Szeretném még azt mondani, hogy most jóval később lesz rész, mert szombaton elutazok és 1 hét múlva jövök haza!
Addig is remélem, hogy ez a rész elnyeri a tetszéseteket;)
Jó olvasást és várom a véleményeteket! Anna xx.
*Vanessa szemszöge
Neeeeeeeee!!! Miért?? Miért kell ennek is eljönnie?? Miért, miért, miéééért??!! - ez jó drámai hatásnak? Mert szerintem elmegy. Mindegy. Gondolom kitaláltátok, hogy miért vagyok így 'kiakadva'. Ha nem, akkor elárulom, hogy ma kezdődik az iskola! Értitek? Nemrég volt az évzáró, de neeem, a nyárnak el kellett telnie.
Persze, ez volt életem legeslegjobb nyara! Júniusban egy hétre visszautaztam Barcelonába Cortez-ékhez. Olyan jó volt újra az előző 'otthonomban' lenni. Aztán Cortez és Lyana is eljöttek hozzánk egy hétre. Nagyon jól elvoltunk, így hatan. Tegyük hozzá, hogy Damen-nek nem igen tetszett, hogy van egy fiú legjobb barátom, akivel sokat öleljük egymást. Nem győztem neki magyarázni, hogy nincs oka féltékenykedni. A szóra nem hallgatott, csak a 'tettekre'.
Aztán sokat voltunk strandolni, moziba, bulizni. Bár a strandon sem volt más a helyzet, csak itt a fiúknak két személyiségük is volt. Az egyik kis rosszcsontfiús énük, mert dobáltak a vízbe és fröccsköltek. A másik meg a szokásos féltékeny macsók, mert szerintük, minden srác a parton minket néztek. Én csak annyit mondtam, hogy hadd nézzenek, mert nekik csak ennyi jut.
Majd jött az augusztus. Nem akartam egész nyáron henyélni, ezért 2 hétre egy kis kávézóban dolgoztam, mint pincérnő. Nem volt valami izgalmas, de szereztem egy kis plusz zsebpénzt, úgyhogy megérte. A maradék héten már csak élveztem a nyarat Damen-nel. Vigyáztunk az ikrekre, 'romantikáztunk' és még egy csomó programot kitaláltunk.
Most viszont a hülye ünneplőmben, Damen kocsijában megyünk a hülye iskolába.
- Ne duzzogj már így! - nevetett a mellettem vezető Damen.
- De duzzogok, mert már vége van a nyárnak. - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt. A kijelentésemre csak felnevet.
- Várj, mit is mondanak ilyenkor egy gyereknek? - csinál úgy, mintha elgondolkozna. - Ne aggódj, észre sem veszed és máris nyár lesz. - teszi a kezét a combomra és megszorítja.
- Ha-ha, nem vagyok kisgyerek. - mondom és ellököm a kezét.
- Áááá, neeem. - rázza meg a fejét, majd kipattan a kocsiból és kikerülve a kocsit az én ajtómat is kinyitja. Miután kiszállok, becsukja az ajtót és a kocsinak nyom teljes testével.
- Vannak, amik nem változnak, mi? - nézek rá kérdőn, mire a mosolya csak még szélesebb lesz.
- Még szép. - ad egy csókot a szám szélére, én meg lekonyult szájjal és kiskutya szemekkel néztem fel rá. - Csak akkor kapsz, ha megígéred, hogy most előveszed a boldog Vanessát és egész nap ő leszel. - mondta már egészen közel hajolva. A szánk már súrolta egymást.
- Megígérem, de csak ha meg... - és ekkor már az ajkaimra is tapadt.
- Hé srácok, itt még kicsik is vannak. - szólalt meg mellettünk a drága unokatestvérem.
- Akkor csukd be a szemed. - szólt vissza Göndörke, mi meg Jenny-vel elnevettük magunkat.
- Ez fájt Répácskám. - tettette a durcás kisgyereket.
- Látszik, hogy rokonok vagytok. - nyögött fel Damen, majd megfogtam a kezét és együtt mentünk be a suliba. Majdnem olyan volt, mint tavaly. Sok diák az ünneplőben, csoportosan beszélgettek és a 9.-esek nagy szemekkel néztek körbe az új helyen. Csak az volt az egyetlen különbség, hogy a tahó szomszédsrác most a barátom volt és eszem ágában sem volt elengedni és ő is biztosan így volt vele.
- Na végre, hogy itt vagytok! - köszöntött minket Aaron a teremben.
- Igyekeztünk. - mondta Damen. - Tudjuk, hogy csak miattunk tűntök jó fejnek.
- Hé, ezt kikérjük magunknak! - szólalt föl Adam is.
- Én ebbe nem akarok belekeveredni. - mondtam, majd leültünk Jenny-vel a padunkba és végig beszélgettünk, amíg be nem lépett Mr Payne.
- Gyerekek, nyugalom, kérlek, üljetek le. - na, ez a legjobb. A lányok rögtön teljesítik a kérését, míg a fiúk puffogva, de teljesítik. Az 'ünnepség' után röviden elmondta az év programjait és a legrosszabb: továbbtanulás és érettségi. Mondjuk ez csak úgy néha-néha ijesztett meg, mert eléggé elbambultam az osztályfőnök látványától és csak a telefonom rázott vissza a jelenbe. Damen-től jött.
'Ne bámuld már ennyire! Különben sem az eseted:D D.'
'Honnan tudod, hogy mi az esetem?:P V.' - írtam vissza a választ.
'Mert ismerlek és neked már van egy sexi félisten pasid;) D.' - amint elolvastam, majdnem felnevettem. De csak nagy nehezen, kicsit prüsszkölve, de sikerült visszatartanom.
'Látom az egod a helyén van:P'
'Az mindig édes;)' - erre már nem is válaszoltam. A nap további része unalmasan telt és már fel üdülés volt, amikor mehettünk is haza.
Damen-nel hamar hazaértünk én otthon megebédeltem, majd a szobámban elraktam az órarend szerint a tankönyveket. Átnéztem Damen szobájába és még nem volt bent. Gondoltam, meglepem egy kicsit, így, nem tudom hogyan, de átmásztam a szobájába és az ágyon ülve vártam. Pár perc múlva be is lépett és meglepetten nézett rám.
- Hát te? - kérdezte.
- Meg akartalak lepni, ami sikerült is. - mosolyogtam rá, majd felálltam és odasétáltam hozzá. - Szóval félisten vagy?
- Úgy bizony. Miért? - fürkészett érdeklődve.
- Szüleid?
- Elutaztak. Tieid?
- Szintúgy. - vontam vállat, majd lábujjhegyre állva, a kezemet a nyakára kulcsoltam és megcsókoltam. Látszólag meglepte, de azonnal visszacsókolt és a derekamnál fogva húzott közelebb magához. - És bebizonyítod? - a szemei felcsillogtak és huncut vigyorra húzta ajkait. Újra megcsókolt, majd felkapott az ölébe. Elcipelt az ágyához, lefektetett és fölém mászva újra megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése