2.évad 3.rész - Visszajött!

Hola chicas! Új résszel jelenkezem! Tudom, hogy elég régen volt új rész, de most nem lesznek olyan gyakran új részek, mert van még két másik blog, amit 'üzemelek'. De addig is, jó olvasást ehhez a részhez. Anna xx.
P.S. Kérlek, írjatok véleményt!! 

*Vanessa szemszöge

 Még mindig ezekbe a kék szemekbe néztem, már nem is tudom, hogy mióta. Még a fejfájásom sem izgatott.
- Jól vagy? - ismételte meg, de most már mosolyogva.
- Ja, igen persze. - bólintottam. Aztán csak támadt egy jó ötletem. - De pontosan mi is történt, hogy ezt kérdezed? - néztem az idegenre értetlenül, az ő arcára meg ki ült a pánik.
- Most ugye csak szórakozol velem? - kérdezte idegesen, én meg próbáltam nem elnevetni magam. - Úristen, ha kinyírtam a memóriádat... - nem bírtam tovább, elnevettem magam.
- Jesszus, látnod kellett volna az arcod. - mondtam neki még mindig nevetve.
- Várj, te csak...hülyítettél? - nézett rám, de az arcába már kezdett visszamenni a szín.
- Aha, nem tudtam kihagyni egy ilyet. - töröltem meg a szemem, mert a nevetéstől már a könnyem is folyt. - Bocs, ha megijesztettelek. - mosolyogtam rá bocsánatkérően.
- Hát, talán megbocsáthatok egy ilyen szép lánynak. - villantott rám egy 100 wattos mosolyt.
- Hohó, hátrább az agyarakkal. - tettem fel a kezem. - Barátom van és amúgy sem ismerlek.
- Nem ismersz? - nézett rám hitetlenkedve, én meg csak megráztam a fejem. - Pedig engem mindenki ismer a suliból.
- Hát még sosem láttalak és még csak nem is hallottam rólad. - rántottam vállat, afféle 'ez van' mozdulattal.
- Új vagy itt?
- Tavaly jöttel, igen. - feleltem. - Amúgy Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - mutatkoztam be, amit eddig persze nem tettünk meg.
- Turner? Véletlenül nem ismered Chris Turner-t?
- Unoka tesóm. - bólintottam. - Te ismered?
- Jó haverom volt. - bólintott. - Csak elutaztam és nem nagyon beszéltünk. De most mennem kell, bocsi. - ezzel el is ment, de még utána kiáltottam.
- Hé, még a nevedet, sem tudom! - erre gyorsan visszafordult.
- Josh. - és már el is tűnt a folyosón, én meg tovább mentem az ebédlő felé.

*Damen szemszöge 

A srácokkal az ebédlőben ültünk és a kajának nevezett trutyival kísérleteztünk. Nem értem, hogy miért fizetünk ezért a moslékért, mert néha, elég érdekes 'ajándékok' is vannak benne. Remélem tudjátok mire gondolok.
- Vanessa? - kérdezte meg Jenny, amikor már ő is megérkezett.
- Nem tudom. - fordultam én is körbe, de pont akkor ért ő is be. Elvette az ebédjét és már le is ült mellém. 
- Bocs, hogy késtem. - mondta, majd egy szolid csókot váltottunk.
- Hé Tökmag - szólt neki Chris. - Szerinted mi van a tányérodon? - Van a tényárjára meredt, beletúrt a villájával, majd egy grimasszal az arcán felnézett.
- Rakott krumpli...remélem. - felelte, a többiek pedig csak röhögtek és a büfében vásárolt pizzájukba haraptak. Ez kegyetlenség! De, aztán valamin megakadt a szemem...
- Vanessa, miért piros a homlokod? - kérdeztem összeráncolva. Hirtelen a fejéhez kapott és letörölte...a vért! - Valaki bántott?! - idegesen az asztalra csaptam és rögtön a legrosszabbra gondoltam. De az nem lehet, AZ nem tehette!
- Nem! - rázta rögtön a fejét. - Csak történt egy kis baleset!
- Még is mi? Mondd el, pontosan mi is történt! - pattant oda Chris és már is a 'védelmező báttyá' alakult. Mindenki érdeklődve figyelt Nessára, aki nagyot sóhajtott.
- Nos, - kezdte. - Amikor ide tartottam, az egyik ajtó hirtelen kivágódott és pont eltalált. De megbeszéltük és nincs gáz, senkit nem kell szétverni! - nézett rajtunk végig.
- De ki volt az? - kérdeztem idegesen.
- Valami Josh. A teljes nevét nem mondta el, de téged ismert. - fordult legjobb haveromhoz.
- Josh, Josh, Josh... - töprengett, aztán mintha megvilágosodott volna. - Magas, sötét hajú volt?
- Azt hiszem, igen. - bólintott Vanessa, a fiúkkal meg csak összenéztünk.
- Srácok, visszajött! - kiáltott fel Chris, mire mindenki felénk nézett, de nem érdekelt minket. - Meg kell keresnünk! - és bumm, pont akkor csöngettek be. - Ne máááár! - hisztizett, és nagyot sóhajtva indultunk mi is órára.