33.rész - Felismerés

Hola chicas!:D Itt is van a következő fejezet, ami,szerintem, EXTRA HOSSZÚ lett. Már nem akartam kettőbe szedni, remélem tetszeni fog;) Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

Éppen Jenny-vel a suliba tartottunk, hogy megnézzük Chris-ék meccsét. A miénk már múlthéten volt, és természetesen nyertünk, igaz kis híján eltört az ujjam, de ez most lényegtelen.
A hét pokoli volt. Az egyik ok, hogy kedd óta, nem is beszéltem Damen-nel. Ez még úgy viselhető, de az, hogy miattam nem is beszélnek Chris-szel, elég szar érzés. Ahányszor Chris beszélni akart róla, mindig kitaláltam valamit, csak hogy ne kelljen válaszolnom. Mert még én magam is össze voltam zavarodva.
Aztán a tegnapi nap. Amikor az egyik szünetben a szekrényemből pakoltam, egyszer csak becsapódott az ajtó. Amikor megfordultam, hogy kioktassam az illetőt, azzal találtam szembe magam, akit a hátam közepére sem kívánok. Brithany volt az.

- Na idefigyelj, kis liba. Nem elég, hogy elloptad a pasimat, de még a tesómat is ki kellett rúgatnod? - sziszegte nekem az idegesítő hangján. És a legjobb, hogy majdnem megfulladtam a parfümjétől, amiben fürdött.
- Egy: Nem loptam el a pasidat, akárki is az. Kettő: Kit rúgattam ki? - erre csak felnevetett.
- Jaj, ne játszd már, hogy nem szédítetted el Damen-t. De úgysem lesz veled sokáig, mert mindig visszajön hozzám. És a tesóm, Ashton-ról beszélek. Még is, hogy merted kirúgatni? - Mi van? A tesója. Elnézve, számíthattam volna rá, hogy azok. - De ne aggódj, ezt nem úszod meg szárazon.

 Aztán hazamentem, hogy végre vége legyen ennek a napnak. Nem sokkal később Jennny rontott be a szobámba, amikor én éppen egy nem túl izgalmas filmet néztem a TV-ben.

- Na mi van? - ültem fel és ő is lehuppant az ágyamra.
- Beszélnünk kell. - nézett komoly arccal. Ajaj, ez nem jelenthet jót. - Mit gondolsz Damen-ről? - a neve hallatán a pillangók felébredtek a hasamban és a szívem is eszeveszettül kezdett el kalapálni. Miért történik mindig ez?
- Miért? Mit kéne gondolnom róla? - kérdeztem és a kezemmel kezdtem el játszani, csak hogy ne kelljen a szemébe néznem.
- Tetszik?
- Jesszus, milyen kérdéseid vannak ma? - csattantam föl és felálltam. - Miért is kérdezed?
- Tudod, elég furcsán viselkedtél a héten. - mondta nyugodtan. - És valahogy rád van írva. Egyébként, szia Damen. - integetett ki az ablakon, én meg villámsebességgel fordultam oda. Csalódottságot éreztem, amikor láttam, hogy nincs ott senki.
- Látod?
- Ez még nem jelent semmit. - morogtam és lehunytam a szemem, de rögtön egy smaragdzöld tekintet jelent meg előttem. Gyorsan ki is nyitottam. - Oké, kezdek meghibbanni.
- Szerintem meg csak szerelmes vagy.
- Az biztos nem! Damen csak egy... - itt kicsit megakadtam. - Na, ő csak... - fenébe, miért nem tudom kimondani?
- Látod, még magadnak sem tudod kimondani, hogy nem csak egy barátod.
- De ha mégis csak éreznék iránta valamit, amit kétlek, ő akkor sem érezne irántam semmit. - mondtam csalódottan.
- Ne hülyéskedj! Nem láttad, hogy néz rád? Szinte csillog a szeme, ha rád néz.
- Biztos. - rántottam meg a vállam és ezzel le is zártam a témát.

Már egyre többen voltak a lelátókon. Chris azt mondta, ha ezt a meccset megnyerik, akkor mehetnek a bajnokságra, de azt csak a suli vége felé rendezik meg.
A két csapat már fel is állt. Damen még felnézett és pont rám nézett. És...és rám kacsintott. Annyira meglepett, de egyben örültem is, hogy azt el sem tudom mondani.

***

A meccs vége felé jártunk és már alig 10 másodperc volt hátra. Az eredmény 98-100 volt, az ellenfélnek. Az egész nézőtér félt, hogy mi fog történni, mert ha ezt nem nyerik meg, akkor a sok küzdelem hiába való volt.
Chris-nél volt a labda és valahogy be kell dobnia. Hirtelen elindult és áttört, de a labdát átdobta Damen-nek. 4 mádodperc! Damen rádobja a palánkra. 3...2...és bentvan egy hárompontos! És a meccsnek vége! Egyszerre battant fel a közönség és mindenki rohant le a pályára. Amikor én is odanéztem, láttam, hogy Damen eléggé elfoglalt volt egy lánnyal. Méghozzá pont Brithany-vel eléggé el voltak foglalva egymás szájában.
Azt hiszem, hogy ott abban a percben eltört bennem valami. A mellkasomban erős fájdalmat éreztem és a szemeimet is könnyek kezdték el marni.
Chris elég mérgesen nézett a legjobb haverjára.
- Van - szólalt meg mellettem Jenny, de én csak megráztam a fejem és kifelé indultam a csarnokból. A kijáratnál, még visszanéztem és ekkor találkozott össze a tekintetünk Damen-nel. Gyorsan megfordultam és siettem ki a suliból. Ahogy a folyosón szaladtam, hallottam, hogy más is fut.
- Nessa! - erre megtorpantam és visszanéztem. Damen szaladt felém, de én nem voltam rá kíváncsi, így minél gyorsaban beszaladtam a legközelebbi mosdóba és valahogy megpróbáltam eltorlaszolni. A cspahoz sétáltam és megmostam az arcom. Felnéztem a tükörbe és egy nem túl boldog lányal találtam szembe magam.
Nessa, Nessa. Nagyon ismerős nekem ez a név. Behunytam a szemem és mély levegőt vettem, hogy összeszedjem magam. És ekkor, mint derült égből villámcsapás, eszembe jutott. Hát persze, Chris és Damen! Ők szólítottak így, amikor kicsik voltunk, de tudták, hogy utálom ezt a nevet, mégis csak így szólítottak. De aztán elköltöztünk, új hely és új barátokat szereztem, meg 10 évesen egyikünknek sem volt Skype-ja vagy ilyesmi. De anyáék, ők miért nem mondták el? Vagy ők sem emlékeztek vagy mi?
Hirtelen kivágódott az ajtó és...Ő sétált be rajta.
- Ha nem vetted volna észre, ez a női mosdó. - mondtam neki, de látszólag. őt nem zavarta, mert csak megrántotta a vállát.
- És? Más úgysincs itt. Miért futottál el? - nézett a szemembe.
- Miért érdekel? - kérdeztem barátságtalanul. - Különben is, miért nem mész vissza a barátnődhöz,nagyon jól elvoltatok egymással. - Damen csak elmosolyodott.
- Csak nem féltékeny vagy? - erre csak ledöbbentem.
- Mi? Én arra a kis ribancra, aki megfenyeget? Jó vicc. - nevettem fel kicsit.
- Hogy mit csinált? - sziszegte az arcomba.
- Semmit, felejtsd el. De tudod mit? Inkább hagyjuk egymást békén. Most már végleg.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - rázta a fejét, majd rám nézett. Istenem, miért kell így néznie?
- De, komolyan gondolom. - mondtam, de a földet néztem.
- Akkor most mond a szemembe. - megfogta az állam és felemelte, hogy a szemébe nézhessek. Elvesztem azokban a smargdzöld szemekben.
- Én...Én... - nem bírtam kimondani, ami csak mosolyt csalt az arcára. Lassan felém hajolt, de még nem csókolt meg.
- Látod, nem akarod, hogy távolt maradjak tőled, mert szeretsz. - suttogta. Igaz lenne? Valóban szerelmes vagyok belé? de most mindennél jobban azt akartam, hogy csókoljon meg.
- Biztos akarod? - mintha csak a gondolataimban olvasott volna.
- Kérlek. - mondtam. A mosolya még szélesebb lett, de megtette, amit kértem.

*Damen szemszöge

A Chris-szel való beszélgetés után kicsit összezavarodtam. Azt hittem, hogy be fog húzni még, azok után, hogy lesmároltam az unokatestvérét, mert megérdemeltem volna.
Amikor közölte, hogy szerelmes vagyok, nem akartam elhinni! Én, szerelmes? Ugyan, két külön dolog. 
Bár bevallom, szerintem utoljára 8 évesen voltam igazán boldog. Kisgyerekként minden könnyebb volt. A szüleim nem dolgoztam annyit és tényleg törődtek is velem. Meg volt egy lány, emlékszem. Így hárman nagyon jól elvoltunk. De aztán, egyszer csak elment. Eltűnt és többé nem is láttam.
De amikor tegnap Chris kimondta azt, hogy Nessa, valami derengeni kezdett. Egész úton ezen járt az agyam. Hazaértem, anyáék persze nem voltak itthon, és csak a szobámban gondolkodtam. Már annyira elegem volt, hogy nem jutott semmi az eszembe, felálltam és már csak annyit vettem észre, hogy a szekrényben keresgélek. Nem tudom mit kerestem, de valami azt súgta, hogy van ott valami. Már a szekrény aljánál voltam, amikor megláttam egy dobozt. Kivettem és elég réginek látszott, inkább csak pár évesnek. Többször át volt tekerve cellux-szal és zsinórral. Szereztem egy ollót és elkezdtem felvágni. Amint ezzel végeztem belenéztem. Háát, elég sok régi játék és kép volt benne. Ahogy a régi képeket nézegettem előjöttek a régi emlékek is. Nyaralásokról, még az oviról is. Basszus, de rég volt.
Hirtelen az egyik képen megláttam magunkat. Vagyis engem, Chris-t és...és Nessa! Várjunk csak...
Megfordítottam a lapot, amin ez állt:
'Vanessa vagyok! Szia Damen.' - És hirtelen minden lepörgött. A strandolások, a sátorban alvás a kertekben, biciklizések, a nevetések, a mosolya
- Te szerencsétlen, hogy nem ismerted föl?! - kérdeztem saját magamtól, de a válasz egyszerű volt. Amikor elmentek kicsit magam alatt is voltam és a szüleimet pont akkor léptették elő. Akkoriban mindig egy dada vigyázott rám, de ezt még elviseltem. Aztán amikor lett egy barátnőm és persze át is vert, elkezdtem bulizni és inni, meg a csajokat is kihasználni. Basszus, hogy nem vettem észre? És úgy tűnik, hogy megtörtént az, amit nem akartam. Újra szerelmes lettem, méghozzá a legjobb haverom uncsitesójába.

***

A meccset megnyertük és úgy tűnik Chris sem haragszik. Amikor bedobtam az utolsó kosarat és a meccsnek is vége lett, akkor már csak azt vettem észre, hogy valaki a nyakamba ugrik és a száját az enyémre tapasztja. De amikor a nyelvét csak úgy átdugta, akkor nagyon gyanús volt.

- Ember, ez mi? - hallottam meg Chris hangát, mire kinyitottam a szemem és Brith-tet találtam magam előtt. Azonban megláttam az ajtóban Vanessát! A szeméből könnyek csorogtak és sajnálatot tükröztek. Hirtelen megfordult és szinte futva elindult. Basszus, én mindent elszúrok?

Eltoltam Brithany-t, hogy Van után mennyek, azonban elkapta a karom.

- Édes, hova mész? Nem akarod ezt folytatni? - kérdezte kacéran, mire én csak durván kirántottam a kezem.

- Hagyj most már békén! Soha nem akarlak látni! - mondtam és elindultam.

- Ezt még nagyon megbánod! - kiáltotta utánam. A Denton-oknak ez a mániájuk vagy mi?

Van-t a folyosón értem majdnem utol, de beszaladt a mosdóba mielőtt utolérhettem volna. Amikor próbáltam kinyitni, nem ment. Gondolom az ajtót tartotta. Abbahagytam a próbálkozást és csak füleltem. Megeresztette a vizet. Oké, most! Lassan benyitottam és beléptem, amin eléggé meglepődött.
- Ha nem vetted volna észre, ez a női mosdó. - mondta, de ez engem nem érdekelt. 
- És? Más úgysincs itt. - mondtam vállat vonva - Miért futottál el? - kérdeztem.
- Miért érdekel? - kérdezte barátságtalanul. - Különben is, miért nem mész vissza a barátnődhöz,nagyon jól elvoltatok egymással. - erre csak elmosolyodtam. Kétség kívül azt hiszem, hogy...
- Csak nem féltékeny vagy? - nagyon ledöbbent a kérdésemre.
- Mi? Én arra a kis ribancra, aki megfenyeget? Jó vicc. - nevetett fel egy kicsit.
- Hogy mit csinált? - sziszegtem. Még is hogy merte?
- Semmit, felejtsd el. De tudod mit? Inkább hagyjuk egymást békén. Most már végleg. - mondta, én meg teljesen ledöbbentem. Most megint ezt mondja?
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - ráztam a fejét, majd rá néztem. Azok a barna szemek megbabonáznak.
- De, komolyan gondolom. - mondta, de egyáltalán nem úgy, mint aki komolyan is gondolja.
- Akkor most mond a szemembe. - megfogtam az állát és felemeltem, hogy a szemembe nézhessen.
- Én...Én... - nem bírta kimondani, ami csak mosolygásra késztetett. Lassan felé hajoltam, de még nem csókoltam meg.
- Látod, nem akarod, hogy távolt maradjak tőled, mert szeretsz. - suttogtam és vártam, hogy mit fog szólni. Nem mondta, hogy igen, de azt sem, hogy nem. Még jobban felé hajoltam és láttam, hogy ő is azt akarja.
- Biztos akarod? - hallani akartam, hogy kimondja.
- Kérlek. - mondta, nekem meg több sem kellett, rögtön az ajkaira tapadtam. A csók hosszú volt és kellemes. Egyáltalán nem olyan, mint amiket kaptam. Ez inkább tökéletes volt. Azonban eltolt magától, így megszakítva a csókot.
- Ezt át kell gondolnom. - mondta és nagyokat lélegzett. Egy ilyen csók után.
- Mit kell ezen gondolkodni? Szeretsz, Chris és Jenny is tudja. Mi itt a probléma?
- Te szeretsz? - Igen! Akartam mondani, de a szavak valamiért nem akartak kijönni a torkomon. Van szomorúan bólintott, majd kikerülve engem kiment, de az ajtóból még visszaszólt. - Szólj, ha tudod, mit érzel! - és ezzel el is ment. Ledöbbenve álltam és néztem az ajtót, ahonnan kiment. Miért nem voltam elég bátor hozzá, hogy kimondjam? Mert félsz, hogy megint csalódsz, te hülye! Szidtam le magamat. Na jó, inkább bizonyítanom kell, ha el akarom érni a célom!