2.évad 5.rész - Az új Brithany

Hola chicas!:D Ennyi idő után új részt hoztam! Sajnálom, hogy ennyit kell várni, de remélem ez a rész kicsit kárpótol:)
Nem beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Köszönöm a 23 feliratkozót és a több, mint 20.000 oldalmegjelenítést! Várom a véleményeteket a résszel kapcsolataban! 
És sok sikert az iskolához!
 

*Damen szemszöge

Reggel egy nem éppen kellemes hangra ébredtem, ami nem volt más, mint az ébresztő. Én mondjuk szívesebben aludtam volna még, ha a mellettem fekvő nem rúgott volna le a takaróm kihúzása módszerrel.
- Ez nem volt szép. - morogtam.
- De ideje menni. - hallottam a választ, majd amikor feltápászkodtam már a saját szobájában találtam meg. Álmosan ugyan, de feltápászkodtam és a fürdőbe vettem az irányt. Gyors elkészültem, majd az üres táskámat felkapva indultam le. Megreggeliztem és egy 'Elmentem!' kiáltással ki is mentem az ajtón. A kocsi mellett Vanessa álldogált.
- Tovább készülődsz, mint én. Most melyikünk a lány? - mosolygott, én meg egy szemforgatás után megcsókoltam.
A suliba érve, nem fogadott semmi különleges. Sor a büfénél, beszélgető diákság, ó és most még az igazgatóhelyettest is hallottam ordibálni. Ez új. 
Chris-széket a teremben találtuk meg, amint valamin nagyban veszekedtek.
- Nem, nem és nem! - mondta Chris.
- De igen, ez így van! - kontrázott Aaron. Van Jenny-hez ült, míg én a fiúkhoz csatlakoztam.
- Na most mégis min veszekedtek? - kérdeztem egy fáradt sóhajjal. Gyakran van az, hogy valami hülyeségen egyszerűen összevesznek és a legtöbbször az agyamra mennek ezzel.
- Ez a hülye azt mondja, hogy egy igazi kém soha nem szokott nyaralni! - felelte keresztbe font kézzel. Én meg csak lefejeltem az asztalt egy 'Arrrrgh!' morgással.
- Mondom, hogy nem! Mindig készenlétben kell lenniük! - kontrázott Aaron. Bedugtam a fülest, hogy kimaradjak ebből az egészből és egy kis alvással vártam az óra kezdetét.

***

Unalmas és fárasztó nap! Edzésről jövök és már csak haza akarok menni, hogy egy nagyot aludhassak. Már az üres folyosón mentem a kijárat felé, hogy utolérjem a többieket, amikor valaki hirtelen nekem jött. Én kicsit hátra tántorodtam, de ez a valaki elesett.
- Bocs, ne haragudj. Nem láttalak. - mentegetőztem, holott nem is én voltam a hibás, csak mivel akit 'elgázoltam' lány volt, sajnos nem hibáztattam. 
- Ne, nem a te hibád! - válaszolt magas hangon. Óvatosan feltápászkodott, bár abban a magassarkúban elég nehéz volt. Amint biztos sarkakon állt, gyorsan végig néztem rajta (nem félreérteni!). Hosszú, szőke haj, sok smink, márkás ruhák...basszus. - Amúgy Jasemine Beaker vagyok. Új diák. - nyújtotta a kezét, csak úgy, mint abban a romantikus filmekben, amikor a férfi kezet csókol a lánynak. Hányok.
- Én Damen és mennem kell. - kerültem volna ki, de elkapta a karom és ott tartott. 
- Nem mondanám meg, hogy hova kell mennem a pom-pom lány válogatásra? Sajnos eltévedtem. - dobálta a haját és szomorúságot színlelt.
- Amint látod, nem vagyok pom-pom lány, így nem tudok segíteni. - próbáltam kiszabadítani a karomat, de erősen fogott, a körmét a bőrömbe mélyesztve.
- Akár másban is segíthetnél... - súgta halkan, végig simítva a mellkasomon.
- Damen, jössz már? - érkezett oda Vanessa. Hála istennek! Jasemine rögtön elengedett, én meg gyorsan mellé léptem és átöleltem a derekát.
- Persze, mehetünk. - mondtam hangosan és minden köszönés nélkül otthagytuk az új lányt és kifelé vettük az irányt.
- Ki volt ez? - szólalt meg Van, a kocsiban.
- Új lány. - sóhajtottam. - Szerintem inkább az új Brithany. -  javítottam ki magam.
- És miért hagytad, hogy simogasson? - kérdezte enyhe éllel a hangjában. A térdére tettem a kezem és megszorítottam.
- Nem akartam, próbáltam eltűnni, de nem eresztett. - mondtam higgadtan. Amikor megálltunk a házunk előtt, kiszálltunk, de amint el akart menni, elkaptam a karját, visszarántottam és megcsókoltam. De úgy, mint még soha.
- A szobádban találkozunk. - súgtam, amikor elváltunk egymástól. Csak biccentett és átment a saját házukba, majd én is bementem.
- Segítened kell! - támadtak le a szüleim, amint beléptem. 

2.évad 4.rész - Figyeljetek!

 Hola chicas!:D Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de ez most így alakul. Tudom, nem valami jó indok, de igyekszem. Jó olvasást, Anna xx.
Komizzatok pls!:))
P.S. Köszönöm a 23(!!) feliratkozót!! Nagyon hálás vagyok!:))

*Damen szemszöge

Az óra szokás szerint unalmasan telt. De volt benne jó is, mert Chris szinte már ugrált a széken, mint akinek WC-re kell mennie.
- Haver nyugodj már le, már az asztal is mozog! - súgtam oda neki, kicsit már mérgesen. Komolyan, ha nem marad nyugton, leütöm.
- Bocs, de nem érted?! Hát visszajött! - fájdalmasan felsóhajtottam, de azért részben megértettem. Josh, szinte olyan volt, mint...
- Mr. Turner, Mr Wright, mi olyan sürgős megbeszélni valójuk akadt? - mordult ránk a drága biológia tanárnő.
- Semmi érdekes tanárnő. - mosolygott Chris angyalian a tanárnőre és én is követtem a példáját.
- Ide figyeljetek! - 'szidott' le minket és újra a tábla felé fordult. Visszafogott nevetéssel öklöztünk haverommal, aztán találkozott a tekintetünk Nessával. Az arca komoly volt, de a szemén láttam, hogy mosolyog. Figyelned kéne - tátogta felém és már vissza is fordult. Én is szófogadó kisfiú módjára visszafordultam a táblához, de 'pechemre' nyitott szemmel elaludtam.

Órák és edzés után hazafelé mentünk. Szegény Van, szinte elaludt a kocsiban. Szinte? Láthatólag tényleg elaludt.
- Van, megjöttünk. - rázogattam a vállát. Semmi. - Vanessa Turner, kelj fel vagy hozom a vizet! - fenyegettem, ami látszólag hatott is, mert szélsebesen kiugrott a kocsiból.
- Hé, el se búcsúzol? - kiáltottam utána, amikor én is kiszálltam. Nem szólt semmit, csak bevágta maga után az ajtót. Na, szuper. Pedig csak hülyültem.
Beléptem a házba. Hallottam, ahogy anyáék a TV-t nézik.
- Megjöttem! - léptem a nappaliba, mire anyáék rám kapták a tekintetüket.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Csak a szokásos első tanítási nap, az ismétlésekkel. - rántottam vállat. - Az edzés jobban kifárasztott.
- Jó hallani, de idáig is érezni a szagod. - mondta apa. Amióta megtudtam anyáék hivatalos munkáját, sokkal jobb lett a viszonyunk, most hogy ezt is megtudtam.
- Akkor megyek és lefürdök. És szerintem alszok is. Jó éjt. - indultam az emeletre.
- Jó éjt kicsim! - hallottam még anya hangját. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam, majd egy törülközővel magamon indultam a szobámba. Mikor beléptem, egy kis meglepetés várt rám.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Átjöttem. - rántotta meg a vállát. - Miért, zavarok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogy is. - ráztam a fejem. - Sőt, meg tudnám szokni. - kacsintottam, majd a fiókomból kivettem egy tiszta alsót és felvettem. Mikor visszafordultam, Van már az ágyamon volt kiterülve. Követtem a példáját és én is mellé feküdtem.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem, amikor már egy ideje csak csöndben bámulta a plafont.
- Ja, semmi, kicsit elbambultam. - rázta a fejét. - Amúgy honnan ismeritek ezt a Josh-t? - fordult felém.
- Na, az egy jó kis történet. - nevettem fel egy kicsit. - Igazából nem is. Amikor 9-esként először beléptünk a suliba Chris-szel, nem tudtunk semmit a való életről. Vagyis ezt mondta Josh, amikor találkoztunk. Akkor ő már 10-es volt, szóval elég 'királyság' volt, hogy menő és idősebb haverunk volt és hát, ő tanított meg minket csajozni, bulizni. Szinte bátyként tekintettünk rá. Így visszagondolva elég szánalmas. - gondoltam vissza.
- Miért? Szerintem tök aranyos és vicces. - nevetett, én meg a fejemre húztam a párnámat. - Akkor ezért volt Chris így bezsongva?
- Aha, legjobb barát, szinte testvér volt, aztán elment, de most úgy tűnik visszajött. - morogtam a párnába.
- Na, ne legyél már ilyen. - vette le rólam a párnát, de a szememet továbbra sem nyitottam ki. - Jól van, visszamegyek, mert láttam bealudtál. - állt volna fel, de visszarántottam a csuklójánál fogva.
- Lehet, hogy fáradt vagyok, de nem eresztelek egykönnyen. - fogtam át a derekát és húztam magamhoz. - Jó éjt, Nessa.
- Jó éjt  Göndörke.

Oklevél

A Deadline által meghirdetett verseny eredmény:

Interjúkérdések:

- Mit érzel írás közben?

Átmehetek egy új és saját világba, amit én irányíthatok. 

- Mi volt a reakciód, mikor megtudtad, hogy első lettél a kategóriában?

Őszintén? Nagyon meglepődtem. Ez volt az első verseny, amire jelentkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy már is első helyet érek el. Szóval elég kellemes meglepetés volt.

- Átéled a szereplőid érzéseit?

A legtöbbször igen.

- Van olyan személy, aki bátorít és erőt ad neked az írásban?

A legjobb barátnőim, és még a többi olvasóm.

- Az íráson kívül foglalkozol még valamivel?

Sportolok.

- Olvasni vagy írni szeretsz jobban?

Mindkettőt egyformán szeretem, de talán egy kicsivel az olvasást szeretem jobban. Nem olyan fárasztó:D

- Mi adott ihletet a blogodhoz?

Egyszerűen kipattant a fejemből. Csak úgy jött.

- Szeretnél egyszer komolyabban foglalkozni az írással?

Szeretnék, de szerintem megmarad hobbinak.

- Ha könyv készülne a blogodból, ki vagy mi lenne a borítón?

Ezen nem is gondolkoztam még. Így hirtelen nem is tudom. 

Nagyon köszönöm, a Deadline írójának, Little Missy-nek!!:))

2.évad 3.rész - Visszajött!

Hola chicas! Új résszel jelenkezem! Tudom, hogy elég régen volt új rész, de most nem lesznek olyan gyakran új részek, mert van még két másik blog, amit 'üzemelek'. De addig is, jó olvasást ehhez a részhez. Anna xx.
P.S. Kérlek, írjatok véleményt!! 

*Vanessa szemszöge

 Még mindig ezekbe a kék szemekbe néztem, már nem is tudom, hogy mióta. Még a fejfájásom sem izgatott.
- Jól vagy? - ismételte meg, de most már mosolyogva.
- Ja, igen persze. - bólintottam. Aztán csak támadt egy jó ötletem. - De pontosan mi is történt, hogy ezt kérdezed? - néztem az idegenre értetlenül, az ő arcára meg ki ült a pánik.
- Most ugye csak szórakozol velem? - kérdezte idegesen, én meg próbáltam nem elnevetni magam. - Úristen, ha kinyírtam a memóriádat... - nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Jesszus, látnod kellett volna az arcod. - mondtam neki még mindig nevetve.
- Várj, te csak...hülyítettél? - nézett rám, de az arcába már kezdett visszamenni a szín.
- Aha, nem tudtam kihagyni egy ilyet. - töröltem meg a szemem, mert a nevetéstől már a könnyem is folyt. - Bocs, ha megijesztettelek. - mosolyogtam rá bocsánatkérően.
- Hát, talán megbocsáthatok egy ilyen szép lánynak. - villantott rám egy 100 wattos mosolyt.
- Hohó, hátrább az agyarakkal. - tettem fel a kezem. - Barátom van és amúgy sem ismerlek.
- Nem ismersz? - nézett rám hitetlenkedve, én meg csak megráztam a fejem. - Pedig engem mindenki ismer a suliból.
- Hát még sosem láttalak és még csak nem is hallottam rólad. - rántottam vállat, afféle 'ez van' mozdulattal.
- Új vagy itt?
- Tavaly jöttel, igen. - feleltem. - Amúgy Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - mutatkoztam be, amit eddig persze nem tettünk meg.
- Turner? Véletlenül nem ismered Chris Turner-t?
- Unoka tesóm. - bólintottam. - Te ismered?
- Jó haverom volt. - bólintott. - Csak elutaztam és nem nagyon beszéltünk. De most mennem kell, bocsi. - ezzel el is ment, de még utána kiáltottam.
- Hé, még a nevedet, sem tudom! - erre gyorsan visszafordult.
- Josh. - és már el is tűnt a folyosón, én meg tovább mentem az ebédlő felé.

*Damen szemszöge 

A srácokkal az ebédlőben ültünk és a kajának nevezett trutyival kísérleteztünk. Nem értem, hogy miért fizetünk ezért a moslékért, mert néha, elég érdekes 'ajándékok' is vannak benne. Remélem tudjátok mire gondolok.
- Vanessa? - kérdezte meg Jenny, amikor már ő is megérkezett.
- Nem tudom. - fordultam én is körbe, de pont akkor ért ő is be. Elvette az ebédjét és már le is ült mellém. 
- Bocs, hogy késtem. - mondta, majd egy szolid csókot váltottunk.
- Hé Tökmag - szólt neki Chris. - Szerinted mi van a tányérodon? - Van a tényárjára meredt, beletúrt a villájával, majd egy grimasszal az arcán felnézett.
- Rakott krumpli...remélem. - felelte, a többiek pedig csak röhögtek és a büfében vásárolt pizzájukba haraptak. Ez kegyetlenség! De, aztán valamin megakadt a szemem...
- Vanessa, miért piros a homlokod? - kérdeztem összeráncolva. Hirtelen a fejéhez kapott és letörölte...a vért! - Valaki bántott?! - idegesen az asztalra csaptam és rögtön a legrosszabbra gondoltam. De az nem lehet, AZ nem tehette!
- Nem! - rázta rögtön a fejét. - Csak történt egy kis baleset!
- Még is mi? Mondd el, pontosan mi is történt! - pattant oda Chris és már is a 'védelmező báttyá' alakult. Mindenki érdeklődve figyelt Nessára, aki nagyot sóhajtott.
- Nos, - kezdte. - Amikor ide tartottam, az egyik ajtó hirtelen kivágódott és pont eltalált. De megbeszéltük és nincs gáz, senkit nem kell szétverni! - nézett rajtunk végig.
- De ki volt az? - kérdeztem idegesen.
- Valami Josh. A teljes nevét nem mondta el, de téged ismert. - fordult legjobb haveromhoz.
- Josh, Josh, Josh... - töprengett, aztán mintha megvilágosodott volna. - Magas, sötét hajú volt?
- Azt hiszem, igen. - bólintott Vanessa, a fiúkkal meg csak összenéztünk.
- Srácok, visszajött! - kiáltott fel Chris, mire mindenki felénk nézett, de nem érdekelt minket. - Meg kell keresnünk! - és bumm, pont akkor csöngettek be. - Ne máááár! - hisztizett, és nagyot sóhajtva indultunk mi is órára.  

2.évad 2.rész - Találkozás

 Hola chicas! Ez lenne a következő fejezet! Tudjátok, az előző két részhez, nem kaptam semmilyen komit, így nem tudom, hogy érdemes-e tényleg folytatnom a blogot. Kérlek, ha nem tetszik vagy tetszik írjatok!!
P.S. Átléptük a 18000 oldalmegjelenítést! 
És ha valaki még nem tudja, megnyitottam az új blogomat, oda is várom a feliratkozókat;) http://summerlovebyanna.blogspot.hu/

*Vanessa szemszöge

A hülye csörgő ébresztett fel. Őszintén, most simán fel tudtam rá kelni, nem mint majd a év többi napján fogok. Ez biztos a nyár miatt van, amikor későn fekszem-későn kelek dolog miatt van.
Lassan felkeltem, de rájöttem, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ekkor két erős kar fonódott a derekamra és rántott vissza fekvő helyzetbe, csak nem a párnákra érkeztem, hanem egy kidolgozott mellkasra, ami továbbra is egyenletesen mozgott fel és le.
- Ne menjünk még. - mormolta egy mély, rekedtes hang. Felnéztem az arcára, de a szemei le voltak csukva, de egy apró mosoly bujkált a szája szélén, amiből tudtam, hogy ébren van. Jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. De a legjobban a göndör haja a kedvencem, ami még jobban szerte állt, mint más reggeleken.
- De muszáj, mert elkésünk. - próbáltam újra felülni, de nem engedett. - Damen!
- Az a nevem. - felelte, de továbbra sem engedett el csak kinyitotta gyönyörű szemeit. - De jobban tetszik, amikor a gyönyörtől sikítod. - kacsintott. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, ezért amennyire tudtam lehajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássa meg.
- Perverz. - csak ennyit tudtam mondani. Csak röhögött rajtam. Na, megállj csak!
Hirtelen ötlettől vezérelve kezeit levettem magamról és csípőjére ültem. Láthatóan meglepte cselekedetem, de tetszhetett neki, a mosolyából elnézve.
- Hmmm, képes lennék egész nap így lenni. - lehajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd áttértem a nyakára. Halk sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Ideje menni! - pattantam fel hirtelen és máris az ablakához siettem.
- Ne máár! - hallottam meg magam mögött Göndörke 'hisztis' hangját. Gyorsan átmásztam és gyorsan elkészültem a sulira. Kint már csak Damen-re kellett várni, aki úgy 5 perc után meg is érkezett.
- Mi tartott eddig? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba és Damen elindította a kocsit.
- Volt egy kis elintézni valóm, miután otthagytál. - erre csak felröhögtem. - Ez nem vicces! Sőt nagyon gonosz húzás volt! - háborodott fel és leparkolt a sulinál. Mindketten kiszálltunk és a suli felé vettük az irányt. 
- Ugye nem haragszol? - fordultam felé, amikor már a teremben voltunk.
- De igen! - fonta keresztbe a kezét és elfordult. Na, ez van, ha túl sok időt töltesz Chris társaságában. Bárhogy próbáltam magam felé fordítani vagy elérni, hogy rám figyeljen teljesen hasztalan volt. Hirtelen ötlettől felálltam majd egyenest beleültem Damen ölébe. Bármennyire is 'dühös' volt rám, egyáltalán nem bánta, hogy ott ültem. Átkulcsoltam a kezemet a nyakán.
- Még most is? - bólintott. - Mivel engesztelhetlek ki? - mint a kisfiú, úgy csücsörítette a száját. Nevetnem kellett kisfiús cselekedetén, de teljesítettem a kérését és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. De kezét tarkómra csúsztatva tartott magánál és egy hosszú, szenvedélyes csókot formált az enyémből.
- Szobára fiatalok. - szólt Chris, amikor beléptek a terembe. Kedvesen rányújtottam a nyelvemet és átültem Jenny mellé és a szünet hátra lévő részében beszélgettünk, majd Mr Robins bejött és kezdhettük a dupla spanyol órát.

Éppen az ebédlőbe igyekeztem. A legtöbb órát már nagyjából túléltem, szóval nincs para.
Már az ajtóhoz értem, amikor az hirtelen kivágódott. A fejemet fogva estem hátra és kicsit szédültem is.
- Nagyon sajnálom, jól vagy? - hallottam meg egy hangot magam mellett. Amikor felnéztem egy kék szempárt láttam magam előtt.

2.évad. 1.rész - Évnyitó

Hola chicas! Megszállt az ihlet és még mielőtt elutazok, gondoltam megleplek titeket ezzel a résszel:)
Szeretném még azt mondani, hogy most jóval később lesz rész, mert szombaton elutazok és 1 hét múlva jövök haza!
Addig is remélem, hogy ez a rész elnyeri a tetszéseteket;)
Jó olvasást és várom a véleményeteket! Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Neeeeeeeee!!! Miért?? Miért kell ennek is eljönnie?? Miért, miért, miéééért??!! - ez jó drámai hatásnak? Mert szerintem elmegy. Mindegy. Gondolom kitaláltátok, hogy miért vagyok így 'kiakadva'. Ha nem, akkor elárulom, hogy ma kezdődik az iskola! Értitek? Nemrég volt az évzáró, de neeem, a nyárnak el kellett telnie.
Persze, ez volt életem legeslegjobb nyara! Júniusban egy hétre visszautaztam Barcelonába Cortez-ékhez. Olyan jó volt újra az előző 'otthonomban' lenni. Aztán Cortez és Lyana is eljöttek hozzánk egy hétre. Nagyon jól elvoltunk, így hatan. Tegyük hozzá, hogy Damen-nek nem igen tetszett, hogy van egy fiú legjobb barátom, akivel sokat öleljük egymást. Nem győztem neki magyarázni, hogy nincs oka féltékenykedni. A szóra nem hallgatott, csak a 'tettekre'. 
Aztán sokat voltunk strandolni, moziba, bulizni. Bár a strandon sem volt más a helyzet, csak itt a fiúknak két személyiségük is volt. Az egyik kis rosszcsontfiús énük, mert dobáltak a vízbe és fröccsköltek. A másik meg a szokásos féltékeny macsók, mert szerintük, minden srác a parton minket néztek. Én csak annyit mondtam, hogy hadd nézzenek, mert nekik csak ennyi jut.
Majd jött az augusztus. Nem akartam egész nyáron henyélni, ezért 2 hétre egy kis kávézóban dolgoztam, mint pincérnő. Nem volt valami izgalmas, de szereztem egy kis plusz zsebpénzt, úgyhogy megérte. A maradék héten már csak élveztem a nyarat Damen-nel. Vigyáztunk az ikrekre, 'romantikáztunk' és még egy csomó programot kitaláltunk. 
Most viszont a hülye ünneplőmben, Damen kocsijában megyünk a hülye iskolába.
- Ne duzzogj már így! - nevetett a mellettem vezető Damen.
- De duzzogok, mert már vége van a nyárnak. - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt. A kijelentésemre csak felnevet.
- Várj, mit is mondanak ilyenkor egy gyereknek? - csinál úgy, mintha elgondolkozna. - Ne aggódj, észre sem veszed és máris nyár lesz. - teszi a kezét a combomra és megszorítja.
- Ha-ha, nem vagyok kisgyerek. - mondom és ellököm a kezét.
- Áááá, neeem. - rázza meg a fejét, majd kipattan a kocsiból és kikerülve a kocsit az én ajtómat is kinyitja. Miután kiszállok, becsukja az ajtót és a kocsinak nyom teljes testével.
- Vannak, amik nem változnak, mi? - nézek rá kérdőn, mire a mosolya csak még szélesebb lesz.
- Még szép. - ad egy csókot a szám szélére, én meg lekonyult szájjal és kiskutya szemekkel néztem fel rá. - Csak akkor kapsz, ha megígéred, hogy most előveszed a boldog Vanessát és egész nap ő leszel. - mondta már egészen közel hajolva. A szánk már súrolta egymást.
- Megígérem, de csak ha meg... - és ekkor már az ajkaimra is tapadt.
- Hé srácok, itt még kicsik is vannak. - szólalt meg mellettünk a drága unokatestvérem.
- Akkor csukd be a szemed. - szólt vissza Göndörke, mi meg Jenny-vel elnevettük magunkat.
- Ez fájt Répácskám. - tettette a durcás kisgyereket.
- Látszik, hogy rokonok vagytok. - nyögött fel Damen, majd megfogtam a kezét és együtt mentünk be a suliba. Majdnem olyan volt, mint tavaly. Sok diák az ünneplőben, csoportosan beszélgettek és a 9.-esek nagy szemekkel néztek körbe az új helyen. Csak az volt az egyetlen különbség, hogy a tahó szomszédsrác most a barátom volt és eszem ágában sem volt elengedni és ő is biztosan így volt vele.
- Na végre, hogy itt vagytok! - köszöntött minket Aaron a teremben.
- Igyekeztünk. - mondta Damen. - Tudjuk, hogy csak miattunk tűntök jó fejnek.
- Hé, ezt kikérjük magunknak! - szólalt föl Adam is.
- Én ebbe nem akarok belekeveredni. - mondtam, majd leültünk Jenny-vel a padunkba és végig beszélgettünk, amíg be nem lépett Mr Payne.
- Gyerekek, nyugalom, kérlek, üljetek le. - na, ez a legjobb. A lányok rögtön teljesítik a kérését, míg a fiúk puffogva, de teljesítik. Az 'ünnepség' után röviden elmondta az év programjait és a legrosszabb: továbbtanulás és érettségi. Mondjuk ez csak úgy néha-néha ijesztett meg, mert eléggé elbambultam az osztályfőnök látványától és csak a  telefonom rázott vissza a jelenbe. Damen-től jött.
'Ne bámuld már ennyire! Különben sem az eseted:D D.'
'Honnan tudod, hogy mi az esetem?:P V.' - írtam vissza a választ.
'Mert ismerlek és neked már van egy sexi félisten pasid;) D.' - amint elolvastam, majdnem felnevettem. De csak nagy nehezen, kicsit prüsszkölve, de sikerült visszatartanom.
'Látom az egod a helyén van:P'
'Az mindig édes;)' - erre már nem is válaszoltam. A nap további része unalmasan telt és már fel üdülés volt, amikor mehettünk is haza.
Damen-nel hamar hazaértünk én otthon megebédeltem, majd a szobámban elraktam az órarend szerint a tankönyveket. Átnéztem Damen szobájába és még nem volt bent. Gondoltam, meglepem egy kicsit, így, nem tudom hogyan, de átmásztam a szobájába és az ágyon ülve vártam. Pár perc múlva be is lépett és meglepetten nézett rám.
- Hát te? - kérdezte.
- Meg akartalak lepni, ami sikerült is. - mosolyogtam rá, majd felálltam és odasétáltam hozzá. - Szóval félisten vagy?
- Úgy bizony. Miért? - fürkészett érdeklődve.
- Szüleid?
- Elutaztak. Tieid?
- Szintúgy. - vontam vállat, majd lábujjhegyre állva, a kezemet a nyakára kulcsoltam és megcsókoltam. Látszólag meglepte, de azonnal visszacsókolt és a derekamnál fogva húzott közelebb magához. - És bebizonyítod? - a szemei felcsillogtak és huncut vigyorra húzta ajkait. Újra megcsókolt, majd felkapott az ölébe. Elcipelt az ágyához, lefektetett és fölém mászva újra megcsókolt.

60.rész - Év vége

Hola chicas! Hát, ez is eljött, az utolsó rész, de csak az 1. évadnak!:') Nem is hittem volna, hogy idáig eljutok, de nektek hála sikerült! Köszönöm! *taps* :D
Csak szeretném azt is mondani, hogy egy kicsit szüneteltetem ezt a blogot! Nem sokáig, csak átgondolom, hogy mi hogy lesz, szereplő csere (főszereplők maradnak!) meg ilyenek. Nem tudom, mikor hozom a következő részt, de majd nagyon igyekszem!
De addig is itt az új blogom, amit már elkezdtem és várok minden kedves feliratkozót!:) Na, nem is beszélek sokat, jó olvasást.
P.S. Már átléptük a 16.000 oldalmegjelenítést!:D
Anna xx.
 

*Vanessa szemszöge

*3 hónappal később*

Hát ez a nap is eljött. Most éppen itt ülünk az évzárón és az igazgató unalmas beszédét hallgatjuk. Vagyis azt kellett volna hallgatnunk, de mi, Damen-nel egy fülest megosztva zenét hallgattunk. Jenny és Chris is ezt választotta, a többiek meg szokás szerint, elfoglalták magukat.
Amikor az mp3-ból felhangzott a kedvenc számom hangjait, rögtön Damen-re néztem hatalmas mosollyal, amit ő csak szexi félmosollyal viszonzott és adott egy csókot. 
Hihetetlen, hogy már vagy fél éve együtt vagyunk. Igaz, voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de azokat is túléltük. Sokan a suliból -  főleg a lányok - nem értik, hogy Damen, a nagy nőcsábász hogy tud egy lány mellett ennyi időt kibírni. Engem úgy nem igazán érdekel a véleményük, mert boldogok vagyunk és nekem csak ez számít. 
Meg ott volt az a hónap, amikor az ágyhoz voltam kötve. Damen suliban volt, de a tanítás és edzései után rögtön hozzám jött, Chris-szel és Jenny-vel együtt, de még éjszakára is maradt. De akkor is unalmas volt, hiába hívogattak szünetekben.
Aztán amikor az orvos is azt mondta, hogy mehetek suliba, kicsit még örültem is. Bár elég nehezen, de sikerült visszarázódnom a suli 'életébe'. Ééés a legjobb, hogy új tanárt kaptunk matekból. És ki az? Nos az ellenállhatatlan és egyetlen osztályfőnökünk, Mr Payne. Jövőre már úgysem lesz fizikánk, de a lányok örömére még matekon is lehet stírölni, bár a fiúknak csak egy fájdalmas nyögés jött ki a szájukon.
Bááár, azt nem mondhatják rá, hogy szörnyű osztályfőnök, mert az eddigi legjobb 'osztálykirándulást' szervezte meg, amin eddig valaha is voltam. Ugyanis 1 hétre (igen, egy egész hétre!!) elmentünk New York-ba!! Igaz, ezt már az első napon elmondta, de ez akkor is hihetetlen. Méghozzá az utolsó héten, amikor már úgysem kellett tanulni és inkább New York utcáit és szórakozóhelyeit jártuk. Elmentünk egy csomó múzeumba is (volt ami tetszett), meg a Central Park-ba is elmentünk. Sőt, még Coney Islanden is voltunk, ami fantasztikus volt. Hullámvasút, strand...a lehető legjobb dolog!
De a legjobb az volt, hogy pont ott ünnepelte Chris és Damen a 18. szülinapját! Szóval, ezért elmentünk egy jó szórakozóhelyre, de senki sem ivott és megünnepeltük a szülinapjukat. És volt egy pillanat is.

'A táncparketten táncoltunk Damen-nel. Szorosan simult egymáshoz a testünk és csak átadtuk magunknak a zenének.
- Jó a szülinapod? - hajoltam a füléhez.
- Jobb nem is lehetne. - mondta vissza és a keze kicsit lejebb vándorolt a derekamról. De gyorsan megfogtam és vissza is helyeztem.
- Majd otthon. - mondtam neki, mire egy pimasz mosoly terült szét az arcán. - Sajnálom, hogy nem vettem ajándékot, de amint hazaérünk... - nem mondhattam végig, mert félbeszakított.
- Hé, már az elég ajándék, hogy itt vagy! Te vagy az ajándékom és soha nem foglak többé elengedni! - ölelt szorosabban magához, az én szívem meg majd kiugrott a helyéről.
- Szeretlek - néztem a szemébe. - Göndörke. - tettem hozzá vigyorogva, mire felnevetett.
- Én is téged, Nessa. - és megcsókolt.' 

Ez volt a kirándulás legjobb pillanata. A többi a szokásos hülyülések és szívatások voltak, de akkor is ez volt a legjobb kirándulás.
- Ezennel a 2013/14-es tanévet lezárom! Jó nyarat mindenkinek! - és ez volt az a pillanat, amikor az osztály egy emberként pattant fel azt kiáltva, hogy 'VAKÁCIÓ!!'. 
- Jól van, srácok. Nyugodjatok meg, még kiosztom a bizonyítványokat. - szólalt fel Mr Payne. - Aaron, te is vedd vissza a pólód! - rázta a fejét. Ránéztem osztálytársamra, aki az asztalon állt és vette vissza a pólóját. Mr Payne gyorsan kiosztotta a biziket egy kis beszédet is mondott, majd jó nyarat kívánt nekünk és utunkra engedett.
- El sem hiszem, végre itt a nyár! - sóhajtottam föl, amikor kiértünk a parkolóba. Kicsit várunk, hogy kiürüljön, mert minden diák minél hamarabb el akar tűnni.
- Pedig hidd csak el húgi! - vigyorgott rám Chris és átkarolta Jenny derekát. Engem meg Damen húzott közelebb magához a derekamnál fogva.
- Akkor 1 óra múlva találkozunk a bejáratnál. - mondtam majd mi is hazamentünk átöltözni. Igen, arra gondoltunk, hogy elmegyünk egyet bulizni, afféle 'Nyárköszöntő'. Otthon gyorsan elkészültem, de anyáékkal még kicsit megünnepeltük a jó bizimet. Ja, igen. Amikor anyáék is elmesélték, hogy miért is pikkelt rájuk a 'matek tanárom'. Az elején nem is akartam elhinni, aztán kiakadtam, de úgy egy hét után sikerült megemésztenem. Hiszen, még a születésem előtt ezt csinálták, akkor nincs jogom kiakadni. Az ő életük, az ő munkájuk. Ennyi.
- Mehetünk? - lépett be Damen az ajtón, mire bólintottam.
- Majd jövök! - kiáltottam anyáéknak és mentünk is. Jenny-ék már ott vártak, aztán együtt be is mentünk.
Először a pulthoz mentünk, majd egy szabad boxszot kerestünk és ott megittuk az italainkat. Aztán Jenny-vel fogtuk magunkat és a tánctérre mentünk táncolni. Kis idő után két kart éreztem a derekamra simulni. Szembefordított magával én meg a nyakát átkulcsolva néztem be gyönyörű zöld szemeibe.
- Jó volt az első év? - kérdezte, miközben továbbra is táncoltunk.
- A rossz és fájdalmas részeket eltekintve nagyon is jó volt. - túrtam be göndör tincsei közé.
- Sajnálom. - mondta lesütött szemmel, de én csak apró csókot adtam neki.
- Az már elmúlt. Most csak a jelenre koncentráljunk. - mondtam.
Most kezdődik a nyár és ami akkor történt, az már csak egy rossz emlék, amit az agyam legeldugottabb részébe száműzök és felejtem el. Én csak egy jó és felejthetetlen nyarat akarok a barátaimmal, a családommal és a barátommal.