43.rész - Filmezés

Hola chicas! Meg is hoztam a következő részt, ami remélem tetszeni fog nektek;) Nem is beszélek sokat, jó olvasást, Anna xx.
P.S. Mindenkinek jó NYARAT kívánok, mert megérdemeljük!!:DD 

*Vanessa szemszöge

 Az elmúlt hét elég fárasztó volt. A jövőhéten félév zárás lesz, ezért igyekeznek mindenkit lezárni, van akit feleltetnek is. De a legrosszabb, hogy Ash még azóta sem száll le rólam. Mindig üzeneteket küld, de én próbálok nem rá figyelni. A facebookon letiltottam, de a telefonomon még mindig hív. Már ott tartok, hogy le fogom cserélni, csak végre hagyjon békén. Miatta is veszekedtünk akkor Damen-nel és már úgy voltam, hogy félek tőle. De megnyugtatott, hogy ilyet soha nem csinált és nem is fog. Tudom ,hogy ezt komolyan is gondolja, ismerem már annyira, de az, hogy Ash visszajött kicsit megijedtem. De az a baj, hogy nem is szóltam nekik erről. Nem akarom, hogy belekeveredjenek és valami bajuk essen.
Ma szombat van és Chris-széknél vagyunk és nagyban unatkozunk, mert odakint esik az eső. Hiába, elkezdődött ez az esős időszak is.
Mi, Jenny-vel a TV-t nézzük a nappaliban míg a fiúk valamit fent csináltak. Nem akartam tudni, csak egyszer csak, mint a kisgyerekek felpattantak és felfutottak az emeletre.
- Basszus, nincs semmi jó. - nyögök fel. - Akkor inkább nézzünk meg egy filmet. - vetettem fel az ötletet.
- Az jó. - értett egyet legjobb barátnőm. - Megkérdezed a fiúkat?
- FIÚÚÚK, AKARTOK FILMET NÉZNI??? - kiáltottam fel, a fotelből, ahol ültem.
- IGEEEN!!! - jött a válasz.
- Akkor én csinálok kukoricát, te keress egy filmet. - adtam ki az utasítást. A konyhába mentem és kerestem popcorn-t, amit be is raktam a mikróba. Addig poharakat is vettem elő, kólát meg még valami rágcsát, majd az elkészült kukoricát egy tálba öntöttem és ezt az egészet egy tálcán bevittem a nappaliba.
- Megvan a film? - kérdeztem Jenny-t.
- Aha. Nasi?
- Az is. - odamentem a lépcsőaljához és szóltam nekik is. - Fiúk, jöttök? - visszamentem a nappaliba és leültem, amikor nagy dörömböléssel ők is lejöttek, majd a kanapéra ugrottak, de kicsit nagy volt a lendületük és a földön kötöttek ki.

Először nem is tudtuk, hogy mit reagáljunk Jenny-vel, csak elröhögtük magunkat, de úgy, hogy már sírtam.
- Jól van, mi is szeretünk titeket. - morogta Chris, miközben feltápászkodtak. - Ezt megjegyeztük. 
- Haver, nem is szeretnek minket, csak a sármunk miatt vannak velünk. - helyeselt Göndörke.
- És a kocsitok miatt is. - szálltam be a hülyeségbe.
- Na szép! Milyen barátnőink vannak! Még mázli, hogy itt vagy nekem Répácskám! - ölelte át uncsitesóm a barátomat.
- És te nekem Galambon. - mondta ő is. Mi csak elképedve néztük őket.
- Oké, mondhattátok volna, hogy ferde hajlamúak vagytok, mert akkor nem járunk veletek. - mondtam nekik és hozzájuk vágtam az egyik párnát.
- Csak nem vagy féltékeny? - jött hozzám Damen vigyorral az arcán. - Szerinted ha meleg lennék, csókolnálak így? - csókolt meg úgy, hogy még a lábujjaim is beleremegtek.
- Hé, meg ne edd a húgomat! - persze, hogy bele kell szólnia. 
Lassan mindenki elhelyezkedett és kezdhettük a filmet. Jenny pont a Férj és Férj című filmet tette be. Mit ne mondjak, jól beletrafált.
- Ha-ha-ha. - mondták a fiúk egyszerre, én meg egy elismerő pillantást küldtem Jenny felé. Ő meg csak annyit tátogott, hogy 'Teljesen véletlen volt'. A filmet mi végig röhögtük, de a fiúknak a lelkesedése eléggé lelankadt.
- Na, most olyat nézünk meg, amit mi akarunk! - pattant fel Chris és DVD-k között kezdett keresgélni. Gyorsan addig elmentem a fürdőbe, amíg nem talál semmit. Mire visszaértem már kezdődött is a film. Csak annyi volt a gond, hogy amíg én elmentem Damen elfeküdt a kanapén és nem is hagyott helyet.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - kérdeztem tőle karba tett kézzel. A válasza egy őrülten szexi félmosoly volt.
- Van itt még hely. - mutatott az ölére.
- De... - nem tudtam befejezni, mert valaki félbeszakított.
- Vanessa ülj le és nézd a filmet! - mondta Chris ellentmondást nem tűrő hangon. Na, kösz!
Duzzogva helyet foglaltam Damen lába között (nem félreérteni!), aki persze vigyorgott mint a vadalma. Nem is foglalkoztam vele, inkább a képernyőre szegeztem a tekintetem. De bár nem tettem volna! Amint megláttam, eldöntöttem, hogy még kinyírom Chris-t! Tudjátok mit rakott be? Kitaláltátok? Igen, HORROR filmet!
- Basszus Chris, ezért még megfizetsz. - motyogtam az orrom alatt. Éreztem Damen tekintetét rajtam, gondolom a reakciómra várt és hogy majd hozzábújok, ha megijedek. De azt lesheti! Hősiesen néztem a filmet és próbáltam nem elhányni magam, amikor az egyik szereplőnek levágták a fejét és felnyitották a koponyáját. Egy hős vagyok, az biztos!
- Na mi van? Hogy bírod? - hallottam meg Damen hangját a fülem mellett, majd kezét amikor átölelt. Szinte rögtön ellazultam és teljesen biztonságban éreztem magam erős karjai között.
- Jól, nem vagyok én olyan... - és ez volt az a pillanat, amikor Jenny-vel egyszerre ugrottunk fel ijedtünkben a film miatt. Azt nem tudom, hogy ő mennyire ijedt meg, de én Damen ölében kötöttem ki. Ismerős helyzet, mint amikor először vigyáztunk az ikrekre és majdnem megcsókolt. 
A fiúk csak röhögtek rajtunk. Tudtam, hogy direkt csinálták! A filmnek vége lett, ők meg csak röhögve összepacsiztak, mint akik jól végezték a dolgukat.
- Ez nagyon gonosz húzás volt. Olyan gonoszak vagytok, hogy még a sátán is kedvesebb nálatok. - vetettem nekik oda a konyhában. Egy pohár vizet akartam inni, de a kezem még mindig remegett a filmtől.
- Visszakaptátok a ti szívatásotokat! - röhögött még mindig Chris.
- Nem értitek, hogy az csak véletlen volt? Nem direkt raktam be azt a filmet! - mondta Jenny, aki segített a pohárnál és valahogy megnyugtatott. - Ezt még megbánják. - suttogta, hogy csak én halljam. Erre csak egy ördögi vigyort varázsoltam az arcomra.
Óóóó, a fiúk nem is tudják, hogy kikkel kezdtek ki...

42.rész - Rossz hatással vagy rám

Hola chicas!:D Új rész, remélem jó lett:) Komizni ééér!!:D És amit az aljára írtam, azt olvassátok el!
Jó olvasást, Anna xx. 

*Damen szemszöge

Az ebédlőben voltunk és beszélgettünk a szünetről. Bár a legtöbben nem nagyon emlékeznek, hogy mit csináltak szilveszterkor. Régen velem is ez volt, de úgy tűnik, hogy Van nagyon is jó hatással van rám. A szüleimmel is már normálisabb a viszonyunk. Persze a 'meddig maradhatok kint' szabályt még véletlenül sem tartom be. 17 éves vagyok, tudok vigyázni magamra. Nessa-t imádják a szüleim és nem győzik megköszönni neki, hogy segített kibékülni.
A szünetben meg nagyon sokat vigyáztunk az ikrekre is, de közben haverokkal is lógtunk meg kettesben is voltunk.
Apropó, hol van már? Azt mondta, hogy pár perc és jön, mert a kajajegyét a szekrényében hagyta, de már rég itt kellene lennie. 
- Héé, hol van Vanessa? - kérdezte Aaron és a többiek is helyeseltek.
- Nem tudom. - küldtem neki egy üzenetet, majd rögtön pár perc után be is lépett az ebédlőbe. Elvette az ebédjét és már köztünk is termett, pontosabban a mellettem lévő székre. Felé hajoltam, hogy csókot 'lophassak' , de elhajolt tőlem. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá, de ő csak az 'ételt' nézte. Oké, ez furcsa.
- Hé, valami baj van? - súgtam oda neki, de csak, mintha, összerezzent volna.
- S-semmi. Nem érdekes. - hangjából tisztán hallani tudtam a félelmet. Mégis mitől félne?
Az ebéd további részében nem is szólt hozzám, igaz a többiekhez sem nagyon, de ha közelebb mentem hozzá vagy csak meg akartam érinteni, rögtön elhúzódott. Nem értem, hogy mi volt a baja velem. Talán megbántottam vagy mi?
Lassan vége volt a szünetnek, ezért mennünk kellett órára. Most föci jön. A többiek már mentek föl a teremben, de Van még elment a szekrényekhez. Itt volt a lehetőség, hogy beszéljek vele. A szekrényénél már kivette a könyveit és becsukta azt, hogy menjen órára, de amint meglátott szinte megdermedt. Közelebb mentem hozzá, majd kezemet a derekára téve kerestem a tekintetét, ami elég nehéznek bizonyult.
- Miért vagy ilyen távolságtartó? - kérdeztem rögtön a lényegre.
- Én nem vagyok távolságtartó. - motyogta, de még mindig nem nézett fel.
- Aha, persze. Azóta vagy ilyen, amióta lejöttél ebédelni! - sziszegtem. Egyre jobban kezdtem dühös lenni, de nem emeltem fel a hangom. - Történt valami vagy...én csináltam valamit? - lassan felemelte a fejét és így láthattam a szemében az értetlenséget és a...félelmet?
- Igaz? - kérdezte halkan, de pont meghallottam.
- Mi? - nem értem, hogy miről beszél. Mi lenne igaz?
- Az, amit mondott.
- Mégis ki mit mondott? A fenébe Vanessa, mond már el érthetően, hogy miről beszélsz?! - ordítottam, mire a tankönyvei kiestek a kezéből és abban a pillanatban be is csöngettek. De most ez egy kicsit sem izgatott, most ez fontosabb volt.
- Hogy egy lány miattad lett öngyilkos! - ordította ő is és a szeméből már könnyek folytak. Mi van? Milyen lány lett öngyilkos miattam?
- Te mégis mi a fenéről beszélsz? És egyáltalán honnan szedted ezt a marhaságot?!
- Ash mondta, hogy miattad lett öngyilkos a nővére! - Hogy mi van??? Oké, mégis mikor beszélt azzal a köcsöggel és miért is mondott neki ilyet?
- Nem tudom, hogy mivel beszélte tele a fejed, de az biztos, hogy csak hazudott! Komolyan elhinnél neki akármit azután, amit veled tett? A francba is! - ütöttem bele a szekrénybe, ami láthatóan megijesztette. A falhoz dőlt és lecsúszott rajt és ott sírt tovább. Basszus, pont nem ezt kellett volna. Lassan odamentem mellé, átkaroltam és a hátát simogatva próbáltam megnyugtatni.
- Pontosan mit is mondott neked? - kérdeztem pár perc elteltével, mikor nagyjából megnyugodott. 
- Azt, hogy a nővérével jártál majdnem 1 évig, de te folyamatosan megcsaltad, mégis mindig megbocsátott neked. Meg azt az estét, hogy részeg voltál és... és...megverted, de úgy, hogy kórházba került 3 hónapra, de...a lelki sérüléseit nem bírta elviselni és... - csuklott el a hangja és újra elkezdett sírni. Oké, hivatalosan is kijelentem, hogy Ashton Danton halott ember lesz, csak kerüljön a szemem elé. Mégis, hogy mer ilyet HAZUDNI Vanessának?
- Ssss, Van, figyelj. Figyelj rám, kérlek. - lassan rám nézett, azokkal a kisírt, de gyönyörű barna szemeivel. - Bármit is mondott neked, az mind hazugság. Igen, régen volt, hogy túl sokat ittam, de még abban az állapotban sem vernék meg LÁNYOKAT. Az apám azért ezt megtanította nekem és én tiszteletben is tartom.
- De...és a nővére, akivel... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Emlékszel? Az egyetlen 'komoly' barátnőm az Sarah volt, aki Engem csalt meg és vele is csak pár hónapig jártam. - láttam, hogy mondani akar valamit, de megelőztem. - Ó, és említette, hogy a nővére Brithany?
- Az, aki...?
- Igen, ők ikertestvérek, de kívülről nem hasonlítanak egymásra, csak belsőleg. - láttam, hogy Van a fejében most rakja össze a dolgokat, majd hirtelen megölel, amit rögtön viszonoztam is.
- Annyira sajnálom Damen. Tudom, hogy nem kellett volna elhinnem, de...nem tudom. Egyszerűen olyan igaznak hangzott, hogy megijedtem. - mondta.
- Semmi baj, de legközelebb, ha kételyeid vannak, akkor azt beszéld meg velem. Rendben? - toltam el magamtól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. - És tőlem ne félj. Soha nem foglak bántani. Ígérem. - csak elmosolyodott, majd én hozzáhajoltam és megcsókoltam. Lassan és érzékien csókoltuk egymást.
- Ugye tudod, hogy lekéstük az órát? - mondtam mosolyogva, mikor elváltunk.
- Igen. Most mond meg, milyen rossz hatással vagy rám! Ez nem lesz így jó. - rázta meg a fejét, de közben mosolygott is.
- Szerintem meg tökéletesen illünk egymáshoz. - mondtam majd közel húztam magamhoz. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. - majd a hajamba túrva újabb csókot kezdeményezett. 

FONTOS!! Holnap osztálykiránduláson leszek 3 napig! (ne kérdezzétek miért most, így lett megoldva) Szóval, a következő fejezetet nem tudom mikor tudom hozni, lehet már vasárnap, de lehet, hogy hétfőn. Csak mondom, hogy elkezdtem.
Sajnálom, hogy később fogom hozni, de a sulinak már úgyis vége, csak kitartás!!:D Előre is jó nyarat kívánok!

41.rész - Kiben bízhatok?

 Hola chicas! Meg is jött a következő fejezet. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erről, ezt rátok bízom;) Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Ez nem lehet. Ez biztosan nem Ő. Vagy az is lehet, hogy csak álmodom. Igen! Igen, én bizony csak képzelem, mert ő nem lehet itt, mert kicsapták. Becsuktam a szemem, abban reménykedve, hogy ha újra kinyitom, akkor már nem lesz itt. De sajnos csalódnom kellett, ugyanis még mindig itt állt és csak vigyorgott rám.
- Na, mi van? Nem is örülsz nekem? - kérdezte és a kezét felemelte, hogy végigsimogasson az arcomon, de én, amennyire tudtam, elhajoltam előle. - Most miért vagy ilyen? 
- Szerinted még is miért? - kérdeztem és a hangomból teljesen lehetett hallani a gyűlöletet.
- Jaj, ne már Van! - nevetett fel. - Az csak egy kis semmiség.
- Semmiség?! - emeltem fel a hangom. - Ash, szerinted az semmiség, hogy megütöttél?!
- Te csak ne emeld fel a hangom, ha velem beszélsz! - kiabált már ő is. - Különben is, a te érdekedben tettem, a francba is!
- Az hogy megpofozol? És majdnem megversz?! Hát persze, az én érdekemben tetted. Még szerencse, hogy Damen... - nem engedte, hogy befejezzem, mert közbevágott.
- Jaj, hát persze! A tökéletes kis Damen, aki olyan őszinte és hűséges. - a hangjából csak úgy áradt a gúny. - Mond, mesélt már arról, hogy mit csinált a nővéremmel?
- Még is, miért mesélt volna róla?
- Ja, hogy ezzel nem is dicsekedett? - tett úgy, mintha meglepődött volna. - Tudod, ők majdnem 1 évig együtt jártak és nagyon jól elvoltak. Azt leszámítva, hogy a drága barátod fűvel-fával megcsalta. A tesóm tudta, de mindig megbocsátott neki, mert szerette. - az utolsó szót szinte undorodva mondta ki. - És ha ez nem lett volna elég, az egyik este Damen eléggé berúgott és eljött hozzánk. Ő volt egyedül otthon és beengedte, de mondta neki, hogy feküdjön le és józanodjon ki. De erre felkapta a vizet és a tesómra támadt. - nem akartam hinni a fülemnek. Nem, kizárt, hogy Ash igazat mond, mert nagyon jól megtudta játszani magát. Akkor biztos hogy hazudik. Ugye? - Megverte! Érted? Kezet emelt a testvéremre! És ez neki még tetszett is, ezért nem hagyta abba. - Nem! Ő nem ilyen! Ő soha nem bántana egy lányt! - Ha nem megyek akkor haza, akkor ki tudja, hogy mi lett volna vele! Kórházba került, majdnem 3 hónapra, de még így is olyan lelki sérüléseket szerzett, hogy nem volt képes feldolgozni. Ezért...öngyilkos lett. - mondta nagyon halkan, de még így is hallottam.
- Ez nem...ez nem igaz. - nem is neki, hanem inkább magammal akartam elhitetni. Ez nem lehet igaz! Ő nem ilyen, lehet, hogy volt zűrös időszaka, de ő ilyet soha nem tenne...
- Szerinted viccelnék ezzel? - kérdezte, és láttam a szemében dühöt és szomorúságot. - Ezért is nem szeretném, hogy Vele legyél, de úgy tűnik, hogy már elkéstem. Remélem nem esik majd bajod. - és ezzel ki is ment, otthagyva engem a gondolataimmal.
Nem, ez nem lehet igaz! Damen nem ilyen és nem titkolna el előlem egy ilyen dolgot! De most tanácstalan vagyok! És ha igaz, amit Ash mondott és tényleg ilyet tett volna?
Gondolatmenetemből a telefonom rezgése szakított ki. Elővettem és megnéztem. Egy üzenet jött Damen-től.
 ' Hol vagy? Már mindenki rád vár. Siess, mert hiányzol! D' Az üzenetet látva elmosolyodtam, de rögtön visszakúszott a tudatomba az, amit Ash mondott és rögtön el is tűnt. De újra mosolyt erőltettem az arcomra és indultam el az ebédlőbe és próbáltam elhitetni mindenkivel, hogy semmi bajom. Persze, semmi bajom, csak már nem tudom, hogy kinek hihetek és kinek nem.

40.rész - Csak őt ne

 Hola chicas!:D Meghoztam a következő fejezetet. Hát, nem tudom, hogy milyen lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket:))
Szeretném megköszönni a több mint 10000 oldalmegjelenítést! Annyira örülök. Na, nem is beszélek többet, jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Tudjátok mi az, amit a legjobban utálok? Hát azt a rohadt vekkert! Mindig a legjobbkor kezd el csörögni! Komolyan mondom, ha nem a telefonom lenne, már rég kihajítottam volna.
És a legrosszabb, hogy ma már a suli is elkezdődött. Igen, az új év első iskolai napja. Bár elhúzhatnák a téli szünetet a tavasziig. Mindenki örülne.
Amennyire gyorsan elkészültem és mint valami élőhalott mentem ki, ahol Damen már várt. Lábujjhegyre állva adtam neki egy reggeli csókot. Mosolyogva láttam, hogy az a nyaklánc van rajta, amit TŐLEM kapott karácsonyra. 
A suliba vezető út nem volt hosszú, de majdnem elaludtam. Bár eszembe jutott a szilveszteri buli. Anyám, nagyon jó volt.

*Szilveszter - Vanessa szemszög*

Megint annak a srácnak a házában voltunk a parton, de most mintha még többen lettünk volna. A zene dübörgött és mindenki nagyon jól érezte magát. Igaz volt egy kis alkohol is a vidámságukban, de nagyon jó volt. Mondjuk én nem ittam, Damen sem - az ő kocsijával jöttünk -, de Jenny és Chris igen, de az is nagyon kevés volt. De ahhoz képest nagyon jól éreztük magunkat.
- És milyen volt a nagynénédnél? - kérdeztem Répafiút. Karácsonykor Mia néninek egy távoli, magányos rokonához mentek.
- Hááát, fura egy néni. - vakarta meg a fejét. - Folyton a fülem tövét vakargatta és Bundásnak szólított. Szerintem őt direkt hagyták el még a macskái is. - az arckifejezését látva csak jót nevettem.
- Jaj, ne legyél már ilyen Bundás. - vakartam meg a fülénél.ú
- Ne hergeld a macskát, mert megbánod!
- Ja, persze. - hirtelen már csak azt vettem észre, hogy felkap a hátára és elcipel! - Hééé, tegyél le! - ütögettem a hátát, de sajnos nem használt. Felnéztem és láttam, hogy Jenny és Damen nevetve jönnek utánunk. - Ne röhögjetek, inkább segítsetek! Jenny, ő a te pasid.
- De nem akadályozhatom meg, hogy kiélje a gyerekes viselkedését! - nevetett. Na, kösz. Végső segítségként Damen-höz fordultam.
- Mit kapok érte? - na ne már! Most komolyan. Már a parton voltunk. Jaj ne, ugye nem a vízbe akar dobni?! 
- Bármit, csak kérlek!! - Chris már felkészülten próbált bedobni, amikor Damen megállította.
- Haver, kérlek - mondta. Köszönöm! - Az én csajom, én akarom beledobni. - HOGY MI?? Uncsitesóm csak röhögve átadott. De amint átkerültem, rögtön átkulcsoltam a nyakát, hogy még véletlenül se tudjon bedobni. 
- Kérlek, tudom, hogy nem dobnál be. - suttogtam a fülébe. 
- Már miért nem tenném meg? - jött a válasz. Oké, utolsó próbálkozás. Elkezdtem puszikkal ellátni a fülétől egészen a nyakáig, amit ő, láthatóan, élvezett. - Ezzel nem tudsz meghatni. - mondta, bár elég nehezen.
- Tényleg? Szerintem igen. - felemeltem majd fejemet felemeltem és ajkaira tapadtam. Pár perc után lihegve váltunk el. - És ugye nem szeretnéd, hogy minden fiú engem nézzen vizes ruhában ami átlátszik?
- Még szép, hogy nem! Te csak az enyém vagy! - felnevettem, de le is rakott végre a földre.
- Ne mááár! - hisztizett Chris.
- Bocs, haver, majd máskor. 

***

Nem sokkal éjfél előtt már az egész ház a parton volt. Egyrészt, sokan a tengerbe akartak menni újév alkalmából, másrészt ott fogják fellőni a tűzijátékot. Mi négyen egy-egy pohár pezsgővel vártuk az új évet. Igen, ilyen rossz is tudok lenni.
- Ez nagyon furcsa. - mondta Chris, mire mindenki érdeklődve nézett rá. - Furcsa, hogy mindketten kapcsolatban várjuk az új esztendőt. Jaj, új évi csoda történt. Ne, ne nézzetek rám. - fordult el sírást színlelve. Mondtam már, hogy elmehetne színésznek? - De főleg az a legjobb, hogy az én kis húgocskám visszajött világköröli útjáról. - ölelt magához.
- Szintúgy. - mondtam nevetve és én is visszaöleltem, majd visszafordultam Göndörkéhez. - És te?
- Nem kezdek hegyi beszédbe! De ami azt illeti, tényleg jobb, hogy visszajöttél hozzám. - Chris krákogott. - Akarom mondani hozzánk. Szóval minden sokkal jobb.
- És te Jenny? - fordultam legjobb barátnőmhöz.
- Nekem is jobb, mert lett egy új legjobb barátnőm és egy kissé gyerek barátom.
- Mi az, hogy gyerek? Én érett vagyok! - háborodott fel Répafiú, amitől csak röhögtünk. Persze, szerintem még Harry is érettebb nála.
Már csak 10 másodperc volt hátra. Mindenki ordibálva és izgatottan várta az új évet. Felnéztem Damen gyönyörű szemébe, amik szinte világítottak a sötétben.
- 3...2...1 - számoltunk vissza, majd egy hosszú csókkal vágtunk neki az új évben.
- Boldog Újévet, Nessa. - mondta vigyorogva.
- Boldog Újévet Göndörke.

*Visszaemlékezés vége

Ilyen új évem sem volt még, de nagyon jó volt. De visszajönni a suliba elég illúzió romboló volt. A tanárokat nagyon nem hatotta meg, hogy pont most jövünk vissza a szünetből. Nem, annyi mindent kellett már írnunk, hogy már fáj a kezem. Meg dolgozat és tz időpontokat beszéltünk meg. Drága iskola, én így szeretlek. Pff.
Az hosszú szünetben éppen az ebédlőbe tartottam a többiekhez, amikor egyszer csak valaki megragadott és behúzott a legközelebbi raktárba.
- Mi a... - amint megláttam a szavak a torkomban ragadtak. Nem, nem és nem! Ő nem lehet itt!

39.rész - Az a bizonyos szó

 Hola chicas!:D Meghoztam a következő rész, ami szintén elég hosszú lett:)) Ez még nem annyira izgis, de a következő részeket már annak akarom, feltűnik pár rég látott 'ismerő' ;) De nem árulok el többet.
Az előző részhez nem érkezett koment:(( Talán nem tetszett? Légyszi, mondjátok el, ha valami nem tetszik, ha nem nagy kérés.
P.S. Kitartás, nemsokára vége a sulinak!!:DD
Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 A hónapok egyre gyorsabban teltek. Egyik nap október van, aztán pislogsz egyet és már is december közepén vagyunk. Nemsokára itt a karácsony. Már mindenkinek megvettem az ajándékát és már anyával is megsütöttük a sütiket. Apával meg a házat is kidíszítettük és a fát is. Kicsit hiányzik a fehér karácsony, mert itt hiába van december, akkor is 26 fok van. Ilyenkor akarok visszamenni Londonba. De jó nekem itt.
Aztán Damen. Több, mint 2 hónapja együtt vagyunk és ez olyan, fura. Bár, állítása szerint, én vagyok a legjobb dolog az életében. Amikor ezt mondta, olyan aranyosnak és romantikusnak találtam...de aztán hozzátette, hogy egyben már egy nyálas buzit csinálok belőle. Ez az Göndörke, így kell megölni a romantikát. De azért jót nevettünk mindketten.
Chris-szel és Jenny-vel is sok mindent csinálunk. Moziba meg sokszor mentünk szórakozni is.
Ja persze, az egyik legjobb, amikor az apád megtudja, hogy már barátom van. Kicsit azért vicces is volt, valahogy így zajlott:

Anyával a konyhában ültünk és éppen arról beszéltem, hogy hogyan békítettem ki Damen-t a szüleivel.
- Jaj kicsim, annyira örülök, hogy segítettél neki. És én is nagyon sajnálom, hogy akkoriban elhanyagoltunk... - gyorsan közbe is vágtám, még mielőtt elkezdett volna sírni.
- Anya, már nem haragszom. Igen, kicsit rosszul esett, de az már a múlt. A lényeg, hogy már neki is talán összejön a béke.
- Nagyon szereted ezt a fiút, igaz?
- Már megint az a nyálas tinifiú a musical-ből? - jött be apa és a hűtőhöz ment. Na szép! Már megint Zac Efron-nal jön nekem, pedig már régen nem az esetem. Már jobban bejön a göndör, zöld szemű srácok.
- Apa, egyrészt: Ő elérhetetlen. Másrészt: Már van egy új.
- Na melyik énekespalánta? - nevetett.
- Háát, nem énekes és nagyon is elérhető. Emlékszel Damen-re?
- A szomszéd srác? - bólintottam. - Ja igen. Nagyon jó fej fiú.
- Na, ő az. - amint kimondtam, apa megfagyott. De tényleg. Ott állt és meg sem mozdult.
- Ömmm, apa? Hahóóó? - integettem az arca előtt és akkor megszólalt.
- Ez nem lehet! Ez lehetetlen! Neked nem lehet barátod és az a Damen is rossz srác, csak összetörné a szívedet és... - még mondta a magáét, de én csak mosolyogtam rajta.
- Nyugodtan menj fel a szobádba, ezt majd elintézem. - mondta anya. Adtam neki egy puszit és otthagytam apával, aki még mindig azt hajtogatta, hogy nem lehet barátom.

 Persze át kellett hívnom, hogy apa így is megismerje. Nem volt könnyű, de Damen átment a vizsgán. Nem tudom hogy, de nagyon tudott apára hatni.
Most éppen itt vagyok a szobámban és az ajándékokat csomagolom be. Most éppen Damen-ét csomagolom be. Kicsit ideges vagyok, hogy mennyire fog neki tetszeni. Amint kész lettem, levittem a fa alá. Megnéztem anyát, aki a konyhában sürgött-forgott.
- Anya, segíthetek valamiben?
- Megterítenél, ha megkérlek? - nyomta a kezembe a tányérokat. Feltűnt, hogy mindegyikből 6 db volt. Kik jöhetnek? Mert tudom, hogy Jenny-ék meg Chris-szék is elutaztak egy messzi rokonhoz.
- Anya, mi csak 3-an vagyunk. 
- Igen, tudom.
- De akkor miért is van 6 tányér?
- Óóó, hát Damen-ék is átjönnek. - Oh, hát jó tudni. Amint megterítettem, felmentem átöltözni. Felvettem egy viszonylag elegáns ruhát, de még is kényelmeset. Egy leheletnyi sminket és már kész is voltam. Pont időben, mert abban a pillanatban csengettek is. Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Boldog Karácsonyt! - mondta Nina és Robert egyszerre, de egy valaki hiányzott.
- Nektek is. - mondtam, miközben bejöttek. - Ömmm, Damen hol van?
- Azt mondta kint vár téged. - mosolygott Nina. - Menj csak ki. - nem értettem, de felvettem a cipőmet és kimentem. Oké, a Nap már lemenőben volt, de még így sem találtam a Göndörkét.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon, amitől kicsit megugrottam, de a nevetéséből már rögtön felismertem. Szembe fordított magával majd ajkaimra tapadt.
- Feliz Navidad. - mondta miután elváltunk. 
- Feliz Navidad. - mosolyogtam rá, majd bementünk.

***

A vacsora után a nappaliba mentünk ajándékokat bontani. Damen-ék is inkább itt nyitották ki az ajándékaikat. Mindenki örült az ajándékainak és már csak Damen-nel nem adtuk oda egymásnak az ajándékainkat.

- Remélem tetszeni fog az ajándékom. Hozzátenném, hogy még egy lánynak sem vettem még ajándékot, szóval e szerint bíráld. - mondta Damen, miközben átadott egy kis dobozt.

- Megjegyzem. - vigyorogtam. - Remélem, azért az enyém is tetszeni fog. - adtam át én is az enyémet. 

Leszedtem a csomagolást és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi volt benne. Levettem a doboznak a tetejét és elállt a lélegzetem, hogy mi volt benne. Egy gyönyörű D-betűs nyaklánc volt benne, ami kék kis kövekkel volt kirakva.

- Tetszik? - hallottam meg rekedtes hangját. Felnéztem rá és a mosolyom még szélesebb lett. 

- Csodálatos. Köszönöm. - hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit. - Nem is tudom, hogy miért D-betű.
- Hé, ami az enyém az az enyém! - apa elég hangosan megköszörülte a torkát. - Akarom mondani, ami a miénk, az a miénk. Feltegyem? - odaadtam neki, megfordultam, majd eltűrtem a hajam, amíg bekapcsolta. Majd a fülemhez hajolt. - Akkor is az enyém vagy és leszel. - suttogta, majd egy puszit lehelt a fülem mögötti területre, amitől csak kirázott a hideg. És nem nagyon zavart, hogy anyáék is itt vannak.
- Te nem bontod ki? - bólintott, majd elkezdte kibontani. Végig az arcát néztem, és gondolom ezért bontotta idegtépő lassan. Majd amikor kinyitotta...hát nem tudtam semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Tetszik-e? - kérdezte semlegesen. Megijedtem, hogy nem, de aztán, hirtelen az ajkaimra tapadt. - Imádom. - mosolygott csibészen, amikor elváltunk.
- Gonosz vagy! - mondtam, mire mindenki felröhögött. Hát köszönöm szépen. 
Duzzogásom jelképéül ki is mentem a kertbe, majd megcéloztam a nyugágyat. Az idő nagyon kellemes volt.
- Meddig fogsz duzzogni? - kérdeztem mögülem egy mély hang. Nem feleltem, mire csak sóhajtott egyet. - Akkor még egy darabig. - közel jött hozzám, majd megpróbált leülni, de a lábaimtól nem tudott. - Leülhetek? - nézett rám mosolyogva, mire csak megráztam a fejem. - Hát jó, te akartad. - nem értettem mire gondol, de aztán hirtelen a karjaiba vett, leült és engem az ölébe ültetett. 
- Ez nem fair! - fontam keresztbe a karom. Ő meg csak nevetett rajtam. 
Csendben ültünk tovább. Hirtelen Damen közel hajolt, de csak annyira, hogy a szánk szinte súrolták egymást. Megakartam csókolni, de tartottam magam több-kevesebb sikerrel.
- Csak nem akarsz valamit? - csibész mosolya ott volt az arcán, amit annyira imádok, de nem hagyhattam magam. - Van - szólított meg. Ráemeltem a tekintetem. Látszott, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogy kezdje. - Én...ömm...szóval én... - dadogott. Aranyos volt, de kicsit meg is ijedtem, mert mi van, ha szakítani akar?
- Igen Damen? Mond bátran. - nagy levegőt vett, majd a szemembe nézett.
- Én szeretlek. - nagyon is meglepődtem, hogy egy ideig meg sem szólaltam. Az arcára kiült a szomorúság és a csalódottság, amitől nagyon rosszul éreztem magam. - Bocs, inkább felejtsd el. - felakart állni, de megállítottam és megcsókoltam, olyan szenvedélyesen, amennyire csak tudtam. Levegőhiány miatt váltunk el.
- Én is szeretlek, Damen. - mondtam neki a szemébe, amik felcsillantak. Most ő kezdeményezte a csókot, de most sokkal lágyabban. 

38.rész - Minden rendbe jön

Hola chicas!:D Meghoztam a következő részt, ami elég hosszúra sikeredett:3 Remélem tetszeni fog. 
Tudom, hogy nem valami izgalmasak a részek, de csak annyit mondanék, hogy még pár rész lesz, aztán (remélem:D) jön egy kis izgalom;) Köszönöm a kommenteket, nagyon jól esnek:)) Na nem is húzom az időt, jó olvasást, Anna xx.

*Damen szemszöge

 

 Másnap reggel is pont úgy keltem ahogy tegnap. Nessa (csak azért is így szólítom!) rajtam aludt, amíg az a hülye ébresztő megint el nem kezdet csörögni. Hihetetlen, de még ekkor is nagyon gyönyörű tud lenni... Fejezd be Damen, mert kezdesz egy nyálas buzi lenni.
Ő elment fürdeni, én meg visszamásztam a szobámba, hogy én is elkészüljek. Amint meg is lett, rohantam is ki a házból. Egyáltalán nem akarok találkozni a szüleimmel.Anyám már többször is próbált velem beszélni, de én csak szótlanul elmentem mellette. Most talán érzik, hogy én mit éltem át, annyi éven át. 14 éves koromtól már megszoktam, de 10 és 13 éves koromban nem értettem, hogy miért nem foglalkoznak velem.
A suliba vezető úton volt egy kis vitánk Van-nal a zenével. Szerinte a Skillet ezerszer jobb a Ramones-nál. 
- Na most biztos, hogy rosszul hallottam, de mintha azt mondtad volna, hogy a Ramones szar. - mondtam neki, amikor már a kapun léptünk be.
- Nem én mondtam. - mondta mosolyogva.
- Nem szó szerint, de erre gondoltál. - és ezzel ott is hagytam. Persze kicsit mérges vagyok rá, de meg akarom tudni, hogy mit csinálna, hogy kibékítsen. És nem, nem fordulok meg vagy állok meg, ahogy kiabál. 
A szekrényeknél kivettem a föci cuccom és mentem is a terembe. Mentem volna be az ajtón, amikor egy üveg repült el a fejem felett, mert időben lehajoltam.
- Miért nem kaptad el? - hallottam meg a GYEREK hangját. - Most ki kell mennem érte!
- Talán mert váratlanul ért? - tártam szét a kezem. Chris duzzogva kiment az üvegért, míg én helyet foglaltam a helyemen. Jó barátom is visszajött mellém és becsöngőig z üvegét dédelgette(???). És neki van barátnője?
Nessa és Jenny becsöngőre, a tanárral együtt érkezett. Az órán láttam, hogy mindig engem figyelt, de én csak úgy tettem, mintha a tanárra figyeltem, ami nem jött be, mert majdnem elaludtam, ezért inkább csak a füzetembe firkálgattam.
A következő óra töri volt. A helyemen ültem és zenét hallgattam, de Valaki szembe hajolt velem.
- Még meddig akarod játszani, hogy haragszol rám? - kérdezte, de nehezen tudtam figyelni rá, mert a tekintetem néha-néha elkalandozott a pólójára, ami...hát, jó belátást nyerhettem. - Hogy kérhetnék bocsánatot? - majd puszit adott a szám sarkára. Türtőztetnem kellett magam, nehogy lekapjam, de úgy, mint még soha senkit.
- Ha elismered, hogy a Ramones jobb! - nehezen, de sikerült összeszednem magam és kiűzni a perverz gondolatokat a fejemből. Van csak felnevetett és el is ment a helyére.

***

A nap nagy részében Nessa az őrületbe kergetett. Mindig úgy hajolt, hogy csak engem kínozzon. Örültem, hogy amikor mehettünk edzésre és addig kikapcsoltam az agyam és csak a játékra figyeltem. De amint végeztünk, rögtön találkoztunk is a bejáratnál. Jenny-vel nevettek valamin, de mire odaértünk, már abbahagyták.

- Min nevettetek? - kérdezte Chris.

- Semmin. - felelték egyszerre, de még mindig mosolyogtak. Chris csak megvonta a vállát, majd megfogta Jenny karját, magához húzta és lesmárolta. Van gyors el is takarta a szemét.

- Szobára srácok! - mondta nevetve.

- Akkor sem mondom el. - felelte Jenny, miután elváltak.

- Fenébe. - morogta legjobb haverom. - Akkor menjünk is. Sziasztok! - intett, majd mentek is. Aztán azt vettem észre, hogy Nessa a kezeit a nyakam köré kulcsolja.

- Még haragszol rám? - kérdezte és szomorúan nézett rám. Nem szólaltam meg. - Szóval igen. - bólintott. Kicsit lábujjhegyre állt és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, de már nem bírtam tovább, amikor a hajamba túrt, és nagy hévvel viszonoztam azt. Belemosolygott, amit kihasználva, nyelvemmel is áttörtem a szájába és kezem is lejjebb kalandozott a fenekére.
- Sajnálom, de oda nem érhet. Kérem tartsa a kíváncsi kezeit máshol. - mondta gonoszan vigyorogva.
- Gonosz vagy, remélem tudod! - gyerekesen ott is hagytam. Megint. Nevetve jött utánam, majd be is szálltunk a kocsiba és hazamentünk.
- Nagy baj lenne, ha pár perc múlva átjövök? - kérdezte felém fordulva, amikor leállítottam a motort. Először meglepett a kérdése, de örültem is.
- Dehogy! - kacsintottam, amibe persze rögtön belepirult.
- Oké, akkor pár perc és jövök. - kipattant a kocsiból és ment át a házukba. Lassan én is bementem, hogy letussoljak. Amikor beléptem a fürdőbe, pont akkor csengettek is. Fhú, ez tényleg csak pár perc volt. Hallottam, hogy anyám nyitotta ki az ajtót, én meg, mint még soha, villámsebességgel tusoltam le és öltöztem föl. Mire leértem, hallottam, ahogy beszélgetnek.
- ...megbeszélnék. - ennyit tudtam csak elérni, aztán csak néma csönd lett. Megálltam a falnál, hátha többet is elcsípek, de...
- Damen, szerintem gyere be, ha hallani akarod a dolgokat. - mondta anyám. Lehet, hogy megváltoztam, de a kis kori dolgaimat, úgy látszik, anyám nem felejtette el. Bementem a szobába és rögtön le is ültem Vanessa mellé. Néma csend volt. Csak az óra kattogását hallgattuk. Ezt a csöndet az anyám törte meg.
- Damen, kicsim, mi a bajod velünk? - komolyan, ezt meri kérdezni?
- Talán ezt tudnotok kéne! - vetettem oda kicsit ingerülten. Van megkereste a kezem, megfogta és megszorította. Egy halvány mosolyt küldtem felé.
- Nem beszélhetsz így anyáddal! - emelte fel a hangját apám.
- Akkor hogy beszéljek?! Annyi éve még csak nem is beszéltetek velem! Minden akkor kezdődött, hogy Van-ék elmentek, titeket pedig előléptettek! - kiabáltam. - Rábíztatok egy dadára, majd mintha nem is léteztem volna! Szerintetek milyen volt? De már úgy is mindegy, hisz pár év és nem leszek a nyakatokon! - majd fogtam magam és felmentem az emeletre, majd be is a szobámba. Tudom, hogy normálisan kellett volna ezt a fejükhöz vágni, de szerintem a 7 év dühe most már kikívánkozott.
Halk lépteket hallottam, majd hogy valaki megállt az ajtóm előtt.
- Damen, beengedsz? - hangja nagyon halk volt. Basszus, most biztos, hogy mindent elcsesztem! Akkora egy idióta vagyok! - Rendben, akkor én most megyek. - amilyen gyorsan csak tudtam kiugrottam az ágyból és szinte feltéptem az ajtót. Nessa már a lépcsőnél volt, amikor meglátott. Odamentem hozzá és lassan átöleltem. Éreztem, hogy egy kicsit remeg. Egy nagy köcsög idióta vagy, Damen!
Visszavezettem a szobámba és leültettem az ágyra. Nem nézett fel rám. Leguggoltam elé és kerestem a tekintetét. Az állánál lassan felemeltem, mire végre rám nézett. A szemei könnyesek voltak. A francba.
- S-sajnálom - mondta alig hallhatóan.
- Nem te vagy a hibás. - mondtam. - Én nem tudtam visszafogni magam. Sajnálom, hogy megijesztettelek. Sajnálom! - felálltam és elfeküdtem az ágyamon.
- Damen, szerintem tudom, hogy mit érzel. - szembefordultam vele, mert ő is mellettem feküdt már.
- Mi?... - nem kérdeztem többet, mert folytatta.
- Tudod, mi is apa munkája miatt költöztünk annyit. Amikor Londonba költöztünk, szinte nem is láttam őket. Azt már előtte megszoktam, de akkor nem volt ott Chris, hogy ne érezzem magam egyedül. Aztán jött Barcelona, a nyelvet is csak alapfokon beszéltem, nem, hogy egy spanyol suliban kezdjek. De amikor már nem nagyon bírtam tovább, már én is 'letámadtam' őket. Nagy vitánk volt, de aztán valahogy nyugodtan is megtudtuk beszélni. Akkor már próbáltak többet lenni velem. - Nem tudtam, hogy mit mondjak.
- Lehet igazad van. - mondtam. - Nagyon megijesztettelek?
- Nem annyira, de kicsit megijedtem. Még sosem hallottalak így beszélni. - átöleltem, hogy megnyugodjon. Soha nem akartam, hogy féljen tőlem.
Később lementünk a szüleimhez. Bocsánatot kértem tőlük és valahogy sikerült megbeszélnünk ezt az egészet. Van is végig ott volt velem, amiért hálás vagyok. Úgy látszik, hogy kezd végre minden rendbe jönni az életemben.

37.rész - Rám számíthat

 Hola chicas!:D Tegnap sikerült megírnom a részt, ezért tudtam hamarabb hozni. Remélem jó lett és nektek is tetszeni fog;) Komizni ér!
És nagyon köszönöm a +2 feliratkozót!! Alig tudom elhinni! Elérjük a 25-öt?:D
Jó olvasást, Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 Reggel az ébresztő idegtépő hangjára keltem. Gyorsan megkerestem a kezemmel, majd ki is nyomtam kemény 5 percig. Ez is valami és ezt ki is használom! Megfordultam és még pihentem volna tovább, azonban éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd hogy valaki apró puszikat hagy az arcom helyén. Kicsit kinyitottam a szemem, de csak annyira, hogy ne lássa, hogy felkeltem, de még így sem ismertem föl, mert nem láttam az arcát.
- Tudom, hogy ébren vagy. - morogta a fülembe, reggeli rekedtes hangján, amit ezer közül is felismernék.
- Dehogy vagyok. - morogtam. Persze hülyeség volt megszólalnom, mert így főleg lelepleztem magam. Ő csak nevetett rajtam. Kinyitottam a szemem és szembe kerültem Vele. A felkarján támaszkodott és a szememet nézte. Nem bírtam tovább, ezért a kezem felvezettem a tarkójára és úgy húztam magamhoz egy hosszú csókra. Belemosolygott, de hevesen is viszonozta. Ezt a tevékenységünket lábdobogás és anya kiabálása szakította meg. Istenem, ne hogy bejöjjön! Rögtön lelöktem magamról Damen-t és a biztonság kedvéért letakartam a takaróval. Erre csak morgott egyet, de odasúgtam neki, hogy meg ne mozduljon. Felvettem egy "Mindjárt meghalok, olyan álmos vagyok" - arcot és kiléptem a szobámból. Anyát meg is láttam és éppen egy pohárral tartott a...na vajon hova?
- Hát te? Pont most akartalak felkelteni. - az arcára teljesen kiült a meglepettség. Persze, nagyon nem kelek fel magamtól, de most, ha nem akarok lebukni, akkor anyának nem szabad bemennie. 
- Pedig nem kell, már fenn vagyok! Látod? - ugráltam egy kicsit a hatás kedvéért. Oké, tudom, hogy hülyén néztem ki, ezt anyám arcáról is le tudtam olvasni.
- Oké, akkor öltözz fel és gyere le reggelizni. - elindult a lépcső felé, én megkönnyebbültem, de anya visszanézett még. - Egyébként, jobb ha Damen visszamászik, mielőtt apád is meglátja. - és ezzel el is ment. Na várjunk csak?! Anya tudja? De mégis honnan? Hát jóóó, csak ne mondja el apának, hogy Damen itt volt...Tényleg, Damen!
Visszamentem a szobámba, ahol az üres ágy fogadott. Értetlenül néztem be mindenhova, ahova elbújhatott, de nem volt sehol.
- Engem keresel, édes? - hallottam meg a hangját az ablakból. Odamentem és megláttam a saját ablakában.
- Nem, de örülök, hogy ott vagy a helyeden, ezért siethetnél is.
- A helyemen? Mi van, kutya lettem? - kérdezte felháborodva.
- Még szép, Bodri. - rákacsintottam, majd fogtam a ruhám és mentem is tusolni. Gyorsan meglett, majd a cuccommal mentem is le reggelizni. Reggeli közben, anya sejtelmesen rám mosolygott. Ismerem ezt a nézést. Azt jelenti, hogy még hallani akarja a részleteket. Ne máár!
- Mentem, sziasztok! - válasz nélkül mentem is, ahol Damen már a kocsijának dőlve várt rám.
- Szia. - lábujjhegyre álltam és adtam egy csókot a szájára. Furcsa, de nem viszonozta. - Valami baj van? - kérdeztem, de még mindig érzelemmentes arccal nézett rám.
- Semmi. - morogta, de azért felfedeztem egy apró mosolyt a szája sarkában.
- Na, csak van valami. Történt valami?
- Nem vagyok kutya. - vetette oda, mire először meglepődtem, aztán csak felnevettem. Komolyan, ez miatt van 'kiakadva'? Ez kész.
- Kinevetsz? - kérdezte felháborodva, de én csak jobban nevettem. Istenem. Felnéztem rá és már ő is mosolygott.
- Most komolyan, ezen vagy 'dühös'? - formáltam idézőjeleket.
- Igen, mert engem nem kutyázhat le senki! - mondta határozottam, majd a derekamat átkarolva közelebb húzott magához. - Ezért ki kell, hogy engesztelj. - morogta a fülembe, majd a nyakamat kezdte csókokkal ellátni. Lehunytam a szemem és úgy élveztem ajkai érintését a bőrömön.
- És mégis mire gondoltál, mert akármit nem teszek meg.
- Először megelégszem egy csókkal. - mondta, majd már éreztem is ajkait az enyémeken. Pár perc után el is húzódott. - Menni kéne, ha nem akarsz elkésni. - Igaza volt, 15 percünk volt, hogy a suliban legyünk.
Beültünk a kocsiba, Damen meg elég gyorsan ment. Most azért nem haragudtam, mert nem akarok elkésni franciáról.
Igaz, pár perccel becsöngő előtt, de beértem.
- Hol voltál eddig? - súgta nekem Jenny.
- Lekötötték a figyelmem. - súgtam vissza, majd a tanárra figyeltem.
A nap elég gyorsan eltelt. Már a matek sem nagy gond, mert Mr Winslow már nem dühös rám. Nem is értem, hogy miért volt az, de mindegy.
- Na és, hogy vagytok Damen-nel? - kérdezte Jenny, az öltözőben, edzésre készülődve.
- Meg vagyunk. Igazából, nekem még egy kicsit fura is, hogy együtt vagyunk.
- Tudod, ahogy észrevettem, Damen nagyon megváltozott. Igaz, személyesen nem nagyon ismertem, de tudom, hogy a legtöbbször lógott és nem érdekelte semmi a bulin meg a lányokon kívül. - figyelmesen hallgattam Jenny-t. Ezt úgy nem is tudtam róla. - ...de látszik, hogy mennyire megváltozott miattad. - csíptem el az utolsó mondatát.
- Aha, és ti Chris-szel, hogy vagytok?
- Nagyon jó, annyira aranyos, de néha nagyon gyerekes tud lenni... - a többit már teljesen vörös arccal mondta végig. Fura, az elején még nem láttam volna, hogy annyira zavarba tudott volna jönni, ha Répafiú is ott van.
Az edzés ugyanúgy telt, mint az eddigiek. Fárasztóan. Olyan fáradt vagyok!! Mint a zombik, úgy mentünk Jenny-vel a parkolóba, ahol a fiúk, már ott vártak minket.
- Már megint kinyúltatok? - kérdezte nevetve Répafiú. 
- Kuss, és akkor nem verlek meg. - mondtam neki, majd odamentem Göndörkéhez és szinte elaludtam az ölelésében.
- Lehet inkább hazaviszem. - szólalt meg Ő is. - Sziasztok. - be is szálltunk a kocsiba és mentünk is haza. Egy gyors csók után mentem is fürödni. Anyáék még nem voltak itthon, ezért csináltam egy melegszendvicset és mentem is fel a szobámba. Amint beléptem, egy 'idegen'-t véltem felfedezni az ágyamon.
- Ezzel rendszert csinálsz? - kérdeztem Tőle, majd mellé ültem és folytattam a vacsorámat.
- Szerintem igen, szeretek Veled aludni. - nézett a szemembe azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, a szívem meg rögtön heves vágtába kezdett.
- Én is szeretek veled aludni, de nem kéne megbeszélned a dolgokat a szüleiddel? - tettem le a tányért az asztalomra és én is melléfeküdtem. Csak sóhajtott egyet, de nem szólt semmit. - Figyelj, én segíthetnék, de csak ha szer... - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Szerintem így akarta kimondani, hogy szeretné, ha vele lennék.
- Köszönöm. - suttogta. Rámosolyogtam, megfogtam az egyik kezét és megszorítottam, tudatván, hogy rám mindig számíthat. - De azt hiszem, neked már aludnod kéne. - tette hozzá vigyorogva.
- Tudom, megyek is. - és magamra is húztam a takarót. Ő csak nevetett, hogy szinte 'elbújtam' előle, de ő is bemászott mellém és engem átkarolva aludtunk el.