreg meghalt, a két Denton meg lehet börtönbe kerül. - lehet, hogy sajnálnom kéne őket, de ezek után örülök, hogy békésen élhetek tovább. Attól eltekintve, hogy a szüleim ügynökök.
- És Chris? Ők hol vannak? - Damen már válaszolt volna, amikor meghallottuk a hangját.
- Itt!!
- Hol? - kérdeztem, aztán egyszer csak a szemközti falon lévő szellőző leesett és drága unokatesóm esett ki rajta. - Látom, nem lett volna szabad elmenned arra a 'küldetésre'. - mondtam, de közben nagyon örültem, hogy még mindig ilyen őrült.
- Látom, újra a régi vagy. - nevetett Göndörke és segített felállni a földön fekvő Répafiúnak.
- Mondtam, hogy ez rossz ötlet. - lépett be a szobába Jenny. Rögtön odajött hozzám és egy szoros - nem annyira - ölelésbe zárt.
- Annyira örülök, hogy előkerültél. - suttogta a nyakamba.
- Te meg hiányoztál. - suttogtam vissza.
- Csoportos ölelés! - kiáltott fel édes unokabátyám és Damen-nel együtt egy újabb ölelésbe zártak.
Később anyáék, Damen és Jenny szülei és Anne néniék is bejöttek, de korán el is mentek, mert az orvos szerint pihennem kell, de a vizsgálatok alapján holnap haza is mehetek.
- Elmész? - kérdeztem Damen-től.
- Nem, dehogy. - adott egy csókot és mellém ülve megfogta a kezem. - Most már soha nem engedlek el. - ezt hallottam utoljára, majd mély álomba zuhantam.

***

Másnap fáradtan, de mégis örömmel mentem haza. Igaz, még mindig fájt az oldalam, amikor jártam, de a fejfájás már alábbhagyott. Anyáék és Damen is végig segített. Jenny és Chris suliba ment. Jenny fogja nekem hozni a házit, de nem tudom, hogy hogy fogok egy hónapnyi dolgozatot bepótolni. Persze, az igazgató megérti, hogy miért nem megyek be, de az igazgatóhelyettes? A 'banya' ezt nem tűri! - fogalmazta meg Chris Miss Fisherman-nél tett látogatásának rövidebb változatát.

Nos, most a legkevésbé ezért akarok aggódni! Most csak a pihenésre vágyok a saját ágyamban, a saját házamban, bármilyen fenyegetések nélkül.