Köszönöm a +1 feliratkozót, de nem beszélek tovább, szóval jó olvasást. Anna xx.
*Damen szemszöge
Reggel a szokásos rutinnal készültem el. Egy bögre kávé, reggeli, tusolás és fel is öltöztem. Persze a legfontosabb nem maradhatott ki. Mégpedig, hogy az ablakon át nézem, ahogy Vanessa felöltözik. Mázli, hogy az anyja széthúzza a függönyét amikor felkel, Ő meg túl fáradt ahhoz, hogy észrevegye és elhúzza. Meg kell mondani elég csinos. Ha nem tudnám, hogy milyen és hogy a legjobb haverom barátnője, simán lefektetném egy körre, vagy még néhányra. De mivel ismerem, ezért még csak meg sem fogom próbálni. Mondjuk, ha nem szólalna meg vagy valami...NEM! Ő is csak egy olyan csaj, mint a többi.
Elindultam suliba, és becsöngőre be is értem. Az, hogy ilyen korán jöttem be, az az, hogy olasz órám van. Az idegen nyelvekben vagyok egyedül jó - kosár, deszka kivételével - és ez az egyetlen dolog, ami érdekel is. Amint befejeztem a sulit, már húzok is innen. Persze bírom Los Angeles-t, de azért inkább a világot járnám be.
A teremben még nem volt senki, ezért nyugodtan sétáltam oda a haverokhoz. Kezet fogtunk, de aztán bejött a tanár és elkezdődött az óra. Igaz, dupla óra volt, de megint csak gyorsan és remekül telt az olasz, nagyon szeretem ezt a nyelvet.
Ahogy kicsöngettek, utam Brithany szekrényéhez vezetett,nem sokkal később meg is érkezett a tulajdonos. Mikor észrevett, elkezdte magát dobálni és a hajával játszadozott. Komolyan azt hitte,hogy ettől elolvadok?Ribanc.
-Szia, Damen! Mi a helyzet? - enyelgett, kezét a vállamra tette, és a lehető legközelebb jött hozzám.
- Alkut ajánlok. Ha segítesz megszívatni Vanessát akkor kérhetsz bármit. Na, benne vagy? - néztem rá kérdőn. Tudom, hogy egy lány sem bírna ennek ellen állni.
- Bármit kérhetek? - kérdezte mézes.mázos hangon, amitől mindig a falra mászok. Komolyan, nincs még egy ilyen lány a földön, mint ő. Szerencsére.
- Bármit, de csak most az egyszer.
- Ha sikerül is a kis terved, akkor egy csókot kérek. - szerencsére nincs annyi esze, hogy azt kérje.
- Rendben, de csak EGY csók! - hangsúlyoztam ki az 'egy' szót.Bólintott,én meg rögtön ott is hagytam és mentem matek órára. A teremben leültem a többiek közé, akik beszélgettek.
- Hol voltál? - érdeklődött Chris.
- Elintéztem pár dolgot. - rántottam meg a vállam. Mégsem mondhatom azt neki, hogy a barátnőd megszívatása miatt szövetkeztem a ribanccal. Csak megrántotta a vállát és a barátnője felé fordult.
Lassan becsöngettek,Vanessa mint egy kis angyal nehogy a tanár rászálljon.Belépett Mr. Winslow és persze rögtön kiszúrta őt.
-Miss Turner,a táblához!-vakkantott,mire a lány kétségbeesetten pislogott Chrisre.Basszus,nem tanult!Pedig tudhatta volna,hogy ő fog felelni!Csak meredten bámult barátjára.Na persze,majd ő megmenti.Ez az elméletem megdőlt,mikor Vanessa felállt a helyéről.Miért nem jelentkezel te barom,Chris?!
Vanessa már majdnem kiért.Nem hagyhatom hogy rossz jegyet kapjon,ő kitűnő tanuló.Hirtelen csak azt vettem észre,hogy felfelé nyújtom a kezem.
-Igen,Mr. Wright?-szólít fel a tanár.Mi a fenét csinálok?Meg kéne aláznom ezt a csajt,most mégis kiállok mellette!
-Felelni szeretnék.-mi ütött belém?Mindenki döbbenten fordult felém. Mondjuk, én is így néznék magamra.
- Mit akar? - a szemöldöke a kopasz feje tetejéig is felkúszott.
- Felelni. - a tanár rá nézett Vanessára, aki szintén megdöbbenve nézett rám, majd vissza rám.
- Legyen, jöjjön a táblához. - morogta, míg én kisétáltam a táblához és Vanessa vissza a helyére. Nagyjából elmondtam a múlt órai anyagot, de a tanár annyira mérges volt, hogy minden egyes mondatomba belekötött. Biztos azért mérges, mert nem Vanessát szívathatja. Peche van, tanár úr, így legalább talán kicsit közelebb kerülhetek hozzá. A feleletem végén 3-ast adott. Nekem sem kell jobb, nem akarok strébernek tűnni. Visszamentem a helyemre és hallgattam a tanár beszédét. Egyszer csak egy papírfecni landolt a füzetemen.
"Kösz, haver" - ennyit írt. Tudod Chris ezt te is megcsinálhattad volna. Mindegy, az óra hátralévő részében tovább gondolkoztam a szívatásomon.
Szünetben megbeszéltem Brithanyval a tervet,majd vigyorogva vártam hogy,legyen már ebédszünet.Viszont egész nap olyan fura rossz érzésem volt.Olyan mintha bűntudatom lett volna.Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész?Nem akarok fájdalmat okozni neki...de ez az érzés,rögtön elmúlt mikor megláttam,hogy önfeledten viháncol Chrisszel.Nem fogja tőlem elvenni a haveromat!
Végre ebédszünet és én leültem a szokásos helyemre,majd belépett a helységbe Brit is,nem sokára Vanessa is megérkezett a többiekkel.Jelentőségteljes pillantást váltottam Brittel,ő felállt,én pedig hátradőltem a székemben. Show time!
A fura érzés korábbról felerősödött,mikor Brit leöntötte ebédjével Vanessát. Az egész testén végig folyt az étel,ő pedig meghökkenten állt.
-Ó,bocsi.Most lopnod kell egy újat!-mondja fennhangon Brithany az előre megbeszélt szöveget,én pedig egyre jobban sajnálom Vanesszát.Nem,nem sajnálhatom!
-Mi van?-Vanessa értetlen pillantásokkal jutalmazza Britet.
-Jaj,ne játszd a hülyét!Tudjuk,hogy a ruháidat össze lopkodod magadnak!Nem kell letagadni,megértjük,hogy a szüleidnek nincs pénze rád!-Auch.Ez nekem is fájt,de nem állhatok ki Vanessa mellett.
-Én nem loptam soha életemben!Hagyj békén a hülyeségeiddel,és ne terjessz rólam ilyeneket!-kiáltja Vanessa. Erőt veszek magamon, felállok és odasétálok. Vanessa reménykedve pillant rám, de nekem eszem ágában sincs segíteni, még is reménykedik? Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán nem kéne, hisz ha számít rám, akkor már nem is annyira utál? Basszus, ha már elkezdtem, be is kell fejeznem, mert már nagyon is benne vagyok.
-Nem kell tagadnod,csak egy lopós ribanc vagy.-rántom meg a vállam,mire a lány megsemmisülten bámul rám,ajkaimra harapok,érzem,hogy testem minden egyes négyzetcentiméterét átjárja a megbánás,és a bűntudta,szemeibe tekintek,amikben most könnyek csillognak.Csalódott bennem.
Végül elszakadt tekintetemtől és kifut az ebédlőből,ahol mindenki végig nézte és hallgatta a történteket.
Csak pislogok hűlt helyére,mikor valaki megragadja a pólómat.
-Mi a fasz,ember?!Miért bántod az unokatesómat!-ordítja a képembe Chris,mire én köpni-nyelni nem tudok.Unokatestvér?
-Micsoda?Vanessa az u-unokatesód?-hangom remeg,mert tudom,hogy ezt most nagyon elcsesztem.Ő soha nem akarta elvenni tőlem Christ,hisz csak rokonok.Először fellélegzek,majd szembe jut az elmúlt öt perc és megfagy a vér az ereimben.
-Ki más lenne?-sziszegi dühösen még mindig az arcomba legjobb barátom.
-Én nem is tudtam.-nézek rá még mindig elkerekedett szemekkel.Te jó ég,mit műveltem?
Chris elengedi a pólóm és kifelé indul az ebédlőből, de még vissza néz rám. Szemeiben csalódottság csillogott.
- Most nagyot csalódtam benned. - és kiment, a többiek pedig utána. A többi diák folytatta az evést, de én még mindig ott álltam, lefagyva az ebédlő közepén. Lehet hogy őt is elvesztettem?
-Kérem a csókomat,nagyfiú.-suttogja a fülembe Brithany,karjaival átöleli a nyakam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése