58.rész - Szellőző

Hola chicas! Hát, ehhez a részhez nem tudok mit fűzni. Nem érzem, hogy annyira jó lett, de remélem nem haragszotok. Várom a véleményeteket;) Jó olvasást!
P.S. Átléptük a 15000 oldalmegjelenítést! Annyira köszönöm!:)
Ölel: Anna xx.
 

*Damen szemszöge

 Az út egy óra volt, de jóval a ház előtt parkoltunk le, hogy ne keltsünk feltűnést. Komolyan, inkább lennék a hülye suliban, mint ebben a rémálomban, ahol Vanessát tartják fogva.
- Oké, mindenki tudja a tervet? - suttogta apa, miközben bedrótozott, így tudtuk tartani a kapcsolatot.
- Aha. - bólintottam.
- Már csak egy bejáratot kell keresnünk. - sóhajtott anya.
- Stipi-stop szellőző. - tettük fel a kezünket egyszerre Chris-szel.
- Nem, ott én megyek! - nézett rám felháborodva.
- Nem, mert én! - veszekedtem én is. Most komolyan ezen veszekszünk, miközben Van-t kell kiszabadítanunk. 
- Srácok, fejezzétek be! - csattant fel Nicole, Van anyja. - Mindketten ott fogtok menni és téma lezárva! - mindketten megszeppenve néztünk a 'dühös' anyukára. Mondjuk, tényleg éles helyzet van, nem most kell a gyereket játszani!
Még gyors átbeszéltük , hogy merre meg mit kell csinálni. Kerestünk egy szellőzőt és azon bemásztunk. Kissé kicsi volt a hely, de legalább mozogni tudtunk. Sok kis helység fölött mentünk el, de mi csak egyet kerestünk, de egy beszélgetésnél megtorpantunk.
- Mi van a lánnyal? - hallottam meg Mr Winslow hangját.
- Makacs. - hallottam meg a seggfej irritáló hangját.
- És mi volt a fiúval? - fordult, gondolom, Brithany felé.
- Az is makacs volt, de szinte könyörgött, hogy mondjam el, hogy van a kis barátnője. - nevetett fel azon a vinnyogó hangján. Chris gyorsan a számra tapasztotta a kezét, mert éppen szóltam volna.
- Mindegy, nekünk csak a szülőket kell elkapnunk. Ashton, te menj vissza a lányhoz. Brithany, te meg menj és nézd meg hogy haladnak a berakodással. - hallottuk a lépteket, de még megszólalt a 'főnök'. - És Ash, ne finomkodj. - és ekkor én fogtam be legjobb haverom száját, de ő is elég erősen fogta az enyémet. Mondjuk, ha nem nézzük a körülményeket, elég viccesen nézhettünk ki a szellőzőben, egymás száját befogva.
- Fiúk menjetek tovább! Megtaláltuk Vanessához az utat! - hallottam meg Anne hangját a fülesekből. Ők az autóból 'irányítanak' minket. Halkan kúsztunk tovább, mentünk jobbra-balra, kis híján még csúszdáztunk is. De az irányítás végett, megérkeztünk a keresett szobához, ahol érdekes hangok és látvány volt.
- Na, cica, ideje lenne megadnod magad. - láttam, ahogy az ágyon fekszenek, de Van próbál távolabb kerülni. És az nagyon-nagyon nem tetszett, hogy az a szarházi Őt simogatja. - Különben is, telik az idő és még sehol senki.
- Tudom, hogy még időben megtalálnak. - suttogta Nessa. - És vedd le rólam a kezed, mert eltöröm! - lelökte magáról a kezét, de Ő a csuklóját fogta meg. - Ash ez fáj. - nyöszörögte. Mindkettőnkben csak forrt a düh, de még türtőztettük magunkat. - Engedj már el! - ordította, és akkor, a szemünk láttára megpofozta Vanessát.
- Te csak ne emeld fel a hangod velem szemben! - visszalökte az ágyra, de még hozzáhajolt. - Úgyis az enyém leszel. - ezzel kiment és hallottuk a zár kattanását. Ekkor jött el a mi időnk! Kinyitottuk a szellőzőt és lemásztunk rajta. Egyből Vanessához rohantunk. Az arca fénylett a könnyektől, a haja szanaszét állt, és a kezén meg az arcán piros ujjnyomok voltak. Elfogott a düh, és a legszívesebben szétvertem volna azt a szarházit, amiért kezet emelt Van-ra.
Lassan végig simítottam az arcán, mire összerezzent és kinyitotta a szemeit, amik a félelemtől csillogtak.
- Nessa, mi vagyunk azok. - suttogtam, míg Chris a zárral babrált. Van még pislogott párat és csak akkor szólalt meg.
- D-Damen? Eljöttetek? - suttogta, mint aki még mindig nem hitte el, amit lát.
- Jaj, Tökmag! - ölelte szorosan magához Chris. - Nagyon aggódtunk miattad! De most jobb, ha spurizunk innen, mielőtt... - nem tudta befejezni, mert egy pisztoly kattanását hallottuk.
- Mielőtt? Kérlek fejezd be a mondatod. - néztünk az ajtóba, ahol egy nem kívánt személy tartózkodott, de a legszívesebben öltem volna meg.

*Vanessa szemszöge

Először nem is akartam elhinni, hogy valóban itt vannak. Őszintén, kicsit kételkedtem benne, hogy rám találnak. Nem is tudom, hogy találtak rám, de most inkább csak ki akarok innen jutni, hazamenni és elfelejteni ezt az egészet.
Azonban valami, vagyis inkább valaki megakadályozta ezt a tervemet, amikor megláttam, ahogy az ajtóban pisztolyt fog ránk.
- Te hülye szarházi... - indult meg felé Damen, de még megfogtam a karjánál.
- Gyertek, a főnök és a szülei már várnak. - mutatott ki az ajtón. Mivel nála volt a fegyver, ezért mentünk, ahova terelt minket. A szobába érve megláttam anyáékat, Damen szüleit, akik feltartott kézzel álltak, miközben fegyvert fogtak rájuk. A legszívesebben odafutottam volna hozzájuk, de nem tehettem.
- Áááá, teljes a család! - szólalt föl Winslow.
- Engedje el a gyerekeket! Te minket akarsz, nem őket! - mondta apa. Könny szökött a szemembe, ha arra gondoltam, hogy elveszítem a családomat.
- Tévedsz Turner! - mordult fel. - Tudod, hogy mindig az a legjobb, ha ti szenvedtek. Először jobban megkínozzuk ezt a tüneményt. - simított végig az arcomon ez a féreg. Undorító, hogy hozzám ér.
- Hozzá ne merjen nyúlni! - vetette oda dühösen Damen, mire a Féreg hozzá fordult.
- Áh, hát persze! A hős herceg, aki bármit megtesz a szerelméért. - nevetett fel gúnyosan. - Adok egy tanácsot, ne bízz meg ezekben, mert csak kihasználnak és elárulnak. - köpte, majd vissza  sétált az asztalához, de...
- Ő nem ilyen! - jelentette ki Damen, amire a 'tanár úr' megtorpant.
- Ne kételkedj a szavamban! A tanárod vagyok!
- Ugye ez csak egy vicc? - nevettek fel Chris-szel. - Maga csak egy megtört és magányos öreg, aki ilyen hülyeségekkel akarja felkelteni magára a figyelmet. Gondolom, hogy a testvére mindenben jobb volt, még ha a bűnözésben is. - folytatta Damen. Engem is megmosolyogtatott ez a kioktatása. Ilyet még nem is hallottam tőle.
- Ez nem is... - a feje már vörös volt, de most Chris vágott a szavába.
- Ugyan tanár bácsi! Nézzen már körül. Egy családot tart fogva, hogy megbosszulja a testvére halálát, de igazából mi lesz, ha meg is öl minket? Az nem támasztja fel. Sőt, a munka nagy részét, csak ezzel a két hülye gyerekkel csináltatja. Maga csak ül és szerintem a Mi lett volna ha...-kérdéseken gondolkodik.
- Tudjátok mit, titeket öllek meg elsőként. - vette elő a fegyverét. - És veled kezdem, fürtös. Búcsúzz el a szüleidtől és a kis barátnődtől és a szüleidtől. - kibiztosította a fegyvert és célzott.
- Neee! - kiáltottam, majd Damen elé ugorva már csak egy lövést hallottam, majd a földre esve elsötétült minden.