15.rész - Küzdeni fogok

Sziasztok! Új részt hoztam remélem tetszik. Sajnálom, hogy egy valaki leiratkozott, de ez az ő döntése. És köszönöm, mert átléptük a 2000 oldalmegjelenítést! Jó olvasást! Anna xx.

*Damen szemszöge

 

Basszus, a fene sem gondolta volna, hogy unokatesók! Akkor én, hogy a fenébe tudhattam volna? Senki nem mondta. Mondjuk, voltak arra utaló jelek. Amikor matekon el kellett ülniük, akkor a tanár mindkettejüket Turner-nek szólította. Én csak arra gondoltam, hogy ez csak a véletlen és hogy ez ilyen gyakori név.
És most persze én vagyok a közutálat tárgya az osztályban egy félreértés miatt. Sokan lesajnálóan vagy dühösen néznek rám. De a legrosszabb, hogy Chris sem szól hozzám, sőt nagy ívben el is kerül. Tegnap az edzésen sem szólt hozzám, legfeljebb csak akkor, amikor a taktikát kellett megbeszélnünk. Ha most egy hisztis kis csaj lennék, akkor most sírva fakadva hazarohannék a szobámba és ki sem jönnék onnan. De mivel nem vagyok, ezért magamnak kell helyretennem azt, amit elszúrtam.
A suli felé hajtva gondolkozom, hogy mit mondjak Chris-nek. Basszus, soha nem kellett még bocsánatot kérnem senkitől, nem is tudom, hogy mit csináljak! Jól van Damen, most szépen lenyugszol, és megbeszéled ezt az egészet a legjobb haveroddal. Igen egyszerű, csakhogy tuti, hogy Vanessa is ott lesz mellette, mint eddig.
 Küldtem egy SMS-t neki, hogy találkozzunk lent az udvaron, de egyedül jöjjön. Most gondolom, hogy felébreszthettem, hisz első óránk nincs, ezért ő otthon még aludhatott. Ahogy megérkeztem a suliba, már mindenki ott volt. Persze az 1. órából már nincs sok, ezért elmentem a szekrényemhez, majd onnan le az udvarra. Amikor kicsöngettek az első óráról, az egész udvar megtelt 9.-esekkel. Ahogy most elnéztem őket, nem tűntek olyannak. A lányok minél többet mutató ruhákban voltak, a fiúkról már szinte leesett a gatyájuk. Komolyan, akkor minek vesznek föl nadrágot, ha azt akarják, hogy csak az alsójuk látszódjon.
Kicsivel később Chris is kijött az ajtón és felém közeledett. Mikor odaért, csak meg állt előttem és csak bámult. Semmit nem lehetett leolvasni róla.
- Figyelj... - türelmesen figyelt, míg én összeszedtem a gondolataimat. - Én nem akartam azt tenni! Egyszerűen azt éreztem, hogy...már nem is fogunk együtt lógni, hisz mindig Vele voltál és nagyon úgy tűnt, mintha egy pár lennétek. De megbántam és sajnálom! Érted? SAJNÁLOM. - Ő meg még mindig bámult és meg sem szólalt. Aztán vett egy nagy levegőt, majd megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mint valami nyálas filmben? - és elröhögte magát. Hát, persze! Én itt bocsánatot akarok kérni, erre ő meg kiröhög. Ez az igazi Chris.
- Hé, én próbálkoztam. De te is tudod, hogy még senkitől sem kellett bocsánatot kérnem. - Védekezően felemeltem a kezem és mosolyogtam. - Akkor nem haragszol?
- Azt azért nem mondanám, de azt remélem tudod, hogy nem tőlem kell bocsánatot kérned? - nézett rám komolyan, ami nálam nagy szó.
- Tudom. - sóhajtottam. Chris-szel jól ment, viszont nem tudom, hogy Vanessának elég-e egy bocsánatkérés. Nem ismerem annyira, és fogalmam sincs miért akarom ennyire, hogy megbocsásson, de most hogy tudom, nem a haveromat akarja, ezért tényleg szeretnék vele jóban lenni. Még ha nem is lesz könnyű visszaszerezni a bizalmát, én akkor sem fogom feladni!
Becsöngőkor visszasiettünk a terembe még Mr Winslow előtt. Komolyan, attól az öregtől még nekem is feláll a hátamon a szőr. Mondjuk, nem volt mindig ilyen. 9-ben még tök jó fej és vicces volt, de a nyár után valamitől megváltozott. Nem tudjuk, hogy mitől, de nagyon megváltozott. Egyszer volt, hogy megpofozta Aaron-t, hogy ott maradt a keze nyoma az arcán. De az igazgatónak azt mesélte be, hogy egy lány pofozta fel, mert nem hagyta békén. És persze, az ő szava a gyerek ellen. Ezért inkább csak csöndben üljük végig az óráit.
Mire felértünk, a tanár még nem volt bent. Azonban Vanessa ott ült a helyén és a tankönyvet olvasgatta. Chris gyengén beleütött a vállamba és a helyére ült Jenny mellé. Hát, hajrá! Odamentem és leültem mellé, de nem nézett felém, csak a könyvre összpontosított.
- Figyelj... - mire belekezdtem volna a tanár bejött és kihívta Vanessát felelni. Persze ő készült és mindenről beszélt és válaszolt, amit a tanár kérdezett tőle. Winslow morogva írta be az 5-öst és tovább mentünk az anyaggal. Óra végén Vanessa felpattant és kirohant a teremből. Még utolérni sem volt időm. A következő ór fizika volt, ami csak abból állt, hogy az osztályfőnök magyarázott a lányok meg itták minden szavát. Földrajzon dogát is írtunk, majd még angolon és irodalmon is feleltünk. És ez még csak a suli 2. hete.
Majd egy dupla olasz után mehettünk is edzésre. A fárasztó edzés után haza is mentem. Anyáék persze nem voltak otthon, így kerestem valami vacsorának jót és felmentem. Gyors lezuhanyoztam és mentem is vissza a szobámba. Még  átnéztem volna Vanessához, de a függönye el volt húzva.
Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akkor is küzdeni fogok, még ha ez évekbe fog telni!

14.rész - Legjobb barátnő

Meglepetés! Új rész, remélem tetszeni fog;)
Köszönöm a 11(!!) feliratkozót! De nem is húzom az időt, jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

Csak futottam és futottam. A legszívesebben hazafutottam volna és bezárkóztam volna a szobámba. De sajnos nem mehettem, mert volt még órám. Ezért inkább csak keresni akartam egy helyet, ahol egy kicsit nyugtom lesz a szünet végéig.
A könnyeim meg csak folytok le az arcomon megállás nélkül. Hogy tehette ezt? Most komolyan mit ártottam én neki? Azt hittem, hogy kedves, mert matekon is kihúzott a pácból. De akkor miért állt ki amellett a plázacica mellett? Az biztos, hogy soha az életben nem akarom látni! Igen, csakhogy nem elég, hogy egy osztályba járnunk és szomszédok is vagyunk, de még Chris legjobb haverja is. Vagyis, nem tudom, ezekután még azok lesznek.
Annyira belemerültem a gondolataimba és elég homályosan láttam, ezért nem is láttam, hogy merre megyek, így már csak azt vettem észre, hogy nekirohantam valakinek. A földre estem a nagy lendülettől, de még erőm is alig volt, hogy felkeljek.
- Bocsi, nem figyeltem. Nem akartam neked menni. - felkeltem a földről és segítettem neki is felkelni. Megtöröltem a szememet, hogy rendesen lássak és egy barna szempárral találtam szembe magam. Egy magas, fekete felzselézett hajú fiú állt előttem. Ruhája egész jól nézett ki, de nem tűnt bunkónak.
- Semmi baj, én nem figyeltem. - mosolygott rám, de amint megnézte a ruhámat, már el is tűnt. - Úristen, mi történt veled? - Lenéztem magamra és hát, nagyon nem tetszett. A hülye spagetti miatt - ez volt a kaja - nem elég, hogy csupa paradicsomszószos és kis húsdarabok voltak a pólómon. A hajam végén tészta darabok, a leves meg a nadrágomat áztatta el, de szerencsére nem nagyon és nem az egészet.
- Háát, történt egy kis baleset - mosolyogtam keserűen.
- Nem hiszem, hogy egy egyszerű baleset, de ezt majd később. Van másik ruhád? - meglepődtem, hogy milyen kedves, pedig csak most találkoztunk.
- Persze, csak az van a táskámban. - forgattam a szememet. Miért, szerinted tudtam, hogy ezt fogják velem csinálni?
- Ahogy hallom, nincs. Akkor a tesi cuccod? Nem kéne egész nap ebben lenned.
- Az a helyzet, hogy a szekrényem elég messze van innen és nem akarom, hogy tovább röhögjenek rajtam.
- Akkor, ha akarod, kölcsön tudom adni a cuccom. Pont itt van a szekrényem, ne aggódj, tiszta. - röhögte el magát a végére.
- Hát, rendben. - Elment a szekrényéig, ami nem volt messze és odaadta a cuccát. Egy közeli mosdóban átvettem. 'Kicsit' nagy volt rám. Kimentem és amint meglátott, elröhögte magát.
- Nem röhög, mert megbánod! - szúrós szemmel néztem rá, amitől már is abbahagyta, de még így is ott bujkált egy mosoly az arcában. - Egyébként hogy hívnak?
- Jaj, ne haragudj! Ashton vagyok. Ashton Denton, de szólíts csak Ash-nek. - nyújtotta a kezét, amit örömmel fogattam el.
- Én Vanessa vagyok. Vanessa Turner. - összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Turner? Mint Chris Turner? - bólintottam. - Nem is tudtam, hogy van egy húga!
- Igazából csak az unokatestvére vagyok. Az apukáink testvérek. - javítottam ki.
- Ja, így már értem. - elindultam a szekrényem felé, de ő is követett. - Egyébként mi is történt veled igazából?
- Majd úgyis megtudod, nem mindegy?
- Nem biztos, hogy az igaz lesz, szóval? - nem igaz, miért ilyen kíváncsi?
- Egy csaj hülyeséget terjesztett róla, leöntött a kajájával és egy osztálytársam az ő pártjára állt. Most boldog vagy?! - kivettem a cuccom a szekrényből - időközben ideértünk - és bementem a mosdóba átöltözni. Mire kimentem, még most is ott várt rám. Betettem a cuccom és megnéztem a telefonom, mert Jenny és Chris már vagy 4-szer hívott. Üzentem nekik, hogy itt vagyok a szekrényeknél, szóval jöjjenek ide.
- Bocs, hogy erőltettem. - szólalt meg - de most mennem kell, lassan becsöngetnek. Találkozunk még? - nézett rám boci szemekkel, amiknek nem bírtam nemet mondani.
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Szia. - el is ment, de amint elment, rögtön megjelent Jenny és Chris.
- Sajnálom Vanessa, még nem csinált soha ilyet! Nem tudom, mi ütött belé... - kezdte a magyarázkodást, de én le is állítottam.
- Chris, nem te tetted ezt, nem neked kell magyarázkodnod. De most, ha lehet, én nem beszélnék vele. - mindketten bólintottak és visszamentünk a terembe. A maradék órákban, próbáltam nem Damen-re figyelni, de éreztem, ahogy lyukat éget a hátamba. De ha találkozott a tekintetünk, a szemeiben mintha megbánást láttam volna csillogni? De lehet, hogy csak én akartam azt látni, hisz miért bánta volna meg, ha nem is segített.
Legalább az edzés segített elterelni a gondolataimat Damen-ről és a történtekről. Edzés után gyorsan felöltöztem és inkább gyalog mentem haza. Azonban Jenny utánam jött.
- Hé, hazasétálsz?
- Igen, még talán jót is tesz. Ha akarsz, mehetsz Chris-szel.
- Nem-nem. Nem hagylak egyedül egy ilyen nap után. - Elmosolyodtam és megöleltük egymást. Örülök, hogy egy ilyen barátnőm van, mint Jenny. Ilyenkor csak ők tudnak engem felvidítani.
A hazafele út elég viccesen telt. Sokat röhögtünk és beszélgettünk. A házunk előtt elköszöntünk egymástól. Én be mentem, Jenny meg hazafelé ment.
Otthon még nem voltak anyáék, ezért gyorsan kiöblítettem a ruháimat és úgy dobtam a szennyezve. Megtanultam a tanulnivalót holnapra - a matekot is - majd még fel is léptem Face-re. Egy ismerősnek jelölés volt, méghozzá Ash-től, és persze mindenki az ebédlős sztorival volt elfoglalva, ezért inkább ki is léptem.
A függönyt is elhúztam, hogy Damen-t még véletlenül se lássam meg. Mivel nem volt más dolgom, ezért gondoltam csinálok vacsorát. Egy egyszerű rántotta mellett döntöttem. Felszeleteltem a hagymát és beleraktam a serpenyőbe, majd a tojást is. Isteni illata volt. Amikor kész lett három tányérra szedtem és pont akkor érkeztek meg anyáék is. Örültek, hogy megcsináltam és meg is ettük.
Vacsora után elmentem lezuhanyozni és aludni. Egy ilyen nap után, már nem volt kedvem semmihez.

13.rész - Most csalódtam benned.

Sziasztok!! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog;)
Köszönöm a +1 feliratkozót, de nem beszélek tovább, szóval jó olvasást. Anna xx.

*Damen szemszöge

Reggel a szokásos rutinnal készültem el. Egy bögre kávé, reggeli, tusolás és fel is öltöztem. Persze a legfontosabb nem maradhatott ki. Mégpedig, hogy az ablakon át nézem, ahogy Vanessa felöltözik. Mázli, hogy az anyja széthúzza a függönyét amikor felkel, Ő meg túl fáradt ahhoz, hogy észrevegye és elhúzza. Meg kell mondani elég csinos. Ha nem tudnám, hogy milyen és hogy a legjobb haverom barátnője, simán lefektetném egy körre, vagy még néhányra. De mivel ismerem, ezért még csak meg sem fogom próbálni. Mondjuk, ha nem szólalna meg vagy valami...NEM! Ő is csak egy olyan csaj, mint a többi.
Elindultam suliba, és becsöngőre be is értem. Az, hogy ilyen korán jöttem be, az az, hogy olasz órám van. Az idegen nyelvekben vagyok egyedül jó - kosár, deszka kivételével - és ez az egyetlen dolog, ami érdekel is. Amint befejeztem a sulit, már húzok is innen. Persze bírom Los Angeles-t, de azért inkább a világot járnám be.
A teremben még nem volt senki, ezért nyugodtan sétáltam oda a haverokhoz. Kezet fogtunk, de aztán bejött a tanár és elkezdődött az óra. Igaz, dupla óra volt, de megint csak gyorsan és remekül telt az olasz, nagyon szeretem ezt a nyelvet.
Ahogy kicsöngettek, utam Brithany szekrényéhez vezetett,nem sokkal később meg is érkezett a tulajdonos. Mikor észrevett, elkezdte magát dobálni és a hajával játszadozott. Komolyan azt hitte,hogy ettől elolvadok?Ribanc.
-Szia, Damen! Mi a helyzet? - enyelgett, kezét a vállamra tette, és a lehető legközelebb jött hozzám.
- Alkut ajánlok. Ha segítesz megszívatni Vanessát akkor kérhetsz bármit. Na, benne vagy? - néztem rá kérdőn. Tudom, hogy egy lány sem bírna ennek ellen állni.
- Bármit kérhetek? - kérdezte mézes.mázos hangon, amitől mindig a falra mászok. Komolyan, nincs még egy ilyen lány a földön, mint ő. Szerencsére.
- Bármit, de csak most az egyszer.
- Ha sikerül is a kis terved, akkor egy csókot kérek. - szerencsére nincs annyi esze, hogy azt kérje.
- Rendben, de csak EGY csók! - hangsúlyoztam ki az 'egy' szót.Bólintott,én meg rögtön ott is hagytam és mentem matek órára. A teremben leültem a többiek közé, akik beszélgettek.
- Hol voltál? - érdeklődött Chris.
- Elintéztem pár dolgot. - rántottam meg a vállam. Mégsem mondhatom azt neki, hogy a barátnőd megszívatása miatt szövetkeztem a ribanccal. Csak megrántotta a vállát és a barátnője felé fordult.
Lassan becsöngettek,Vanessa mint egy kis angyal nehogy a tanár rászálljon.Belépett Mr. Winslow és persze rögtön kiszúrta őt.
-Miss Turner,a táblához!-vakkantott,mire a lány kétségbeesetten pislogott Chrisre.Basszus,nem tanult!Pedig tudhatta volna,hogy ő fog felelni!Csak meredten bámult barátjára.Na persze,majd ő megmenti.Ez az elméletem megdőlt,mikor Vanessa felállt a helyéről.Miért nem jelentkezel te barom,Chris?!
Vanessa már majdnem kiért.Nem hagyhatom hogy rossz jegyet kapjon,ő kitűnő tanuló.Hirtelen csak azt vettem észre,hogy felfelé nyújtom a kezem.
-Igen,Mr. Wright?-szólít fel a tanár.Mi a fenét csinálok?Meg kéne aláznom ezt a csajt,most mégis kiállok mellette!
-Felelni szeretnék.-mi ütött belém?Mindenki döbbenten fordult felém. Mondjuk, én is így néznék magamra.
- Mit akar? - a szemöldöke a kopasz feje tetejéig is felkúszott.
- Felelni. - a tanár rá nézett Vanessára, aki szintén megdöbbenve nézett rám, majd vissza rám.
- Legyen, jöjjön a táblához. - morogta, míg én kisétáltam a táblához és Vanessa vissza a helyére. Nagyjából elmondtam a múlt órai anyagot, de a tanár annyira mérges volt, hogy minden egyes mondatomba belekötött. Biztos azért mérges, mert nem Vanessát szívathatja. Peche van, tanár úr, így legalább talán kicsit közelebb kerülhetek hozzá. A feleletem végén 3-ast adott. Nekem sem kell jobb, nem akarok strébernek tűnni. Visszamentem a helyemre és hallgattam a tanár beszédét. Egyszer csak egy papírfecni landolt a füzetemen.
"Kösz, haver" - ennyit írt. Tudod Chris ezt te is megcsinálhattad volna. Mindegy, az óra hátralévő részében tovább gondolkoztam a szívatásomon.
Szünetben megbeszéltem Brithanyval a tervet,majd vigyorogva vártam hogy,legyen már ebédszünet.Viszont egész nap olyan fura rossz érzésem volt.Olyan mintha bűntudatom lett volna.Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész?Nem akarok fájdalmat okozni neki...de ez az érzés,rögtön elmúlt mikor megláttam,hogy önfeledten viháncol Chrisszel.Nem fogja tőlem elvenni a haveromat!
Végre ebédszünet és én leültem a szokásos helyemre,majd belépett a helységbe Brit is,nem sokára Vanessa is megérkezett a többiekkel.Jelentőségteljes pillantást váltottam Brittel,ő felállt,én pedig hátradőltem a székemben. Show time!
A fura érzés korábbról felerősödött,mikor Brit leöntötte ebédjével Vanessát. Az egész testén végig folyt az étel,ő pedig meghökkenten állt.
-Ó,bocsi.Most lopnod kell egy újat!-mondja fennhangon Brithany az előre megbeszélt szöveget,én pedig egyre jobban sajnálom Vanesszát.Nem,nem sajnálhatom!
-Mi van?-Vanessa értetlen pillantásokkal jutalmazza Britet.
-Jaj,ne játszd a hülyét!Tudjuk,hogy a ruháidat össze lopkodod magadnak!Nem kell letagadni,megértjük,hogy a szüleidnek nincs pénze rád!-Auch.Ez nekem is fájt,de nem állhatok ki Vanessa mellett.
-Én nem loptam soha életemben!Hagyj békén a hülyeségeiddel,és ne terjessz rólam ilyeneket!-kiáltja Vanessa. Erőt veszek magamon, felállok és odasétálok. Vanessa reménykedve pillant rám, de nekem eszem ágában sincs segíteni, még is reménykedik? Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán nem kéne, hisz ha számít rám, akkor már nem is annyira utál? Basszus, ha már elkezdtem, be is kell fejeznem, mert már nagyon is benne vagyok.
-Nem kell tagadnod,csak egy lopós ribanc vagy.-rántom meg a vállam,mire a lány megsemmisülten bámul rám,ajkaimra harapok,érzem,hogy testem minden egyes négyzetcentiméterét átjárja a megbánás,és a bűntudta,szemeibe tekintek,amikben most könnyek csillognak.Csalódott bennem.
Végül elszakadt tekintetemtől és kifut az ebédlőből,ahol mindenki végig nézte és hallgatta a történteket.
Csak pislogok hűlt helyére,mikor valaki megragadja a pólómat.
-Mi a fasz,ember?!Miért bántod az unokatesómat!-ordítja a képembe Chris,mire én köpni-nyelni nem tudok.Unokatestvér?
-Micsoda?Vanessa az u-unokatesód?-hangom remeg,mert tudom,hogy ezt most nagyon elcsesztem.Ő soha nem akarta elvenni tőlem Christ,hisz csak rokonok.Először fellélegzek,majd szembe jut az elmúlt öt perc és megfagy a vér az ereimben.
-Ki más lenne?-sziszegi dühösen még mindig az arcomba legjobb barátom.
-Én nem is tudtam.-nézek rá még mindig elkerekedett szemekkel.Te jó ég,mit műveltem?
Chris elengedi a pólóm és kifelé indul az ebédlőből, de még vissza néz rám. Szemeiben csalódottság csillogott.
- Most nagyot csalódtam benned. - és kiment, a többiek pedig utána. A többi diák folytatta az evést, de én még mindig ott álltam, lefagyva az ebédlő közepén. Lehet hogy őt is elvesztettem?
-Kérem a csókomat,nagyfiú.-suttogja a fülembe Brithany,karjaival átöleli a nyakam.

12.rész - Na, már csak ez hiányzott!

 Holaaa! Nem tudom, hogy ez a rész mennyire nyeri el a tetszéseteket, de remélem, hogy azért jó lett. Komizni is ér!;) 
Jó olvasást! Anna xx.

*Vanessa szemszöge

 

 Reggel megint megszólalt az ébresztőm, amit kezdek egyre jobban utálni! És a legrosszabb, hogy ma hétfő van! Ma nem érdekelt, hogy anyám leönt vízzel, vagy ha elkések a suliból. Aludni akarok!
Tegnap vagy 11-ig voltam fent és Cortezzel és Lyana-val beszéltem. Elmondták, hogy elég nagy az üresség nélkülem a suliban és hogy hiányzom nekik. Ők is hiányoznak nekem. Meséltem nekik az új suliról, a tanárokról - a mateknál szó szerint szakadtak a röhögéstől, hogy-hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Kösz srácok, ez jól esett - az új haverokról és persze - Cortez legnagyobb örömére - Lyana-nak a pasikról is beszámoltam. Sokat nevettünk, persze halkan, mert anya kinyírt volna, ha megtudja, hogy ilyenkor fenn voltam, de persze tartoztam nekik, amiért tegnap nem voltam. Végül azért megkegyelmeztek és elengedtek aludni, hisz tudják, hogy mennyire nem vagyok korán kelő.
És most reggel negyed 7 van és ki kéne kelnem az ágyból, de sehogy sem megy. Hallottam, ahogy nyitódott az ajtó, de nem bírtam kinyitni a szemem.
- Most ne, anya. Nem kérek vizet az arcomra. - motyogtam az arcomat a párnába fúrva. Nem válaszolt semmit, de még mindig éreztem, hogy itt van. Éreztem, hogy figyel, de nem foglalkoztam vele. Már éppen visszaaludtam volna, mikor...
- ÉBRESZTŐŐŐ!!! IDEJE FELKELNI!!!! - kiabált Chris és közben az ágyamon is ugrált, aminek a következménye az lett, hogy én a földön végeztem. Chris az ágyamon elterülve röhögött, míg én nagy nehezen feltápászkodtam a földről.
- Most komolyan, egy normális ébresztésem lehet?! - mondtam neki kissé idegesen.
- Nem, mert te úgy fel sem kelnél az ágyból. - ilyenkor nagyon utálom, hogy ennyire ismer.
- Na jó, ha kifáradsz, akkor felöltözök és addig csinálhatsz nekem egy kávét.
- Tényleg? Megengeded? Olyan rendes vagy. - most túl fáradt voltam ahhoz, hogy visszavágjak, csak szépen kilöktem az ajtón. Kicsit kinyitottam az ablakot, hátha felébredek tőle egy kicsit. A kellemes meleg levegő betöltötte a szobát és már is sokkal jobban éreztem magam. Behunytam a szemem és csak élveztem a szél fuvallatát. De sajnos ennek is vége lett, ugyanis...
- El fogsz késni. - hallottam meg egy mély, rekedtes hangot. Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam Damen-nel. Persze, ő a saját ablakából vigyorgott rám.
- De te is. - vágtam rá, amire csak megvonta a vállát.
- De tőlem már megszokták, úgyhogy neked kéne jobban igyekezni. - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemem. Becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt. Gyorsan elkészültem és lerohantam a konyhába. Chris vigyorogva nézte, ahogy kapkodva megeszem a reggelim és iszom meg a kávét, de most nem foglalkoztam vele. Szerencsére anyáék már elmentek, így nem kell magyarázkodnom, hogy miért vagyok olyan fáradt.
- Jössz, mert elkésünk. - Drága uncsitesóm halál nyugodtan sétált a kocsiig és hajtott a suliig. Volt 5 percünk becsöngőig, szóval 'elfutottam' a szekrényekig és kivettem az angol felszerelésem és siettem a terembe. Pont becsöngettek mire odaértem és a tanár is megérkezett. Az óra negyedénél Damen is befáradt. A tanár csak a helyére küldte és, mintha mi sem történt volna, folytatta az órát. Damen csak egy győztes pillantást küldött felém, amire csak megforgattam a szemem és tovább figyeltem a tanárra. Megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam a csengő hangját. A következő óra spanyol volt. Év eleji ismétlést volt, de én akkor is szinte végiguntam az órát. Az a két év Spanyolban elég volt, hogy jól beszéljek spanyolul, szóval ez az óra eléggé fárasztott. Aztán az ének, fizika és föci után tesi óránk volt. Jenny nem értette, hogy ma miért vagyok ilyen fáradt, ezért az öltözőben elmagyaráztam neki a tegnap estét. Erre csak mosolyogva rázta a fejét és gyorsan felkötötte a haját. Tesi órán Jones tanárnő érezte a hétfői hangulatunk ezért csak játszottunk egész órán. Óra után ebéd szünet volt, ezért az ebédlő felé vettük az irányt.
Az ebédlőben elvettük a kajánkat és Chris-éket kezdtük el keresni, akiket hamar meg is lehetett találni. Pont elindultam volna, mikor valaki nekem jött, de úgy, hogy majdnem elejtettem a tálcámat.
- Nem tudsz vigyázni? - kérdezte elég magas hangon. Még ő van kiakadva?! Ránéztem, és egy erősen mázolt arccal találtam szembe magam. Komolyan, szinte megijedtem. Miniszoknyát viselt, ami épphogy takarta a hátsóját. Elég mély dekoltázsos toppot és egy kb. 10 cm-es magassarkút, de 'szegény' még így is alacsonyabb volt nálam.
- Már bocs, de te jöttél nekem! Szóval szerintem te nem tudsz vigyázni. - a kijelentésemre csak felhúzta a szemöldökét és végig nézett rajtam.
- Szóval, te vagy az új lány, mi? - olyan hanglejtése volt, mintha ez mindent megmagyarázna.
- Igen, és?
- Látom Jenny, te mindig csak az újakkal tudsz jól barátkozni. - nézett Jenny-re. Na itt, már is elegem lett.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de nem is érdekel. De most jobb lesz, ha eltipegsz innen, ameddig szépen mondom!
- Senki nem beszélhet így velem! - sipákolt, amitől a fülem fájt.
- Pedig én megtettem, szóval... - kikerültem és tovább mentem az asztalhoz. Szinte levágtam a tálcám, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
- Mi történt? - kérdezte Chris, mire minden szempár rám szegeződött.

*Damen szemszöge

Éppen azt próbáltam kitalálni, hogy vajon mi is van a tányéromon. Nem is értem, miért is eszek a menzán?
Hirtelen egy tálca 'csapódott' le az asztalra és Vanessa is leült. Mindenki abbahagyta a beszélgetést és rá néztünk.
- Mi történt? - hát, persze, hogy Chris rögtön aggódik, hiszen a barátnője morcos. Á, mindjárt rosszul leszek. 
- Semmi! - vágta rá. Én már itt rá hagytam volna, de...
- Biztos nem a semmi miatt vagy kiakadva! Na, most szépen mond el nekem. - ez az haver. Csak így tovább.
- Csak Brithany. - mondta ki Jenny. Na, erre már én is kíváncsi vagyok. Azt a csajt még én is ki nem állhatom. Pedig egy lányt sem szoktam visszautasítani. De Ő, már avval idegesít, ha megszólal.
- Jenny, elmondanád, hogy mi történt. - nézett Chris Jenny-re, de Vanessa közbeszólt.
- Beszólt Jenny-nek, én meg visszaszóltam. Erre meg kikérte magának, vagy mi és elrohant. Ennyi. Amúgy is, ki az a Brithany?
- A pom-pom csapat kapitánya, és a legbeképzeltebb liba a suliban. Vagy lehet, hogy a világon. - adtam a legrövidebb válaszolt.
- Na, már csak ez hiányzott! - morogta Vanessa.
- Ne is foglalkozz vele. - mondta neki Chris és elkezdett valami másról beszélni. A szünet vége felé már mentünk a következő órára, ami nekünk olasz volt. Itt is csak ilyen gyakorlás volt, semmi különös. Az óra végén volt még vagy egy óránk az edzésig ezért a csapattal beültünk az aulába. Sajna a röplabdásoknak is akkor van edzésük, úgyhogy ők is csatlakoztak hozzánk. Beleértve Jenny-t és Vanessa-t.
- Még mindig morcos vagy? - karolta át a haverom Vanessát.
- Igen - tette keresztbe a karjait és felhúzta az orrát.
- És mitől lennél újra boldog? - jaj ne!
- Egy kis gumicukor jól esne. - mi van? Nem csókot kért? Mosolyszünet van? Nem hiszem, mert Chris-nek sincs rossz kedve. Chris elszaladt a büfébe és egy zacskó édes békával
jött vissza.
- Parancsoljon. És most már hajlandó mosolyogni?
- Miután megízleltem. - kibontotta és bekapott egyet. Rögtön egy széles mosolyt varázsolt az arcára.
- Na, az igazi Vanessa! Már hiányoztál. - kivett két békát és meg is ette. Vanessa körbekínált minket, de én csak megráztam a fejem. Nem is tudom, hogy lehet azt az izét megenni?
Lassan idő volt, ezért mentünk is átöltözni, mert az edző még ki is nyírhat minket. Mondhatjuk azt, hogy az edző nem kegyelmezett velünk. Taktikákat gyakoroltunk, erősítettünk meg minden. Bár mindenki jól bírta, az edzés végére mégis csak elfáradtunk. Lassan átöltöztünk és Chris-szel a kifelé haladtunk a suliból. De persze a bele kellett futunk a lányokba. Bár ők is ugyanolyan fáradtak voltak.
- Titeket sem kímélt az edző? - kérdezte Chris. Nem válaszoltak csak nagyban bólogattak. A szokásos módon mentünk haza, mivel mindenki fáradt volt. Szóval én elvittem Vanessát, Chris pedig Jenny-t. Az út csendesen telt, de ezt most egyikünket sem zavarta. Ahogy megérkeztünk, rögtön kiszállt a kocsiból.
- Köszi, hogy elhoztál. Akkor holnap. Szia.
- Szia. - és már be is mentünk. Anyáék is itthon voltak. - Megjöttem! - kiáltottam el magam.
- Konyha! - hallottam anyát. Mentem is konyhába, mert éhes is voltam. - Milyen napod volt? - kérdezte anya.
- Fárasztó. - adtam a választ és leültem az asztalhoz. Anya meg egy tányért rakott elém, amin két melegszendvics volt. Gyorsan megettem és mentem is föl a szobámba. Letusoltam és bezuhantam az ágyba. 'Szerintem Brithany segíthet elérni a célom.'-ezzel el is nyomott az álom.

11.rész - Grillparty

Sziasztok! Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam, de nem akart jönni az ihlet:P De most itt van! Elég hosszú lett, de ezzel zárom az 'első hetet' itt:D És nagyon szeretném megköszönni a 8(!!) feliratkozót! Imádlak titeket, jó olvasást. Anna xx.

*Vanessa szemszöge

Végre szombat, amikor kipihenheted az eddigi hetedet. Délig alvás, lustálkodás, szóval egyszerűen egész napos semmittevés. Aha, ez lenne a tervem mára, de mivel ma anyáék, ilyen házavató grill-partit terveztek, ahova majdnem az egész szomszédságot meghívták, ezért nekem is segítenem kell előkészülni. Szóval be kell vásárolni, bepácolni a húsokat - ami csak apa feladata -, kipakolni a kertbe a székeket és asztalokat és persze kitakarítani a házat, mert nem várhatjuk őket egy piszkos házban, ami egyébként nem is olyan piszkos, de anya tudja. De csak azért is kikönyörögtem anyánál, hogy legalább 10-ig hadd aludhassak, hisz nagyon fárasztó hetem volt. Vonakodva, de belement.
Így hát reggel az ébresztőm csörgött, de nem akartam most a földhöz vágni. Lassan kikelek az ágyamból és a szekrényem felé veszem az irányt. Felveszek egy egyszerű itthoni ruhát, ami alkalmas lesz a takarításra is. Lementem a konyhába, ahol anyáék már nagyban a kajákat csinálták. Kerestem valamit reggelinek, de nagyon nem találtam semmit. Amikor anya észrevette, hogy nem találtam semmit, felvett egy zacskót és mosolyogva nekem adta. Meglepődve néztem bele a zacskóba, ahol egy kakaós-csiga volt.
- Tudtam, hogy nem találsz majd itthon semmit, ezért vettem egyet - mondta, mire megöleltem és adtam egy puszit az arcára - De ha megetted, menj és porszívózz fel és törölgess!
- Rendben. - gyors megettem a reggelimet és mentem is takarítani. Először a földszintet csináltam meg. A nappaliban egész jó munkát végeztem magamhoz képest. Szinte csillogott. Majd jöhetett az emelet. A folyosón felporszívóztam és anyáék szobájában is. Ahol kellett törölgettem, de az se volt túl sok. És végül jöhetett a saját szobám. Alig egy hete lakunk itt, olyan mintha 1 hónapja nem takarítottak volna itt. Nem is vagyok olyan rendetlen, de ha fáradt vagyok nem pakolok. Mindegy, összeszedtem a ledobott ruhákat és a szennyes tartóba tettem, majd fel is porszívóztam. Rendet raktam az asztalomon és letöröltem, majd a polcaimat is. Mikor kész lettem, megnéztem az órát, ami fél 12-t mutatott. Hoppá, röpke másfél óra alatt végeztem. Egyéni csúcs. A porszívót visszavittem a helyére és lementem anyáékhoz. Anya a konyhában sütött valamit, gondolom ebédet csinál.
- Heló, mit csinálsz? - felültem a pultra, ahol volt hely.
- Sült krumplit és rántott csirkefalatok. Végeztél is? - nézett rám csodálkozva.
- Aham. Tudom, meglepő. És mikor jönnek a vendégek?
- Úgy 3 körül.
- Addig tudok segíteni még valamit?
- Apádnak segíthetnél, kint pakolja asz asztalokat. - Kimentem apához, aki már a székeket rakta le. Huh, lesznek egy páron.
- Apa, segítsek valamiben?
- Hozd ki a szivacsokat és rakd rá a székekre. - bólintottam, majd a garázsból kihoztam a szivacsokat és rátettem a székekre. Aztán megebédeltünk, míg nekem mosogatnom kellett, addig anyáék a kint asztalt terítették meg. Mikor ezzel kész lettem, felmentem a szobámba. Gépeztem kicsit, de nem nagyon kötött le. Mivel fél 2 volt, ezért elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Magamra csavartam egy törülközőt és a szekrényemben kerestem egy a partira illő ruhát, de nem akartam annyira kiöltözni. Végül találtam egy pont tökéletes ruhát, így fel is vettem. A hajammal nem vesződtem sokat, ezért csak gyorsan megszárítottam és hagytam, hogy lazán, hullámosan omoljon a vállamra. Felraktam egy természetes sminket, fújtam magamra a kedvenc parfümömről. Végül felvettem a néhány karkötőt és késznek nyilvánítottam magam. Rögtön meg is szólalt a csengő.
- Vanessa, kinyitnád lécci? - kiabált anya.
- Persze! - már rohantam is, hogy kinyissam. Megálltam, vettem egy nagy levegőt és kinyitottam. Szembe találtam magam, egy nővel és a férjével. Kb anyáékkal lehettek egyidősek.
- Gondolom, te vagy Vanessa. Örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtott kezet a nő.
- Igen, én vagyok. Maguk meeeg...?
- Jaj, bocsánat, én Nina Wright vagyok, ő meg a férjem, Robert Wright. - várjunk csak. Wright? Akkor ők...? - Ő meg a fiunk, Damen. De lehet, hogy már ismered. - Félre álltak és így szembe találtam magam a jól ismert göndör sráccal. Egy térdig érő nadrágot és egy inget viselt, amit nem gombolt be teljesen, így tökéletesen rá lehetett látni a mellkasára. Haja szokás szerint kuszán állt a fején, míg az arcán egy laza mosolyt volt.
- Megmondtam, hogy ma találkozunk. - már válaszolni akartam rá, de valaki közbe vágott.
-  Nina, de jó, hogy már itt vagytok! Ti vagytok az elsők, gyertek beljebb! - invitálta be őket anya. Az örömét látva, már biztos jóban vannak. Mire észbe kaptam, már ki is mentek a hátsó kertbe, én meg kettesben maradtam Damen-nel.
- Úgy tűnik a szüleink már nagyon jóban vannak - szólalt meg Damen.
- Hát igen. - rántottam meg a vállam - Kérsz valamit inni? - kérdeztem jó házigazda módjára, és elindultam a konyha felé, ahova Ő is követett.
- Mi a választék?
- Van kóla, fanta, gyümölcslevek. Szóval?
- Akkor legyen egy kóla.
- Jeget kérsz bele?
- Nem. - Öntöttem 2 pohárba, az egyiket meg neki adtam. Mikor átadtam, már csöngettek is. Leraktam a poharat és mentem is ajtót nyitni. Az ajtóban egy újabb pár állt, csak már nem volt velük senki.
- Itt lakik Mr. és Mrs. Turner - a nő olyan kifinomultsággal beszélt, hogy ilyet még nem is hallottam.
- Igen, én a lányuk vagyok, Vanessa. Nagyon örvendek - nyújtottam kezet. Mintha nehezére esne, a férfi kezet rázott velem.
- Üdvözletem. Mi Mr. és Mrs. Silverman vagyunk. Itt szemben lakunk. - mutatott az eléggé nagy és díszes házra. Hát nem csak a házuk 'előkelő', hanem ő maguk is. Remek!
- Jöjjenek be, a szüleim a hátsókertben vannak. - olyan előkelőséggel jártak, hogy majdnem elröhögtem magam. Kivezettem őket anyáékhoz, akik már nagyon jól érezték magukat. Bemutattam őket egymásnak és már nem is voltam ott. Remélem nem ilyenek a többi szomszédaink, mert esküszöm, lelépek. De Isten csak nem hallgatott meg. Jött a többi sznob, előkelő szomszéd. Jesszus, nem hittem volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy Damen itt van. Már voltunk egy páran, amikor újra csöngettek. Mikor ajtót nyitottam, először senkit sem láttam, de hirtelen két valami úgymond rátapatt a lábamra. Lenéztem és két kisgyerek fogta közre a lábaimat. De meg is jöttek a szüleik.
- Jaj, ne haragudj, de tudod, lehetetlen őket elkapni - magyarázkodik az anya. Én csak elmosolyodtam és lehajoltam a két kicsihez, már amennyire tudtam. A két kisgyerek nagy szemekkel nézett fel rám. Két ikerpár volt. Egy fiú és egy lány. Olyan 3-4 évesek lehettek.
- Sziasztok.
- Szia - köszöntek egyszerre.
- Hogy hívnak titeket?
- Én Harry vagyok, ő meg a húgom, Lily. - Olyan kis édesek voltak. Visszahajoltam és bemutatkoztam a szülőknek is.
- Vanessa Turner vagyok. Nagyon örülök.
- Szia Vanessa, én Emily vagyok. Emily Smith. Ő meg itt a férjem, Peter. És ne haragudj a kicsit miatt...
-  Ugyan, semmi baj. Tudom milyenek. Jöjjenek beljebb. - álltam félre, bár a két gyerekkel a lábamon nem ment egy könnyen. - Nincs kedvetek, esetleg kint a kertben játszani? - Nagyban bólogattak és leszálltak rólam. Kikísértem őket, de a gyerekek tovább rángattak a nagyobb füves részhez. A sznob szomszédság inkább a többi sznobbal beszélt, de anyáék főleg Damen szüleivel és a most csatlakozó Smith párral beszélgetett. Mivel a kettő az egy ellen nem volt valami szép felállás, ezért elkezdtem Damen-t keresni, akit meg is találtam a hintaágyban heverészve. Harry-vel és Lily-vel csendben odaosontunk és egy határozott mozdulattal kiborítottuk. Nagyot röhögtünk, ahogy elterült a földön és amilyen fájdalmas arccal nézett ránk.
- Ezt muszáj volt? - kérdezte fájdalmasan.
- Igen. Ismered...? - Harry és Lily Damen nyakába ugrottak, mire befejeztem volna. Damen is egy mosolykíséretében ölelte vissza őket.
- Damen úgy hiányoztál! - mondta neki Lily. Damen elengedte őket és maga elé állította őket.
-  Ti is nekem, törpék. Harry, hogyan is szoktunk köszönni? - erre...erre lepacsiztak egymással. Én csak csodálkozva néztem, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel. Nem is gondoltam volna róla és az, hogy a kicsik is szeretik őt. Játszottunk velük még, amikor apa szólt, hogy megsültek a húsok, úgyhogy mehettünk is enni. Mondjuk eléggé éhes lettem, ahogy a kicsikkel játszottunk. Meg kell hagyni, anyáék kitettek magukért, mert minden nagyon finom lett. Apa is nagyon jól megsütötte a húsokat, szóval úgyhogy jól belakmároztam. Hirtelen eszembe jutott, hogy én Lyana-ékkal beszéltem volna Skype-on, de a kicsik miatt már nem volt semmi energiám. Gyorsan küldtem neki egy SMS-t, hogy beszéljünk holnap és akkor én maradok fent hajnalig. A vacsora után még beleültünk a hintaágyba egy kicsit. Ezt úgy oldottuk meg, hogy Harry Damen ölében, Lily meg az enyémben. A hintázásra el is aludtak, így Damen-nel halkan beszélgettünk.
- Hogy-hogy ilyen jól bánsz a gyerekekkel? Ahogy látom, nincs kistestvéred. - ez a kérdés már nagyon furdalta a kíváncsiságom.
- Tudod, régen sokat vigyáztam rájuk. Afféle zsebpénz keresés céljából. - rántotta meg a vállát.
- És miért hagytad abba, hisz látom, hogy szeretnek.
- Az...hosszú. - láttam, hogy nem akar erről beszélni, ezért nem firtattam tovább. A sznob szomszédság szinte egyszerre távozott. Nem is bántam, de Damen és az ikrek szülei még maradtak. Legalább ők jó fejek. Damen-nel még beszélgettünk egy darabig, de utána Emily és Peter is hazamentek, hogy lefektessék rendesen a kicsiket. Fél 8 körül, már Damen-ék is indultak haza.
- Figyelj, lehetne, hogy ezt nem említed senkinek? - fordult felém az ajtóban Damen.
- Mármint? - nem értettem mire gondol.
- Ezt a gyerekes dolgot - Na, szép. Fél, hogy lerombolja a 'rosszfiú' hírnevét, amit felépített. Komolyan, már kezdtem azt hinni, hogy kedves, de úgy tűnik, hogy csak megjátssza.
- Persze, ne aggódj. Sziasztok. - majd el is mentek. Ezzel egy kicsit kiakasztott. Mindegy, anyáékkal amit lehetett kicsit elpakoltunk, de inkább holnapra hagytuk.
- Egész jól sikerült, nem? - kérdezte anya.
- Aha, de a nagy része nem-igen tetszik.
- De láttam, hogy nagyon elvoltál a kicsikkel. Emily is látta és mondtam neki, hogy sokat vigyáztál kicsikre. Lehet, hogy majd felkér, hogy majd Harry-re és Lily-re is vigyázz. Ugye nem baj?
- Nem, de most megyek, mert fáradt vagyok. Szia anya, jó éjt. - adtam neki egy puszit.
- Jó éjt. - felmentem a szobámba és egy gyors zuhany után már be is dőltem az ágyba. Fuh, el is felejtettem, hogy milyen fárasztóak tudnak lenni a gyerekek.

10.rész - Holnap találkozunk

 Sziasztok! Hát, ez a rész, nem lett olyan jó, de próbálok, már a 'jövő héttől' izgalmasabb részeket hozni. De remélem ez is tetszeni fog.:) Anna xx.

*Damen szemszöge

 Reggel szokásos módon anyám bejött, hogy kirugdosson az ágyból. A sötétítőt elhúzta, ami miatt a nap sugarai pont a szemembe sütöttek. Az egyetlen ok, ami segített túlélni ezt a napot az az, hogy ma péntek van! Végre. Pedig ez még csak az első hét volt a suliban. Már most elegem van az egészből. Lassan felülök az ágyamban, de ez is nagy erőfeszítés árán megy. Miután sikeresen felkeltem az ágyból, lassan kezdek el csoszogni a konyha felé. Komolyan, mint egy élőhalott, úgy érzem magam, de egy kis kávé jót fog esni. A konyhába érve, anyát a tűzhelynél, apát egy újsággal a kezében találom.
- Reggelt - morogtam és öntöttem magamnak kávét, és leültem apához az asztalhoz.
- Jó reggelt - anya nekem is odaadta a reggelimet. Gyorsan megettem és már mentem is zuhanyozni. A kávé kellő löketet adott, ehhez a naphoz. Gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is, hogy felöltözzek. A hajammal nem sokat vesződtem, csak beletúrtam, hogy ne álljon annyira szét. Átnéztem a szemközti házba, ahol Vanessa is útra kész volt. Ez a csaj, amióta megjelent, mindent felforgatott. Chris folyton vele lóg, meg a többiek is. Tegnap Chris még a röplabda-válogatóra is elrángatott, csak azért, hogy szurkoljunk neki a bekerüléséért. Nem igaz, Chris-nek teljesen elcsavarta a fejét., de én nem dőlök be neki. Felkaptam a szinte üres táskámat és indultam is. Lementem, felkaptam a kocsikulcsom, és már mentem volna ki, amikor anya utánam szólt.
- Damen, várj egy kicsit.- Jaj, ne, most mi van? - Holnap megyünk az új szomszédokhoz, ilyen lakásavató grillpartira. Csak annyit kérek, hogy viselkedj és légy velük kedves. Rendben? - nézett rám könyörgően. Gondolom, már egész jóban van Vanessa anyjával.
- Rendben, megígérem. - anya láthatólag megkönnyebbült. - De mennem kell, szia. - Mielőtt szólhatott volna, kiléptem a házból és indultam is a suliba. Leparkoltam és a szekrényemhez mentem. Bedobtam ami nem kell és már mentem is a teremhez. Az első óránk dupla spanyol volt. A másik dolog, amiben jó vagyok, a kosárlabdán kívül, az az idegennyelvek. Szeretnék minél többet beszélni, és elutazni innen. A teremben csak a szokásos fogadott, de én csak elmentem a helyemre, leültem és tovább pihentem az óra kezdetéig. Lassan Chris-ék is megjöttek, így 'felkeltem' és mindenkit köszöntöttem. Becsöngőre Vanessa és Jenny is bejött, a tanárral egyetemben. Szinte csak ezen az órákon figyelek a legjobban. Az első óra nagyon gyorsan eltelt. Kicsöngőkor a srácokkal lementünk az udvarra. A 9.-esek csoportokban ültek a padokon, néha még a mi társaságunkra is ránéztek, de semmi. A csengő előtt még elmentünk a büfébe, majd mentünk is vissza a terembe. Rodríguez tanár úr a 2. órára nyelvtan gyakorlást csináltunk. Sima ügy, már szinte unatkozok az órákon, ahogy elnéztem Vanessa-nak sem okozott gondot ez a kis feladat. A 3. óránk osztályfőnöki volt, amit szerintem a lányok jobban vártak, mint eddig, hisz Payne tanárúr, állításuk szerint, nagyon jó képű. De az biztos, hogy nálam nem! Az órán csak megkérdezte, hogy milyen volt az első hét. Aztán következett egy unalmas angol óra, és végül egy olasz óránk volt, vagy másnak francia. Az olasz óránk szinte, csak elrepült. Most azt hihetné az ember, hogy vége a napnak és kezdődik a hétvége, de ez most nem így van. Chris-szel fogtuk magunkat és mentünk a tornacsarnokba, hogy előkészüljünk a kosár-válogatóra. Ide nagyon sokan jönnek el, mert ha valaki bent van a csapatban az menőnek is számít egyben. Ezért van az, hogy én és Chris vagyunk a legmenőbbek a suliban. Én, mint csapatkapitány, Chris meg amolyan helyettes. A csapat többi tagja már az öltözőben volt, ezért mi is gyorsan átöltöztünk és a csarnokba mentünk is. Kivettük a labdákat és minden egyebet, ami kell. A karzatokra egyre több néző jött. Aztán megakadt a szemem Vanessa-n és Jenny-n. Jól elvoltak, amíg észre nem vették, hogy nézem őket. Chris is mellém jött és úgy integetett nekik. Én is intettem, de utána a beérkező újoncokra figyeltem. Minden évfolyamról jöttek. Szépen felsorakoztak és az edző is elkezdte a monológját.
- Üdvözlök mindenkit az idei év kosár-válogatóján. Közületek csak a legjobbak fognak bekerülni. Elvárjuk, hogy a csapattagok minden edzésre lejárjanak és bírják is. A csapattal fogtok edzeni, ők fognak dönteni, hogy kik fognak bekerülni. Innentől a csapatkapitány, Damen fog irányítani. Sok sikert! - ezzel el is ment, én meg a helyébe léptem.
- Nos, jól hallottátok az edzőt. És nem szeretnék hallani semmilyen hisztit. Akkor kezdjük is! - bemelegítettünk és különböző gyakorlatokat végeztünk. Néhányan nagyon jól bírták, a többi már az oldalát fogta, sőt volt, akinek még le is kellett ülnie. Puhányok, itt nem csak a népszerűségre megyünk, hanem versenyekre is járunk, ahol a sulit képviseljük. Az edzés végére a legtöbben, már a lábukon sem állt meg rendesen. Egy gyors megbeszélés után, meg is voltak az új csapattagok.
- Meg is vannak az új tagok. Aki a nevét hallja, azzal találkozunk az edzésen. - gyorsan felolvastam őket és már mentünk is. Gyorsan lezuhanyoztam az öltözőben és már mentem is volna, amikor hurtelen Chris ugrott elém.
- Jézusom, a frászt hozod rám!
- Bocs, akkor jössz fagyizni, tudod, tegnap megígértük.
- Te ígérted meg.
- Akkor is, gyere már, két csajjal lennék összezárva és ne csak én szenvedjek.
- Jó, de tartozol. - lepacsiztunk, aztán mentünk is ki a suliból, ahol a lányok már a parkolónál vártak ránk. Elmentünk egy közeli cukrászdába. Chris még a lányokét is fizette, hiszen ő ígérgetett. A fagyijainkkal kiültünk a teraszra.
- Na és, hogy tetszett a válogatás? - kérdeztem.
- Egy csomó izzadt fiú edzett. Minek kellett volna tetszenie? - kérdezte Vanessa.
- Hogy a legtöbb olyan puhány volt, hogy már az edzés első felében elájultak volna. - válaszolta Chris mosolyogva.
- Aha, biztos - rátottak vállat. Még dumáltunk egy ideig, amíg el nem kezdett esteledni. Chris haza akarta vinni Vanessa-t, de mondtam neki, hogy majd én elviszem, úgyis egy helyre megyünk. Beszálltunk a kocsimba és el is indultunk.
- És hogy tetszett az első hét? - törtem meg a csendet.
- Tetszett, de a matek a legkevésbé sem. - grimaszolt, amire csak elnevettem magam.
- Miért, hiszen egy ilyen okos és jóképű srác mellett ülhetsz, mint én.
- A szerényt kihagytad. - mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból. - Köszi, hogy elhoztál. Akkor szia.
- Nincs mit. Majd holnap találkozunk. - erre a mondatra megállt és felém fordult.
- Mi?
- Holnap, a partin, nálatok. - magyaráztam neki.
- Ti is jöttök? - értetlenkedett tovább. Ezen mit nem lehet megérteni?
- Igen, szóval, majd ott találkozunk. - és ezzel be is mentek a házba és ő is hazament. Anyáék ma (is) túlóráztak, ezért csináltam magamnak pár szendvicset majd felmentem a szobámba, és el is aludtam.

9. rész - Sikerült, bent vagyok!

Sziasztok! Először is, szeretném megköszöni az újabb feliratkozót az előző részhez! Nagyon örülök!:D Így már van 3!:D És az 1000 oldalmegjelenítést!:) Másodszor, szeretnék Boldog Szülinapot kívánni az egyik főszereplőnknek, Harry Styles-nak!

*Vanessa szemszöge

 Ma reggel egy kicsit ideges voltam, ezért a kelleténél is hamarabb keltem fel. 6 óra volt! Azta, rekord. Mivel még anyáék sem keltek fel, gondolkoztam azon, hogy bosszút állok anyán a vizes ébresztésekért, mert még a végén, ő is megcsinálná. Inkább nem kockáztatok. Csendben leosontam a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. Hiába vagyok 16, lassan 17, valami nem változik. Elkezdtem reggelizni, amikor lépteket hallottam. Apa lépett be, eléggé álmos fejjel. Elkezdte csinálni a kávéját, de észre sem vett.
- Jó reggelt - a hangomra egy kissé megijedt.
- Vanessa, hogy-hogy ilyen korán? Öm, jó reggelt.
- Nem tudtam aludni - rántottam meg a vállam. A tányért beraktam a mosogatóba és felmentem felöltözni. Mire végeztem anya is felkelt. Döbbenve nézett rám.
- Hát te, hogy-hogy ilyen korán?
- Nem tudtam aludni. És legalább megspóroltunk egy kis vizet. - mosolyogtam anyára.
- Többet is spórolhatnánk, ha mindig ilyenkor kelnél. - és persze, hogy nem bírta ki, hogy beszóljon. Igazából, anyával mindig is jól kijöttünk. Mindent elmondhattam neki és segített, ha valami nem ment. De persze, néha olyan, mint a gonosz nőverem, mint a vizes ébresztés. De ezek ellenére is nagyon fontos nekem.
- Ha-ha - csak ennyit mondtam és lent vártam Chris-re. Aki pár perc múlva már meg is érkezett. Gyorsan ajtót is nyitottam. Eléggé álmos feje volt, de amikor felébredt, rögtön elkerekedett a szeme. Úgy tűnik felébredt.
- Hogy-hogy ilyen korán?
- Most miért kell ezen ennyire meglepődni? Nem tudtam aludni, ezért hamar keltem. Ennyi. Na, indulhatunk?
- Ja, igen. Gyere. - a suli felé menet észrevettem, hogy Chris nem valami éber ma reggel. Sőt, szinte majdnem elaludt vezetés közben. Meg is kérdeztem, hogy mit csinált tegnap este, de csak annyit mondott, hogy sokáig tanult. Aha, persze, én meg el is higgyem, mi? De nem firtattam. A suliban az első óránk dupla tesi volt. Szeretem a tesit, csak kora reggel még semmi kedvem nincs a mozgáshoz. De Chris szerint Miss Jones nagyon kedves és jó fej, úgyhogy nem kell aggódnom tőle. Hát, ha ő mondja. A suliban letettük a táskánkat a szekrénybe és a tesi cuccunkkal indultunk el a sportcsarnokba. Vagyis inkább Chris mutatta az utat én meg követtem. Beérve a csarnokba pont Jenny-be ütköztünk. Így Chris ment is a fiú öltözőbe és Jenny meg megmutatta a lány öltözőt. Belépve a többi lány elégszúrósan nézett rám. De nem foglalkoztam velük, ezért el kezdtünk öltözni. Átöltöztünk a suli melegítőjébe és vártuk a csengőt.
- Lányok, gyertek, becsöngettek! - szólt be a tanár. Kimentünk az öltözőből és a tanárnő ott várt, hogy be zárhassa az ajtót, de engem még megállított.
- Te vagy az új diák? Vanessa, ugye?
- Igen.
- Nagyon örülök, hogy ide fogsz járni. Sportolsz valamit? Tudod, ezt mindenkitől megkérdeztem 9. elején.
- Most nem, de szeretnék bekerülni a suli röplabda csapatába.
- Ó, ezt örömmel hallom, tudod én vagyok az edzőjük és örömmel látnálak, de először szeretném látni, hogyhogy játszol.
- Természetesen, remélem nem fog csalódni.
- Na, indulás órára. - bázarta az ajtót én meg odamentem a rám váró Jenny-hez.
- Mit beszéltetek?
- Csak megkérdezte, hogy mit sportolok és örömmel látna a csapatban. - rántottam meg a vállam.
- Röplabda csapatba jelentkezel?
- Igen, miért?
- Mert én is csapattag vagyok! Remélem, hogy bekerülsz! - ugrott a nyakamba, amitől kicsit meginogtam.
- Lányok, gyertek órára, már mindenki rátok vár! - zökkentett ki minket Miss Jones hangja. Gyorsan beszaladtunk a többiekhez és végighallgattuk szinte ugyanazt a szöveget. De ahogy elnéztem, a fiúk nagyon is figyeltek a tanárra. Nem értem, jó a tanár elég fiatal és nagyon kedves. Ja, oké. Fiatal. Mindegy, mivel ez volt az első óránk, ezért a tanár kis visszarázódást gondolt a dupla órára, mert gondolja, hogy sokan kissé ellazultak a nyár alatt. Ezért a két óra futással és erősítéssel ment el. Mondjuk, nekem nem okozott gondot, se Jenny-nek, se Chris-nek, se Damen-nek és Aaron-nak és Adam-nek sem. De a többiek... hááát, szinte összeestek. Ja, és a legjobb, hogy egész órán magamon éreztem Damen tekintetét, de próbáltam nem rá figyelni. Meg aztán, miért bámul, amikor megbeszéltük, hogy barátok vagyunk? Soha, nem fogom megérteni. Óra végére az osztály nagy része, szinte összeesett a fáradságtól. Gyorsan felöltöztünk és mentünk is következő órára, ami dupla spanyol volt. Leültünk a helyünkre. Jenny gyorsan elmondta, hogy mivel foglalkozzak majd a válogatáson. Becsöngőkor be is lépett a tanár.
- Buenos días, chicos! - köszönt a tanár. - Látom, új diák jött az osztályba. Rodríguez tanár úr vagyok. A kisasszony tud spanyolul? - kérdezte spanyolul.
- Természetesen, tudja Barcelona-ban laktunk 2 évig. - válaszoltam, természetesen spanyolul.
- Rendben. - az óra többi részében, ugyanazt a szöveget hallgattuk, újra. Aztán a 2. órán mindenki elmesélte a nyári szünetét. A spanyol óra után egy matek óra jött. Mivel nem akartam még jobban magamra dühíteni a tanárt, ezért szép csendben meghúztam magam Damen mellett. Mr Winslow unalmas monológját hallgattam, amikor egy kis cetli landolt a füzetemen.
"Nagyon csendes vagy. Pedig te vagy a 'kedvence' az öregnek. D" - ránéztem Damen-re, de csak a füzetét nézte.
"Ja, gondolom mennyire imádhat. Remélem egyszer még megbocsát:P V" - és vissza adtam neki.
"Biztosan, imádja az bajkeverőket, mint te:D"
"Ha-ha, nem is vagyok bajkeverő! Csak Chris-szel, de csak akkor ha megérdemli:D"
"Oh, szóval ilyen rossz kislány éned is van? Velem is rosszalkodhatnál;)"
"Perverz vagy, mondták már?"
"Nem, ez volt az első. Most megsértettél!" - mire elolvastam, elfordult a székével. De komolyan, az óra közepén. A tanár kicsit meglepődött, de nem nagyon foglalkozott vele. Gondolom, csinált már ilyet máskor is. Próbáltam nem elröhögni magam több-kevesebb sikerrel. Egy ilyen matek után, már csak egy francia órám volt, amin csak feladatokat csináltunk. Kicsöngetéskor egyenesen a tornacsarnokba mentünk Jenny-vel. Gyorsan átöltöztünk és ő lement a csapat többi tagjához, míg én maradtam addig, míg nem szóltak. Elég sokan jöttek, de azért nem olyan nagy tömeg volt. Rajtam kívül úgy 3 kilencedikes, 2 tizedikes és még 2 tizenegyedikes. Lent a teremben úgy 10-en voltak.
- Na lányok, köszöntünk titeket itt a válogatón. A csapattal fogtok együtt dolgozni, így tudjuk kiválasztani azokat, akik tudnák bírni az edzéseket. 4 embert fogunk felvenni, úgyhogy ki kell magatokból adni a legjobbat. Akkor nem is beszélek tovább, sok sikert. - ezzel a tanárnő el is ment. Körülnéztem a csarnokban, hogy kik jöttek szurkolni a többieknek. A legfelső sorban, a karzaton megláttam Chris-t és meglepetésemre Damen-t is. Drága unokabátyám olyan eszeveszettül integetett - vagy inkább kalimpált - hogy sokan elég furcsán néztek rá. Gyorsan intettem nekik és én is elkezdtem bemelegíteni a többiekkel. Az edzés alatt a maximumot adtam, ami remélem elég lesz. Szeretnék bekerülni és legalább Jenny is a csapatban van. Az edzés végére már teljesen elfáradtam, de nagyon jól esett egy kis edzés. Elküldtek minket átöltözni, amíg meg nem beszélik, hogy ki fog bekerülni. Mire kiértünk, Jones tanárnő kezében volt egy papír, a lányok meg mögötte álltak és csak néztek minket.
- Tehát, akik bekerültek a csapatba, azok... - két 9-es és egy 11-es került be, én meg csak idegesen vártam, hogy ki az utolsó - és végül - nagy levegő - Vanessa Turner. A többieknek is köszönjük a részvételt. - mosolygott a tanárnő, majd el ment. Én rögtön Jenny nyakába ugrottam.
- Sikerült, bent vagyok, bent vagyok!
- Gratulálok csajszi! - örömünket Chris-szék szakították félbe. 
- Tudtam, hogy be fogsz kerülni! Hiszen, ugyanolyan tehetséges vagy, mint én.- ölelt jó szorosan magához.- És holnap eljöttök a kosár-válogatóra? Nagyon jó lesz, légysziiii. - könyörgött, mint valami ovis. Ránéztem Jenny-re, hogy ha mennék is, ne egyedül. Végül bólintott.
- Rendben, de elviszel minket fagyizni.
- Jó, na, mehetünk.- ránéztünk Damen-re, aki csöndben állt mellettünk.
- Ja, persze. - és együtt mentünk ki a suliból. Chris átjött hozzánk, mondván még nincs kedve haza menni. Addig szétterült az ágyamon és a TV-t kapcsolgatta, míg én laptopoztam kicsit, amit elég gyorsan meg is untam. Legfeljebb válaszoltam Lyana üzenetére, és megírtam neki, hogy a hétvégén beszélhetnénk Skypon. Chris fél 7-kor hazament, én meg egy gyors zuhany után szinte bedőltem az ágyamba és rögtön elaludtam.