2.évad 2.rész - Találkozás

 Hola chicas! Ez lenne a következő fejezet! Tudjátok, az előző két részhez, nem kaptam semmilyen komit, így nem tudom, hogy érdemes-e tényleg folytatnom a blogot. Kérlek, ha nem tetszik vagy tetszik írjatok!!
P.S. Átléptük a 18000 oldalmegjelenítést! 
És ha valaki még nem tudja, megnyitottam az új blogomat, oda is várom a feliratkozókat;) http://summerlovebyanna.blogspot.hu/

*Vanessa szemszöge

A hülye csörgő ébresztett fel. Őszintén, most simán fel tudtam rá kelni, nem mint majd a év többi napján fogok. Ez biztos a nyár miatt van, amikor későn fekszem-későn kelek dolog miatt van.
Lassan felkeltem, de rájöttem, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ekkor két erős kar fonódott a derekamra és rántott vissza fekvő helyzetbe, csak nem a párnákra érkeztem, hanem egy kidolgozott mellkasra, ami továbbra is egyenletesen mozgott fel és le.
- Ne menjünk még. - mormolta egy mély, rekedtes hang. Felnéztem az arcára, de a szemei le voltak csukva, de egy apró mosoly bujkált a szája szélén, amiből tudtam, hogy ébren van. Jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. De a legjobban a göndör haja a kedvencem, ami még jobban szerte állt, mint más reggeleken.
- De muszáj, mert elkésünk. - próbáltam újra felülni, de nem engedett. - Damen!
- Az a nevem. - felelte, de továbbra sem engedett el csak kinyitotta gyönyörű szemeit. - De jobban tetszik, amikor a gyönyörtől sikítod. - kacsintott. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, ezért amennyire tudtam lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg.
- Perverz. - csak ennyit tudtam mondani. Csak röhögött rajtam. Na, megállj csak!
Hirtelen ötlettől vezérelve kezeit levettem magamról és csípőjére ültem. Láthatóan meglepte cselekedetem, de tetszhetett neki, a mosolyából elnézve.
- Hmmm, képes lennék egész nap így lenni. - lehajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd áttértem a nyakára. Halk sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Ideje menni! - pattantam fel hirtelen és máris az ablakához siettem.
- Ne máár! - hallottam meg magam mögött Göndörke 'hisztis' hangját. Gyorsan átmásztam és gyorsan elkészültem a sulira. Kint már csak Damen-re kellett várni, aki úgy 5 perc után meg is érkezett.
- Mi tartott eddig? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Damen elindította a kocsit.
- Volt egy kis elintézni valóm, miután otthagytál. - erre csak felröhögtem. - Ez nem vicces! Sőt nagyon gonosz húzás volt! - háborodott fel és leparkolt a sulinál. Mindketten kiszálltunk és a suli felé vettük az irányt. 
- Ugye nem haragszol? - fordultam felé, amikor már a teremben voltunk.
- De igen! - fonta keresztbe a kezét és elfordult. Na, ez van, ha túl sok időt töltesz Chris társaságában. Bárhogy próbáltam magam felé fordítani vagy elérni, hogy rám figyeljen teljesen hasztalan volt. Hirtelen ötlettől felálltam majd egyenest beleültem Damen ölébe. Bármennyire is 'dühös' volt rám, egyáltalán nem bánta, hogy ott ültem. Átkulcsoltam a kezemet a nyakán.
- Még most is? - bólintott. - Mivel engesztelhetlek ki? - mint a kisfiú, úgy csücsörítette a száját. Nevetnem kellett kisfiús cselekedetén, de teljesítettem a kérését és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. De kezét tarkómra csúsztatva tartott magánál és egy hosszú, szenvedélyes csókot formált az enyémből.
- Szobára fiatalok. - szólt Chris, amikor beléptek a terembe. Kedvesen rányújtottam a nyelvemet és átültem Jenny mellé és a szünet hátra lévő részében beszélgettünk, majd Mr Robins bejött és kezdhettük a dupla spanyol órát.

Éppen az ebédlőbe igyekeztem. A legtöbb órát már nagyjából túléltem, szóval nincs para.
Már az ajtóhoz értem, amikor az hirtelen kivágódott. A fejemet fogva estem hátra és kicsit szédültem is.
- Nagyon sajnálom, jól vagy? - hallottam meg egy hangot magam mellett. Amikor felnéztem egy kék szempárt láttam magam előtt.