36.rész - Together

Hola chicas!:D Itt is van a következő rész, ami szintén elég hosszú lett!:) Sajnálom, hogy nem tudom olyan gyakran hozni a részeket, de ez a suli nagyon elveszi az ihletet:P Ti is már nagyon várjátok a nyarat? Na nem beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Nagyon köszönöm a +2 feliratkozót és a 8000 oldalmegjelenítést! Annyira örülök!:)) Vajon elérjük a 20-at? Komizni ér!:D 

*Damen szemszöge

Most először nem szenvedésből indultam suliba.  A szombati buli óta nem nagyon lehet levakarni a mosolyt az arcomról.
Amikor elénekeltem a dalt még én magam is meglepődtem. Egy lánynak sem csináltam még ilyet, még a volt barátnőmnek sem. Őszintén, kicsit izgultam, hogy mi van ha nem tetszik neki a dal? Értitek? ÉN, a nagy csajozós, attól félt, hogy kikosarazzák. De amint meghallottam a kezdő ütemet és az Ő döbbent arcát, már csak neki énekeltem. Mindent és mindenkit kizártam magunk körül és csak ő volt meg én. Hihetetlen, hogy megváltoztatott ez a lány, hogy ilyeneket mondok.
Na de vissza a jelenbe. Ahogy lementem senki nem volt sehol - miért is lennének? - majd felkaptam valami reggelinek valót és mentem is ki a házból. Amint kiléptem, pont akkor lépett ki Ő is. Imádtam benne, hogy nem vitte túlzásba a kinézetét, mégis állatira nézett ki rajta. Amint ő is meglátott, elmosolyodott.
- Jó reggelt - mondta, amikor már a kocsimban ültünk.
- Ez még nem elég. - mondtam, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett rám. - Csókot nem is kapok? - mosolyogva megrázta a fejét, de felém hajolt és teljesítette a kérésem. Elég jól elhúztam, de levegőhiány miatt el kellett válnunk.
- Most boldog vagy? - mondta mosolyogva. Imádom, amikor mosolyog. Főleg ha pont RÁM mosolyog.
- Sokkal. - rákacsintottam, amitől kicsit elpirult. Ezért is megőrülök, hogy ezt csak ÉN váltom ki belőle.
Elindítottam a motort és mentünk is a suliba. Leparkoltam, majd megfogtam a kezét és mentünk is a terembe. A drága hétfői reggel angollal kezdtünk. Hát akkor kezdődjön a nap!
- Úgy éreztem, hogy már sosem lesz vége a napnak. - mondtam Chris-nek immár az öltözőben, tesire készülve.
- Úgy szint', de figyelj. Remélem nem fogod megbántani. - mondta komolyan. Először nem értettem kire céloz, de aztán rájöttem, hogy Van-ról. Most jönnek, a 'testvéri' ösztönök.
- Nem kell izgulni, nem áll szándékomban. - mondtam, majd mentünk tesire. Annyira nem volt kemény, mint szokott lenni, de a tekintetem többször is elkalandozott Vanessára, abban a szűk kis nadrágban.
- Haver, csorog a nyálad. - lök oldalba Chris nevetve, miközben nekünk fekvőt kellett csinálnunk.
- Nem is! - tiltakoztam, de azért megbizonyosodtam róla. És igen, ott volt a bizonyíték. Óra végéig nem hagyott ezzel békén és már ott voltam vele, hogy leverem.
A szekrényemből pakoltam ki és mentem volna a többiek után a menzára, de valaki megszólított. Amikor megláttam, egy nem kívánatos személlyel találtam szembe magam.
- Azt hallottam, hogy te meg az a kis lotyó együtt vagytok. Igaz ez? - mondta.
- Ne keverd Őt össze magaddal Brithany! - mit hisz magáról, hogy így beszél róla! - És ha igen, miért érdekel?
- Ugyan már, ez viccnek is rossz! - nevetett azon az idegesítő hangján. Komolyan, megfájdult a fejem tőle. - Ismerlek édes, tudom, hogy neked nem az ilyenek jönnek be. - a haját dobáltam, miközben ezt mondta. Idegrángása van?
- Nem ismersz engem és akadj le rólunk! Senki nem kíváncsi rád. - már indultam is el, de megragadta a karom.
- Ez az utolsó lehetőség vagy nagyon meg fogod bánni! Főleg az a kis fruska!
- Hagyj minket békén és kövesd a tesódat és tűnj el te is. - és ezzel ott is hagytam. Gyors elvettem az ebédemet és már mentem is az asztalunkhoz, ahol a többiek már nagyban röhögtek.
- Na helló. - leültem Van mellé és adtam neki egy puszit az arcára.
- Istenem, olyan aranyosak vagytok együtt! Mindjárt megzabállak titeket! - mondta lökött haverom. Csak megforgattam a szemem és próbáltam megenni azt a valamit, amit ebédnek szántak.
- Hol voltál eddig? - kérdezte Aaron.
- Feltartottak, de nem érdekes. - rántottam meg a vállam és inkább rájuk figyeltem, de Vanessa jobban lekötött. A kezem lekalandozott a csupasz lábára, amit nem-igen takart a shortja. Amint megérezte a kezem, rögtön rám kapta a tekintetét.
- Mit csinálsz? - suttogta a fülembe, amikor már simagattam is.
- Miért, ezt nem csinálhatom a barátnőmmel? - kérdeztem.
- A barátnőd? Az lennék?
- Azt hittem, hogy ez magától értetődik.
- Tudod, ezt, általában a fiúk megkérdezik. - sóhajtottam, majd a füléhez hajoltam. 
- Vanessa Turner, megtisztelsz azzal, hogy a barátnőm leszel? - majd egy puszit adtam a füle mögé, amitől kirázta a hideg.
- Héé, mit pusmogtok ott galambocskák? - kérdezte Chris, de egyből kapott is Jenny-től, hogy ne üsse bele mindenbe az orrát.
- Persze, Göndörke. - mondta én meg azonnal lecsaptam az ajkaira. A becenevet elég később megvitatni.
- Ne már, szobára srácok! - röhögött fel Adam és meg egy kis kenyérrel is megdobált minket. 
- Hé, szobára soha nem mehetnek! - szólt közbe Chris. Ezek a védelmező ösztönök!
- Na jó, hagyjuk ezt és beszéljünk másról! - szólt közbe a két lány egyszerre, majd el is nevették magukat.
A szünetnek lassan vége volt, így mentünk is olaszra, majd onnan edzésre. Az edző most nem volt olyan kemény, de a következő Országos Kupára kezdtünk el készülni. Ez az!
Fáradtan indultunk el a kijárat felé és ott beleütköztünk a lányokba. Ők is elég fáradtak voltak.
- Na gyere. - mondtam, amikor Van már szinte elaludt Chris karjaiban. Intettem Jenny-nek és Chris-nek, majd elvittem Van-t a kocsiig. Beültünk és már mentem is.
- Megjöttünk. - suttogtam, majd puszikkal hintettem be az arcát.
- Hmmm, nem akarok. - nyögte, mire én csak nevettem rajta.
- Akkor feljössz? - áttértem a nyakára.
- Nem, még a matekot is kéne tanulnom. A többit inkább hagyom. - felelte, majd ki is szállt a kocsiból. Gyorsan én is kiszálltam és megragadtam a karját, majd magamhoz húztam.
- Ennyivel még nem rázhatsz le. - elmosolyodott, majd a a tarkómnál magához húzott és megcsókolt. Én a derekánál fogtam és nem akartam elengedni.
- Mennem kell. Jó éjt. - mondta miután elváltunk. Adott még egy utolsó puszit a számra és sietett is be a házba. Megfogtam a cuccom és én is bementem. Anyáék a nappaliban tévéztek, de rögtön rám néztek, amint bejöttem. 
- Sziasztok. - mondtam, de a vigyort nem tudtam eltüntetni.
- Mi ez a nagy mosoly Damen? - kérdezte anya, majd velem együtt a konyhába sétált. Találtam pár megmaradt melegszendvicset, beraktam a mikróba és vártam.
- Semmi, csak jó kedvem van. - rántottam meg a vállam.
- Nincs véletlenül köze Vanessához?
- Lehet, de nem fontos. - nem szeretnék beszélni erről. Nem azért mert szégyellném Van-t, csak eddig nem érdekelte őket az, hogy mi van velem, amióta előléptették őket.
- Kicsim, szeretném ha tudnád, hogy nekünk az a legfontosabb, ha te boldog vagy. - erre azért már felhúztam magam.
- Igen? Akkor még is miért nem törődtetek velem, az elmúlt 5-6 évben? Persze, fontosabb volt a munka, meg már én is 'kamasz' voltam, vagy mi, de akkor is!! - kivettem a mikróból a kajámat és felrohantam az emeletre. Tudom, elég furcsa volt, de már max hétvégenként látom őket, de akkor is csak dolgoznak, csak itthon. Na jó, mint valami hisztis kis csaj lennék. Egyedül vagyok, csak a barátaim maradtak és Vanessa. Ez az!
Nyitva volt az ablaka. Ha a múltkor sikerült, akkor most is sikerülhet. Bezártam azért az ajtót, hogy ne jöjjenek be, majd másztam is ki az ablakon. Ügyesen átmásztam a fán, majd be Van szobájába. Meglepődve nézett rám az asztalától.
- Hát te? Hogy-hogy átjöttél? - kérdezte meglepődve.
- Összekaptam anyámmal és nem akartam ott maradni. Nem is örülsz nekem? - néztem rá szomorúan.
- De csak megleptél. - elrakta a könyvet a táskájába és odajött hozzám. - El akarod mesélni?
- Most nem, talán reggel. - magamhoz öleltem, az arcomat meg a nyakába temettem. Éreztem a tusfürdőjét. - Aludhatok itt?
- Hát, nem tudom. Beszélnem kéne anyáékkal, de apát nehéz lenne meggyőznöm, mert... - nem hagytam befejezni, mert megcsókoltam. - Na jó. De ez nem fair!
- Tudok hatni a nőkre. - kacsintottam rá, majd be is másztam az ágyba. - Jössz? - megemeltem a takarót és Ő is befeküdt mellém.
- Jó éjt Göndörke. - suttogta.
- Jó éjt Nessa. - ha ő is, akkor én is. Felkuncogott, majd el is aludt. Még egy utolsó puszit adtam a homlokára és én is elaludtam.