*Damen szemszöge
És most persze én vagyok a közutálat tárgya az osztályban egy félreértés miatt. Sokan lesajnálóan vagy dühösen néznek rám. De a legrosszabb, hogy Chris sem szól hozzám, sőt nagy ívben el is kerül. Tegnap az edzésen sem szólt hozzám, legfeljebb csak akkor, amikor a taktikát kellett megbeszélnünk. Ha most egy hisztis kis csaj lennék, akkor most sírva fakadva hazarohannék a szobámba és ki sem jönnék onnan. De mivel nem vagyok, ezért magamnak kell helyretennem azt, amit elszúrtam.
A suli felé hajtva gondolkozom, hogy mit mondjak Chris-nek. Basszus, soha nem kellett még bocsánatot kérnem senkitől, nem is tudom, hogy mit csináljak! Jól van Damen, most szépen lenyugszol, és megbeszéled ezt az egészet a legjobb haveroddal. Igen egyszerű, csakhogy tuti, hogy Vanessa is ott lesz mellette, mint eddig.
Küldtem egy SMS-t neki, hogy találkozzunk lent az udvaron, de egyedül jöjjön. Most gondolom, hogy felébreszthettem, hisz első óránk nincs, ezért ő otthon még aludhatott. Ahogy megérkeztem a suliba, már mindenki ott volt. Persze az 1. órából már nincs sok, ezért elmentem a szekrényemhez, majd onnan le az udvarra. Amikor kicsöngettek az első óráról, az egész udvar megtelt 9.-esekkel. Ahogy most elnéztem őket, nem tűntek olyannak. A lányok minél többet mutató ruhákban voltak, a fiúkról már szinte leesett a gatyájuk. Komolyan, akkor minek vesznek föl nadrágot, ha azt akarják, hogy csak az alsójuk látszódjon.
Kicsivel később Chris is kijött az ajtón és felém közeledett. Mikor odaért, csak meg állt előttem és csak bámult. Semmit nem lehetett leolvasni róla.
- Figyelj... - türelmesen figyelt, míg én összeszedtem a gondolataimat. - Én nem akartam azt tenni! Egyszerűen azt éreztem, hogy...már nem is fogunk együtt lógni, hisz mindig Vele voltál és nagyon úgy tűnt, mintha egy pár lennétek. De megbántam és sajnálom! Érted? SAJNÁLOM. - Ő meg még mindig bámult és meg sem szólalt. Aztán vett egy nagy levegőt, majd megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mint valami nyálas filmben? - és elröhögte magát. Hát, persze! Én itt bocsánatot akarok kérni, erre ő meg kiröhög. Ez az igazi Chris.
- Hé, én próbálkoztam. De te is tudod, hogy még senkitől sem kellett bocsánatot kérnem. - Védekezően felemeltem a kezem és mosolyogtam. - Akkor nem haragszol?
- Azt azért nem mondanám, de azt remélem tudod, hogy nem tőlem kell bocsánatot kérned? - nézett rám komolyan, ami nálam nagy szó.
- Tudom. - sóhajtottam. Chris-szel jól ment, viszont nem tudom, hogy Vanessának elég-e egy bocsánatkérés. Nem ismerem annyira, és fogalmam sincs miért akarom ennyire, hogy megbocsásson, de most hogy tudom, nem a haveromat akarja, ezért tényleg szeretnék vele jóban lenni. Még ha nem is lesz könnyű visszaszerezni a bizalmát, én akkor sem fogom feladni!
Becsöngőkor visszasiettünk a terembe még Mr Winslow előtt. Komolyan, attól az öregtől még nekem is feláll a hátamon a szőr. Mondjuk, nem volt mindig ilyen. 9-ben még tök jó fej és vicces volt, de a nyár után valamitől megváltozott. Nem tudjuk, hogy mitől, de nagyon megváltozott. Egyszer volt, hogy megpofozta Aaron-t, hogy ott maradt a keze nyoma az arcán. De az igazgatónak azt mesélte be, hogy egy lány pofozta fel, mert nem hagyta békén. És persze, az ő szava a gyerek ellen. Ezért inkább csak csöndben üljük végig az óráit.
Mire felértünk, a tanár még nem volt bent. Azonban Vanessa ott ült a helyén és a tankönyvet olvasgatta. Chris gyengén beleütött a vállamba és a helyére ült Jenny mellé. Hát, hajrá! Odamentem és leültem mellé, de nem nézett felém, csak a könyvre összpontosított.
- Figyelj... - mire belekezdtem volna a tanár bejött és kihívta Vanessát felelni. Persze ő készült és mindenről beszélt és válaszolt, amit a tanár kérdezett tőle. Winslow morogva írta be az 5-öst és tovább mentünk az anyaggal. Óra végén Vanessa felpattant és kirohant a teremből. Még utolérni sem volt időm. A következő ór fizika volt, ami csak abból állt, hogy az osztályfőnök magyarázott a lányok meg itták minden szavát. Földrajzon dogát is írtunk, majd még angolon és irodalmon is feleltünk. És ez még csak a suli 2. hete.
Majd egy dupla olasz után mehettünk is edzésre. A fárasztó edzés után haza is mentem. Anyáék persze nem voltak otthon, így kerestem valami vacsorának jót és felmentem. Gyors lezuhanyoztam és mentem is vissza a szobámba. Még átnéztem volna Vanessához, de a függönye el volt húzva.
Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, de akkor is küzdeni fogok, még ha ez évekbe fog telni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése