2014. augusztus 21., csütörtök

2.évad 4.rész - Figyeljetek!

 Hola chicas!:D Sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részt, de ez most így alakul. Tudom, nem valami jó indok, de igyekszem. Jó olvasást, Anna xx.
Komizzatok pls!:))
P.S. Köszönöm a 23(!!) feliratkozót!! Nagyon hálás vagyok!:))

*Damen szemszöge



Az óra szokás szerint unalmasan telt. De volt benne jó is, mert Chris szinte már ugrált a széken, mint akinek WC-re kell mennie.
- Haver nyugodj már le, már az asztal is mozog! - súgtam oda neki, kicsit már mérgesen. Komolyan, ha nem marad nyugton, leütöm.
- Bocs, de nem érted?! Hát visszajött! - fájdalmasan felsóhajtottam, de azért részben megértettem. Josh, szinte olyan volt, mint...
- Mr. Turner, Mr Wright, mi olyan sürgős megbeszélni valójuk akadt? - mordult ránk a drága biológia tanárnő.
- Semmi érdekes tanárnő. - mosolygott Chris angyalian a tanárnőre és én is követtem a példáját.
- Ide figyeljetek! - 'szidott' le minket és újra a tábla felé fordult. Visszafogott nevetéssel öklöztünk haverommal, aztán találkozott a tekintetünk Nessával. Az arca komoly volt, de a szemén láttam, hogy mosolyog. Figyelned kéne - tátogta felém és már vissza is fordult. Én is szófogadó kisfiú módjára visszafordultam a táblához, de 'pechemre' nyitott szemmel elaludtam.

Órák és edzés után hazafelé mentünk. Szegény Van, szinte elaludt a kocsiban. Szinte? Láthatólag tényleg elaludt.
- Van, megjöttünk. - rázogattam a vállát. Semmi. - Vanessa Turner, kelj fel vagy hozom a vizet! - fenyegettem, ami látszólag hatott is, mert szélsebesen kiugrott a kocsiból.
- Hé, el se búcsúzol? - kiáltottam utána, amikor én is kiszálltam. Nem szólt semmit, csak bevágta maga után az ajtót. Na, szuper. Pedig csak hülyültem.
Beléptem a házba. Hallottam, ahogy anyáék a TV-t nézik.
- Megjöttem! - léptem a nappaliba, mire anyáék rám kapták a tekintetüket.
- Milyen volt a suli? - kérdezte anya.
- Csak a szokásos első tanítási nap, az ismétlésekkel. - rántottam vállat. - Az edzés jobban kifárasztott.
- Jó hallani, de idáig is érezni a szagod. - mondta apa. Amióta megtudtam anyáék hivatalos munkáját, sokkal jobb lett a viszonyunk, most hogy ezt is megtudtam.
- Akkor megyek és lefürdök. És szerintem alszok is. Jó éjt. - indultam az emeletre.
- Jó éjt kicsim! - hallottam még anya hangját. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam, majd egy törülközővel magamon indultam a szobámba. Mikor beléptem, egy kis meglepetés várt rám.
- Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Átjöttem. - rántotta meg a vállát. - Miért, zavarok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogy is. - ráztam a fejem. - Sőt, meg tudnám szokni. - kacsintottam, majd a fiókomból kivettem egy tiszta alsót és felvettem. Mikor visszafordultam, Van már az ágyamon volt kiterülve. Követtem a példáját és én is mellé feküdtem.
- Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem, amikor már egy ideje csak csöndben bámulta a plafont.
- Ja, semmi, kicsit elbambultam. - rázta a fejét. - Amúgy honnan ismeritek ezt a Josh-t? - fordult felém.
- Na, az egy jó kis történet. - nevettem fel egy kicsit. - Igazából nem is. Amikor 9-esként először beléptünk a suliba Chris-szel, nem tudtunk semmit a való életről. Vagyis ezt mondta Josh, amikor találkoztunk. Akkor ő már 10-es volt, szóval elég 'királyság' volt, hogy menő és idősebb haverunk volt és hát, ő tanított meg minket csajozni, bulizni. Szinte bátyként tekintettünk rá. Így visszagondolva elég szánalmas. - gondoltam vissza.
- Miért? Szerintem tök aranyos és vicces. - nevetett, én meg a fejemre húztam a párnámat. - Akkor ezért volt Chris így bezsongva?
- Aha, legjobb barát, szinte testvér volt, aztán elment, de most úgy tűnik visszajött. - morogtam a párnába.
- Na, ne legyél már ilyen. - vette le rólam a párnát, de a szememet továbbra sem nyitottam ki. - Jól van, visszamegyek, mert láttam bealudtál. - állt volna fel, de visszarántottam a csuklójánál fogva.
- Lehet, hogy fáradt vagyok, de nem eresztelek egykönnyen. - fogtam át a derekát és húztam magamhoz. - Jó éjt, Nessa.
- Jó éjt  Göndörke.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése