35.rész - Meglepetés 2/2

Hola chicas!:D Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni, de a suli nagyon is elveszi az ihletet:P De remélem ez a rész kárpótolni fog;) Nagyon-nagyon köszönöm a +1 feliratkozót! Így most már 17 (!!) van! Nem is beszélek többet, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Komizni még mindig szabad;) :DD 

*Vanessa szemszöge

Hogy kerültek ők ide?? El sem hiszem, hogy tényleg itt vannak! De hisz, nekik Barcelonában kéne lenniük. Akkor mégis, hogy lehetnek itt?
Amilyen gyorsan csak tudtam, kibújtam Damen karjai közöl és szaladtam spanyol legjobb barátnőmhöz. Amint meglátott ő is, hogy felé közeledem, rögtön széttárta a karját én meg a nyakába ugrottam.
- Te jó ég!! Hogy kerültök ide? - kiabáltam és utána már Cortez nyakában csüngtem.
- Látom, örülsz nekünk. - mondta Lyana és a szája a füléig ért.
- Mi az hogy? Ez annyira hihetetlen! A szüleitek elengedtek? És meddig maradtok? És hogy hogy eljöttetek? - záporoztak belőlem a kérdések, amik eszembe jutottak. 
- Na jó, először is nyugodj le! - nevetett Ly. - Másodszor, majd mindent elmesélünk, de... - nem tudta befejezni, mert megjelent a nagyra nőtt gyerek. 
- Látom megtaláltátok egymást! -  mondta mosolyogva.
- Igen, de még is, hogy intézted el, hogy eljöhessenek? - kérdeztem, mert ez nagyon izgatott.
- Először menjünk csendesebb helyre. - mondta Jenny és kimentünk az erkélyre. Észrevettem, hogy ez idő alatt Damen szinte felszívódott. Vajon hol lehet?
- Na szóval, - kezdte Chris, amint kiértünk az erkélyre. -  Elég szomorúnak láttalak. Tudom, mindig azt mondtad, hogy jól érzed magad, de tudtam, hogy van egy kis hiányérzeted Barcelona iránt. Ezért Face-en írtam Lyana-nak, és megbeszéltük, hogy pár napra eljönnek. Igaz, elég nehezen engedték el őket, de végül megoldottuk, amint látod. - fejezte be a monológját. Döbbenten néztem rá, majd a nyakába ugrottam, amit ő nevetve viszonzott.
- Annyira imádlak Répafiú.
- Én is téged Tökmag. Na - eltolt magától - Kezdődjön a buli!!! - nevetve néztem, ahogy visszarohan a házba Jenny-t is magával húzva.
- Na? Akkor mire várunk? - kérdeztem tőlük, majd mi is visszamentünk a házba. Beálltunk a tömegbe és táncoltunk. Annyira jól éreztem magam. Itt voltak a legfontosabb emberek az életemben, azonban egy valaki mégis hiányzott. Damen. Amióta utoljára táncoltunk, azóta nem is láttam.
Hirtelen abbamaradt a zene és a fények is lekapcsolódtak.
- Mi történt? - kérdeztem, de amúgy senkit sem láttam. Aztán egyszer csak megszólalt egy ismerőd dallam. Ezt ezer közül is felismerném. Fények világítottak meg egy kis színpadot elől - mondom, hatalmas a nappali - és megláttam 3 srácot. Nem ismertem őket, de kettő gitárral a kezében, egy meg a doboknál volt. Aztán a mikrofonnál feltűnt Ő. 

 - Ez egy nagyon különleges lánynak küldeném és egyben boldog szülinapot kívánnék neki. - mindenki rám nézett és egy kis ösvényt alakítottak ki köztem és Damen között. - Ez neked szól Nessa. - és ekkor énekelni kezdett. Az arcomra mosoly húzódott, a szívem hevesen vert és a gyomromban is elkezdtek a pillangók csapkodni. Ez hihetetlen! Az a fiú, aki tetszik, azt a számot énekli nekem, ami a legeslegkedvencebb mind közül. Végig a szemembe nézett és csak mosolygott. A vége felé kivette a mikrofont a helyéről és lassan felém sétált. Én meg csak álltam ott, ahol eddig. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Pontosan elődtem megállt és úgy énekelte a zene utolsó sorát.
- A way to get lost in you - és ezzel lassan a zene is elhalkult. A kezével letörölte a könnyeimet az arcomról. Nahát, én sírtam. 
- Ez...ezt miért? - csak ennyit bírtam kinyögni, ami csak még jobban mosolygott. 
- Mert elvesztem benned. - suttogta egészen közel hajolva. - Megcsókolhatlak? - elmosolyodtam a kérdésen.
- Ne kérdezz, tedd meg! - mondtam neki, majd, most már vigyorogva teljesítette a kérdésem.
Átkaroltam a nyakát és mindent kizártam magunk körül. Most csak Ő és Én voltunk.