32.rész - Szerelmes vagy

Hola chicas!:D Most egy Chris szemszöget írtam nektek!:3 Örültök?:) Lehet, hogy kicsit nyálas lesz, de melyik szerelmes fiúnak nincsenek? Nem is beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.

*Chris szemszöge

 

Már legalább 3 nap telt el, hogy 'összevesztünk' Damen-nel. Vagyis inkább én behúztam neki, és azóta nem is beszéltünk egymással, mert én nem is szólok hozzá. Már milliószor hívott és hagyott üzenetet, hogy sajnálja, meg hogy ezt meg akarja beszélni, de én még csak látni sem akarom! Komolyan megcsókolta Vanessát? Aki szinte a húgom? Azt hittem, hogy ér annyit neki ez a 14 éves barátság, de úgy tűnik tévedtem. És Vanessa? Ő hogy engedhette meg neki, hogy megtegye? Jesszus, szétvet az ideg, ha most nem verhetek szét valakit vagy valamit. Már nem bírtam tovább feküdni, így idegességemben elkezdtem fel-alá járkálni a szobámban. 

- Chris, itt vagyok. - nyitott be a szobámba Jenny. Amint megláttam egyből elszállt minden dühöm. Hihetetlen, hogy miért nem hívtam randira hamarabb. Okos, kedves és csodaszép. Pár lépéssel előtte termettem és magamhoz öleltem, most elég nagy szükségem volt rá. - Hé, minden rendben Répafiú? - éreztem, hogy elmosolyodott a megszólításra.
Megjátszva a durcásat elengedtem és visszafeküdtem az ágyamra. Vanessa annyit mondogatta, hogy Jenny is átvette. Nincs olyan nap, hogy ne így neveznének.

- Kettő az egy ellen már nem fair. - mondtam és elfordultam. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy és egy kezet, ahogy a hátamat simogatta.

- Ne haragudj. - suttogta a fülembe. - Hogy tehetném jóvá? - Lassan megfordultam és szembe találtam magam a világ legszebb mosolyával.

- Adj egy csókot. - halkan felkuncogott, majd készségesen teljesítette kérésemet. Csókunkat a telefonom csörgése szakította félbe. Morogva nyúltam érte, de amint megláttam az Ő nevét rögtön kinyomtam. Az biztos, hogy nagyon jól tud időzíteni.

- Beszélned kéne vele. - mondta ki Jenny azt, amit én a legkevésbé sem akarok hallani.

- Nem hiszem, hogy végig akarom hallgatni. - vetem oda.

- Chris figyelj. - nem fordultam. - Nézz rám! - néha, őszintén, megijeszt, hogy milyen határozott tud lenni. De pont ezt szeretem benne. Felnéztem. - Ezt meg kell beszélnetek. Két dolog miatt is. Az egyik, hogy ott van a holnapi meccs. - Ebben igaza van. Mi vagyunk a két legjobb játékos. Hogy nézne már ki, ha nemcsak az ellen fél, de még mi is egymás ellen játszunk. Arról ne is beszéljünk, hogy az edző, szép szóval, szétrúgná a seggünket.

- Lehet ebben igazad van. - mondtam halkan. Ő csak elmosolyodott, de rögtön visszaváltott komolyra.

- A másik ok, pedig Vanessa. - erre értetlenül meredtem rá. Már mi köze van ennek az egészhez Vanessához? Hiszen ő semmit nem csinált. Vagyis de, hagyta hogy lesmárolják! 

- Ne nézz rám így! Tudod, hogy Vanessa is rosszul érzi magát. Meg, háát, nem is tudom. - mondta halkan, amivel eléggé felkeltette a kíváncsiságomat.

- Mi? Mit hiszel? - türelmetlenkedtem. - Gyerünk Jenny! Mond már el!

- Szerintem szerelmes! - köpni-nyelni nem tudtam, ahogy ezt kimondta. Hogy Vanessa szerelmes lenne? Tökmag, a húgom, szerelmes?? Az teljességgel lehetetlen!! Még is ki az, aki elcsavarta a fejét, mert ha megtudom, biztos, hogy kitekerem a fejét!

- Hát, szerintem Damen-be. - mondta még halkabban. 

- Oké, jó vicc. Mintha azt mondtad volna, hogy Damen-be. - kezdtem el nevetni, de a komoly tekintetét látva abbahagytam. - Te nem viccelsz. - Óvatosan megrázta a fejét kijelentésemre.

- Az Ash-es eset óta nagyon furán viselkedett, de főleg azután, hogy nem beszélsz Damen-nel.

- Ez hülyeség. Van nem is viselkedik furán.

- Te most megjátszod vagy tényleg ilyen vak vagy?! Kívül lehet, hogy mosolyog, de a szeme egyáltalán nem! Basszus, ti fiúk semmit sem vesztek észre? - csattant fel Jenny, ami kicsit megdöbbentet. Most így átgondolva, tényleg keveset beszél és mosolyog. És nagyon sokszor kalandozik el.

- De hát, ez nem lehet. - lehet, hogy csak magamat akartam meggyőzni, de én sem hittem el. Ideje lenne belátni, hogy a drága kis 'húgocskám' már nem is olyan kicsi. Meg lakott már egy pár helyen, ahol én nem lehettem ott vele, hogy vigyázzak rá. De ismerem a fiúkat és csak összetörnék a szívét!

- De igen Chris, lehet. - mondta Jenny és lassan felállt. - Beszélj Damen-nel és én meg beszélek Van-nal. - egy gyors csókot nyomott a számra és el is ment, magamra hagyva a gondolataimmal.

Úgy tűnik tényleg jobb lesz, ha beszélek Vele. Előkaptam a telefonom és írtam neki egy SMS-t.

' 10 perc múlva a deszkaparkban! Beszélnünk kell! ' - írtam neki. Felkaptam a deszkámat és indultam is.

- Nemsokára jövök! - kiáltottam anyáéknak és már mentem is. Nem tartott sokáig, mire odagurultam. 

Már a bejáratnál kiszúrtam Damen-t, ahogy az egyik padon ül és a telefonját nyomkodja, meg az egyik lábával a deszkáját tologatja. Odagurultam hozzá. Érkezésemre felkapta a fejét, de visszahajtotta.

- Sajnálom. - mondta, én meg keresztbe tettem a kezem a folytatásra várva. - Tudom, hogy nem lett volna szabad az unokahúgodra másszak, de... - túrt a hajába. Túl jól ismerem, ezért is tudom, hogy kissé zavarban is van. De mitől? - de...egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Sajnálom, ígérem nem fog többé előfordulni, csak legyünk újra barátok. - nézett rám. Ekkor a szemében észrevettem valamit. Valamit, amit nagyon rég nem láttam. Igazi sajnálatot és fájdalmat. Vajon a haverom tényleg szerelmes?

- Jé, mit csinál itt Vanessa? - néztem mögé meglepődve. Rögtön hátrafordult, de persze senki nem volt ott.

- Nem is. - mondta halkan, de még is meghallottam. Akkor hát Jenny-nek volt igaza? Damen beleszeretett Vanessába?

Várjunk csak. Damen amikor részeg volt és én vittem haza, mindig arról motyogott, hogy mennyivel jobb volt 8 évesen az élete. A szülei nem dolgoztak annyit, és még Nessa is itt volt. Nessa, Nessa...Hát persze! Vanessát hívtuk így, mert utálta ezt a becenevet. Basszus, Jenny-nek igaza volt...

- Szerelmes vagy. - rögtön rám kapta a tekintetét, én meg rájöttem, hogy hangosan gondolkoztam.

- Igen haver. Nyálasan szerelmes vagy. - lassan megráztam a fejem.

- Nem tesó. TE vagy szerelmes! - úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna. Mert igen, számára egy tiltott szót mondtam ki.

- Én nem... - kezdte, de félbeszakítottam.

- De igen, az vagy. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, még én se akartam elhinni, hogy az vagy, de most teljesen látszik.

- Chris, én nem vagyok szerelmes. És meg is fogadtam, hogy nem is leszek soha többé! - felállt a padról, és egyenesen hozzám lépett, így szemtől szemben voltunk egymással, de én álltam a tekintetét.

- Igen, de ezt csak, kb. 1 éve fogadtad meg. A múltra nem is emlékszel, igaz? Ismerős az a név, hogy Nessa? - értetlen tekintettel nézett rám és szó szerint hallottam, ahogy forognak az agyának a kerekei. Felkaptam a deszkámat és elindultam, de még egy pillanatra visszaszóltam. - Holnap a meccsen találkozunk. - és el is mentem. Innen már neki kell kitalálnia mindent.