56.rész - Főnök

Hola chicas! Itt is van a következő rész! Csak annyit szeretnék mondani, hogy kicsit nehezen jönnek össze a részek, mert ilyet még nem is írtam, de a lényeg hogy igyekszem.
Ehhez is várom a komikat;) Na, jó olvasást, Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

 Nem! Ez egyszerűen nem lehet igaz! Ez csak valami hülye vicc! Ő nem lehet a főnök!
- Meglepődtél? - szólal meg, de én továbbra is csak meglepődve nézek rá. - Tudod, az, hogy a fogjunk vagy, még beszélhetsz. - nevetett, míg engem Ash elég erősen leültetett egy, az asztallal szemközti székre.
- Mit akartok tőlem? - kérdeztem, miközben Mr Winslow felállt és lassú, kimért léptekkel felém jött.
- Mit is? Mit is? - tetetett gondolkozást. - Ja, igen. Hogy a szüleid ne üssék bele az orrukat, ami csak a mi dolgunk! - nézett rám, bosszúsan. Mi van? Ezt nem értem!
- Bocsánat, de nem értem, hogy a szüleimnek még is mi köze... - még végig se mondtam, már a szavamba vágott. Tisztára, mint a matek órákon!
- Ja, hogy téged be sem avattak! - nevetett fel. - Hát akkor hagyj én legyek az első, aki beavat. - ült fel az asztalra velem szembe, Brithany mellé. - Na, szóval. A szüleid ügynökök...
- Tanár úr, kérem, ne nevettessen. - nevettem fel erőltetetten, de bár ne tettem volna. Mert abban a pillanatban lekevert egy pofont. A szemembe könnyek nyűltek, de nem hagytam, hogy kicsorduljanak.
- Szerinted, az ilyennel csak viccelnék?! - ordított, majd az ablakhoz sétált, a két 'csatlósa' meg próbálták megnyugtatni. Aztán elkezdett mesélni, valami régi ügyről, amikor a szüleim börtönbe jutatták, meg bala-bla-bla. Sokkal jobban lekötött, amikor megláttam a telefonom az asztalon. Meggyőződtem róla, hogy nem figyelnek és akkor el is csentem. Remélem, nem veszik észre, hogy eltűnt.
- ...és a testvéremet is lelőtték! - nem gáz, ha nem figyeltem?
- Sajnálom, ami történt, tanár úr, de nem tudom, hogy én miért kellek ehhez?
- Mert el fognak jönni érted és akkor lesz ne mulass! - vett elő egy pisztolyt. - Ash, vidd vissza a szobába!
Felrángatott a székből és visszarángatott a bűzös szobába.
- Tudod, akár élvezhetnénk is, hogy így össze leszünk zárva. - kezdte mézes-mázos hangon, és a karomat kezdte simogatni. Csak undorodva ellöktem magamtól.
- Inkább a halál! - vetettem oda.
- Nagyon közel állsz hozzá! - durván belökött a szobába és bezárt.
Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Remélem, nem fogják meghallani. Nem kellett túl sokat várnom, pár kicsöngés után fel is vette.
- Mit akarsz? - szólt bele, kicsit idegesen.
- Damen... - suttogtam.